Borongok, merengek... na ja, kora reggel van, és még nem főtt le a kávé, persze, hogy nincs jó kedve az embernek. Meg azért sincs, mert véletlenül, a napi sajtó böngészése közben olyant olvastam, amiről jobb lett volna nem is tudomást szerezni. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy a dolognak – reményeim szerint legalábbis – nincs köze politikához.

Dióhéjban arról van szó, hogy az Azonnali, sőt, annak két főszerkesztője, a korábban Mandineres Bukovics Martin és kolléganője, a fotókat készítő Bakó Bea felfedezték maguknak, miszerint szülővárosom, Nagyvárad ronda.

Erről képriportot is közölnek, mely mutatja szerzőink profizmusát: az avatott sajtómunkások ugyanis kifejezetten gondot fordítottak arra, miszerint

Ahhoz, hogy nekik nem tetszik Nagyvárad, egy szavam sincs, elvégre jogában áll nékik is, másnak is, hogy ne tessék: a jó ízlés nem követelhető meg senkitől sem, az főleg nem, hogy a véleményük esztétikai kérdésekben vagy bármi másban egyezzék az enyémmel. Az viszont már hiba, sőt, talán vétek is, ha valakik ezt a véleményüket manipulatív eszközökkel, tendenciózus fotókkal és LENYOMVA HAGYOTT CAPS-LOCKKAL, vagyis kiemelt, csupa nagybetűs szedéssel nyomják le a közönség torkán.

A tévedés joga azonban – amint a rossz ízléshez való is – megilleti a szerzőket.

Hát akkor lássuk először is a förmedvényt. (https://azonnali.hu/cikk/20190127_ide-jutott-nagyvarad-szaz-ev-alatt-legfeljebb-koros-parti-mi-legyen-parizs-helyett) Műfajára nézvést képriport, vagy az akar lenni. Címe:

„IDE JUTOTT NAGYVÁRAD SZÁZ ÉV ALATT: PÁRIZS HELYETT LEGFELJEBB KÖRÖS-PARTI MISKOLC LETT”

Előre szólok: nem változtatom meg a nagybetűs szedést. Nem is tudnám, újra kéne írnom a szerző helyett az egészet, márpedig nem lennék képes utána pötyögni a szamárságait. Ami a Körös-parti Párizs vagy Miskolc kérdését illeti: Ady Pece-parti Párizsról beszélt, csak a Pece egy kis patak, nem is a központban folyik, főleg nem látványos, ezzel szemben a Körös egy rendes folyó, hidakkal, Bukovics kicserélte a Pecét Körösre, Ady ide, Ady oda.

A lead már tendenciózus:

„Ma száz éve halt meg Ady Endre, aki ha meglátná a mai Nagyváradot, a Körös-parti Párizst, valószínűleg visszavágyna egykori városából a falujának nevezett Debrecenbe. Vagy fájdalmában padlógázt nyomna a Dacia Sanderojában, és meg sem állna Bécsig, hogy az influenszer csaját felszedje a reptéren.”

Hű, de friss vagy, öcsém, hű, de fiatalos meg energikus. Mindjárt eldurransz. Az agyad már meg is tette: Ady valószínűleg ma is azt művelné, amit akkoriban, inna valamit és csinálná, ami neki tetszik. Nem szerette, ha tanácsokat adnak neki. Mondjuk a történethez tartozik, hogy én rendszeresen és sokat járok Nagyváradra az utóbbi négy-öt évben, szép kedvesemhez, és ebből kifolyólag talán ismerem is a várost, nem úgy, mint a szerző. Mellesleg: ott is születtem.

No, de haladjunk tovább, Adyt hagyjuk forogni a sírjában.

„KÖRÖS-PARTI PÁRIZS. A KÖZELI NAGYVÁROS, AHOL MÉG A HILTON IS OLCSÓ. HA MEGGUGLIZOD NAGYVÁRADOT, ILYEN CIKKEKET FOGSZ MAJD OLVASNI”

Uram, így kezdi? Ha drága volna, az lenne a baj, így, hogy olcsó, az nem tetszik. Különben baromira nem értem, mit keres ez a képaláírás egy Fő utcai szecessziós palota fotója alatt, mely nem a Hilton, de még csak nem is szálloda. Sőt, a Hilton a közelében sem fekszik.

