Mint tegnapi írásomban pedzegettem már, elég nagy bajok kezdenek lenni a Szuverenizmus Tengelye körül, ami hivatalosan nem létezik, de a közvélekedés úgy tartja, hogy az Oroszországi Föderációból, Kínából, most már az Egyesült Államokból, Iránból és Észak-Koreából áll. Ehhez csatlakoznának a BRICS-államok, ha csatlakoznának, de kezd több eszük lenni annál, hogy ilyent tegyenek – különben is, a BRICS minden, csak nem katonai vagy politikai szövetség, bármit is gondoljon efelől a Pesti Srácok kommentszekciója, mely köztudottan bübülszavú politológusokból áll. Néha kapnak némi szakértői segítséget a Mandiner bölcsészeitől is.

(Képünk illusztráció)

A nemzetközi szuverenista mozgalom – érezzük át a kifejezés abszurditását, elvégre igazából a Nacionalista Internacionáléról van szó – valahogy akármennyit is győz (rendszerint demokratikus választásokon, hogy milyen eszközökkel, azt most hagyjuk is, de tény, hogy a győzelmeikhez többnyire választás, vagyis demokrácia szükséges) mégis képtelen akár komoly eredményeket felmutatni, akár működő szövetségeket létrehozni.

Persze, sok minden függ attól, mit tekintünk komoly eredménynek, mert ha az amerikai államigazgatás teljes szétzilálása, Irán vereségei, Észak-Korea reménytelen nyomora, az orosz gazdaság és demográfia válsága vagy a küszöbünkön kucorgó magyar államcsőd eredmény, akkor dolgoznak a fiúk, nem is eredménytelenül. Azonban ki tudja, miért, az Új, Szuverenista, Többpólusú Világrend, amely csak annyiban különbözne az előzőtől, hogy az fentebb említett államok autokrata vezetői mondanák meg mindenki másnak, merről kell mérni a hány métert, valahogyan mégis várat magára. Ma a The Insider tanulmánya és az általuk megszerzett titkosszolgálati dokumentumok alapján azt fogom bemutatni, miért késik ez a tejjel-mézzel folyó gulág, amit a szuverenisták kedves mindannyiunknak szánnak.

Első sorban azért, mert nincs „közös pecsenye”, minden szuverenista ország a magáét, és szigorúan a magáét sütögeti, az örök barátság és a határokat nem ismerő szerződések, szövetségek a retorika (magyarul és itt: a habos, üres duma) birodalmába tartoznak. Esetünkben azt fogjuk majd látni, miképpen kémkedett a két egytestvér, Oroszország és Irán – egymás ellen. Sőt, máig is ezt teszik.

Azt persze tudjuk, hogy minden szövetséges ugyanúgy kémkedik a partnerei esetében, mint az ellenségei ellen, sőt, még inkább, ugyanis – Sztálint idézve – „az ellenségből még lehet barát, de a barátból már csak ellenség válhat”. Ezen nem is szokás megsértődni, oda-vissza alapon megy az egész, ha esetleg valamelyik attasé nagyon elszemtelenedik, akkor kiutasítják, mire fel a másik fél is kiutasít egy attasét és kész, mindenki mosolyog tovább (fogai közt a tőrrel).

Irán és Oroszország este azonban más és a hírszerzés megszokott szintjén messze túlmutat. Egyfelől olyan gyönyörű stratégiai partnerségi szerződésük van, hogy ahhoz képest még Hunor és Magor is csak alkalmi kártyapartnereknek minősülnek a Turul-kávéházból, másrészt ezt idén április 21-én kötötték, van benne minden, csicseri pacsirtától láncos lobogóig, és ne feledjük: Irán már 2022 októberétől ontja a ballisztikus rakétákat, tüzérségi lőszereket és drónokat Oroszországnak, melyekért cserébe részint színaranyat kapott, másrészt az orosz fél Sz–300-as és Sz–400-as légvédelmi rendszereket, valamint harci repülőgépeket ígért, melyekből azonban néhány kiképzőgépen kívül semmi sem érkezett meg. Szóval elvileg itt katonai szövetségről is szó kéne legyen, csak nincs. Akkor lássuk, mi a helyzet.

