Én, kérem úgy kezdtem neki ennek a jegyzetnek, hogy azt hittem, írni fogok – és az olvasó is azt hiszi, hogy én most írok. Amekkorát mi tévedünk, kérem. Látszólag persze írok, hogyne, járnak az ujjaim a billentyűzet felett, de jog szerint én most nem alkotó, hanem adatkezelési tevékenységet végzek. Vagy nem: ez attól függ, honnan nézzük.

Az egész azzal kezdődött, hogy Dezső András, az Index munkatársa a kormánymédiából kellett megtudja, miszerint vádat emeltek ellene. Nem az ügyészségtől, ugyanis az illetékes szerv úgy döntött: a bíróság az ügyben tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján hozzon büntető végzést. Mármost akkor hogy is van ez? Nincs tárgyalás, nincs sem módja, sem alkalma a védekezésre, sőt, az ügyészség előre el is döntötte, hogy a bíróságnak büntető, vagyis nem felmentő végzést kell hoznia. Jogilag nehezen lehetséges ez, bár nem lehetetlen – csak éppen a magyar jog olyan mértékű kifacsarásával jár, hogy ahhoz képest a pápua jogrendszer egy római tizenkét táblás törvénykönyv. De természetesen nem csak erről és nem csak ennyiről van szó. Lássuk a történteket!

Tegnapelőtt Dezső kolléga a következőket posztolta a saját Facebook-oldalára (https://www.facebook.com/dezsoandrasindex/posts/2441524662635891?__xts__[0]=68.ARABMKA4Om3rFP7h9TBVTcKtH4xQIi1wZiMfx17RVxjhu98nsm6gxzEc9RDXpnHxScjSUKdqlPOLaRmTkimAIQMeEBZKoLvavxesXj0wInYJS8QD4FYeJlPxIsIwNwwWA_q0o73WgH1byuGt5EggkbPOxayFRchvz8JxXwBWw-uWJmQgQga0P9MUGFtg4MAYD8YMyjyq1CDrFRhWSo2nul4&__tn__=-R):

„Ma reggel az egyik kormányzati propagandalapból tudtam meg, hogy az ügyészség vádat emelt ellenem.
Azt tudtam, hogy indult egy büntetőeljárás még a nyáron, amiért megírtam, hogy Svédországban többször elítéltek egy magyar nőt, aki később a választási kampányban azt állította, a romló közbiztonság miatt jött haza.
Ezután indult eljárás ellenem, különlegesen személyes adattal való visszaélés miatt. Ami röhej, hogy a BRFK Csúcstechnológiai Bűnözés elleni osztály (vagy alosztály) nyomozott, ott is hallgattak ki.
Panasszal éltem, azt az ügyészség visszautasította. Most pedig ezek szerint vádat emeltek, bár erről még nem kaptam hivatalos értesítést.

Frissítés: most olvastam végig a propagandalap cikkét, ez áll benne:
A kerületi ügyészség a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság az ügyben tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján hozzon büntető végzést.”

Hát, ez bizony furcsán hangzik, érdemes utána járni, még ha nagy fáradtságomba nem is került a „tényféltárogatás”, mert tele volt a történettel a kormánymédia. Azt nem kell mondanom, hogy gyanús volt az egész, ugyanis a tagjainak névtelenségét őrző Tűzfalcsoport nevű kormánypárti feljelentőalakulat írása volt a mindenfelé megjelenő hír ősforrása, és ilyenkor gyanú ébred a sajtómunkásban, bocsánat, adatkezelési tevékenykedőben, mert aminek csak egy forrása van, az nem biztos, hogy hiteles – viszont a nagy diadalmenetben a Pesti Srácok megkérdezte Bagoly Bettinát, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjét az ügyben, aki elismerte a történet valós mivoltát. Sőt, többet is mondott róla, de ezt majd később vegyük elő.

Akkor hát mégis igaz. De mi a fene ez az egész?

A választási kampány idején történt, hogy felbukkant a köztévében egy svéd vagy „mások által svédnek mondott” hölgy (nem láttam ugyanis az iratait, nem tudhatom, tekintetes Bíróság, mi áll bennük), aki magát Natalie Contessa af Sandebergnek nevezte, vagyis még grófnőnek is, és azt állította: elköltözött Svédországból Magyarországra, ugyanis Skandinávia lakhatatlanná vált a menekültek miatt. Olyan rossz már ott a közbiztonság.

Mondani mindenki azt mond, amit akar: csak ha nyilvánosság előtt teszi, számoljon azzal, hogy sokan fogják hallani. És esetleg nem mindenki hiszi el. Aki meg nem hiszi, utánajár, mint a mesében – az Index sem hitte, és érdekes dolgok derültek ki a hölgyről. (https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/12/eliteltek_svedorszagban_azt_a_not_aki_azt_allitja_hogy_a_romlo_kozbiztonsag_miatt_jott_haza/)

Elsőnek rögtön az, hogy nem született ő sem Natalienak, sem Contessának de még af Sandbergnek sem. Menekültként érkezett ő is Svédországba, édesanyjával, Nagy A. néven (https://24.hu/belfold/2018/03/20/menekult-kislanykent-kerult-svedorszagba-a-menekultektol-rettego-no/). Édesanyja még a hetvenes évek végén hagyta el Magyarországot, sokáig egy olasz menekülttáborban élt, ott született a későbbi kontessz is, az édesapja egy orosz menekült volt. Később jutottak mostani nevükhöz, házasság révén.

