Kérem szépen, a jövő régészei, majd, ha kiássák ezt a réteget, amiben mi most élünk, és megtalálják az egyelőre még létező sajtó maradványait, „Sargentini-korszaknak” fogják elnevezni, ugyanis a médiumokra rápillantva úgy néz ki, mintha a világon minden e körül a név körül forogna. Na jó: legalábbis Magyarországon.

Mert Nyugat-Európában inkább Szkripal-kor van, náluk nem akkora hír ez a jelentés, mint a mi számunkra: igaz, nem is róluk szól. No, de mi itthon vagyunk, itt semmi különös nincs, megy felfelé a zab ára, készülnek a huszárok az Unió elleni háborúra, tegnap különösebb vérlázító nyilatkozat nem született, aminek oka van: szombat volt. És ilyenkor pihennek a vérlázítók, ahogy vasárnap is.

Na jó, elmagyarázom.

Szóval, rendszerint ha kedvenc pártunk és kormányunk elkövet valami bődületes ostobaságot, egy állandó forgatókönyv szerint játszódnak le a dolgok: a kormánymédia azonnal elmondja, miért volt kiváltképpen való okos ötlet farral beleugrani a kaktuszbozótba, és elájul a döntés bölcsességétől, az ellenzék pártlapjai – mert vannak ám! - elmondják körülbelül ennek az ellenkezőjét, a maradék független média meg ájuldozik a hülyeség sűrűsége miatt és megpróbál rájönni, mi lesz még ebből, magyarán szólva elemez. Az önkéntes mérvadók pedig állást foglalnak. Az önkéntes mérvadók azok a magánszemélyek és szervezetek, akiknek nem volna dolguk szakérteni a kérdéseket, csatornatisztítástól hadronütköztetésig, nem is értenek hozzájuk, de szakértenek kéretlen s hívatlanul, mert azt remélik, hogy ebből nekik valahol és valamikor előnyük származik.

Ilyen önkéntes mérvadó volt tegnap-tegnapelőtt a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének elnöke, Kecskés István, vagy a Békés megyei közgyűlés. De számolatlan akadnak még hozzájuk hasonlók, mindkét oldalon, akik teljesen magánszemélyként, kívülállóként, amolyan hétvégi harcosként elfoglalják az állást valamilyen közérdekű ügyben, körbekerítik szögesdróttal, felállítják a nehézgéppuskákat, páncéltörőre töltik és jaj annak, aki a közelbe kerül: azonnal lőnek rá, akár barát, akár ellenség, de azért igyekeznek inkább az ellenséget lőni.

Háborúban ilyenkor a reguláris alakulatok azonnal elhagyják a harcmezőt, mert a fegyveres civilek harcérintkezésben a szövetségeseikre sokkal veszélyesebbek, mint az ellenségre.

Na jó, de miért teszik ezt az emberek Mari nénitől, Pista bácsitól kezdve közgyűlésekig? Azért, mert azt hiszik, hogy ezeket a kiállásokat jegyzik valahol. Igen, létezik a kormánynak egy fizetett trollhadserege, és igen, használják is a média befolyásolására, de leginkább a sajtóközlések kommentszekciójában. Az önálló állásfoglalások, kiállások pro és kontra – bármilyen ügyben, kérem, bármilyenben! - nem ettől az alakulattól származnak. Azok önkéntesek. Sőt, tudnék mutatni olyan kormánypárti önkéntest is, ami már nyolc éve őrjöng, kötekszik, harcol kéretlenül és most már kissé elégedetlen: hát miért nem kap már valami kis jutalmat? Viceházmesteri állást, balatoni telket, vagy legalább adóellenőrzést a szomszédjánál. Nem kapott, ugyanis kéretlenül aktivistáskodik: akárhogy is hiszi, nem került fel ő semmilyen „fehér listára”, nem jegyezték fel a nevét a Jók közé, sőt, tulajdonképpen senkit nem is érdekel, mit művel. Ez alacsony szinteken mindenképpen így megy, magasabbakon se sokkal különbül: így hát a kormány mindenféle baklövései után tapasztalható hűségnyilatkozat-hullámoknak nincs és soha nem is lesz semmiféle hozadéka, haszna, ezek teljesen feleslegesek. Ráadásul többnyire munkaidőben, sőt a munka részeként követik el őket: persze, hogy hét végén nem rohan a magyar ember talpat nyalni, hűséget esküdözni, mert akkor pihen. És mert öt nap amúgy is elegendő minden felmerülő seggnyalásra.