Izrael és az Egyesült Államok Irán elleni légicsapásai kritikus, de nagyon visszafogott választ váltottak ki a Kremlből. Június 23-án Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy a támadás „indokolatlan és megbocsáthatatlan”, de mind az Egyesült Államokkal, mind Izraellel szembeni kritikája nagyon óvatos volt, és úgy tűnik, hogy Oroszország Iránnak nyújtott támogatása nem fog túlmutatni ezeken a szavakon. Ez nem meglepő: ahogy az FSZB kémelhárító szolgálatának a The Insider által megszerzett dokumentumaiból kiderül: a Teheránhoz való látszólagos közeledés ellenére Oroszország és Irán kapcsolatát a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi, és mindkét ország továbbra is aktívan kémkedik egymás után. Az orosz hírszerző szolgálatok forrásai azt állítják, hogy a közeledés ellenére Oroszország továbbra is inkább ellenségként, mint szövetségesként tekint Iránra, és semmi szín alatt nem akarja megengedni Teheránnak, hogy atomfegyverekhez jusson.

Miután Oroszország megindította teljes körű invázióját Ukrajna ellen, szorosabbá váltak a kapcsolatai az iráni hírszerző szolgálatokkal. Az orosz katonai hírszerző ügynökség (GRU) és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) magas rangú tisztviselői gyakrabban látogattak Iránba, és a katonai együttműködés fokozódott – leginkább abban a formában, hogy Moszkva aranyrudakért cserébe Shahed drónokat kapott Teherántól.

Ugyanakkor azonban a két ország a színfalak mögött továbbra is kémkedett egymás után, amint azt az FSZB Első Szolgálatának (az ügynökség kémelhárítási osztálya) dokumentumai is bizonyítják, amelyeket a The Insider megszerezett. A szigorú előírások ellenére az FSZB tisztjei gyakran hanyagul kezelik a titkos információkat, gyakran küldözgetnek szigorúan titkos jelentéseket és tájékoztatókat e-mailben saját maguknak vagy kollégáiknak. Ezekből a bizalmas dokumentumokból kiderül, hogyan látja az ügynökség Oroszország más országokkal való kapcsolatait.

E dokumentumok közé tartoznak az „Ajánlások az iráni határon folytatott operatív és szolgálati tevékenységek tervezéséhez” című, évente elkészülő jelentések, amelyek az aktuális politikai helyzet rövid áttekintésével kezdődnek.

Hogyan kémkedik Irán Oroszországban?

A 2024-re vonatkozó „Ajánlásokat” egy rövid bevezető előzi meg, amely az orosz-iráni kapcsolatok erősödését konstatálja:

„A jelenlegi szakaszban az Oroszország és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti kapcsolatok fejlődése különös jelentőségre tett szert. Ezek a kétoldalú szintről regionális, sőt régión túli szintre emelkedtek.

Irán és Oroszország nem hajlandó elfogadni a Nyugat, és különösen az USA dominanciáját a nemzetközi kapcsolatokban, és a két ország külpolitikájának egyik kapcsolódási pontjává vált az a törekvésük, hogy többpólusú világrendet építsenek ki, valamint hogy más hatalmi központokat erősítsenek meg az egyoldalú hegemónia ellensúlyozására.

Az ukrajnai különleges katonai művelet és az azt követő, a kollektív Nyugat által hazánkra gyakorolt példátlan nyomásgyakorlás kapcsán az iráni vezetés oroszbarát külpolitikai irányvonalat fogadott el, ami az USA és szövetségesei részéről az Iráni Iszlám Köztársaságra gyakorolt nyomás növekedéséhez vezetett. Ennek fényében Oroszországnak az iráni nukleáris kérdés megoldására irányuló erőfeszítései és az Iránra nehezedő nemzetközi nyomás enyhítésére tett kísérletei pozitívan hatottak az államközi kapcsolatokra, amelyeknek egyértelmű kilátásai vannak arra, hogy stratégiai szintre lépjenek.”

Mindezen pozitívumok ellenére a kémelhárítás tisztjei megjegyzik, hogy az Oroszország elleni iráni kémkedés nem mutatja a megtorpanás jeleit:

„Ugyanakkor az orosz-iráni kapcsolatok aktív fejlődése ellenére gazdasági, politikai, kulturális és katonai téren az iráni különleges szolgálatok továbbra is aktívan tevékenykednek Oroszországban, az orosz fegyverek fejlett modelljei, az űrkutatás, a rádióelektronika és a nukleáris technológiák megszerzésére összpontosítva, csatornákat keresve katonai és kettős felhasználású termékek beszerzésére az orosz jogszabályok megkerülésével, befolyásos pozíciók kialakítására az orosz muszlim papság körében, a síita iszlám terjesztésére, valamint a belpolitikai és gazdasági helyzetre és a külpolitikára vonatkozó információk gyűjtésére törekedve.