Nos, vannak kanyargós életutak, az enyém sem piskóta, ez eddig még csak kuriózum. Az viszont már érinti a grófnő szavahihetőségét, hogy az Index kiderítette: Svédországban elítélték volt, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy idén „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal. Van az úgy, kérem.

Akkor tehát mit látunk? Látjuk, hogy a kormány állításaival szó szerint egybehangzó információkat terjeszt egy különös életű hölgy a köztelevízióban, akinek ezen állításait nem áll módunkban ellenőrizni, de előélete folyamán több állítása is hamisnak bizonyult, sőt, a törvénnyel is összeütközésbe került.

Én speciel nem hinném el neki azt sem, amit kérdez, de én gyanakvó ember vagyok, szakmámból kifolyólag, amint Dezső kolléga is az. Ő sem hitte. Nos, a kontessz viszont megsértődött, hogy miért nem hisznek az ő két szép szemének, és feljelentést tett. Azonban nem azt vitatta, hogy ő büntetett előéletű lenne (az a svéd bíróság még képes, és kiadja a periratokat), hanem az volt a feljelentés tárgya, hogy Dezső kolléga nem kért tőle engedélyt az őt érintő adatok nyilvánosságra hozása előtt.

Jól tetszettek olvasni. De idézzük az Origóból is Bagoly Bettina ügyészségi szóvivő nyilatkozatát (http://www.origo.hu/itthon/20181031-index-munkatarsa-ellen-vademeles.html).

„Dezső András a sértett hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra az adatait, ezzel – mivel Natalie Contessa af Sandeberg teljes mértékben azonosítható vált – jelentős érdeksérelmet okozott a nőnek.”

Értem, illetve érteni vélem. Szóval a büntetett előéletet nem lehet csak úgy nyilvánosságra hozni, engedélyt kell kérni arra, és a kontessz természetesen ezt nem adta volna meg. Ilyen logika szerint soha, semmiféle újságcikk meg nem jelenhetne, ha minden, abban érintett személy engedélye szükséges hozzá: hogy is adnának engedélyt például azok, akikről disznóságok derülnek ki? Sőt. A bűnügyi újságírás is meg fog szűnni, törvényi úton, mert minden zsebtolvajtól engedélyt kell majd kérni ahhoz a félmondathoz, hogy „a büntetett előéletű X. Y.”... És aki meg meri írni teszem azt Rózsa Sándorról engedély nélkül, hogy volt már büntetve lopásért, rablásért, lókötésért és még vonatrablásért is, az mehet is a betyár mellé a börtönbe.

De hát elnézést, ilyen mértékben kényes, bizalmas adat a magyar jog szerint a büntetett előélet? Ahogy vesszük: ezért kellett kifacsarni a jogot. Ugyanis az erről rendelkező 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (módosítva többször is) (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1100112.TV) valóban úgy fogalmaz, miszerint:

„Bűnügyi személyes adat a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat.”

Igen ám, csakhogy ez a törvény nem a sajtóra vonatkozik. Hanem általában az adatkezelési tevékenységre. Melynek lehet ugyan egy nagyon speciális és külön szabályozott területe a sajtó, csakhogy a sajtót egyszerűen adatkezelőnek tekinteni – mint ez ügyben teszi az ügyészség – olyan, mintha megkérdeznénk a cukrászt:

Az első változat is fedi sok szempontból a cukrász tevékenységét – de az igen érdekes ember, aki a tortában szénhidrátvegyületet lát. Még akkor is, ha az.

Felmerül még a jelentős érdeksérelem kérdése. Kérem, a mai magyar sajtójog szerint jelentős érdeksérelemre hivatkozva bárkit fel lehet jelenteni, akkor is, ha igazat írt, ez jogilag lehetséges – ugyanis ebben az esetben a bíróság nem az állítás valóságtartalmát, hanem az érdeksérelem tényét mérlegeli, márpedig ez szubjektív dolog és kizárólag a felperes tulajdon megítélésétől függ a mértéke.

Igen, van ilyen. Sőt: magam is voltam tanú egy olyan ügyben, ahol egy lapot háromszázezer forintra bírságoltak, mert igazat írt egy politikusról. Csak ezt az igazat a politikus sérelmesnek találta.

Értsük meg: nem az igaz vagy hamis állítás került ennyibe, hanem a politikus sérelme.

Dezső kollégát ezek szerint megbüntethetik, elítélhetik akár meghallgatás vagy tárgyalás nélkül is, azért, mert a munkáját végezte, legjobb képességei szerint.

És ez Magyarországon jogszerű lesz.

Engem is bármikor elítélhetnek ilyenformán, bármikor, bármiért – ha az írásomat valaki sérelmesnek találja. Az megint más kérdés, hogy most épp nem én állok a pergőtűzben, hanem az Index, de nincsenek illúzióim: kerülök még én is célkeresztbe.

Csak egyet kérnék. Ne tessenek már jogállamiságot, jogszerűséget emlegetni Magyarországon.

Mert vicc ez, csak rossz.

Szele Tamás