Urak, csak szólnék, hogy tessék kiszállni a fejekből, mert baj lesz. Piszok nagy baj, az emberek, de még a zemberek is utálják, ha az agyukban kotorásznak, márpedig most épp azt tetszenek művelni. A tegnapi nap Pavlik Morozov, a fészbuk (nem Facebook) és Panama jegyében telt maguknak köszönhetően, akármilyen szürrealistán is hangzik ez.

Szóval kezdjük a kis Pavlikkal, aki, mint szerencsére már nem mindenki tudja, szorgos szovjet pionyír volt a maga idejében, éspedig a múlt század harmincas éveinek elején, Geraszimovka faluban, 350 kilométerre Jekatyerinburgtól (Szverdlovszk), ahol az iskolai úttörőcsapat vezetője is volt. Ettől még nem vált volna nevezetessé, amint attól sem, hogy rendszeresen jelentett a kis pajtásairól a belügyi szerveknek, méghozzá írásban – ettől ő még csak egy lett volna a sok szorgos kis pionyírkáder közül, akik majd később komszomol-káderek, utána meg pártkáderek lesznek, Pavlik azonban szintet lépett, ugyanis 1932-ben feljelentette a tulajdon édesapját is, aki mellesleg a falusi szovhoz elnöke volt, mert az szerinte „dokumentumokat hamisított és banditáknak, valamint a szovjet állam ellenségeinek adta el őket”. Geraszimovka amúgy is rázós hely volt, a parasztok nem nagyon akartak belépni a kolhozba, a szervek kiszálltak, papát elvitték minden különösebb vizsgálat nélkül pár ezer év szibériai kényszermunkára, szokás szerint, Pavlik kapott egy szép nagy dicséretet és egy fejszét a fejébe a család többi tagjától, akik nehezményezték a dolgok ilyetén alakulását.

Egyszóval: agyoncsapták.

Aztán holtában nagy karriert futott be, emlékművet kapott, iskolákat neveztek el róla, dalokat írtak róla, neki és hozzá, tőle csak azért nem, mert az lehetetlen lett volna, készült róla film, amit szerencsére nem mutattak be (szegény Eisensteinnek kellett leforgatni, az volt a címe, hogy „Bezsin rétje”), írtak róla operát is, azt sajnos bemutatták, kötelező olvasmány lett a története és templomot csak azért nem kapott, mert az nem fért volna bele az antiklerikális harcba. De nem nyughat az ebadta kölyke: feltámadt tegnap, méghozzá itt, Budapesten.

Azt írja ugyanis a Magyar Nemzet, meglepően semleges című írásában (https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-tankerulet-fellep-a-politizalo-tanarok-ellen-6613214/?fbclid=IwAR3MCCVSuXJaVifL22QR_-5mmLXvXfJSVZpN_MrR-SH3MYi8dYjYNAnQVVE ), miszerint

„A tankerület fellép a politizáló tanárok ellen”.

Nocsak, mondaná a naiv és semleges olvasó, lépjen is, a politika nem a katedrára való, sőt, ha el nem olvassa, mi van a dolgozatban, azt hiheti: száműzik a propaganda minden formáját a tanintézetekből, ideértve a kormánypropagandát is.

Szó nincs róla, kérem.

Az írás már úgy kezdődik, hogy kímélet nélkül vág a dolgok közepébe:

„Azt mondja a 8. osztályos gyerek, hogy Dani bá, a történelemtanár az antiszemitizmusról beszélt egész órán, megemlítve, hogy személy szerint maga is zsidó, és a jobb megértés érdekében példaként Soros György származását hozta fel, közölve, hogy aki Soros Györgyről rosszat mond, az antiszemita. Ezzel leantiszemitázta a fél országot, a törvényes magyar kormányt és engem is. Dani bá azonban minden történelemórát arra használ fel, hogy a neki kiszolgáltatott gyerekeknek politikai agitációt folytasson, kifejezetten lélekmérgezés célzattal.”

Tehát Dani bának nem kéne az antiszemitizmusról beszélnie, történelemórán főleg nem, ez a fogalom amúgy is ismeretlen volt a magyar történelem folyamán mindig is. Ugyebár. Hogy mit mondott vagy mit nem Sorosról, az most lényegtelen, de azt biztos nem, hogy rosszat mondani az illetőről egyenlő az antiszemitizmussal. Én magam sem értek egyet minden ötletével, de hogy nem egy világhatalom, hanem egy kissé idealista üzletember, az is biztos.