A moszkvai iráni nagykövetségen a következő különleges szolgálatok működnek: az Információs Minisztérium (MI), az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) és az iráni fegyveres erők vezérkarának második hírszerzési igazgatósága.

Az iráni határon 2023-ban folytatott kémelhárítási tevékenységek elemzésének eredményei azt mutatják, hogy a kormányközi kapcsolatok erősödése és az együttműködés többoldalú fejlesztése ellenére az iráni hírszerző ügynökségek olyan tevékenységeket folytatnak, amelyek célja az orosz ipari, tudományos kutatási, tervezési és mérnöki vállalkozásokba való beszivárgás feltételrendszerének megteremtése.

Az iráni különleges szolgálatok fő célpontjai közé tartoznak a rakéta-, a légiközlekedési-, valamint a turbólégcsavaros hajtóművek és erőművek, a pilóta nélküli légi járművek, a rádióelektronikai hadviselés, a rádióelektronikai termékek területén alkalmazott technológiák, valamint a rakéta-, a légiközlekedési- és az űripar szakemberei.

A fokozódó katonai-műszaki együttműködés és az országunkba látogató és Iránba utazó nemzeti küldöttségek számának növekedése közepette jelentések érkeztek olyan toborzási törekvésekről, amelyek azokat az orosz szakembereket célozzák meg, akik közvetlenül részt vesznek a hivatalos szerződéses kötelezettségek végrehajtásában, és hozzáférnek a korlátozottan elérhető információkhoz, beleértve az államtitkokat is.”

Hogy pontosan hogyan toboroznak az iráni különleges szolgálatok Oroszországban, arról néhány részletet a „Külföldi különleges szolgálatok hírszerzési tevékenységének taktikájának áttekintése az államtitkot képező információkhoz külföldön hozzáférő orosz állampolgárok távozásának szempontjából” nehézkes címet viselő dokumentumban olvashatunk, amely a The Insider számára is elérhetővé vált. Az FSZB szerint az iráni kémek

„Széles körben felhasználják a hivatalos delegációk hivatalos tárgyalások céljából tett látogatásait az orosz katonai-ipari komplexum vállalatainál, kutatóintézeteknél, állami és kereskedelmi szervezeteknél, külföldi üzleti utakra való meghívásokat, beleértve a rövid távúakat is, hihető ürügyekkel (a tárgyalások következő szakasza, a meglévő külföldi tapasztalatok megismerése, tudományos kutatási témájú előadások), a külföldi nyaralásokat stb.”.

Megjegyzik, hogy az iráni állambiztonsági szolgálatok gyakran pénzzel motiválják a beszervezett ügynököket, és fokozatosan bevonják őket az információcserébe és a kereskedelmi tevékenységekbe.

Az FSZB elemzése szerint az oroszországi iráni tevékenységek közé tartozik „a síita iszlám propagandája és az oroszországi muszlim vallási közösségekben az iráni stratégiai érdekek előmozdítására irányuló pozíciók kialakítása”, valamint „technológiák, anyagminták és áruk kettős és katonai célú beszerzése, mind hivatalos csatornákon keresztül, mind az orosz jogszabályok megkerülésével”.

A dokumentum felsorolja azokat az irániakat is, akik orosz különleges szolgálatokkal való kapcsolattartásért vagy ügynökök toborzásáért felelősek orosz területen.

Basiri Sayed Alireza, az iráni tájékoztatási minisztérium hivatalos képviselője például az orosz FSZB (belföldi) és SZVR (külföldi) hírszerző szolgálatokkal való kapcsolattartás megszervezéséért felelős. A The Insider valóban megállapította, hogy a telefonhívásai között szerepelnek beszélgetések az orosz hírszerzés tisztjeivel, mint például Mikhail Habrovval – az FSZB Nemzetközi Együttműködési Igazgatóságáról (katonai egység No. 55957), aki az Almaz-Antyej védelmi vállalat alkalmazottjának álcája alatt dolgozik (bár fő szakterülete nem Irán, hanem Kína), valamint Habrovnak az FSZB Nemzetközi Együttműködési Igazgatóságán dolgozó kollégájával, Artyom Bicurral (aki Iránra specializálódott) és az SZVR veteránjával, Murad Csarevvel (aki a 33949-es számú katonai egységhez tartozik).

Zolfaghari Abbas Mohammad, a stratégiai hírszerzés vezetője kapcsolatban áll az IRGC-vel, a GRU-val és az FSZB-vel. Az FSZB kémelhárítási osztálya szerint Mohammad „különleges technikai eszközök beszerzésének megszervezésén dolgozik, többek között illegális eszközökkel”. A dokumentumból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy a különleges berendezések „illegális” beszerzését az orosz hatóságok jóváhagyták-e.

