- Jó reggelt, Hacsek, mitől néz ki úgy, mint a lőtt medve?

 - Már lövik is azokat a szegény medvéket?

 - Dehogy lövik, ez csak egy olyan izé, olyan népies, hogy mondják... szólás!

 - De friss maga így, ebben a kánikulai dekadenciában.

 - Magának is melege van, mi?

 - Nekem mindenből. Én, barátom, útrakelek, megyek az Őszbe...

 - Mennék én is, de csak egy hónap múlva lesz szeptember. Igaz, az már hűvösebb hónap.

 - Nem érti, szegény barátom. Én az Őszbe megyek.

 - Mindenki oda megy, legfeljebb nem most azonnal. Naptári tény.

 - De én az Őszbe...

 - Na, ne mondja, ausgetippelt bele az Őszbe? És hogy?

 - Vijjogva, sírva, kergetőzve.

 - Magának agyára ment a hőség. Elindul, mondjuk a hetes busszal az Őszbe, azt még értem, hogy vijjog és sír, de egyedül hogy fog kergetőzni?

 - Maga semmit sem ért. Ez egy életérzés.

 - Azt hittem, csak másnapos.

 - Maga szerencsétlen, földhözragadt nímand! Hát nem érti, hogy új rablói vannak a Nyárnak?

 - Ó, dehogy újak. Ezek a régiek, csak most kineveztek még pár új államtitkárt. De a Mészáros maradt, ahol volt.

 - Mit akar maga a Mészárossal?

 - Én semmit, remélem, ő is békén hagy engem. De maga mondta, hogy új rablók jöttek.

 - Ezek nem olyan rablók! Értse meg: dúlnak a csókos ütközetek!

 - Igen, mióta az Elsimont leváltották, már az Orbán János Dénes a csókos, az Elsimon meg is ütközött vele Tusványoson.

 - Maga menthetetlen. Higgye el: új életet kell kezdenem.

 - Ne mondja. Kiderült az adócsalás?

 - Ki. Még a sikkasztás is.

 - És mi lett a vége?

 - Három év, felfüggesztve. Tekintettel büntetlen előéletemre.

 - Mije van magának, büntetlen előélete? Hol vette, az Ecserin?

 - Nem, a Teleki téren. De holnaptól minden másként lesz. Kimegyek az Életbe és dolgozni fogok.

 - Maga. Dolgozni. Na ne röhögtessen.

 - De, és orcám verejtékével keresem meg a mindennapi betevőt, vegye tudomásul!

 - Na, azt megnézem magamnak. És mit fog dolgozni ebben a nyárban, részes arató lesz?

 - Nem, kérem. Mikulás leszek.

 - Mondtam, én, nyári mikulás.

 - Téli, nyári, mindenféle. Kamarai Mikulás.

 - Az milyen?

 - Állami. Itt írja az újság: „2019. január 1-jétől az állami intézményeknek éves rendezvényszervezési tervet kell készíteniük, és azt feltölteniük a Központosított Közbeszerzési Portálra. Az új szabályok először pontosan meghatározzák, hogy mi számít rendezvényszervezésnek. Majd gyakorlati példák következnek arra, hogy mely rendezvényekre is vonatkozik az új előírás. Ilyen például a Mikulás-ünnepség az érintett szervezet székhelyén a munkatársak gyermekeinek „házhoz menő Mikulás” szolgáltatás igénybevételével és cateringgel.” Látja, ha a Mikulást államosították, akkor én miért ne lehetnék hivatalos Mikulás?

 - Nem államosították már egyszer ezt a céget?

 - De, 1948-ban, akkor egy ideig Gyedmaróznak hívták, utána meg Télapónak.

 - És nem szabályozza valami, hogy ki lehessen állami Mikulás?

 - De, kötelező a kamarai tagság.

 - A micsoda?

 - A kamarai. A Mikulás-kamarai. Ha van ügyvédi kamara és lesz sajtókamara, kell legyen Mikulás-kamara is.

 - És majd kihozza a kamarából a piros almát, mogyorót. Na, fárassza maga a hóhért.

 - Ne mondja, szegény barátom, ez se rossz ötlet. Lehetnék állami ítéletvégrehajtó is.

 - De hát nincs is halálbüntetés.

 - Majd lesz. A Toroczkai megígérte. Ezt is írja az újság: „Egyes bűncselekmények esetében visszaállítaná a halálbüntetést, a hazai börtönök zsúfoltságának enyhítésére pedig bevezetné a bérrabtartást a Mi Hazánk Mozgalom - mondta el csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján Toroczkai László, a szervezet elnöke. Mint mondta, a párt alapító nyilatkozatáról a múlt héten indított vita során a feltett húsz kérdésre mintegy 20 ezer szavazat és ezer írásos vélemény érkezett, a most felvetett két téma esetében szinte egyöntetű támogatással. Toroczkai a bérrabtartás esetében arról beszélt: Magyarországon napi 8-9 ezer, míg Oroszországban 2 ezer forintra rúgnak a fogva tartás költségei; egy 4 ezer forintos átalánnyal mindkét állam költségvetése jól járna. Megtoldotta ezt azzal, hogy a Szibéria szó önmagában is visszatartó erő lehet a bűnelkövetés előtt. Megjegyezte: a börtönzsúfoltsági lista második helyezettje, a Magyarországot követő Belgium hosszabb ideje alkalmazza ezt a gyakorlatot, holland fegyintézetekben helyezve el elítéltjeit. Arra az újságírói felvetésre, hogy a külföldi fogva tartás emberi jogokat sértene, a politikus azt hangsúlyozta: számukra a fogvatartottakénál sokkal fontosabbak az áldozatok jogai.”

 - Ez megőrült? És mit szól ehhez az Unió?

 - Hát mit szólna? Majd él egy ajánlással. Toroczkai meg majd azzal válaszol, hogy éljen a nénikéjével inkább, vadházasságban, és ezzel szokás szerint el lesz intézve minden.

 - De értse meg, a halálbüntetés eltörlése az uniós tagság alapfeltétele!

 - És? Akar a Toroczkai uniós tag lenni?

 - De én akarok!

 - Az a Toroczkait nem érdekli. És én is lehetnék állami hóhér.

 - Maga maximum kozák lehetne a katorgán, kancsukával!

 - Kancsukával? Nem lehetne szó inkább kis, női csukákról?

 - Ez a kancsuka nem hal!

 - És nem is lát, tudom én azt. De akkor is jobban szeretem a női csukákat.

 - Kész, magával végeztem!

 - Az az én dolgom lesz, szegény barátom, hogy végezzek az emberekkel.

 - Menjen a francba a dekadenciájával, vegye tudomásul, hogy nekem a hóhérnál is protekcióm van!

 - Hogyhogy?

 - „Én a Halál rokona vagyok”.

 - Sőt, csókosa, mi?

 - Nem, a csókos az az ütközet!

 - Maga hülye. Mars ki!

 - Megyek is, útrakelek...

 - Megy az Őszbe? Hetes busszal? Na, vijjogjon innét a francba!

Szele Tamás