Forgókínpad

Forgókínpad

Háborúk és békék

2018. december 01. - Szele Tamás

Kérem, az elmúlt napokban főként a sajtóval és annak ügyeivel foglalkoztam volt, aminek az az oka, hogy ha az embert éppen akasztani viszik, ritkán szokott a várható eseményekre víg dudaszóval és kanásztánccal készülni, ha pedig mégis, nem őszinte jókedvéből teszi. No, de közben megint elöntötte kis hazánkat Schmidt Mária, mint elemi csapás.

schmidtmaria.jpg

A hölgy ugyanis megnyerte az első, majd a második, mi több a harmadik világháborút is, minden segítség nélkül, egyedül a kupolában, védőháló nélkül, pusztán a szájával. Attrakció, kérem, világszám. És nem szakadt be a képernyő, mikor a Hír TV-n osztotta nekünk bölcselmeit, disznók elé öntvén az igazgyöngyöt. De lássuk, mit is mondott pontosan, ugyanis a legtöbb hírforrás elmulasztja idézni, illetve inkább csak a videót teszi közzé – meg is értem őket, a szöveg majdnem értelmezhetetlen.

A nyugati világ ereje, legitimációja, önbizalma, magatartása, mellyel számunkra diktál, az abból fakad, hogy kétszeres győztesei a világháborúknak, hiszen megnyerték az első világháborút, megnyerték a második világháborút, sőt a harmadik világháborút is a győztes oldalon fejezték be. Hogy ki nyerte meg az első világháborút, hogy ki nyerte meg a második világháborút, az egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy azt tanultuk, vagy ahogy azt a győztesek velünk elhitetni igyekeznek.”

Mondta mindezt abból az alkalomból, hogy stúdióbeszélgetésre hívták, az első világháborút bemutató kiállítás megnyitása alkalmából, mely a Várkert Bazárban látható. azért nem a Városligetben, mert ha ott lenne, minden látogatónak Barocaldi jutna róla eszébe – mármint a cirkuszigazgató és az ő intézménye. A tárlat, mint olyan, nem bővelkedik történelmi hitelességű műtárgyakban és a klasszikus értelemben vett szépséget is nélkülözi, mégis ajánlható a közönség erősebb idegzetű részének, ugyanis a Falun Dafa szerint preparált és darabokra metszett kínai politikai foglyok bemutatása óta – melyet Body kiállítás néven láthatott, akinek volt hozzá gyomra – Budapesten fájón nélkülöztük az olyan sokkoló látványt három dimenzióban, aminek sem művészi, sem tudományos értéke nincs. Aki ezt kedveli, annak csak ajánlhatunk egy sétát a Várkert Bazár kies, enyhén omladozó falai közé, hiába, már több hónap is eltelt az épület legutolsó átadása óta, és az idő vasfoga kíméletlen, kikezdi az ércnél maradandóbbat is, hát még az építőipari kivitelezők munkáját...

No, de mi van ezekkel a világháborúkkal?

Ezekkel az van, hogy az elsőt az Antant nyerte, a másodikat a Szövetségesek, a harmadikat meg senki, mert nem volt. Az elsőből valóban következett a második, és egyáltalán nem kötelező örülni az első világháború kimenetelének, Mária asszony el van maradva sok brosúrával: maga Károlyi Mihály sem örült a dolognak, elannyira nem, hogy belőle szakadt ki a békeszerződés első verziójának feltételei láttán a „Nem. Nem. Soha.” mondat, mindenesetre ez a három szó 1918 decemberében már ott volt a Károlyi-kormány által felállított Országos Propaganda Bizottság plakátjain. Hogy aztán ezt Horthyék a szerző neve, engedélye és jogdíj fizetése nélkül magukévá tették, és kenőcsként használták, mármint nyakra és főre, az éppúgy történelmi tény, mint az, hogy az első világháborút akkor is elvesztettük, ha ez nem tetszik. Kár eltagadni.

További részletekre – személyes érintettség okából – nem, azaz nem térnék ki.

A másodikkal még kacifántosabb a helyzet, azt kifejezetten nem lett volna jó megnyerni, de speciel nem is sikerült – meg nem is lehetett volna, melynek ezer és egy oka volt, de faktum, hogy abban sem a tengelyhatalmaké lett a babér. Azonban a Nyugat „ ereje, legitimációja, önbizalma, magatartása” nem ezekből a régi katonai győzelmekből fakad.

Hanem abból ez egyszerű tényből, hogy – amennyiben eltekintünk a kormánymédia álhíreitől, melyek Nyugat-Európa mostani rothadását mutatják be és melyeket akármikor vállalhatna az 1951-es Szabad Nép is, sőt, van egy olyan érzésem, hogy abból is ollózzák őket – a nyugati társadalom és gazdaság működik.

És nem azért működik, mert pont Nyugaton fekszenek ezek az országok, hanem azért, mert nem zsarnokságra épül a rendszerük. Mikor arrafelé diktatúrákkal kísérleteztek, nem működött. A német gazdaság Hitler idejében minden látszólagos hatékonyság ellenére is egy rémálom volt, Mussolini olasz gazdasága még annál is rosszabb.

Jót csinálnak, s jól, ebben áll a nagy titok, mi meg kevéssé követjük őket ezen a rögös úton, azt még kevésbé vagyunk hajlandóak bevallani, ha kudarcok érnek minket, és hát győzelmek meg nem nagyon születnek mostanság, szóval vagy hallgatunk vagy hazudozunk. Harmadik lehetőség, mármint hogy nagy magyar sikereket mutassunk be, nem nagyon adódik.