Reza Khosravi Moghaddam katonai attasé a katonai-technikai együttműködéssel kapcsolatos ügyekben egyeztet az orosz Katonai-Műszaki Együttműködési Szövetségi Szolgálattal, a Szövetségi Műszaki és Exportellenőrzési Szolgálattal, a Roszoboronexport állami fegyverexportőrrel és a védelmi minisztériummal. Részt vesz továbbá „az orosz állampolgárok kémkedési célú toborzásában a katonai állományból”. Noha nehéz ellenőrizni, hogy Moghaddam részt vesz-e bármilyen tényleges toborzásban, valóban aktív kapcsolatban áll az orosz hadsereggel, többek között Alekszandr Blokhinnal, a védelmi minisztérium nemzetközi katonai együttműködésért felelős főigazgatóságának munkatársával.

Hogyan kémkedik Oroszország Iránban?

A 2024-es „Ajánlásokban” az orosz kémelhárítás tisztjei hangsúlyozottan kijelentik, miszerint be kell épülniük az iráni hírszerző szolgálatokba, hogy értékes információkhoz jussanak Irán Oroszországban folytatott felforgató tevékenységéről (például a vallási közösségeken belüli „információs kampányokról”, amelyek „vallásközi konfliktusokhoz” vezethetnek), valamint Irán belpolitikai helyzetéről (amely magában foglalja a Khamenei ajatollah lehetséges utódjáról szóló információkat). A dokumentum szerint:

„2024-ben szükség van a következőkre:

1. Fokozni kell az Iráni Iszlám Köztársaság hírszerző szolgálataiba, főként az emberi hírszerzésbe és a technikai hírszerzésbe való behatolásra összpontosító műveleteket. Ezt a műveleti területet stratégiai prioritásként kell kezelni.

2. Megelőző hírszerzési információk gyűjtése Irán azon terveiről, hogy befolyása kiterjesztésének eszközeként a síita iszlámot népszerűsítse Oroszország területén. Végezzenek műveleteket az Irán által inspirált vallásközi konfliktus-gócpontok létrehozásának megakadályozására Oroszország területén, lépjenek fel a vallási közösségeken belüli hatókörük kiterjesztésére irányuló iráni befolyási kampányok ellen, és akadályozzák meg azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az oroszországi síita közösségeket iráni vallási központok ellenőrzése alá vonják.

3. Meg kell akadályozni az iráni hírszerző szolgálatok és szervezetek azon kísérleteit, hogy Oroszországban illegálisan szerezzenek be – vagy Oroszország területén keresztül továbbítsanak – olyan technológiákat, felszereléseket, anyagokat és tudományos vagy technikai információkat, amelyeket tömegpusztító fegyverek, azok hordozórendszerei, hagyományos fegyverek vagy exportellenőrzés alá eső katonai felszerelések kifejlesztésére használhatnak fel. Továbbá meg kell akadályozni az államtitkokhoz hozzáférő tudósok és műszaki szakemberek Oroszországból való jogosulatlan távozásának elősegítésére irányuló erőfeszítéseket.

4. Elő kell segíteni az olyan tényezőkre vonatkozó hírszerzési információk gyűjtését, amelyek alapul szolgálhatnak Iránnak az Oroszországgal való szoros együttműködés potenciális csökkentésére. Ezek közé tartoznak:

– Az iráni nukleáris programról szóló közös átfogó cselekvési terv (JCPOA) esetleges újjáélesztésére és az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni amerikai szankciók esetleges feloldására utaló jelek.

– Irán jelenlegi legfelsőbb vezetőjének előrehaladott kora miatti esetleges leváltása, meg kell ismerni a lehetséges utódjelölteket, valamint az iráni külpolitika jövőbeli irányával kapcsolatos álláspontjukat, beleértve az Oroszországgal szembeni orientációt is.

5. A nyugati országok és Ukrajna iráni nagykövetségei által folytatott oroszellenes tevékenységekre vonatkozó hírszerzési információkat össze kell gyűjteni a megfelelő válaszlépések lehetővé tétele érdekében.

6. Fontos az Oroszország és Irán közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének elősegítése, a kereskedelmi szervezetek közötti kapcsolatok előmozdítása, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság üzleti és kormányzati képviselőinek a regionális támogatása.”

A dokumentum konkrét intézkedéseket vázol fel, amelyeket az orosz fél e célok elérése érdekében tervezett tenni, beleértve „az Iránból származó személyeket célzó kémelhárítási műveletek végrehajtását” és „az iráni vallási központok végzőseinek beszervezését”.

