Folytatódott a terrorhullám az Egyesült Államokban, bár enyhülni látszik. A tegnapi, chicagói lövöldözéseknek már „csak” öt halálos áldozata volt a CBS helyi stúdiója szerint, bár a sebesültek száma negyvenkettő – és ezek a lövöldözések két helyszínen zajlottak, ráadásul nincs rasszista hátterük eddigi ismereteink szerint. Képzelem, ha még az is lenne, mennyi lenne az áldozat.

(Fotó: Free Republic. A képen Connor Betts és húga, akit megölt)

A daytoni lövöldözés is különös: voltaképpen az is nehezen férne bele a klasszikus gyűlölet-bűncselekmény jogi kategóriájába, ugyanis a támadó, Connor Betts első áldozata a saját 22 éves húga volt, bár utána még végzett nyolc ismeretlennel is, a sebesültek száma huszonhét. De ha valaki elsőként a saját húgát kövi le, annak mégsem nagyon lehet rasszista indítéka, hiszen akkor a még húga előtt – saját magát kéne főbe lőnie.

Ha csak nem tökéletes bolond, bár ezek a tömegmészáros gyilkosok tényleg nem álltak elöl, mikor az észt osztották. Azonban, míg az El Paso-i gyilkosról, Patrick Crusiusról viszonylag sokat lehet tudni, köszönhetően az 8chan-en kifejtett tevékenységének, és az ő esetében kétségtelen a latin kisebbség elleni gyűlölet, mint indíték, Betts esetében kevés az információnk, az is ellentmondásos: míg Crusius hardcore szélsőjobboldali volt, erős ideológiai alapokkal, Betts magát Twitter-profilján demokratának, mi több, szocialistának nevezte, más kérdés, hogy ez mit jelent az Egyesült Államokban, mert enyhén szólva sem ugyanazt, mint Nyugat-Európában, és főleg nem azt, amit nálunk. Ehhez még vegyük, hogy mindkét gyilkos erősen zavaros fejű, érzelmektől motivált személyiség volt, és láthatjuk: a fene sem igazodik ki rajtuk.

Az érthetőnek tűnik, hogy Crusius tettét nagyban befolyásolhatta Trump elnök kampánya a mexikói határfal érdekében – végül is sikerült keresztülvernie, hogy pénzt kapjon rá a költségvetésből, de hetekig, hónapokig (sőt, tulajdonképpen évek óta) minden amerikai híradásban szerepelt ez a kérdés pro vagy kontra. Ezt hívjuk propagandának, Magyarországon is ismert ez a tevékenység, mikor minden áron napirenden tartanak egy témát, ha kell, óriásplakátok útján is – hát, úgy néz ki, Trump túltolta a propagandát és egy érzékenyebb híve vagy inkább szimpatizánsa El Pasóban a saját kezébe vette a problémát.

De mi történt akkor Daytonban?

Olcsó lenne azt mondani: ugyanaz, csak az ellenkező oldalról. Olcsó és hazug állítás volna, tehát nem kétlem, hogy hamarosan találkozunk vele a mindenféle jobboldali médiumokban. A valóság ennél bonyolultabb, van benne testvérgyilkosság, elborult elme (habár tiszta észről, vaslogikáról El Pasóban sem beszélnék), de a motivációt egészen egyszerűen nem lehet megtalálni. Az előre megfontoltság viszont kétségtelen: Betts egy .223-as kaliberű lőszer kilövésére alkalmas gépkarabéllyal, legalább 100 tartaléklőszerrel, golyóálló mellényben és fülvédővel a fején érkezett a helyszínre.

Mondhatni, az alkalomhoz öltözve.

Hm, .223-as kaliber?

Az a rossz hírű AR-15 lesz akkor. Erről a gépkarabélyról tudni kell, hogy a legtöbb amerikai tömegmészárlásban szerepet játszik, ugyanis félautomata változata magánszemélyek számára is megvásárolható, és ugyancsak elérhető a kereskedelmi forgalomban az az alkatrész, melynek alkalmazásával automatává alakítható. 2016-ban egy ilyen készség törvényesen 760 dollárba került, azaz mai árfolyamon mintegy 224 500 forintba. Tehát némi befektetés árán majdhogynem bárki harctéri fegyverhez juthat.

