Sűrű egy nap lesz a mai, az is biztos. Elég sok minden eldől, főleg a mi számunkra, hiszen ma szavaz az Európai Néppárt a Fidesz tagságával kapcsolatban, már el is utazott Brüsszelbe a küldöttségünk, maga Orbán Viktor vezeti, remélem, sámánt is visz magával, mert anélkül hajítófát sem érnek az esélyei – igaz, azzal sem. Hogy aztán mi lesz az eredmény, azt később tudjuk meg.

(Fotó: Blikk)

De még a mai nap folyamán, minek következtében a közügyek iránt érdeklődő polgártársaink át fognak menni Sehallselát Dömötörbe egy idő után, holott ez azért nem lóverseny, ahol komoly dolgokról lenne szó, ez csak politika. Jut eszembe a loviról, ha lenne üzleti érzékem, mostanra szerveztem volna két fogadást, feketén, mint egy partizán bukméker, az egyiket a néppárti ügyben, a másikat a Brexitről, és így legalább én jól járnék, de hát késő bánat, ebgondolat. Most már nincs rá idő.

Mondjuk a Brexit-ügy sem papírforma szerint alakul, mégsem lesz szavazás az Alsóházban az uniós csúcs előtt, ami azt jelenti, hogy Theresa Maynek a mostani környülállások szerint kell elérnie a haladékot az Egyesült Királyság számára, ami ugyan nem lenne boszorkányság – az Unió általában nagyon szívesen ad haladékot a Brexitre, a legszívesebben örök időkre is elhalasztaná a mostani vezetés ezt a kínos félreértést – azonban ehhez az Uniónak tudnia kéne egyetlen dolgot: nevezetesen azt, hogy meddig kérik azt a haladékot? Mert, hogy június 30. utánig, az már biztos. De olyan verzió is kering, és ez a legvalószínűbb, hogy minimum ez év végéig. Vagy még később akarnak dűlőre jutni, esetleg soha.

Ez sem volna baj, csakhogy most állt elő az a helyzet, miszerint ez esetben az Egyesült Királyságban meg kéne tartsák az uniós parlamenti választásokat, azonban arra sincs hajlandóság. Márpedig ha június 30-ig nem valósul meg a brexit, akkor az EU arra fogja kötelezni Nagy-Britanniát, hogy az uniós szerződések értelmében tartson európai parlamenti választásokat május 23. és 26. között. A britek mostani állás szerint nem tartják meg a választást, az EP-képviselői helyeiket már szét is osztották a többi tagország között. Igen ám, de amennyiben Nagy-Britannia nem küld képviselőket, akkor az EP minden döntése, amit július elseje után hoz, megtámadható lesz.

Szóval, mégis meg kéne tartani azt a voksolást. De ennek van ám köze a mai néppárti üléshez is. Ugyanis jó lenne tudni, végül is hány hellyel kell számolni a választásokon, szétosztják-e a brit képviselők székeit a tagállamok között vagy inkább választanak, ugyanis ha lesz választás Britanniában, akkor a Fidesz politikai jelentősége és súlya korrelálni fog a légypiszokéval az 1933-as naptáron, ellenben ha nem, akkor minden jelölt számít. Ez adta, ugye, Orbán Viktor magabiztosságát és néhány hétre azt a tudatot neki, hogy ő európai tényező.

Azonban nem tudjuk mi lesz. Amennyiben nincsenek brit választások, akkor az Európai Parlament hivatalos adatai alapján (http://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20180607IPR05241/csokkentik-az-ep-kepviselok-osszletszamat-2019-ben ) 751-ről 705-re csökken az európai parlamenti képviselők száma a Brexit után. Az Egyesült Királyság 73 helyéből 46-ot tartanak fenn további bővítés esetére, 27 volt brit parlamenti helyet az aránytalanul kevés képviselővel rendelkező tagállamok kapnak. Ám az új elosztás csak az esetben lép életbe, ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból. Egyébként a Brexit-folyamat lezárultáig a jelenlegi létszámmal működik tovább a Parlament.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy vagy így lesz, vagy úgy, esetleg egészen másképp, netán sehogy.

Mármost a Néppárt döntése logikus és átlátható helyzetben ettől függene, és nem Orbán Viktor személyiségének vonzó vagy kevésbé vonzó megnyilvánulásaitól, csakhogy egyelőre semmit sem lehet tudni a holnapi EP-csúcsértekezlet előtt, ahol majd kéne mondania valamit Theresa Maynek.

Aztán vagy mond, vagy nem.

Ilyen körülmények között távolról sem lehetetlen, hogy a Néppárt magát a döntést is elhalasztja a legközelebbi ülésre.