Érdekes módon a világpolitikában az elmúlt évek során bekövetkezett jelentős változások ellenére az FSZB céljai és módszerei alig változtak. Az „Ajánlások” 2021-es kiadása például – amelyet az ukrajnai teljes körű invázió, Trump visszatérése, az orosz-iráni kapcsolatok felmelegedése és az iráni-izraeli konfliktus előtt fogalmaztak meg – szinte teljesen megegyezik a 2024-es utódjával, még ha a korábbi változat valamivel kevésbé részletes is:

A The Insider forrása az FSZB katonai elhárító részlegénél kifejtette, hogy Oroszország már Dmitrij Medvegyev elnöksége idején (2008-2012) is kezdett Iránra inkább ellenfélként, mint szövetségesként tekinteni. Miközben nyilvánosan a barátságot és az együttműködést hirdette, Oroszország soha nem tért el attól az alapvető álláspontjától, hogy Irán nem juthat atomfegyverekhez.

A 2024-es „ajánlásokban” valóban azt látjuk, hogy az FSZB-t különösen aggasztják Irán azon kísérletei, hogy hozzáférjen az orosz nukleáris technológiákkal kapcsolatos információkhoz. Ennek megfelelően a dokumentum hangsúlyozza, hogy „meg kell zavarni az iráni hírszerző szolgálatok és szervezetek azon kísérleteit, hogy Oroszországban illegálisan megszerezzenek – vagy Oroszország területén keresztül továbbítsanak – olyan technológiákat, berendezéseket, anyagokat vagy tudományos és műszaki információkat, amelyeket tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére használhatnak”.

Amint azt az előbb említett, katonai elhárítással foglalkozó forrás megjegyezte, Oroszország a Központi Hírszerző Igazgatóságon (GRU) keresztül még akkor is szoros együttműködést folytatott Izraellel, amikor az elmúlt években felgyorsította közeledését Iránhoz, így kettős játékot játszott. Irán nem lehetett tájékozatlan ezekről a kapcsolatokról, amelyek csak elmélyítették a kölcsönös bizalmatlanságot.

A GRU egyik magas rangú forrása hasonlóan nyilatkozott a helyzetről a The Insidernek. Szerinte a Kreml legalább 2010 óta Izraelnek kedvez ebben a rivalizálásban, és valójában máig tart a titkos kémháború Iránnal. Az iráni-izraeli konfliktus kellemetlen helyzetbe hozta a Kremlt, de szerinte Moszkva még mindig sokkal inkább a belső problémákkal foglalkozik, mint a külkapcsolatokkal és az ország vezetésének jelenleg nincs kapacitása arra, hogy a közel-keleti diplomáciára koncentráljon.

Nos, kérem, ennyit tudunk, de ez is elég ahhoz, hogy kijelentsük: szó sincs itt Új Világrendről vagy működő katonai-politikai szövetségről, a szuverenista Oroszországi Föderáció ott veri át a szuverenista Iráni Iszlám Köztársaságot, ahol tudja, meg ahol nem szégyelli, és vice versa. Sőt, ez minden szuverenista szövetségi viszonyra érvényes – szó sincs itt nagyívű paradigmaváltásról, többpólusú világról, hasonló maszlagokról, ezek a mesék csak a közönségnek szólnak, a szavazóknak, valójában minden ilyen latorállam a saját szakállára csapja be, akit tud, de elsősorban tulajdon szövetségeseit.

Gondoljunk csak Kína és Oroszország viszonyára – mikor szerződést kötöttek, mely szerint a világ minden dolgában és némely egyebekben is tökéletes az összhang közöttük és kölcsönösen mindennel, valamint bármivel támogatják egymást, a világ megremegett, mert ahol Kína adja a pénztárcát, Oroszország meg a nyers, katonai erőt, ott nagy bajok jöhetnek – aztán kiderült, hogy az egész csak arról szól, hogy Kína szép csendben felvásárolja pár fillérért az orosz gazdaságot, és ez ellen a Kremlnek nem lehet egy szava sem. Szó nincs világhatalmi váltásokról: Kína átveri Oroszországot, Oroszország átveri Iránt, mindenki átver mindenkit és közben néha bombáznak.

Ez tehát az új, szuverenista, többpólusú világ mai modellje: a kölcsönös átverés és árulás a lényeg.

Meg a demagóg propaganda. És a nép butítása, fanatizálása.

Még az a szerencse, hogy ez a csodás Új Világrend gyakorlatilag összedőlt, mielőtt megvalósult volna.

Szele Tamás