Majdhogynem: de nem mindenki.

A probléma ebben az esetben az amerikai alkotmány második kiegészítése, melyre meghozatala idején égető szükség volt, de mai értelmezése minimum vitatott. Ez így szól:

„Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.”

És akkor bizony fontos is volt a milícia, a minutemanek csoportja, akiket magyarul talán „népfelkelőnek” neveznénk, lényegében véve olyan, kiképzett önkéntes alakulatokról van szó, amelyek egy meglepetésszerű brit támadás esetén nagyon rövid idő alatt reagálni tudnak a csapásra, és fel képesek tartóztatni egy katonai inváziót, míg a Kontinentális Hadsereg összeszedi magát. Ne feledjük: attól, hogy az Egyesült Államok megnyerte a Függetlenségi Háborút, még nagyon hosszú ideig hadiállapotban maradt Nagy-Britanniával, és több háborút is vívtak (az angolok még a polgárháborúba is megpróbáltak beavatkozni, az 1860-as években). Nemzedékeken keresztül reális veszély volt egy brit támadás.

Aztán elmúlt, azonban az általános fegyverviselési jog megmaradt. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 2008-ban ráadásul úgy döntött, hogy a fegyverviselés joga egyéni jog, tehát nem korlátozható a fegyveres testületek tagjaira, ami jogilag megállhatja a helyét, csak a gyakorlatban ilyen ámokfutó lövöldözéseket eredményezhet, melyekre nincs is rendes magyar kifejezés. Angolul „mass shooting”, „tömeglövöldözés”, magyarul talán „tömegmészárlás” lenne a helyes szó, de ez meg jelenthet mást is – a fogalom idegen, nem csak a magyar nyelvtől, de az európai felfogástól is, hiszen a mi kontinensünkön már jó ideje szabályozzák a lőfegyverek birtoklását. Szabályozzák az Egyesült Államokban is, csak éppen helyi szinten: minden államban, de ha olyan a vidék, minden városban más a rend. Kis költözködéssel könnyen parittyához juthat egy kellőképpen elszánt fanatikus.

Mindenképpen, a mass shooting jellegzetesen amerikai dolog, néha különösebb oka sincs, például a 2017-es Las Vegas-i lövöldözés okait ma sem érti senki: az elkövető, Stephen Paddock rendezett hátterű ember volt, még ha kissé különc is. És ép elmével senki sem ébred egy reggel úgy, hogy: „Na, akkor ma vagy elmegyek horgászni, vagy beszerzek egy akkora arzenált, amivel meg lehet vívni egy kisebb afrikai polgárháborút, és mészárlást rendezek egy zenei fesztiválon. De esik az eső, tehát nem megyek horgászni...”

Lehet mondani, hogy a túlfeszített, végletesen átpolitizált légkör a hibás, és biztos, hogy komoly szerepet játszik ez is az eseményekben.

Lehet mondani, hogy magányos őrültek cselekedetei gerjesztették egymást: az El Paso-i támadás adta meg a végső lökést a gyenge idegzetű támadónak a daytoni lövöldözéshez, az ő tette meg példát adott a chicagói gyilkosoknak – ebben is lenne igazság.

Lehetne mondani, hogy a probléma gyökere a szabad fegyverviselés, amit csak lokálisan szabályoznak – ez lenne a Michael Moore-féle válasz. (Kóla, puska, sültkrumpli).

Egyáltalán, nagyon sok okos dolgot lehetne mondani, fognak is, csak éppen a Sandy Hook-i iskolai mészárlás óta zajlik az Egyesült Államokban ez a közvita, és semmi eredménye.

Igazából nem tudjuk, mi vezeti a tömeg közé lövő gyilkosok kezét.

Nagyobb baj, hogy ők sem tudják, legalábbis megmondani képtelenek a kihallgatásokon.

Így nehéz lesz megoldani a kérdést.

Szele Tamás