Kérem, örömhírrel szolgálhatok: a magyar név megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez. Na, nem az eredetihez, amiről Petőfi beszélt, hanem a huszadik század első harmadában kialakulthoz, amikor is mi adtuk Európa szélhámosainak krémjét. És igen, újra kezd megcsillanni a magyar géniusz, újra jobban teljesítünk, kezdenek visszatérni Strasznov Ignác szép napjai.

A magyar nemzet mindig is kiváló csalókat, svindlereket és szélhámosokat tudott felmutatni, velünk született tehetségünk vagyon az átveréshez, azonban az Első Aranykor a huszadik század elején volt, körülbelül a harmincas évek közepéig: olyan tehetségeket adtunk a világnak, mint Hamrák János, aki eladta a Rottenbiller utcát, vagy a legendás Strasznov Ignác, aki európai csalókörútja után töltött rendes évi szabadságvesztése során képes volt még a lepoglavai fegyházból is pénzzé tenni a berendezést, mintegy rutinból és mellékesen.

Akkor élt a nagy Trebitsch-Lincoln Ignác is, aki a világ minden szélhámosságában érdekelt volt, még angol alsóházi képviselőnek is megválasztották egy időben, majd Sanghajban halt meg lámaként, bár néhány évvel elhunyta után még részt vett a fia temetésén. De nehéz idők jöttek, totális idők, körülményes volt csalni, bár az ötvenes években Hodács László megcselekedte a lehetetlent: sikeresen megnyergelte a szövetkezeti mozgalmat és éveken keresztül szélhámoskodott a saját „Hodács-rendszerű” kapitalista szocializmusával.

Aztán évtizedekig csak apróbb svihákok őrizték a Magyar Simlisek Lángját, alig parázslott, de most, most újabb Aranykor sejlik fel előttünk!

Csak idén annyi szélhámos bukott meg és olyan merész (bár egyelőre kidolgozatlan) ötletekkel, hogy bízvást elmondhatjuk: a szakma csillaga felívelőben van. Már halljuk a jövő dalát, már érkezik az új nemzedék, igaz, többnyire nem fiatalok, de velük csal, lop, sikkaszt a lelkünk, véreink ők, magyar csiligások.

Vegyük csak a ringó vállú csengeri örökösnőt, akit alig egy hónapja helyeztek házi őrizetbe, hiszen nem kell tartani a szökésétől, elrejtőzésétől – ugyan már, hogyan is kéne, az már megvolt, Svájcban fogták el és adták ki nekünk, még egyszer maximum akkor szökne meg, ha esetleg kedve támadna erre.

Aztán ott volt az év bukásának kikiáltott kamupárt-ügy, ahol azért milliárdok útjára derült fény, de abból meg eljárás nem lett, hiszen miért lett volna, a kormány roppantul hálás az elkövetőknek a három kétharmadért, tisztikereszt lesz ennek a vége, nem fegyház.

A tavaszon megbukott az Aranybarátság nevű egyházi alapú piramisjáték is, ami a Vonzás Törvénye nevű kisegyházhoz kapcsolódott: ez valahol logikus is, törvényszerű, hogy az arany vonzza a barátságot, az emberek mindig szívesen barátkoznak némi arannyal, csak esetünkben a nagyívű vállalkozás potom 25 millió elsikkasztása után befulladt, annak dacára, hogy vezetőjét, P. István atyát szoros szálak fűzték a mennyei hatalmakhoz. A továbbiakat a földi bíróság tárgyalja. 

Január folyamán Zala megyében egyébként eljárás indult Jézus Krisztus ellen is, aki egy Miklós nevű úriember földi porhüvelyében folytatott gyűjtögető életmódot, leginkább nagy értékű ingatlanok és gépjárművek érdekelték, bár a készpénzt és a nemesfémeket, értékpapírokat sem vetette meg, tehát nagy esélyt látok arra, hogy nem a Názáreti reinkarnációjáról van szó, hanem egy huszonnégy karátos evilági gazemberről. 

Az utóbbi hónapok azonban valóságos csaláshullámmal kápráztatták el a nagyérdeműt. Első helyen kell említenünk a világbanki dandártábornokot, Nezdei Csabát, aki képes volt bemesélni Domony község önkormányzatának, miszerint ő a Világbank alelnöke és másodállásban a honi Alkotmányvédelmi Hivatal HM tisztje, majd némi százmilliók felmarkolása után csak kézre került. Küzdelmes életéről és harcairól – kérném a dátumot figyelni – én már idén május harmincadikán beszámoltam volt, meglehetős részletességgel míg laptársaink nálam jóval szűkszavúbban tudósítottak (az elfogása után) de legalább az én nevem és munkásságom említésének teljes mellőzésével. Ennek csak az az előnye van, hogy nincs semmiféle előnye, viszont Nezdei mester áldozatai közül már hárman is megtaláltak volt és érdekeseket mesélnek, tehát valószínűleg folytatom előbb-utóbb a meg nem értett dandártábornok kalandjait.

Na ja, ha a kedves kollégák csak a police.hu-ból informálódnak... bár van úgy, hogy én is erre fanyalodok.

