Forgókínpad

Forgókínpad

Orbán, Johnson és a buzkashi

2019. szeptember 02. - Szele Tamás

Ha alaposabban megnézzük, tulajdonképpen ez a Brexit egy olyan sportjáték, aminek van célja, de állandóan változnak a szabályai, így aztán nem is csoda, hogy a közönség – tehát a nagyvilág – túlnyomó többsége nézi ugyan a meccset, de nem érti. Amiről a népszavazás idején még azt állították Boris Johnsonék, hogy elegáns lovaspóló lesz, mára a legvadabb, szabálytalan buzkashivá fajult.

buzkashi_chang_w_lee.jpg

(Fotó: Chang W. Lee)

Tetszik tudni, mi az a buzkashi? Az egy nagyon-nagyon régi közép-ázsiai sport. Két csapat játssza, lóháton, melyek létszáma akármekkora lehet, volt már, hogy száz-száz fő is beszállt, és az a lényege, hogy manapság egy döglött kecske, régebben az ellenség legyőzött hadvezére földi maradványait egyrészt megszerezzék, másrészt bejuttassák minél többször a gólvonal mögé. Szabályok nincsenek, minden megengedett: rúgás, ütés, lökés, csak fegyvert használni tilos manapság. Ilyen szempontból mondjuk minden mai politika innét eredhet, a Brexitre azért érvényes ez fokozottan, mert a nagyon brit lovaspóló is ebből származik, bár annak eddig voltak szabályai. De a Brexit hívei visszanyúltak a gyökerekhez és újra él a régi afgán virtus. Csak most nem kecskét akarnak megszerezni és eljuttatni valahova – a holttest most az Egyesült Királyságé, és az érte vívott csatában könnyen megeshet, hogy kisebb-nagyobb részek le is fognak szakadni róla.

Buzkashit látunk mi, ha lovaspólónak is mondják. És állandóan változnak a szabályok is, a stratégia is. Nem csak Johnsoné – a parlament felfüggesztésének elérése a múlt héten hatalmas gól volt a no-deal Brexit ellenzőinek kapujába, félpályáról, és úgy tűnik, el is dönti a mérkőzés sorsát, csak ez még távolról sem olyan nagyon biztos. A képviselők ugyanis összedugták a fejüket, míg Johnson kierőszakolt egy újabb elutasítást az Európai Uniótól. Igen, a backstop ügyében.

Az Unió brexitügyi főtárgyalója, Michel Barnier ugyanis írt a helyzetről egy szép, alapos elemzést a Sunday Telegraphba, Ebben leszögezi: nem az Európai Unió hibája lesz, ha Nagy-Britannia megállapodás nélkül lép ki az EU-ból. Viszont:

Nem lehetséges az ír-északír határellenőrzés visszaállításának elkerülését célzó tartalékmegoldás, a backstop eltávolítása a tavaly novemberben elfogadott, a londoni alsóház által háromszor elutasított kilépési megállapodásból.A tartalékmegoldás alapján az ír-északír határon hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzés újbóli bevezetésének elkerülése érdekében az Egyesült Királyság egésze vámuniós viszonyrendszerben maradna az EU-val, ha - illetve amíg - nem sikerül olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodásra jutni, amely önmagában feleslegessé tenné e megoldás alkalmazását.

Emellett Észak-Írországban érvényben maradnának az EU egységes belső piacának egyes szabályai is.

A Brexit után az ír-északír határ lesz az EU és az Egyesült Királyság közötti egyetlen szárazföldi vámhatár, amelynek akadálytalan átjárhatósága az észak-írországi felekezeti erőszaknak véget vető 1998-as nagypénteki megállapodás sarkalatos eleme és vívmánya.

A backstop-megoldást tartalmazó kilépési egyezményt az előző miniszterelnök, Theresa May kötötte az EU-val, a Boris Johnson vezette jelenlegi brit kormány és észak-írországi szövetségese, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) értelmezése szerint azonban ez a megoldás elfogadhatatlan, mivel megváltoztatja Észak-Írország alkotmányos státusát az Egyesült Királyságon belül.