Tehát ott tartunk, hogy valahol Londonban elkezdték rágni a gittet, és nálunk hallatszik a csámcsogás.

A néppárti tagság különben nekünk magunknak, választóknak távolról sem bír olyan fontossággal, mint amennyit beszélünk róla: akkor lenne ez lényeges, ha a körülmények normálisak volnának, és megbízhatnánk választott képviselőinkben, valamint azok tényleg az ország érdekeit szolgálnák. Ez esetben ugyanis még a jobb- vagy baloldaliságuknak sem volna komoly jelentősége, viszont az ország érdeke az lenne, hogy minél jobb érdekérvényesítő pozícióban legyenek. Ámde erről az ideális állapotról szó sincs, ellenben arról van szó, hogy a magyar gazdaság számára létfontosságú lenne legalább ez év végéig a néppárti tagság, míg tető alá nem kerül a következő EP-ciklus költségvetése. Ez nem mellesleg a Fidesznek is vitális érdeke volna, hiszen az uniós források nélkül mindenkinek felkopik az álla.

Ámde Orbán Viktor azt szokta meg, hogy ő szavaz és nem azt, hogy róla szavaznak. Dacos indulat látszik rajta, nem bölcs mérlegelés. Hogy mi várható, azt legfeljebb a delphoi jósda lenne képes közepes pontossággal előre jelezni, nekünk marad a kormánysajtó, amelynek rezdüléseit barométerként használva legalább azt megtudhatjuk, ők maguk mit gondolnak a helyzetről. Hát akkor lássuk a mai Origót, annál kormánypártibb nem kell. (https://www.origo.hu/nagyvilag/20190319-ebben-a-neppartban-nincs-ertelmemaradnia-a-fidesznek.html) 

„A fideszes hátország szerint itt az ideje kilépni a Néppártból”

És ez még csak a szalagcím. Lássuk, hogyan folytatják?

„A Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolatáról tárgyal ma Brüsszelben a pártcsalád. A Fidesz küldöttségét Orbán Viktor miniszterelnök vezeti. Néhány bevándorláspárti törpepárt a Fidesz kizárását szeretné. Azonban a kérdés egyre erősebben az, hogy a Fidesz akar-e maradni egy egyre inkább bevándorláspárti irányba tartó Néppártban. Sőt: szabad-e maradnia. (…) A Fidesznek addig van értelme a Néppártban maradnia, amíg van esély arra, hogy a pártcsalád a kereszténydemokrácia irányába visszatéríthető. De ez az esély napról napra fogy, vészesen fogy. Egy minden értékéről lemondó Néppártban viszont már nem szabad maradnia a Fidesznek. Ez a véleménye a Fidesz egész hátországának is.”

Na, szépen állunk. Mondjuk szeretnék egyszer találkozni a Fidesz hátországával, egy személyben, mert csak akkor lehet ennyire biztos a véleményében a kormánylap, ha beszélt is vele – bár valószínűbb, hogy a „hátország” kereste meg a sajtóipari terméket, és nem fordítva. A további sorosozástól megkímélek mindenkit, világosan látszik, hogy a vezércikk – melyet a Magyar Nemzet is átvett – azt sugallja, hogy közeleg a kenyértörés, és a magyar politika szeretné úgy beállítani, mintha ő szakítana, nem vele szakítanának.

Ez persze egyszerű hiúsági kérdés, de sokba kerülhet nekünk.

Akkor latolgassuk a lehetőségeket. Mi történhet?

Egy ebben a pillanatban érkezett gyorshír szerint viszont Orbán Viktor kedden, egy nappal a Fidesz néppárti tagságáról szóló döntés előtt, levelet írt a bajor kormánynak, amiben a magyar kormány nevében biztosította őket, hogy nem fog akadályt gördíteni az elé, hogy a Müncheni Műszaki Egyetem a CEU-val való együttműködésének keretében részt vegyen a magyar felsőoktatásban. Ami mégis békülési szándékra utal, szemben a kormánylap és a „háttér” fogcsattogtatásával.

Na, erre mondaná az ember, hogy tudja a fene, és a legjobb lenne az egészet felgyújtani a négy sarkán, hogy ne legyen vele több baj, csak hát nem lehet.

Pillanatnyilag egy dologra lenne jó ez a dolog: lehetne rá fogadásokat rendezni. Csak azt korábban kellett volna megszervezni és amúgy is tilos lenne – Magyarországon ugyanis a szerencsejáték szervezése állami monopólium.

Márpedig ez nem egyéb, mint lutri.

Estére okosabbak leszünk – ha boldogabbak vagy szabadabbak nem is.

Szele Tamás