Forgókínpad

Forgókínpad

Hajlékony valóságunk

2018. május 30. - Szele Tamás

Sűrű napunk volt tegnap, kérem, úgy is mondhatnám, hogy meghatározó – a következő pár évünket mindenképpen meg fogja határozni, a közérzetünket éppúgy, mint a magánérzetünket. Olyan döntések születtek, amelyek következtében más országokban már milliós tömeg hullámzana a Parlament körül – no, de nálunk erről szó sincs, se tömeg, se hullámzás.

Talán nem értjük, hogy tegnap lefektették a magyar rendőrállam alapjait? De, sokan értjük, még többen nem, a legtöbben pedig azzal vigasztalják magukat, hogy „ez ránk úgy sem vonatkozhat”. Nem a fenét, kérem, rövidesen mindenkiből lehet bármi, beköszönt a korlátlan lehetetlenségek kora. Csak hát, míg meg nem indulnak a tömeges letartóztatások, ez egy elvont lehetőség, nem olyan egyszerű, átlátható dolog, mint teszem azt a netadó vagy a nemzeti dohányboltok, esetleg a nyugdíjpénztárak kisajátítása. Azt tetszettek érteni, bár mondjuk az is igaz, hogy a háromból egyedül a netadó szült tömeges tiltakozást, megjegyezném, joggal: ne feledjük, ha adózna az internetes forgalmunk, olyan jogsértéseket kellene a magyar állam elkövessen, amelyek messze sértik a most bevezetett GDPR alapelveit, de a józan észt is. Szóval helyes volt ellene tiltakozni, csak a többi ellen is kellett volna, a leginkább meg most kéne, csak a tömegdemonstráció érdeklődés hiányában elmarad.

Megpróbálom elmagyarázni, miről is van szó. Hol a baj.

A tegnapi nap három legfontosabb eseménye a „Stop Soros”-törvény módosított beterjesztése, a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) elfogadása és Soros György írásának megjelenése voltak. Akkor menjünk sorban.

A „Stop Soros” törvényből – hogy a CDU fenyegetéseinek hatására vagy sem, nem lehet tudni – kikerült a legfontosabb fullánk, vagyis a civil szervezetek regisztrációs kötelezettsége, és ezen szervezetek külföldi támogatásainak 25%-os illetékkel sújtása. De ne ünnepeljünk, mert bővült a szöveg, a Btk.-nak a közigazgatás rendje elleni bűncselekményeket tartalmazó fejezete kiegészül egy új tényállással, a jogellenes bevándorlás elősegítésével.

Ezt az követi el, aki

olyan személynek segít menedékjogi eljárást kezdeményezni, aki a hazájában, a tartózkodási helye szerinti országban vagy olyan más országban, amelyen keresztül érkezett, nem felel meg a politikai menekültstátusz elnyerése feltételeinek,

vagy olyan személynek segít tartózkodási jogcímet szerezni, aki jogellenesen lépett be vagy jogszerűtlenül tartózkodik Magyarországon.

Ilyen szervező cselekménynek minősül a határ vonalában a határmegfigyelés, az információs anyagok készítése, terjesztése, hálózat építése vagy működtetése. Ezt a cselekményt elzárással, vagy ha például anyagi segítségnyújtás is társul mellé, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnék.” (Index)


Mármost erre mondja a jó magyar választó, hogy egyszerű: ne tessék határt megfigyelni vagy hálózatot építeni, szórólapozni (információs anyag), és nem lesz semmi baj.


Dehogynem lesz.


Egyrészt, mint tegnap is jeleztem volt, egész Nagy-Budapest területe jogi szempontból határsáv, tehát, ha leülök a Keletivel szemben egy teraszra és nézelődök egy kávé mellett, az már határmegfigyelés, ha úgy akarják. Másrészt bárkire rábizonyítható bármi, az új büntetőeljárási törvény miatt.


Eddig is megfigyelhették az embert bárhol, bármikor, ha és amennyiben megalapozott gyanú merült fel ellene – mostantól erre semmi szükség, ugyanis az új Be. bevezeti az „előkészítő eljárás” fogalmát. Idézzük egy valódi szakember, Magyar György véleményét! (http://magyarugyved.blog.hu/2018/05/28/jon_az_uj_buntetoeljarasi_torveny_mindenki_gyanus_aki_csak_el)


Júliustól eljárást lehet indítani titokban bárkivel szemben, aki bűncselekmény gyanúsítottjaként szóba jöhet. Ehhez elég lehet egy első körben megalapozatlannak minősített feljelentés, illetve a hatóságok birtokába jutott, jogsértésre utaló bizonytalan információ is. Mi jöhet még?

Érdekes változás következik be július 1-jétől: az új szabályozás szerint a büntetőeljárás megindításának már nem lesz feltétele a bűncselekmény gyanúja. Ehhez elég lesz, ha valaki „bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet”. Ilyenkor úgynevezett előkészítő eljárást lehet folytatni, amelynek célja tulajdonképpen nem más, mint a gyanú gyanújának megalapozása.

Ez valószínűleg hungarikum, mert efféle megoldás a világban nemigen létezik. De idézzük szó szerint a büntetőeljárási törvényt (Be.): az „előkészítő eljárás célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e”. Ennek érdekében pedig bevethetik az ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök teljes arzenálját.

Aki tehát bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet – ami már önmagában meglehetősen nehezen értelmezhető fogalom –, számíthat rá, hogy a lakását bekamerázzák, a telefonját lehallgatják, az elektronikus levelezését megfigyelik. De lekérhetik az adóbevallását, a bankszámláján szereplő adatokat, az egészségügyi adatait, s annak is utánanézhetnek, kötött-e házassági vagy élettársi vagyonjogi szerződést.

