- Hallotta, Hacsek?
- Halottam, de nem érdekel.
- Honnan tudja, hogy nem érdekli?
- Engem most semmi sem érdekel.
- De ez fogja. Orbán Ráhel, koszos pelenka...
- Mondtam, hogy nem érdekel. Kérem, én csődbe mentem, a fiamat letartóztatták hazaárulásért mert találtak nála egy MUOSZ-igazolványt, a feleségem elhagyott a Simek kedvéért, mert az belépett a CÖF-be, a lányom Abesszíniába szökött mixernőnek, a kutyám megugatott és a macska megette a bankkártyámat. Pincér, egy fél vodkát! Fél litert, nem fél decit! Nem citrommal, ciánnal!
- Szegény barátom, de ez akkor is nagyon fontos. Tudja, a pelenka...
- Maga barom, azt sem tudom, ma lőjem főbe magamat, vagy várjak őszig, mert a főtárgyalás idejére már úgyis bevezetik a halálbüntetést, kilépünk az Unióból, és államilag mégis olcsóbb volna. Nyitva van még a sarkon a revolverkölcsönző?
- Nem, becsukták tiltott fegyverviselésért.
- Naná. Mégis, mit vártak mit fognak találni egy revolverkölcsönzőben? Érett túrót macesszel?
- Azt is találtak, de kérem, ez világbotrány... a pelenka...
- Dugja a seggébe azt a pelenkát, nem jut el az agyáig, hogy nincs a világnak az a koszos pelenkája, ami engem most érdekelne?
- De pedig ez nagyon fontos!
- Tudja maga, mi a fontos? Nézzen ki az ablakon, mit lát?
- Mintha lőnének. Kitört a forradalom a pelenka miatt?
- És zászlajára tűzte. Nem, maga marha, látja azokat az egyenruhákat?
- Nem ismerem őket.
- Én igen: Sziám és Burma megszállta Magyarországot a jelek szerint, és most sarcolják a népet.
- Borzalmas, kérem. Ez is amiatt a pelenka miatt van...
- Maga hülye? Húzza le a fejét, ez most kereszttűz volt... hiába, ezek az oroszok tudnak lőni.
- Miféle oroszok?
- Nézzen már ki, a sziámiakat kikergette a Vörös Hadsereg, és most ők sarcolnak. Van órája?
- Már csak egy. Az utolsó. Szerintem ütött is. És egy pelenka miatt...
- Galambocskám, hagyja már azt a pelenkát, énekeljünk szépen Volga-himnuszokat az ezredes úrnak, ha már befáradt ide a kávéházba... eeej, ljúliii-ljúli... na, hogy megy?
- Szarul.
- Azért csak énekeljen maga is, biztos, ami biztos. A Katyusát tudja?
- Tudom.
- Akkor énekelje, oroszul.
- Oroszul nem tudok.
- De tud.
- „Messze-messze, lent a Volga mentén élt egy lány, Pelenka a neve...”
- Katyusa, nem Pelenka! Hagyja abba, már elmentek.
- Bozse moj.
- Maga is mostanra tanul meg oroszul, mire megjönnek a kínaiak.
- Hagyjuk abba, ezeknek úgysem tudunk énekelni.
- Ezeknek nem, de már mennek is. Csak pár kereskedelmi kirendeltséget hagynak maguk után. Mármint épen. A sajátjaikat.
- Szóval, az a pelenka...
- Menjen a jó büdös francba a pelenkájával, látja azokat a zöld fényeket az égen?
- Mekkora pelenkák...
- Pelenka az öreganyja térgye kalácsa, az. Repülő csészealjak. Csillaghajók.
- Mondja, ezek humanoidok?
- Tudja a fene, miért kérdi?
- Hátha őket érdekli a pelenka...
- Hagyja már azt a nyüves pelenkát, ahogy elnézem, ezek három méter magas egysejtűek. Az egyik épp ide tart.
- Az segít, ha éneklek neki?
- A pelenkáról?
- Csak arról tudok...
- Nem segít. Megpróbálok beszélni vele. (Felemeli a jobb kezét) Békés lények vagyunk!
- Glbmlll.
- Beszélni szeretnénk a vezetőjükkel.
- Brml. Glfm npkr.
- Minden értelmes élőlény testvér az Univerzumban!
- Prr! Prmt ktt mnrmn!
- Örvendek. Ez itt a barátom.
- Jó napot kívánok. Hallották már a pelenka...
- Grrrrrr! Blxbmbrrr!
- Maga monomániás. Ezek szétlőtték a fél kávéházat. Minek kellett azt a pelenkát emlegetnie?
- De hát valami fontosat akartam mondani...
- Sikerült. Még jó, hogy az italos pult és a hűtő egy része megmaradt.
- Sajnos, azt hiszem, nem sokáig örülhetünk neki.
- Hogyhogy?
- Felszállás közben kicsit magukkal rántották Ausztráliát, ettől a bolygó tengelye elferdült, és most szép lassú, spirális pályán zuhanunk a Napba.
- Hát, akkor mindennek vége. Igyunk egy kortyot, aztán imádkozzunk. Teljesen be vagyok szarva.
- Akkor most jól jönne a pelenka, ugye?
- Én magát halálunk előtt orbitális pályára állítom és utána vidám izlandi népdalokat fogok énekelni.
- Ne mondja, tud izlandiul?
- Ha erre kell, tudok!
- Várjon, mintha normalizálódna a bolygó pályája...
- Tényleg. Ezek a kínaiak építettek három gigászi rakétahajtóművet, és pályán maradunk. Hála az Égnek!
- Látja, itt is jön egy kínai úrhajós.
- Nihao, drága elvtársam, Isten hozta, nagyon hálásak vagyunk, van még egy kis vodkánk, parancsoljon! Én Hacsek vagyok, a barátom Sajó.
- Tízezer boldogság tölti el lelkemet Ha-cheg és Sha-yo urak, méltatlan vagyok ismeretségükre.
- Magát hogy hívják, elvtárs úr?
- Szerény nevem Pe Len-ka.
- Hogy én miért nem lőttem főbe magamat a legelején...
Szele Tamás
