Hát kérem, érdekesen folytatja a Facebook az álhírek elleni harcát, melyet már olyan sokféleképpen vív, hogy leginkább sehogyan sem teszi. De azt nagyon aktívan. Reng a föld, kavarog a tenger, izzik a lég, ha Zuckerberg hadra kél, csak éppen eredménye, na, az nincs, maximum még nehezebben használhatóvá válik a közösségi oldal, mert újabb szabályokat hoznak.

Most is olyan sikeresen vezették be a „hírfület”, vagyis azt az okosságot (egyelőre csak az Egyesült Államokban), miszerint minden sajtóban megjelent közlemény külön fül alá kerül, amit majd lehet keresgélni, az átlagos, egységsugarú felhasználó meg is fogja pár hét alatt találni, szóval ez olyan hitelesre sikerült, hogy – belekerült a Breitbart is.

Ami bizony azt alt-right álhíreknek nem is melegágya, hanem egyenesen keltetője.

Mondjuk amúgy is aranyos ötlet ez, mert Zuckerberg eredetileg azt tervezte, hogy mivel sok az álhír és kínos volt a közösségi oldalnak a rengeteg politikai botrány, inkább kitilt minden hírt a Facebookról. Az, hogy előtte évekig csábítgatta a világsajtót az oldalra? Az akkor volt. Hogy a világsajtó már nem élne meg Facebook nélkül? Nagyon sajnálja, de a Facebook viszont megél világsajtó nélkül, ilyen az üzlet. Inkább vesszen a világsajtó.

Aztán valaki elmagyarázhatta neki a merre hány métert, akkor találták ki ezt a „Facebook News” nevű fület. Ez is elég nagy marhaság, ugyanis a felhasználó ömlesztve kapja a tartalmakat, melyekért elvben pénzt kéne kapjanak a kiadók, szerkesztőségek. Persze dehogy kapnak, csak a legnagyobbak, a kisebbek örüljenek, ha megjelenhetnek. Ezt viszont a közösségi oldal „a szerzői jogok védelmének” nevezi – köszönöm, a magam jogait egy bicskával is jobban meg tudom védeni...

No, tehát akkor lesz egy ilyen félig-meddig szerkesztetlen világmagazinunk, enyhe rovatbeosztással, de mégis egyszerre lesz benne az észak-bengáli szúnyogirtástól a svéd bakter utolsó kérdéséig minden hasznos tudnivaló. Csak győzzön benne eligazodni az olvasó – de nem fog sem eligazodni, sem győzni, kipróbálták már ezt régebben Szlovéniában, sikerült is a szlovén online sajtó olvasottságát a felére csökkenteni, máig sem heverték ki.

Mondjuk mit érdekli Zuckerberg barátunkat?

Az a lényeg, hogy a hírfolyamban ne legyen hír.

Mi több, az észak-bengáli szúnyogirtás lehet, hogy belefér majd, meg a linköppingi menetrend is, ugyanis azok hiteles tények, azonban – elvileg – ezt a fület ellenőriznék, hogy álhír ne kerülhessen bele.

Hát olyan nagyon szigorú nem lehet az az ellenőrzés, ha sikerült úgy kezdeni, hogy a Breitbart belefér... meg is kérdezték Mark Zuckerberget, mi a véleménye erről, olyant szólt, hogy ha a 888 észreveszi, kiemelten, keretben közlik, de vezércikk lesz még ebből a Pesti Srácokban is. Idézzük a 444-ből:

„Szerintem ahhoz, hogy ezt valóban hiteles hírforrásnak fogadják el, ahhoz szükség van a nézetek sokszínűségére is. Szerintem maguk is olyan tartalmat akarnak, amely sokféle nézőpontot tükröz, de összhangban van az alapelveinkkel.”