„EZ VOLT UGYE AZ A VÁROS, AMINEK A PEZSGŐ KULTURÁLIS ÉLETE DEBRECENBŐL, ZILAHRÓL IDEVONZOTTA ADY ENDRÉT, VAGYIS AHOGY AZT AZ ÚJSÁGÍRÓ-KÖLTŐ ÍRTA AZ 1906-BAN MEGJELENT KÖTETÉBEN: ÍGY KERÜLT ,,FALUBÓL” A ,,VÁROSBA”.”

Ez bizony, de miért az ortodox Holdas Templom képe alá írja ezt? Ady nem sokat járhatott oda ismereteim szerint. De ha már bolygatjuk, bolygassuk tovább:

„MA A FERDINÁND TÉREN, A SZÍNHÁZ MELLETT HOTEL VAN. LUXURY RESTAURANT, EZ ÍGY KÜLÖN KI VAN RÁ ÍRVA ÍZLÉSES ANGOLSÁGGAL. FEHÉR FASZÉKEK, VILÁGOSKÉK FAL, KÖZÖNSÉG ALIG, AKIK MÉGIS OTT ÜLNEK, AZOK ILYEN KOPASZRA NYÍRT FIATAL DRACULÁK SUSOGÓS-HÁROMCSÍKOS MELEGÍTŐBEN. EZ EGYKOR AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET KÁVÉZÓJAKÉNT FUTOTT, ÉS ADY ENDRE TÖRZSHELYE VOLT, MI TÖBB, EBBEN A KÁVÉZÓBAN ALAKULT MEG A HOLNAP IRODALMI TÁRSASÁG IS.”

Ki tetszenek találni? A képpel megint baj van. Mondjuk én azon nem csodálkoznék ekkorát, hogy egy szállodán angol nyelvű felirat is van, Láttam én már olyant, hol is? Ja, itt, Pesten, a szomszédban... de a kép, kérem, a kép! Természetesen nem az EMKE-t ábrázolja, nem is a színházat: a Fő utcai Holnapos szoborcsoport háta mögül mutatja a nyolcvanas években emelt valamikori galériát, amiben most boltok vannak. Szóval, se EMKE, se más: ráadásul jóval odébb is van. Szerzőink remélik, hogy Váradon (és máshol) nem olvasnak magyar nyelven a váradiak.

Van egy rossz hírem: olvasnak.

„MA A SÉTÁLÓUTCÁN SZPONZORÁLT UTCANÉVTÁBLÁK, BETTY ICE FAGYIZÓ, TERRANOVA OUTLET, CAFÉ FREI ÉS PÁR BANKFIÓK FIGYELNEK. AMÚGY ÜRES ÜZLETEK.”

Uram, maga összetévesztette a nagyváradi Fő utcát a budapesti Rákóczi úttal. Mentse hibáját, hogy az Ady-évforduló vasárnapra esett, amikor – elárulom, de csak magának! - a legtöbb bolt zárva tart, tehát üres.

„ADY A TÖRVÉNYSZÉKKEL SZEMKÖZTI KÁVÉZÓ TERASZÁN ÍRTA TUDÓSÍTÁSAIT A KORMÁNYPÁRTI SZABADSÁG, MAJD AZ ELLENZÉKI NAGYVÁRADI NAPLÓ NAPILAPOKBA - AKKOR A MAI PARCUL TRAIANON MÉG ÉLET VOLT. MA EGY ADY EMLÉKMÚZEUM VAN AZ EGYKORI KÁVÉZÓBAN.”