Ez a mostani kijelentés is a hazudozás része: a terrorcirkusz igazgatónője egy ősi sportban indult vele, a felelősséghárításban. Mi sosem tehetünk semmiről, minket mindig elárulnak, kirabolnak, félrevezetnek, de bezzeg ha ezek vagy azok, netán amazok, összefoglalván, a világ többi része és eleme nem volnának, akkor...

Akkor mi lenne?

Megmondom, mi lenne: akkor egymást és magunkat kéne utáljuk a kudarcainkért. Szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy Magyarország, mint önálló és elszigetelt entitás magára marad a Világegyetemben, és még jó, mert ha társadalmi kísérlet keretében ezt megpróbálná valaki, egy év alatt megennénk saját magunkat.

Kenyér nélkül: az sem lenne.

Amit a nagyasszony a harmadik világháborúról mondott, az már a misztika és a titkos tanítások tárgykörébe tartozik: amolyan upanisad lehet, amit csak fehér csuklyás beavatottak szűk köre ért, talán a hidegháborúra gondolhatott, viszont azzal meg baj van: a harmadik világháború épp pénz hiányában maradt el. Mármint Amerikában lett volna rá pénz, a Szovjetunióban fogyott el a fegyverkezési alap, és Gorbacsov ahelyett, hogy ezt diadalnak tüntette volna fel – elvégre megszűnt a pénz, mint fizetőeszköz, ami a megvalósult kommunizmus biztos jele! - belátta, hogy ha nem akar még nagyobb bajt és nyomort, fel kell adnia a játszmát.

Na jó, ez eddig világos. De mit mondott őnagysága?

Azt, hogy nem biztos, ki nyerte meg a világháborúkat.

Hát vegyük az elemi logikát: egy háborúban rendszerint vannak győztesek, vesztesek és semleges felek. A semlegesek ebben az esetben nem játszanak, de ha nem a győztesek nyertek, akkor biza a veszteseknek kellett. Viszont ha a vesztesek diadalmaskodtak és a győztesek vesztettek, az esetben mivel magyarázható a világ és benne Magyarország jelenlegi állapota? Hiszen a schmidti verzió esetén mi egy győztes nagy- de legalábbis középhatalom volnánk, esetleg némi gyarmatokkal is, a Harmadik Birodalom szövetségese, a Japán Császárság kereskedelmi partnere.

Vagy netán egyszerűen a Harmadik Birodalom gyarmata.

Ezt sem tapasztalom, bár eleget mond erről a változatról, hogy nem is tapasztalhatnám, lévén, hogy meg sem születhettem volna.

Ellenben azt tapasztalom, hogy vagyok.

Engem is meglep.

Ez ugyan múlékony tény, de pillanatnyilag mégis tagadhatatlan, főként saját szemszögemből tekintve, és mintegy cáfolja Mária asszony téziseit.

Mármost a rejtelmes utalgatásoknak csak két magyarázata lehet, és könnyen elképzelhető, hogy mindkettő helytálló – egyszerre.

Egyrészt arról lehet szó, hogy a terrorházmesternő annyira belegabalyodott a kormány politikai irányvonalának állandó követésébe, hogy már át sem gondolja, mit mond, elég ha jól hangzik, vagy legalábbis megfelelően – ez részben lehet igaz, de ne feledjük, annak az irányvonalnak az alakításában az ő keze vastagon benne van, tehát nem annyira egy kész főcsapást követ, hanem megnyilvánulásai mostanság válaszok lehetnek a kormányon belüli többi faktor lépéseire. Ez esetben mi, kormányon kívül állók egy olyan játszmát látunk, aminek még a szabályait sem ismerjük, csak egy-egy húzás után mégis elvárják tőlünk a vastapsot, hiába nincs a fociban ászpóker.

Nem értjük, nézzük, még kevésbé értjük, ők meg játsszák és a végén valahogy viszik a pénzt.

Másrészt Schmidt Mária utóbbi időkben történt megszólalásai – ez is, az oktatási rendszerről tett kijelentései is – arra mutatnak, hogy valami kétségbeejtően ostoba összeesküvés-elmélet hívéül szegődött, annak dacára, hogy valamikor ő mégiscsak lediplomázott, voltak önálló kutatásai, de ezeket a tényeket feledni látszik. Valami homályos teória ködlik fel mögötte, alt-righttal, nemzettudattal és szerintem vannak benne mézeskalács huszárok is, mert anélkül és bicskázás nélkül tisztességes búcsú elképzelhetetlen.

Őrjöngő röpte, mondd, hová vezet?

Normális – vagyis demokratikus és racionális – társadalomban egy békés visszavonuláshoz vezetne, legrosszabb esetben egy méregdrága szanatórium nyugalmas falai közé, ahol nagy sétákat lehet tenni a zöldellő kertben.

Jelen helyzetünkben, mikor Magyarországot kevéssé nevezhetem demokratikusnak, racionálisnak vagy főként jogállamnak, egészen egyszerűen megállapíthatatlan, hova vezet Schmidt Mária útja.

Miniszteri széktől a teljes kegyvesztettségig minden elképzelhető.

Kérem, hogy is hívjuk azt a helyet, ahol ekkora bolondságokat lehet beszélni különösebb következmények nélkül?

Igen, hölgyeim és uraim.

Bolondokházának hívjuk.

Vagy mai Magyarországnak.

Harmadik lehetőség nincs.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása