Temetni jöttem a sajtót, nem dicsérni. A rossz, mit ember tesz, túléli őt; a jó gyakorta sírba száll vele. Sajnálatos, hogy meg kell írni ezt az elemzést a tegnapi eseményekről, hosszú is lesz, de nyugalomra intenék mindenkit: rövidesen nem kell majd ilyeneket olvasni a nyájasnak, mivel nem is lesznek ilyen írások.

Ilyen lapok sem lesznek, sőt, ha megfelelően képzett szakemberekre bízzák a kivitelezést, újságírók sem lesznek, pusztán sajtóipari szak- és segédmunkások. Esetleg pár sajtómérnök. Az ítélet kimondatott, a pálca megtöretett, a dobok peregnek: már csak a sortűz vagy az akasztás van hátra a magyar sajtó történetéből, ami a Mercurius Veridicusszal kezdődött, Bél Mátyással folytatódott, és Liszkay Gáborral ér véget. Meg a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvánnyal.

Aki azt mondja, hogy sivalkodok meg ajvékolok, úgy vágom pofán a pulttal, hogy vele megy a kirakaton keresztül az italospolc is. Nem sivalkodok: gyászolok és próbálom áttekinteni a történteket. De senkinek sem javaslom a tegnapi események megünneplését. Több volna, mint bűn: hiba.

Akkor térjünk a tárgyra. Mi történt?

Annyi, hogy – idézzük az Origót, rövidesen úgyis mindegy lesz, mit idézünk, mert ami nem Origo lesz, az nem lesz – szóval, csak tiszta mocsárból (http://www.origo.hu/itthon/20181128-mediaholding-tiz-kiadovallalat-csatlakozott-a-kozepeuropai-sajto-es-media-alapitvanyhoz.html?fbclid=IwAR1re874amI7kP6PIjjQLAMAkKZsoLwbf0GSLg2JHSPrJ5iRzuHYoMpDW0c):

„Megkezdte működését a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, melynek működésével egy médiaholding jön létre. A holding egyben jobboldali egységet szimbolizál, míg a baloldalon a szétesés tapasztalható.

Az Alapítvány ma kiadott közleménye szerint sokan jelezték csatlakozási szándékukat.

Az Alapítvány az alábbi médiavállalkozások kizárólagos, illetve többségi részesedésének megszerzésére irányulóan kötött megállapodást a felajánlókkal:

- Echo Penisola Kft.,

- Gong Rádió Kft.

- Hír TV Zrt.

- Hold Reklám Kft.

- HUNG-ISTER Zrt.

- K4A Lapkiadó Kft.

- Mandiner Press Kft.

- Modern Media Group Zrt.,

- NAPFÉNYMÉDIA és MARKETING Kft.,

- Ripost Média Kft.,

A fent bemutatott médiavállalkozásokban, melyek tevékenysége a rádiós és televíziós médiaszolgáltatásra, online tartalomszolgáltatásra és nyomtatott sajtótermékek kiadására terjed ki, és piaci részesedésük 20 százalék alatti, az Alapítvány különböző felajánlások, illetőleg adományok alapján 2018 novemberében tulajdonrészt szerzett.

Az Alapítványhoz a felsoroltakon kívül újabb felajánlások érkeztek, az OPUS PRESS Zrt., ECHO HUNGARIA TV Zrt., New Wave Media Group Kft. és a Magyar Idők Kft. tulajdonosai felajánlották az érintett médiaszolgáltatókat és tulajdonukban lévő médiumokat az Alapítvány számára, amelyeket az alapítvány elfogadott, az érintett cégekkel egyetemben az Alapítvány a mai napon összefonódás bejelentése tárgyában a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul.

A közlemény szerint a médiavállalkozások jövőbeli működtetésével kapcsolatos feladatok ellátására a Kuratórium dr. Liszkay Gábor urat kérte fel.

Míg a jobboldalon óriási előrelépés van, a médiumok fenntarthatósága erősödik, nincsenek profitelvárások, nincsen létbizonytalanság, addig a baloldali liberális médiumok vergődnek, külföldi tulajdonos vagy külföldi támogatás nélkül alig tudják fenntartani magukat.” (Origo)

Ez a magyar újságírás sírfelirata, kicsit hosszú, de ez. Randa is, mondjuk. De mit jelent?

Azt, hogy tegnap késő délelőtt egyre gyorsuló iramban zuhogtak a hírek a centralizált kormánysajtó létrehozásáról. És nem csak arról. Az első még azt mondta, hogy Puch László eladta a Szabad Földet Mészáros Lőrincnek, aki a trófeát összes sajtóérdekeltségével együtt ingyen és bérmentve felajánlotta ennek az alapítványnak.

Ingyen.

Miután kikáromkodtam magamat és ez némi időbe telt, azt mondtam, hogy ha ingyen tette, akkor az vagy nem Mészáros, vagy hívjanak orvost és papot. De ez valami járvány lehetett, ugyanis egymást érték a nagylelkű jótékony adakozók az alapítványnál, meglátásom szerint tumultuózus jelenetek játszódhattak le a tülekedés közben, ahogy egyenként hozták a sajtóérdekeltségeiket. Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária, Habony Árpád, Győri Tibor – mindenki itt van, mindenki adakozik! Gyűlnek is a lapok rendesen. A megyei lapok mind itt vannak, bár akadna csak egy kivétel is, de nem szegény kollégák tehetnek róla... megjött a vidéken legolvasottabb hetilap is, a Szabad Föld, online lapok tömege, az ő zászlóshajójuk a hatalmas, ám lomha Origo, politikai gyorsnaszádok húzzák fel a vitorlát, mint a 888 vagy a Magyar Idők, a legolvasottabb bulvárlapok fekete lobogós, evezős gályái is itt gyülekeznek, hallik (vagy Hollik?) róluk a dobok tompa döngése, a korbácsütések csattanása, egyáltalán: Szauron teljes flottája egy helyre gyűlt.

Ez a magyar sajtótörténet legnagyobb kartellje. Ekkora még sohasem létezett.

Hoppá. Kartell?

Az bizony, még ha alapítványnak is mondják. No, ha kartell, arra vagyon törvény. Az 1996. évi LVII. (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99600057.TV) Mit is mond?

„A gazdasági hatékonyságot és a társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és a fogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát és szabadságát. Ehhez olyan versenyjogi rendelkezések elfogadása szükséges, amelyek tiltják a tisztességes verseny követelményeibe ütköző, illetve a gazdasági versenyt korlátozó piaci magatartást, valamint megakadályozzák a vállalkozásoknak a versenyre hátrányos összefonódását, gondoskodva a szükséges szervezeti és eljárási feltételekről is.

(...)

2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók (a továbbiakban együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.

3. § Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.”

Ezt a törvényt sürgősen ki kell egészíteni, nertársak, úgy, hogy a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványra ne vonatkozzék, de ez már részletkérdés, pár perc alatt megszavazzák és kész.

Ez a helyzet. És mi várható?

Az, hogy a valamikor sokszínű magyar sajtó megszűnik sajtónak lenni. Magyarnak nem, sőt, annyira nemzeti lesz, mint még soha, de sajtónak nem nevezhetjük majd. A mindenen elterpeszkedő alapítvány várható első lépése a Sajtókamara megalakítása lesz, aminek keretében törvénnyel tilthatják majd el azokat a szakmától, akik nem tagjai az ő jeles szervezetüknek – például engem, de másokat is.

Mindenkit, aki írni tud.

Ez jogilag annyit jelent a mostani tervek alapján, hogy nem írhatunk majd országos terjesztésű médiumba, márpedig mivel a netes lapok terjesztése területileg szabályozhatatlan, és nem csak országosan, de globálisan is elérhetőek, nyilván nem dolgozhatunk majd online sajtótermékbe egyáltalán, a nyomtatottak közül is csak kerületi vagy üzemi lapba írhatnánk, ha nem lennének azok is mind kormánykézen.

Az alapítvány, súlyánál fogva tematizálni fogja a hozzá tartozó lapok tartalmát, ami már korábban is megfigyelhető volt, amint az is, hogy – mivel nem újságírók, hanem jogászok és üzletemberek vezetik – minden lapban ugyanaz lesz, központilag szétosztott anyagok formájában. A sajtószabadságot az jelenti majd, hogy eltérhet egymástól a lapok tördelése és a hirdetéseik között is lehet némi különbség.

Apropó, hirdetés. Különösen aljas dolog a független sajtó „vergődését” bűnként feltüntetni, hiszen pont a kormány monopolizálta a hirdetési piacot, ha reális piaci viszonyok között üzletelnénk, a Magyar Idők és a Magyar Hírlap „vergődne” a pár ezres példányszámával, ők nem tudnának megélni a hirdetésekből, és én vennék házacskát abból, hogy jó napon ötször annyi olvasója van csak egy írásomnak, mint nekik összesen.

Vergődünk? És ez a vétkünk? Olyan bűn ez a vergődve is kitartás, hogy egyszer még Signum Laudis jár érte!

Amit az alapítvány nem lesz képes bekebelezni, azt nagy valószínűséggel úgyis elpusztítja. Akár üzleti úton, akár a munkatársak eltiltatásával, akár bárhogyan másképp. Már nem hagyják szétrohadni az éhező konkurenciát – nyolc éven keresztül hagyták, csak nem akar rohadni az Öregistennek sem, szóval most lépnek ellene.

Az olvasókkal mi lesz?

Mi lenne? Kapnak, amit adnak nekik. Senkit sem érdekelnek alapítványi részről. Az eddig ezerszer elsírt „balliberális médiatúlsúly” sem abból állt, hogy mindenféle baloldali vagy liberális politikai erőknek több sajtóterméke lett volna, mint a kormánynak, sőt: hanem abból, hogy a független és nem kormánypárti (ezt jelenti NER-ül a balliberális) lapokat olvasták, a kormánymédiát nem.

Na, ennek az áldatlan állapotnak vet véget a mostani Nagy Egyesülés, mégpedig az egyetlen lehetséges módon: megszünteti a független lapokat, bármi áron.

Hogy ettől nem fogják a kormánymédiát többen olvasni, jobban mondva egy idő után senki sem fogja olvasni?

Az őket nem érdekli, ezt a tervet teljesíteni kell. Az olvasó meg majd mond, amit akar.

Lehet, hogy pesszimista vagyok, és elhúzódik még a sajtó haldoklása, esetleg csoda történik, és utolsó pillanatban elmarad – de a jelek mind egy ilyen végkimenetelre mutatnak.

A rossz, mit tesznek majd, túléli őket.

A jó majd sírba száll velünk.

Csak egy félelmem van: az, hogy a valódi sajtó megszűnését észre sem fogja venni senki.

Ha így lesz, akkor mondhatjuk el, hogy nincs Feltámadás.

Szele Tamás