Még jó, hogy a nyolcadikos kis Pavlik Morozov résen volt és jelentette a mensevik propagandát, vagy bocsánat, nem mensevik, hanem judeobolsevista, illetve az sem, na, megvan, balliberális! Csókolom, keverem már ezeket a diktatúrákat. Azonban van gyógyír Dani bá ellen, terem erre orvosság a kertben. Szibéria még nem magyar felségterület – bár a Mi Hazánk erősen szorgalmazza a magyar-orosz csererab egyezményt, melynek keretében a magyar elítéltek némi pénz fejében a Kaukázuson túli munkatáborokba kerülhetnének – de a Gulág még a jövő zenéje, egyelőre ilyen ügyekben tessék a tankerülethez fordulni!

„Kevesen tudják, hogy a szülő nincs teljesen kiszolgáltatva az agymosást végző tanároknak, igazgatóknak, mert egy pedagógus jogellenes, munkaköri kötelezettségét sértő tevékenysége miatt panaszt tehet az illetékes tankerületi központnak. Budapesten három ilyen van: az Észak-budapesti, a Belső-pesti és a Közép-pesti Tankerületi Központ. Esetünkben a szülő panaszt is tett a Belső-Pesti Tankerületi Központnál Dani bá jogellenes iskolai politikai ténykedése miatt. A központ megvizsgálta a panaszt, majd arról tájékoztatta a szülőt, hogy az iskola igazgatója felhívta a történelemtanár figyelmét, hogy a tanórákon tartózkodjon a politikai vélemény nyilvánításától. Dani bá pedig ígéretet tett arra, hogy a jövőben jobban fog figyelni arra, hogy pontosabban, precízebben, a gyerekek életkorának megfelelően fogalmazzon.

A szülő nem volt megelégedve a válasszal, és közölte a központtal, hogy a tanár úr ígérete és az igazgató figyelmeztetése semmit sem ér. Dani bá ígérete arcátlan cinizmus, mert a tanár úr egyáltalán nem butaságból vagy figyelmetlenségből beszél ostobaságokat a tanórákon a tantárgy oktatása helyett, amit ezután is háborítatlanul folytathat, de most már a tankerületi központ tudtával. Hozzátéve, hogy így már érthető, miért is virít az iskola bejárata előtti járdaszakaszon (szeptember eleje óta háborítatlanul!) a „civil aktivisták” által odapingált szöveg, miszerint „Nem a Fidesz a főnök a tanteremben”.

Erre éppen Dani bá a cáfolhatatlan élő példa. A tankerületi központ biztosította a szülőt, hogy a tanár úr nem fogja háborítatlanul folytatni a történelemórákon az Orbán-fóbiás propagandájával a gyermekek lélekmérgezését. Erre a tanár úr figyelmét munkáltatóként nyomatékosan felhívták. Biztosították a szülőt, hogy ha mindezek ellenére megismétlődne az eset, akkor „szigorúbb munkáltatói lépéseket fogunk tenni, melyet az érintettnek külön is jeleztünk”.

Kedves szülők! Nincsenek teljesen kiszolgáltatva a bolsevik tudatú pedagógusoknak. Csak szólni kell a tankerületi központnak!”

Ez ilyen egyszerű. És ha Dani bá inkább Orbán Viktor nagyszerűségét emlegette volna a tanteremben, akkor szólni sem kéne, legyen ez a kis dolgozat intő példa a danibáknak, kirúgás előtt. Az fel sem merül, hogy bizonyítani kéne, mi a jófenét is mondott a tanár: azt beszélik, ezt mondta, tehát ezt mondta. Somogyi János, az írás előállítója – szerzőnek mégsem mondanám ezt az iparost – igazán kiérdemelt egy Sztálin-díjat.

Hát tetszik látni, erről beszélek.

Hol van a kormány?

A kis nyolcadikos Pavlik fejében, aki ha Sorosról hall, vagy antiszemitizmusról hall, gondosan feljegyzi, a szülei fejében, akik ezeket a feljegyzéseket gondosan jelentik, előbb az igazgatónak, aztán a tankerületnek, aztán egyre feljebb, míg ki nem rúgják a tanárt, az igazgató fejében, aki megrója a beosztottját, a tankerületiek fejében, akik szintén: az fel sem merül, hogy a kis Pavlik nem akart dolgozatot írni vagy utálja a tanárt.

A kormány ott van a fejekben.

A kormány ott van a fejekben és harcol, most éppen a fészbukkal, ami a sosemvolt-sosemlesz „magyar Facebook”, melyet törvényben akar saját hatáskörébe vonni, ellenőrizni és szabályozni, hogy még több fejbe telepedhessen be, mint óriás agyrágó bogár.

