Forgókínpad

Forgókínpad

Pályaválasztás

2018. április 25. - Szele Tamás

Hát kérem, Pistike keze elsült, és mi volt benne? Egy könnygázvető volt benne, Pistike talált hozzá patront, kis osztálytársával betáraztak, majd játékosan rálőttek Józsikára, akinek megsérült a keze, de a találat következtében egy csomó kis osztálytársukat kórházba kellett vinni, szerencsére már jól vannak, ugyanis a könnygázvető nem lángszóró.

Mondjuk a lángszóró kicsit (sokkal) nehezebb is. De hogy történt ez, hol és milyen alkalomból? Lássuk a hírt, pontosan, forrással. (http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/konnygazpuska_sult_el_egy_elsos_kezeben_gyorben_a_rendorsegi_bemutaton_-_negy_diakot_korhazba_vittek/2557860/)

Az egyik győri iskola kiselsősei pályaorientációs napon vettek részt szombaton a Készenléti Rendőrség központjában. Úgy tudjuk, egy elöl hagyott könnygázkilövő és könnygázpatron két kisgyerek kezébe került, az egyik betöltötte és elsütötte - négy gyermeket szállítottak kórházba.

A hír jó részével kezdjük: mind a négyüket még aznap hazaengedték a Petz-kórház sürgősségi osztályáról. Hármuknak maga a könnygáz okozott kisebb rosszullétet; a negyedik társuk karján keletkezett sebet azonban – mivel eltalálta a könnygázpatron – össze kellett varrni.

Pályaorientációs napokat minden iskolában tartanak, rendőrségi bemutatókon sokan megfordultak már. Mivel az adott iskola nem tehet semmiről, így őket nem is nevesítjük.

Az elsősöket – mintegy nyolcvan gyereket – a szombati tanítási napon pályaorientációs napra vitték el, a helyszín a Készenléti Rendőrség győri központja volt. A készenlétisek ezúttal is bemutatták a munkájukat és szemléltettek is néhány eszközt, amikkel dolgoznak. A felszerelés mellett nyilván a könnygáz használata is szóba került, s ha jól sejtjük, a patron és a kilövő így kerülhetett a gyerekek közelébe.

Vége volt az előadásnak, a többség már az előadótermen kívül volt, amikor – úgy tudjuk – az egyik kisdiák az osztálytársának odaadta a szabadon hagyott patront, az pedig betöltötte a kilövőbe. Mikor elsült, nagy riadalom támadt, főleg akkor, amikor meglátták, hogy egy harmadik gyerek keze vérzik. Isteni szerencse, hogy „csak” a kezét érte a patron, ne akarjuk elképzelni, mi történik, ha máshol találja el. Illetve azt, ha tele van még a terem.” (kisalfold.hu)

Hát kérem, tulajdonképpen semmi különös nem történt. Mondjuk nehezen érthető, hogy miért pont a készenlétiek küzdelmes életét kell megismerjék a serdületlen gyermekek, de rendben, tárjuk eléjük a teljes választékot, legyen rálátásuk a lehetőségeikre. Pistike a történtek után vagy mindenáron rendőr lesz, vagy életében nem lesz hajlandó fegyvert fogni, ez utóbbi lenne a jó megoldás, mert ez a karrier nem kezdődött a legtökéletesebben. Hogy a belső vizsgálat – a KR-nél – mit derít majd fel, azt egyelőre nem tudjuk, de hogy ebből lefokozások lesznek, az biztos. Rendben, gyerekek, nincs itt semmi látnivaló, menjünk tovább, jövő héten a kukások küzdelmes életét ismerjük meg, utána a gázszerelőkét.

konnygaz.jpg

Mondjuk a francokat nem történt semmi különös. Fegyvert lőszerrel együtt nem hagyunk kallódni, Isten számába, még a felnőttek többségének a kezébe sem szabad éles fegyvert adni, önvédelmi eszközt sem, mert képtelenek felmérni, mire képes az eszköz. A kilencvenes évek elején eljártam házibulikra az akkori Bálint György főiskola egyik évfolyamával (mostanra majdnem mind jó nevű kollégák vagy halottak), az egyik ilyen, nem is enyhén alkoholos közegben oldódó estén szóba kerültek az önvédelmi gázsprayk. Akkoriban ezeket feketén lehetett beszerezni, közepes árakon, és valódi könnygázt tartalmaztak, szó nem volt paprika-sprayről. Az egyik lány megmutatta, milyent kapott, elővette kicsiny retiküljéből: harctéri erősségű volt, mint páran meg kellett állapítsuk. A másik víg leányzó ezek után, mintegy fokozandó az est fényét, lecsapott a flakonra és körbefújt vele a szobában.