Tisztázzunk pár dolgot. Először is, Ady nem véletlenül írt pont ott. Egyik oldalt a bíróság, másikon a megyeháza, elöl a Fő utca, kicsit odébb a színház, ha ott leült, a hírek helybe jöttek. Ha úgy támadt kedve vagy munkája, hogy kimenjen a püspöki palotáig vagy az állomásig, pont egy saroknyira tőle járt a villamos – igen, Ady idejében volt Váradon villamos. Igen, ebben az épületben, melyet a kép ábrázol, és amelyet gondosan az Ady-szobor mögül fotózott emberünk, kávéház volt. De továbbmegyek: most is van benne kávéház! Csak éppen elől a múzeumba lehet bemenni, a vendéglátóiparhoz meg kellett volna kerülni a ház sarkát. Én például tavaly megkerültem, és egy pompás kis teraszon igen jót ettem, valamint ittam kedvesem társaságában. Ugyanaz az épület – bár megengedem: ilyen zegernyés, esős időben lehet, hogy a terasz nem nyit ki.

Szerzőnk kifogásolja továbbá azt, hogy a Körös partján munkálatok folynak, kifogásolja, hogy omladozó házak figyelik azokat, kifogásolja, hogy felújították a zsinagógát, és kifogásolja, hogy az potom pénzért látogatható. Valamint a Körösben horgásznak az emberek. A színházban „magyarul is” beszélnek és leégett a püspöki palota (ez egy másik, ez a görög katolikus). Állítása szerint a városban se rendes magyar/német könyvesbolt nincs, se valami régi kávéház maradványa.

Hát hol járt ez az ember?

A képek szerint Váradon, de nem tudom, mivel nézett: a szemével biztos nem. Édes úr, nem egy zsinagóga van ott, amit felújítottak, hanem három: van egy negyedik is, de az azért romos, mert sosem épült meg teljesen és zsinagógának nem is használták. Most baj, hogy meg lehet nézni a Cion zsinagógát, ráadásul olcsón? Ha kicsit körülnézett volna, lát maga barokk római katolikus püspöki palotát is Váradon, 282 ablakkal, hatalmas parkkal, csak sajnálta a fáradtságot. A színháznak van magyar és van román tagozata, ez egy kétnyelvű városban el is várható. Magyar nyelvű könyvesbolt kettő is, van, azért nem találta őket, mert nem is kereste, az egyikben rendszeres író-olvasó találkozók zajlanak „Törzsasztal” címmel.

Ha meg maga Váradon kávéházat vagy egyéb vendéglátóipari egységet képes volt nem találni, azon nem segíthetek, akkor maga éhen halna egy konzervgyár közepén is, nyitóval a kezében.

Még jó, hogy a múzeumot megtalálta és a várat is, az akkora, hogy nagyon nehéz lett volna elhibázni.

Körülbelül ennyiről szól a dolgozat, és mélán mereng az olvasó: ennek meg mi értelme volt? Mi szükség volt rá? Tévedések, hibák, ferdítések, rosszindulat... Miért kellett alaptalanul és hibásan rátámadni erre a városra?

Hiszen ennek a rágalomáriának politikai haszna nincs, üzleti haszna sincs, marad az egyszerű, tiszta, önzetlen rosszindulat, mint motiváció. Nem tudnék embert mutatni se egyik, se másik országban, akinek ez most használt volna.

Ha csak nem Adyba akart rúgni a szerző egyet, furmányosan: de azt megtehette volna minden utazás nélkül is, Pestről.

Kihagyta a város nevezetességeinek legnagyobb részét, persze, hogy nem ír mondjuk a Darvas-La Roche ház szecessziós múzeumáról, ha egyszer nem is tudja, hogy van, de hát kihagyott ez mindent.

Olyan ez az útirajz, mintha én elmennék Rómába, megnézném, és azt írnám róla: „Róma városa igen régi és romos, érdeklődésre nem méltó”.

Nem mondom és nem is várom el, hogy mindenki rajongjon Nagyváradért, megengedem: lehet ember, aki nem látja meg benne a szépet. Akinek nincs vevőkészüléke Várad hullámhosszára.

De azért hazudni akkor sem kéne róla. Írja, hogy nem tetszik, de ne írja, ami nem igaz.

Az útirajz mindenképpen citromdíjat érdemel.

Kérem váradi ismerőseimet, tegyék lehetővé, hogy azt a szerzőpárosnak én adhassam át, a nagyváradi Ady-múzeum teraszán, abban a kávéházban, ami szerintük nincs.

Szele Tamás