Boris Johnson a The Sunday Times című konzervatív vasárnapi lapnak adott interjúban megerősítette ezt a londoni álláspontot, mondván: a jelenlegi kilépési megállapodás hozzákötné Nagy-Britanniát az EU-hoz, és az unió „az idők végezetéig basáskodhatna” Nagy-Britannia felett a kereskedelempolitikában, vagy abban a kérdésben, hogy London milyen törvényeket alkothat.

Michel Barnier vasárnapi cikkében hangsúlyozta azonban, hogy a brit belpolitikában zajló Brexit-vitában a backstop-megoldás számos félremagyarázott változata hangzik el. A tartalékmegoldás ugyanis nem arra irányul, hogy megváltoztassa Észak-Írország alkotmányos státusát az Egyesült Királyságon belül, célja pusztán annak biztosítása, hogy Írország és Észak-Írország határa nyitva maradjon.

Barnier szerint az EU egységes belső piacának integritását garantálni kell, és ebben az értelemben a backstop-mechanizmus jelenti a maximális rugalmasságot, amelyet az EU egy külső országnak felajánlhat.

Az Európai Bizottság Brexit-főtárgyalója szerint a tartalékmegoldás „kivételes” ajánlat, amelyet az EU csak az ír sziget egyedi körülményeire tekintettel volt hajlandó megtenni.

Michel Barnier hangsúlyozza: a bizottság kész együttműködni a brit kormánnyal olyan alternatív megoldásokon, amelyekkel elérhetők ugyanazok a célok, mint a tartalékmegoldással, de csak a jelenlegi kilépési megállapodás ratifikálása után.” (MTI)

Röviden megmagyarázva: most Johnson az agresszív kismalac, aki azt a szerepet játssza, amit a Jobbik szokott a magyar választásokon: felkínál egy elfogadhatatlan alternatívát, közli, hogy csak a feltétel nélküli együttműködést fogadja el, majd hátradől és élvezi, ahogy a vele szemben állók azon tanakodhatnak, milyen engedményeket fogadna el mégis, neki már csak annyi a dolga, hogy időnként nemet mondjon, viszont a tanakodók jól összevesznek. Veszít? Persze, hogy veszít, csak éppen a többiek sem nyernek és ez elég is egyelőre. Johnsonnak is felkínáltak már minden lehetetlenséget, de Johnson, aki szemmel láthatóan az életét tette fel arra, hogy megvalósítsa a no-deal Brexitet, „csak elmosolodék” és elutasítja az ajándékokat, neki hozhatnak bármit, nem alkuszik.

Az ám, de a Brexit hajója így is léket kaphatna – elvben. A Parlament múlt héten elhatározott felfüggesztésére két parlamenti reakció volt lehetséges: az egyik egy azonnali bizalmatlansági indítvány benyújtása és üstöllést való megszavazása a Johnson-kormány ellen – ez volt az eredeti terv, amire azonban Johnson is felkészült, és közölte: ha nem bíznak a kormányában, önként lemondanak, és ki is írják az előrehozott választásokat, csak éppen november elsejére, addig maradnak ügyvezető kormányként a helyükön. A Brexit határideje pedig október 31.

Akkor ez nem jó ötlet, ez ellen van orvosság. Mitévő legyen a parlament Brexit-ellenes része? Most azt a másik megoldást találták ki, miszerint a brit ellenzék a következő héten törvénytervezetet terjeszt be, hogy megakadályozza, hogy a konzervatív párti brit kormány megállapodás nélkül léptesse ki Nagy-Britanniát az Európai Unióból. Sir Keir Starmer, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt árnyékkormányának brexitügyi miniszterjelöltje a BBC vasárnapi politikai magazinműsorában elmondta, hogy a kezdeményezés kifejezett célja a brit EU-tagság rendezetlen megszűnésének lehetetlenné tétele.