Az est másodpercek alatt ért véget, az ablak kitárult, a hideg vizes borogatások felkerültek, a leányzó elnézést kért, és valamiért őt többet nem hívták bulizni. A résztvevők nevét fedje jótékony homály. De ez a kis affér sokunknak mutatta be azokat az élvezeteket, melyekben a tudósító tömegoszlatások idején részesülhet, ha rossz helyen áll. Ilyenformán felfoghatjuk önkéntes pályaválasztási tanácsadásnak is. Csak a gázos bébi ki ne számlázza utólag.

Különben a pályaválasztási tanácsadás rázós egy dolog. Tapasztalatból tudom.

Pár éve, december elején megcsendült a telefonom, épp azon elmélkedtem, miből csináljak némi bevételt, mert átmenetileg beállt nálam a kommunizmus, és megszűnt a pénz, mint fizetőeszköz. Egy ismerős adott át egy megbízást, amit ő kapott, de annyi volt a munka vele, hogy rám is szükség volt – pályaválasztási tanácsadó kisfilmek forgatókönyvét kellett megírni. Mennyit? Sokat. Mikorra? Tegnapra. Mennyiért? Ja, annyiért igen. (Egy hét alatt kellett bemutatni a nyers változatokat, mert különben lejár a pályázat határideje, után két hónapig csiszoltuk a termékeket – írásnak nem nevezném őket).

Mit tegyen a szegény ember? Tél volt, hó esett és jöttek a németek, vagy az ünnepek, rég volt, nem emlékszem már pontosan, elfogadtam és vártam, milyen szakmák szépségeire kell rábeszélnem az ifjúságot. Hát megkaptam.

Meg én.

Hulladékfeldolgozó technikus.

Csomagolópapír-gyártó szakmunkás

Hulladékkezelő

Bérszámfejtő

Informatikai részlegvezető

Rakodó-szemétszállító

A legnagyobb gondban az utóbbival voltam. Hát hogy mondjam én jó lélekkel egy tizenéves srácnak, hogy álljon kukásnak, mert fényes karrier várja? „Most jó lenni szemetesnek?” Jó a fenét. Írtam én abba a filmecskébe mindent, régi görögöket, Jeruzsálemet és a gyehenna tüzét, rómaiakat és briteket, épp csak ősmagyarokat nem, hatodik javítás után elfogadták, de máig remélem, hogy senki sem hallgatott erre a mozgóképipari termékre, senkit sem hatottam meg.

Mentsen, hogy már nem voltam fiatal, de kellett a pénz.

Hát, körülbelül így kerülhettek az elsősök is a készenlétiekhez. A tervben valószínűleg szerepelhetett a pályaorientációs nap, hova vigyük őket? Egyáltalán, hol folyik a környéken munkához hasonló tevékenység? A mentőkhöz jobb nem vinni őket, a tűzoltók gyakran sztrájkolnak, a Postától kiszaladnak a világból, a MÁV-ot ne is említsük, gyár alig van, marad a rendőrség.

Különben a pályaorientációs tanácsadás manapság a legnagyobb felelőtlenség, ugyanis abból indul ki, mik a hiányszakmák most. Arról, hogy pár év múlva, mikor végez a gyerek, mik lesznek a hiányszakmák, fogalmunk sincs. Manapság például égető szükség van a szakmunkásokra (és kevésbé a nemzetet gyarapító szervre, miniszterelnököm!), a szoftverfejlesztőkre, a kórházi személyzetre, és általában minden munkaerő keresett, amely ért is valamihez.

Azt mondtam, keresett, nem azt, hogy meg is fizetik.

Csak keresik, de azt nagyon.

Lévén, hogy a magyar gazdaságban zajló folyamatok előreláthatatlanok, még ennek kísérletétől is leégne a delphoi jósda, a csoda tudja, pár év múlva mik lesznek a keresett szakmák.

Még az is lehet, hogy tényleg a legjobb lesz készenléti rendőrnek lenni.

Vagy nem.

De azért gyerek kezébe fegyvert továbbra sem szabad adni. Felnőttébe sem, ha nem kapott kiképzést.

No, majd a lőtereken megtanulják a fegyverforgatást, a fene enné meg azt az ötletet is.

Csak több baleset ne legyen.

Lesz.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása