Kérem tisztelettel, itt és most önkritika következik. Utóbbi időben ugyanis megszaporodtak a kifogások a kommentek népének ajakán az írásaimmal kapcsolatban. Kérem, senki sem tökéletes, én például elég ügyetlen nehézatléta vagyok és a tigrisvadászatot is úgyszólván teljesen elhanyagolom, meg is látszik rajtam - gyűjtsük össze, mi a baj.
Túl hosszú az írás. (Na, ez rövid lesz).
Túl rövid az írás.
Az írás létezik. (Mármint: nem csak a címből, a felvezető három sorból, szaknyelven leadből és a fotóból áll).
Az írást el kell olvasni. (Ezen nem tudok segíteni).
Az írás nem említi X. Y. politikus múlhatatlan érdemeit és angyali személyiségét.
Az írás nem említi ugyanazon politikus borzalmas vétkeit és sátáni személyiségét.
Az írásban idegen szavak vannak.
Az írásban nincsenek idegen szavak.
Az írás szól valamiről.
Az írás nem szól semmiről.
Az írás olyasmiről szól, ami az olvasót nem érdekli.
Az írás olyasmiről szól, ami az olvasót érdekli ugyan, de nem ő írta, tehát nem jó.
Az írásért biztos fizetett valaki.
Az írásért biztos nem fizetett senki, olyan is, ingyenmunka, össze van csapva.
Az írás hazudik.
Az írás igazat mond.
Az írás nem elég ellenzéki.
Az írás nem elég kormánypárti.
Az írás nem elég.
Az írás több is a soknál.
Az írás foglalkozik X. Y. viselt dolgaival, ahelyett hogy hagyná elmerülni a feledés homályában ezt a gazembert.
Az írás nem foglalkozik X. Y. viselt dolgaival, így könnyen feledésbe merülhet ez a gazember.
Az írásban van macska.
Az írásban nincs macska.
Az írásban kevés a macska.
Az írás trágár.
Az írás nem elég trágár.
Az írás (és a lap, de főleg a szerző) nem foglalkozik Zuzmó Aladár sporthorgász és bélyeggyűjtő grandiózus perével Schwaturek Aranka és társai ellen, mely az alsó-köpedelmi aknázómuflonok életterének védelméért zajlik, habár Alsó-Köpedelmen nem élnek és soha nem is éltek aknázómuflonok. De tárgya még egy, 1958-ban a kukoricamorzsolóban felejtett felhúzható önborotva elvesztése is.
Az írás elhanyagolja a kisemberek problémáit.
Az írás(ok) kizárólag pitiáner problémákkal foglalkoznak.
Az írás elvész a lila, intellektuális ködben.
Az írás bunkó és fogalma sincs a Szépség és Igazság örök ideáiról valamint Szabolcska Mihály költői életművéről.
Az írás komcsi.
Az írás náci.
Az írás szociáldemokrata.
Az írás anarchista.
Az írásból bűzlik a rothadó kapitalizmus.
A szerző bizonyára idegen hatalom magas rangú ügynöke.
A szerző bizonyára Magyarország valamelyik szolgálatának ügynöke.
A szerző magyar.
A szerző nem magyar.
A szerző kínai.
A szerző nem kínai. Vagy nem eléggé.
A szerző nem rajong a szükséges mértékben Putyinért, Trumpért, Hszi Csinpingért, Amálka néniért.
A szerző a jelek szerint rajong Putyinért, Trumpért, Hszi Csinpingért, Amálka néniért.
Az írás távoli, külföldi témával foglalkozik.
Az írás belföldi, kicsinyes témával foglalkozik.
Az írás témával foglalkozik.
Az írásban nem szerepel a közismert álhír, miszerint Orbán Viktor (vagy Hadházy Ákos) minden második nap orgiákra jár a szváziföldi királyhoz egy lopott, pepita kerékpáron és különben is, egy malomtulajdonos kulák szeretője.
Az írás nem tartalmazza a MÁV teljes idei menetrendjét.
Az írás mindenféle terjedelmes menetrendeket és egyéb trendeket elemez.
Hát, kérem. Tekintve a felmerülő sokféle igényt, úgy gondolom, sikerült megalkotni azt a nagyon rövid, tömör, egy mondatos cikket, ami minden kényes kívánalomnak meg fog felelni. Kicsit általános, de mindenki tetszése szerint használhatja.
Íme:
A franc egye meg egészen pontosan azt, akivel kapcsolatban a kedves kommentelő ezt kívánja, de, ha lehet, az illető születésnapján, fényes délben, közterületen, kivéve, ha a szerzőről van szó, mert akkor nem.
Remélem, ez meg fog felelni.
Valóságos fregoli, mindenre jó.
Minden helyzetben.
Maradtam tisztelettel:
Szele Tamás