Az egy dolog, hogy a Századvég tett erre a szabályozásra javaslatot, azt mindenki tudja, hogy Géfodor fiai holdkórosok, csak komolyan veszik és arannyal fizetik őket, az kezd most kiderülni, hogy van ennek a délibábos ötletnek előzménye is. Éspedig az, hogy a Facebook politikailag kényes időszakokban és területeken – márpedig most épp ez a helyzet minálunk az EP-kampány miatt – be akarja vezetni a „whitelist”, a „fehér lista” intézményét. Ez azt jelentené, miszerint a politikai híreket kibocsátójuk szerint minősítik, moderálják, ha egy hír megbízhatatlan forrásból származik, meglehet, hogy hamis, akkor az nem kapja meg a fehérlistás minősítést. Nem, nem törlik, csak nem jelzik külön, hogy az megbízható sajtótermékből származik.

Mármost Magyarországról egyetlen médium sem kapott ilyen minősítést.

Mikor a HVG munkatársa, Gergely Márton az okokról érdeklődött, a Facebook munkatársa egy rövidítéssel felelt: KESMA.

Hát igen. Menlo Parkból látszik a KESMA majd' ötszáz lapja, de nem látszik a pár, élethalálharcát vívó független magyar médium, tehát inkább kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket is, Magyarország egészében véve mérettetett meg és találtatott könnyűnek, halál Szodomára, akárhány igaz is éljen benne. Én megértem, ha nem is örülök a dolognak, valahogy elleszek a fehérlistás minősítés nélkül is, ahogy eddig, a kormány viszont nem képes elviselni – ezért hát a berzenkedés, ezért a készülő fészbuk-törvény, ezért a 888 által közölt látványos statisztika, szintén a Századvégtől (https://888.hu/article-szazadveg-az-europaiak-donto-tobbsege-eliteli-a-facebook-cenzurat), mely szerint:

„Magyarországon a válaszadók közel fele (46 százaléka) bizalmatlan, és csak az emberek 4 százaléka bízik meg teljesen a közösségi médiában. Nyugat-Európa egyes országaiban még bizalmatlanabbak a közösségi médiával szemben: Németországban 58, Franciaországban 63, Luxemburgban pedig 64 százalék azok aránya, akik egyáltalán nem bíznak a Facebookban és társaiban.”

Bízni? Minek bízni vagy hinni, azt a templomban kell, urak!

Ez fórum, nem sajtótermék, agora, ahol mindenki megszólalhat. És ahol mindenki megteheti, ott bizony meg fognak szólalni a hülyék is, a hazugok is, az agora gazdájának a dolga, hogy kikergesse a demagógokat – ha meg a demagógok megsértődnek emiatt, az az ő bajuk, ám ha a demagógok törvényt hoznak az ügyben, azzal csak az agorát teszik tönkre, mert oda már ember nem fog menni, és a népet haragítják magukra, de nagyon. Hát nem emlékeztek a netadó esetére? Értem én, hogy a Facebookot vagy inkább fészbukot akarjátok megkaparintani, agyakba beszállni, betelepedni, hiszen a hülyeségnek valóban óceánja hullámzik a közösségi oldalon: de senki nem is állítja, hogy minden ott megjelenő gondolat szentírás volna, amiben feltétlenül és kételkedés nélkül hinni kell. Azt csak ti hiszitek, mert fogalmatok sincs a világhálóról (sem). De készül a törvény, kerekedik a hadra a kormány, fenik a zsebrákok a billentyűzetet, esztendőre kokárda lesz a fészbukon, akárki meglássa – illetve lószerszámot lesz, a cég nem fogja átadni egy lekapcsolhatatlan részét egy populista és nacionalista törpének.

Hogy jó hírrel is szolgáljak, rövidesen magyar külgazdasági és konzuli képviselet nyílik a pénzügyi szektoráról híres Panamában - jelentette be a magyar külügyminiszter panamavárosi tárgyalásai előtt, szerdán.

Ez hiányzott még, semmi több, kiváló pénzügyi lehetőségek tárháza nyílik majd meg előttünk. Panamának még a neve is a korrupció szimbóluma.

Következő megálló: Kajmán-szigetek!

És nekünk ennek örülni kéne, mondja a kormány az agyunkban.

Hogy is mondta ugyanezt az Európa Kiadó annak idején?

„Agyamban kopasz cenzor ül
Minden szavamra ezer fül
Valaki helyettem gondolkodik
Valaki helyettem távozik

Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg a gonosztól!

Bevettünk minden dumát
Viseljük a dögcédulát
Szavainkat elcseréltük
Morzsáinkat feléltük

Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól!
Szabadíts meg a gonosztól!

Ez még nem a halál, ez még nem a halál
Minden nap újra erre jár
Ahány arc, annyi félelem
Elhagyott a közérzetem”

Tessék kiszállni az agyakból, míg még lehet.

Szele Tamás