Néha nem is baj, mert tegnap pont ebből a forrásból került elém az újabb gyöngyszem:

„Az 52 éves férfi közel 4 millió forint kárt okozott a sértetteknek. A debreceni rendőrök bűnügyi őrizetbe vették.

A rendőrségre 2018 októberében érkezett feljelentés arról, hogy egy férfi több millió forinttal károsított meg egy debreceni üzletet. A nyomozók az ügy felderítésébe kezdtek, adatokat gyűjtöttek, tanúkat hallgattak ki és látókörükbe került egy helyi férfi, akit kapcsolatba lehetett hozni a bűncselekmény elkövetésével és több, hasonlóképpen elkövetett csalással is.

A nyomozás adatai szerint a férfi főleg műszaki cikkeket árusító boltokat szemelt ki, majd államtitkárnak adta ki magát, és politikai kapcsolataira hivatkozva félrevezette az eladókat. A debreceni lakos így több millió forint értékben hozott el laptopokat, számítástechnikai eszközöket az üzletekből, de volt olyan ajándékbolt, ahonnan borokat és kristálypoharakat vitt haza. Előre felhívta az üzleteket, bemutatkozott, mint államtitkár és a bolt alkalmazottjainak elmondta, hogy egy ugyancsak magas politikai befolyással bíró kollégája fogja átvenni a kiválasztott műszaki cikkeket. A férfi azért, hogy még hitelesebb legyen, a nem létező kollégáját a saját személyazonosságával ruházta fel, így amikor bement az üzletekbe és a telefonos beszélgetésekre hivatkozott, volt, hogy még a személyi igazolványát is megmutatta az eladóknak, mondván ő az, akit az államtitkár a telefonban említett.

A rendőrök gyanúsítottként kihallgatták B. Istvánt és 2019. július 9-én bűnügyi őrizetbe vették, majd előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására. A Debreceni Rendőrkapitányság csalás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást vele szemben.”

Ez, kérem, szaknyelven szólva tipikus köpenicki eset. A köpenicki kapitány volt az a berlini cipészsegéd, aki 1906-ban ízléses porosz kapitányi egyenruhát öltött, rekvirált egy szakaszkatonát az utcán, majd besétált a köpenicki városházára és az egyenruhának kijáró tiszteletet kihasználva magához vette a kasszát mindenestől, benne négyezer akkori márkával.

Persze, elfogták, de az eset tipikus: csak most nem porosz tiszti egyenruhát kapott magára a szélhámos, hanem államtitkári címet vett fel, ahogy idén az egyik elődje is (az adóelkerülést és pályázati győzelmet árult). Hát van magyar ember, aki képes nemet mondani egy államtitkárnak? Van, de az nincs abban az anyagi helyzetben, hogy bármit is el lehessen venni tőle. Vagy ellenkező esetben – miniszter. De mindenki más nagyon kedves és közreműködő lesz, ha előkerül az Olümposzról egy államtitkár és apróságokat kér tőle, úgymint laptopokat, kristálypoharakat, borokat, ezt-azt.

És különben is: olyan elképzelhetetlen, hogy egy államtitkár így egészítse ki szűkös jövedelmét? Inkább az ellenkezője volna elképzelhetetlen, mármint egy olyan államtitkár, aki nem lop, nem sikkaszt, nem mutyizik és minden fillérről el tud számolni mindig. B. István csak ott követte el a hibát, hogy nem várta meg míg tagadhatatlan képességeit észreveszi és elismeri a rendszer. Ha a megfelelő helyen tudomást szereztek volna róla, bizonyos, hogy rövid időn belül kinevezik valódi államtitkárnak, és ez esetben nincs is bűntény.

Ha valaki azt hinné, hogy a magyar szélhámos- és sikkasztószakma ezekkel az esetekkel elérte a csúcsot, nagyon téved. Kérem, a hírek arra utalnak, hogy a legnagyobb idei húzások még hátravannak. Csak két címet idéznék a tegnapi sajtóból:

„A kormány létrehozza a Pénzmosás Elleni Koordinációs Tanácsot” (Origo)

Nem Hírcsárda: Origo. Pont a kormány. Igaz, cipőt a cipőboltból, pénzmosást a pénzmosóktól, ha van, aki ért ehhez a szakmához, azt a kormány táborában kell keresni, és mégis blamázs volna, ha a koordinációs tanácsban amatőrök ülnének.

Azt már én teszem hozzá, hogy ezzel egy időben az Országos Kecskeszövetség pedig létrehozta a Káposztavédelmi Testületet.

És a másik hír?

„Megválasztották Deutsch Tamást a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság negyedik alelnökének” (Euronews)

Mármint az Európai Parlamentben. Deutsch helyében én nem fogadnám el, túl sok az ellenőr, túl sok szem lát túl sokat, és akkora, de akkora a kísértés... ebből csak bukta lehet. Nagy tisztesség, de jobb volna visszautasítani, Deutsch úr.

Szóval, már várom, hogy újabb szintet lépjen a honi szélhámosszakma.

Svihákok előre!

Határ a csillagos ég.

Meg a csillagos lobogó – az Unióé, mármint.

Szele Tamás