Ennek így már valamivel több értelme volna, mert ha ezt megszavazzák, mind lemondhat Johnson is, a kormánya is, törvény lesz arról, hogy ne lehessen no-deal Brexit. Akkor pedig új határidőt kell kérni (ezredjére), és ezt, akármilyen kellemetlen is lesz neki, Johnson kell majd kérje Brüsszeltől.

Hanem... biztos, hogy ez ráér jövő hétig? Nem biztos, nagyon szorulni fog, ahogy ácsmester barátom mondaná. Ugyanis már a bizalmatlansági indítványnak is csak akkor lett volna realitása, ha azt legkésőbb szeptember hetedikéig benyújtják és tizedikéig megszavazzák, ma meg másodika van, a jövő hét kilencedikével kezdődik. Ha egy nap alatt be tudják nyújtani a törvényjavaslatot és maximum másnap el is fogadják, akkor nyert ügyük van, egyébként minden marad a régiben, vagyis győzött a no-deal Brexit. Éppenséggel volt már olyan, hogy egy nap alatt, és mindössze egy szavazatos többséggel ment át egy törvényjavaslat, épp idén április elején, de azért nagyon ritka az ilyesmi a megfontolt Albionban.

De tegyük fel, győznek. Akkor mit tehet Johnson?

Még mindig van egy lehetősége.

A Mérce és a Sunday Times hívja fel a figyelmet arra, és ez számunkra is fontos lehet, hogy:

Az október közepi csúcson Johnson személyesen, vagy pedig valamelyik szövetségese, például Orbán Viktor révén vétózná meg a kilépés elhalasztását – legalábbis a Sunday Times által idézett rangidős kormányzati forrás szerint. Ha így történik, onnantól tényleg semmi nem állhatja útját a no-deal brexitnek, amely még a kormány belső jelentései szerint is élelmiszerhiánnyal, gyógyszerhiánnyal, a gazdaság zsugorodásával és hasonló súlyos következményekkel fog járni.” (Mérce)

Ügyes: ha London nemet mond, elintézhető, hogy Brüsszelben szülessen vétó a halasztásra.

Ahogy én Orbán Viktort ismerem, nem tagadná meg ezt a kis szívességet illiberális és populista elvbarátjától, sőt, sietne megtenni azt, már csak azért is, mert ez esetben újból európai politikai tényezőnek érezhetné magát, ami meg neki az életcélja.

Hogy ehhez mi mit szólnánk, az a lőtéri kutyát talán érdekli, Orbánt legalább annyira nem, mint Johnsont a brit állampolgárok véleménye a no-deal Brexitról és annak kellemetlen következményeiről – a lakosság egyik része lázadozna ugyan, de nem sokat tehetne (kivéve, hogy az önkormányzati választásokon a Fidesz jelöltje ellen szavaz), a másik része meg elolvasná a saját véleményét a Magyar Nemzetben és felmondaná szépen utána.

Én azért a magyar kormányfő helyében meggondolnám ezt a vétót. Igen sok, több százezer magyar állampolgár dolgozik Nagy-Britanniában. Az ő szavazataikat sikerült ugyan elmismásolni, de ennek a több százezer embernek legalább egy millió rokona, két millió ismerőse él Magyarországon, ez a tömeg már tényező az őszi választásokon. Ha Orbán az Egyesült Királyságban élő magyar munkavállalók hátrányára dönt, és Johnson mellett vétózik – ami valószínű – úgy ennek a döntésnek a következményeit még idén októberben érezi fogja itthon, a saját bőrén.

Szóval, meggondolandó volna, csak a mi kis miniszterelnökünket valószínűleg ezek az aspektusok nem fogják érdekelni.

Dönt majd, ahogy akar, szokás szerint.

Ha erre a döntésre egyáltalán sor kerül.

Azért van abban valami poézis, hogy még a Brexithez is lehet közünk.

Ilyen sport ez a buzkashi.

Kicsit nagyon durva.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása