Kérem, úgy látszik eljött végre a napja annak, hogy Kelet és Nyugat minden seggfeje összefogjon, lerázzák magukról a logika és a tények láncait, az asztalra csapjanak és dicsőséges forradalom keretében jelentsék ki: kétszer kettő márpedig öt, a patkány meg mókus, csak sokkal rosszabb a sajtója annál a hosszú farkú rágcsálónál.
Jó, ezt még nem teljesen ezekkel a szavakkal mondják, és nem is szövetségbe forrva, mint szabad köztársaságok, egyelőre még egyenként, de manapság a világ nagyjából minden politikusának fő mondanivalója az, hogy elege van 1. a sajtóból, 2. a tényekből. Mivel pedig az emberi civilizáció úgy alakult, hogy a tőlünk távol eső tényekről rendszerint a sajtó útján szerzünk tudomást, az aktuális helyzet meg úgy, hogy a valós tények túlnyomó többsége kellemetlen a politikusok számára, nyilvánvaló, hogy valamit be kéne tiltani: vagy a tényeket, vagy a sajtót.
A mai politikai trendek mindkettőnek a betiltásával próbálkoznak, de a sajtóval sincs könnyű dolguk, a tények viszont olyan megátalkodottan makacs dolgok, hogy mindenképpen Sorostól vagy az illuminátusoktól kell származzanak. Mondjuk a valóság jelenti a legnagyobb gondot, mint tények összessége, ezen egyelőre nem tudunk változtatni, de Magyarország kiváló kísérleti terep, nálunk fejlesztik a valóságelhárító fegyvereket az egész művelt világ számára, élenjáró szovjet és amerikai tudósok ötletei alapján. Épp tegnap írtam arról, hogy a Magyar Idők bátor felfedezői milyen messzire jutottak a Valóság világától halált mevető expedícióik során. (http://huppa.hu/szele-tamas-a-kis-hadleany/)
Bár mindenki kísérletezik a saját hátsó udvarában vagy teljesen nyilvánosan is, a nagyobb durranások egyelőre még köztudomásúakká válnak annak az átkozott sajtónak köszönhetően, de mit csináljunk: társadalmi fegyvereket nem lehet a majdhogynem lakatlan, sivatagos Kazahsztánban vagy Arizonában kipróbálni, kísérleti alanyok híján, a Valóság ellen mindenképpen társadalmi fegyverek szükségesek, tehát egyelőre, míg tanúk és médiumok vannak, tudni fogunk a nagyobbfajta próbálkozásokról.
Akkor el is jutunk kicsiny dolgozatunk tárgyához: Trump elnök kormányzati ellenőrzés alá kívánja vonni a Google keresőrendszerét.
A Potomac folyását csak azért nem, mert arról már nagyon régóta úgy tudja, hogy az ő akaratától függ, és ha azt mondja, akkor megfordul, hegynek felfelé fog csordogálni. De legyünk pontosak, tekintsük a hírt (https://444.hu/2018/08/28/trumpek-a-google-keresojenek-allami-szabalyozasan-gondolkodnak):
„Donald Trump vezető gazdasági tanácsadója, Larry Kudlow arról beszélt kedd reggel a Fehér Ház előtt újságíróknak, hogy meg fogják vizsgálni, nem kéne-e esetleg kormányzatilag szabályozni a Google keresőrendszerét.
Kudlow bejelentésével párhuzamosan Donald Trump Twitteren támadta meg az amerikai techóriást, mivel szerinte a Google hírszolgáltatása elrejti a konzervatív híreket, és például Trump nevére rákeresve 96 százalékban liberális sajtótermékek eredményeit kínálja fel a hírkereső szolgáltatás. Trump alighanem a PJ Media egy virálissá vált cikkére gondolva írhatta mindezt, amely pont ezt állította címében.
A PJ-cikkben, ami még a szerzői szerint sem tudományos módszertannal végzett kutatásra épült, gyakorlatilag minden sajtóterméket baloldalinak tekintettek a Fox News-en, a Wall Street Journalon, az Economiston és a Daily Mail-en kívül, és így jutottak arra, hogy a Trump keresőszóra a Google News felületén a top 100-as eredmény 96 százaléka balra húzó lapon jelent meg.
Trump véleménye szerint a Google és a többi cég elnyomja a konzervatívok hangját és elrejt információkat és híreket, ezzel pedig irányítják, hogy az emberek mit láthatnak és mit nem. Az elnök szerint ez egy nagyon súlyos kérdés, amit kezelni kell.” (444)
Érdekes egybeesése a dolgoknak, miszerint a Facebook, a Google és a Twitter vezetői épp a jövő héten fognak megjelenni a szenátus előtt. Nem ezért idézték be őket, de ha már ott lesznek, emiatt is elővehetik személyüket. Meg bármi miatt: ha még emlékszünk a moszkvai orvosperre, az is azzal kezdődött, hogy Sztálin elvtárs kicsit rosszul érezte magát, és a szovjet orvostudomány legkiválóbbjainak vidám hangulatú, dalolós szibériai társasutazásával ért véget, előtte kitérővel a Lubjanka pincéibe.
Egyszóval, Trumpnak nem tetszik a Google, mert sok rossz dolgot talál rajta saját magáról. Őtet, kérem elnyomják. Ezzel a problémával a politikusok legtöbbje szembesül: már a boldogult Antall József is csapkodta volt az asztalt, nehogy már „körúti szerkesztőségekben” dőljön el, „liberális mikiegerek” határozzák meg, mit ír róla a sajtó. Erről annyit, hogy akkoriban csak egy országos napilap szerkesztősége volt a Körúton, az is az Új Magyarországé, ami pedig Antall feltétlen híveként volt közismert. Röhögtünk is a dolgon épp eleget, csak hát, ki tudta, hol vannak a pesti szerkesztőségek?
Mi, liberális mikiegerek.
Akkor is volt egyfajta mozgalom az antalli éra nem létező, ám hatalmas eredményeinek bemutatására, a kormánypárti kollégákat nem nagyon irigyelte az ember, korán őszültek, ugyanis elhallgatott, kiugró megvalósítások, amikről hősiesen be kellett számoljanak – egyszerűen nem voltak. Nem, és kész. Még Sztálin sajtómunkásainak is könnyebb dolguk volt, mint Antall sleppjének, ugyanis Sztálin időnként tényleg építtetett valami nagyot, dnyepropetrovszki erőművet, csatornát a Fehér-tengerig, miegymást – de Antall semmit. Voltaképpen ez váltotta ki az első médiaháborút, ami azóta is zavartalanul folyik kis honunkban, legfeljebb eltérő szakaszai miatt beszélünk már a sokadikról.
De térjünk vissza Trump elnökhöz. Az neki a baja, hogy a Google-ben sok rosszat talál magáról. Talán azért, mert sok jót nem is lehet róla írni, kérem. Ezért ellenőrzés alá akarja vonni a keresőt: ha a kísérletet végrehajtják, állandó emberi kontroll lesz majd szükséges, hogy a találatok sorrendjében az őt dicsőítő írások kerüljenek majd előre. Olyanná akarja tenni a Google-t, mint amilyen a Nagy Szovjet Lexikon volt, amit a kiadása után is szerkesztettek, és mikor meghalt Sztálin, hatalomba került Hruscsov, minden vásárlónak kiküldtek állítólag egy levelet, hogy vágja ki a „Joszif Visszárionovics Sztálin” szócikk tizenhat oldalát, a helyére meg ragasszák be a küldeményben melléklet oldalakat az ó-orosz pohárművességről (az orosz „sztakan” vagyis „pohár” szó illett Sztálin helyett az ábécésorrendbe). Se non e vero, e ben trovato, lehet, hogy nem igaz, de jól hangzik, belefér a korba.
Trump mester tehát úgy látja: még mindig túl sok kellemetlen tényt ismerhet meg a világ őróla a Google keresőt használva. És mivel saját magát lényegesen fontosabbnak találja a világnál, a tényeknél és az igazságnál, meg kívánja változtatni a keresőt.
Ezt a nagy Mao elvtárs úgy fogalmazta volna meg a kis vörös könyvecskében, hogy „ha mindenki szembejön az autópályán, foglaljuk el az autópályát!”
A tények makacs, kellemetlen dolgok és cáfolják minden állításunkat?
Annál rosszabb a tényekre nézve!
Hadat üzenünk nekik.
A tényeket a sajtó írja meg?
Annál rosszabb a sajtónak, hadat üzenünk nekik is!
A sajtó írásait a Google segítségével lehet megtalálni?
Vesszen a Google, elfoglaljuk, ellenőrzésünk alá vonjuk!
Mit nekünk Hekuba!
Hát kérem, Xerxész perzsa király megkorbácsoltatta a Hellészpontoszt, mert az szétszórta a hajóhadát. A Hellészpontosz erre nagyon magasról tojt, lévén, hogy tengerszoros.
És legközelebb is szétszórta.
Viszont Trump elnök ápolóinak nagyon nyomatékosan felhívnám a figyelmét: adagolják rendszeresen azokat az átkozott tablettákat!
Félő ugyanis, hogy ha megint elfelejti bevenni a bigyóit a POTUS, ugyanazzal a lendülettel, amivel a Google-t elfoglalja és a Facebookot betiltja, eltörli a Twittert is.
És akkortól a világ helyett már csak a közvetlen környezetét tudja majd zsibbasztani a hülyeségeivel.
Aminek beláthatatlan következményei lennének.
Szele Tamás