Ha ez nem lenne elég, mindezt azzal a személlyel szemben is megtehetik, „akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart”. Ez meg szinte meghatározhatatlan kör, hiszen belefér az érintett rokonsága, baráti köre, valamennyi szomszédja, mi több, összes munkatársa, de még az alkalmi ivócimborája is. S akkor még nem is beszéltünk arról, mit jelenthet a „közvetve kapcsolatot tart” fordulat. A bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személy apósának összes kapcsolata, barátjának a barátja, a szomszédjának a jó ismerőse ellen is lehet titkos felderítést folytatni? A kérdés nem teljesen megalapozatlan, hiszen a közvetett kapcsolat ilyen esetekben is megállapítható.”


Tehát elsejétől mindenki gyanúsított, aki él, legfeljebb az a kérdés, mikor veszik elő az aktáját. Nem kell magyaráznom, hogy egy tízmilliós országban maximum három-öt lépcsőn keresztül mindenki kapcsolatba hozható mindenkivel, még Orbán Viktor is mondjuk Gulyás Mártonnal, mindenki közvetett kapcsolatban áll a többi polgárral, így aztán mindenki eljárás alá is vonható. Nem segít az óvatosság, a kapcsolatok megszakítása, a bujkálás: tessék mondani, mindegyik volt osztálytársáról tudja, mivel foglalkozik most éppen? És mindegyik Facebook-ismerőséről? Ismeri a sarki fűszeres politikai nézeteit? Na, ugye... tessék elhinni, mindenki közvetett kapcsolatban áll a kormánnyal is, annak ellenfeleivel is, legfeljebb nem tudunk róla. Azért lesznek a felújított titkosszolgálatok, hogy ők bezzeg tudjanak.


Ilyen helyzetben tényleg elég egy rosszakaró, és már le is csukhatják az embert, rosszakaróban pedig sosem volt hiány a magyar történelem folyamán. Rákosi elvtárs és Péter Gábor kéjesen forgolódnak a sírjukban, még ők sem ágyaztak meg a rémuralomnak ilyen alapos jogi eszközökkel (igaz, nem is voltak jogászok).


No, és mit írt Soros? Soros az Uniót félti írásában, éspedig három nagy veszélytől. (http://hvg.hu/velemeny/20180529_Soros_Gyorgy_Hogyan_mentsuk_meg_Europat)


Az EU három súlyos bajjal néz szembe: a menekültválsággal, a gazdasági fejlődést akadályozó megszorításokkal és a dezintegrációval, amelynek első példája a Brexit. Mindenekelőtt a menekültválságot kell kezelni. Mindig az volt az álláspontom, hogy a menekültek szétosztásának teljesen önkéntes alapon kell történnie. Sem a tagállamokat nem szabad befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba irányítani, ahová ők nem akarnak menni.”


Tessék? Orbán nem ezt mondta a magyar választóknak...


Egész Európát összezavarta a menekültválság. Gátlástalan vezetők még azokban az országokban is ki tudták használni, ahová szinte egyáltalán nem érkeztek menekültek. Magyarországon Orbán Viktor arra alapozta a kampányát, hogy engem vádolt hamisan azzal, hogy muszlim menekültekkel akarom elárasztani Európát és benne Magyarországot.

Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó kereszténydemokraták vezetését.”


Oké, akkor világos. És mi a teendő?


Az EU-nak meg kell védenie külső határait, de nyitva kell állnia a legális bevándorlás előtt. Ezzel szemben a belső határokat nem szabad lezárni. Az Európa-erőd, amely totálisan zárt mindenfajta bevándorlás előtt, nemcsak a nemzetközi és európai joggal ellentétes, de teljesen lehetetlen is.

Európa szeretne segíteni Afrikán és a fejlődő világon, a demokratikus szándékú kormányok támogatása útján. Ez helyes, mivel ezáltal az érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes utazást.

Egy ilyen „afrikai Marshall-segély” eredményeképp nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el, de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. Így a migráció a bevándorlók és a fogadó országok részéről is önkéntes lehet.”


Kolumbusz tojása. A megszorítások gondján persze nem ez segít, hanem az a pénzügyi terv, amit Soros csak nagy vonalakban vázol fel, és ami lényegében arra ösztönzi az Uniót, hogy olyan új gazdasági eljárást alkalmazzon, amellyel az EU anélkül veheti igénybe a pénzpiac segítségét, hogy közvetlen kötelezettséget vállalna akár uniós, akár tagállami szinten. A módszer hasonló az amerikai önkormányzati kötvények működéséhez, illetve a járványok elleni védekezésekhez rendezett sprint-gyűjtésekhez.


A dezintegráció, konkrétan a Brexit ellen viszont mindent meg kell tenni – a legegyszerűbben úgy lehet küzdeni ellene, ha az Unió megint olyan szövetség lesz, amelyhez Angliának van kedve tartozni.


Megint csak Kolumbusz tojása: ez lenne az a rémítő mumus, aki ellen törvényt kell hozni? Hiszen ezek józan, sőt, mértéktartó javaslatok, ha elfogadják őket, sokkal jobb hely lesz az Unió.


De nem biztos, hogy elfogadják. Orbán Viktor törvényeit biztos, hogy igen, minek következtében Magyarország sokkal rosszabb hely lesz, mint eddig.


Zárjuk ezt a kis helyzetjelentést azzal, ami az eljövendő kor mottója is lehetne, azzal, amit a minisztereink elnöke tegnap mondott az új Ericsson-székház megnyitóján.


Akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően, a magunk akarata szerint a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.”


És pont erre is készül.


Hajlik a valóság Hunniában, görbül, recseg.

 

Mi leszünk a pixelhiba Európa térképén.

 



Szele Tamás

süti beállítások módosítása