Szóval, felháborodni vasárnap reggel nem nagyon fogunk, mert pihennek a botránkoztatók is. Délután lesz tüntetés, melyen vagy eldől sok minden, vagy nem, a tudomány mai állása szerint ez megjósolhatatlan, én magam valószínűleg megtekintem az eseményt, mint tudósító, ha csak nem változik a terv, de sem világcsodára, sem atrocitásokra nem számítok, legfeljebb fényképező besúgókra és zsebtolvajokra a tömegben. Egyebekben majd meglátjuk mi lesz.

Különben pedig ne mondjuk, hogy nincs hír, mikor tényleg nincs, mert ezt a nincset masszív közfelháborodás övezi. Semmiképp sem szeretnék állást foglalni a tizenegy éves kislányt állítólag megerőszakoló vízilabdázók ügyében, de látok én pár érdekes momentumot a dologban. Első sorban: akkor jelent meg a valóban minden egészséges embert mélyen megrázó történet, amint kitört a Sargentini-ügy.

Nem előbb, nem később.

A hír első változatában nem tartalmazott egyetlen bit információt sem, nem is felelt meg a hírmeghatározás kérdéseinek: nem tudtuk ki mit tett mikor, hol, kivel, miért. Ez így nem volt több, mint egy nagy darab, rikítóra festett semmi. Valódi újságíró az ilyent nem írja meg, míg nem tud róla többet: még abban a formában sem, hogy beharangozza.

Tegnap viszont kikerült az állítólagos erőszakolók neve a nyilvánosság elé, méghozzá a kurucinfónak és Bayer Zsolt tevékenységének köszönhetően. Most már van célpontja a népharagnak, csak éppen nagyon érdekes, hogy pont így derült ki, tulajdonképpen kikről is lenne szó: azért se a káinfó, se a bayerzsoca nem a tárgyilagos, kitartó, tényfeltáró munkásságáról híres. A visszhang természetesen hatalmas, mindenhol dübörög: de bizonyítékokat vagy részleteket bizony ők sem mutatnak, ők is csak azt mondják, hogy X.-ről és Y-ról van szó. Részletek sehol.

Ez bíróság előtt nagyon nem állna meg: hiszen még mindig nem tudni semmit, két felmerülő nevet kivéve! Azért vannak az illetékes szervek, hogy ezt kinyomozzák, mondhatná erre bárki, csak hát az illetékes szervek is kizárólag alapos gyanú felmerülése esetén nyomozhatnak, különben bárki mondhatna bárkiről bármit és nekik ugorniuk kéne, akkor is ha azt mondanák, hogy a Pesta felgyújtotta a halastavat.

Nem állítok semmit az esettel kapcsolatban, ugyanis nem is tudok semmit. Ha valóban megtörtént, az felháborító és sújtson le a törvény teljes szigorával. De előbb vizsgálatot kérek, mert állítások és pletykák alapján ítéletet hozni nem lehet.

Nem állítok tehát semmit, de azt észlelem, hogy a botrány a kormány számára a lehető legmegfelelőbb pillanatban robbant ki. Pont jókor jött, hogy az emberek ne csak a Sargentini-jelentésre figyeljenek. Dühöngjenek valami máson. Kik robbantották ki? A Bors indította, amely nem vádolható függetlenséggel vagy ellenzékiséggel, folytatta a szélsőjobboldali káinfó és bevégezte az eddigi munkát bayerzsoca, akit nem kell bemutatnunk.

Óvatos lennék én ezzel a váddal, annyit mondok.

Majd akkor kéne ezzel érdemben foglalkozni, pláne ítélkezni az ügyben, ha tudunk is valamit, most egyelőre pletykaszinten terjed a történet.

Viszont, mondom: a legjobbkor.

Mármint egyeseknek a legjobbkor.

Kérem, állunk így mérvadásokkal mostanság: az amatőrök adják a mérvet, ha kell, ha nem, hátha egyszer hasznos lesz.

A profik meg adják, mikor kell, megrendelésre.

Önkéntes mérvadó itt már az egész ország.

Szele Tamás