Mintha csak az Origóból olvasta volna fel, ott szokás a nézetek sokszínűségére hivatkozni, amikor a KESMA valamelyik nagylegényét három napra letiltják valami ocsmányságért, és emiatt kihirdetik a nemzeti gyászt, valamint körbehordják az országban a véres kardot. Akkor most álljunk meg egy percre, és gondolkodjunk el.

Adott a hír és adott a vélemény, ez két különböző dolog. Ezen kívül van az álhír, ami mondhatni teljesen különbözik az előzőektől, egészen más fogalom, tekintsük csak a mák, a tészta és a mákos tészta eltérését egymástól.

A hír szent, a vélemény szabad. Az álhír pont a hír szentségét teszi tönkre, ugyanis épp úgy kiváltja a véleményt, mint a valódi, csak hát a hülye kérdésre nyilván kizárólag hülye válasz születhet, hazug információ alapján kizárólag hamis ítéletet hozhatunk.

A Facebook vezetősége – nyilván üzleti szempontok alapján, valamint a saját tudatlanságának köszönhetően – keveri ezt a hármat, mintha csak létezhetne önmagában jobboldali vagy baloldali, republikánus vagy demokrata hír. Nem, ilyen nem létezik: csakis hír létezik, mely azonban lehet kellemes vagy kellemetlen, hasznos avagy káros jobboldaliaknak vagy baloldaliaknak, republikánusoknak vagy demokratáknak. De maga a hír immanens, az csak egy információ, többnyire egy eseményről. Még akkor is, ha a megjelenése pozitív vagy negatív reakciókat, véleményeket vált ki a különböző politikai oldalak híveiből.

Az álhír viszont már születése pillanatában manipulált, azt szinte soha nem hobbiból vagy élvezetből találják ki, hanem valamilyen cél érdekében, vagy azért hogy az általa kiváltott reakciók segítsék elő a célt: épp ezért minden vélemény az álhírről – kivéve a leleplezését – segíti a sanda elkövetőt, hiszen azzal, hogy véleményt mondunk róla, el is fogadjuk tényként. Egy dolgot lehet róla mondani, de azt kell is: azt, hogy hazugság, esetleg még annyit, hogy kinek lehet az érdeke vele manipulálni a nagyérdeműt.

Így tehát ha a Facebook most annak érdekében, hogy a hírgyűjtő oldalát (ami tulajdonképpen a sajtó digitális gettóba szorítása és elrejtése az olvasók elől) „hiteles hírforrásnak fogadják el”, biztosítja a „nézetek sokszínűségét” és valamiféle „egyensúly” kedvéért a Washington Post mellé odateszi a Breitbartot is, hatalmasat téved.

Egyensúly két egyformán megalapozott vélemény között lehetséges volna, két hír között már nem (hiszen azok pusztán tények), igazság és hazugság között pedig semmiképp – az lenne a sajtó egyensúlya tehát, hogy minden igaz és hiteles állítás mellé odateszünk egy ótvaros, nagy hazugságot? Ha a Washington Post a Mueller-bizottság munkájáról számol be (tényszerűen) akkor mellette muszáj a Breitbart elmebeteg, hazug írását közölni arról, hogy Hillary Clinton kisgyermekeket eszik roston sütve?

Ez nem egyensúly, ez őrület. Csak jelezném, Zuckerberg úr, hogy a magyar sajtó ebben ment tönkre: mikor ugyanis az egyik oldal még úgy-ahogy tartotta a szintet, a másik viszont szinte csak hazugságokkal szolgált, akkor a „kiegyensúlyozottság” törvényszerűen azt jelentette minden erre törekvő sajtóterméknél, hogy legalább a fele sületlen kacsa lesz – ami elveszi a kedvét annak az olvasónak is, aki a másik felére kíváncsi. Nem véletlen, hogy az alt-right kedvenc szavai közé tartozik a „kiegyensúlyozottság”.

Akár egy hordó mézbe teszünk egy kanál trágyát, akár egy hordó trágyába teszünk egy kanál mézet, mindenképp fogyaszthatatlan lesz a termék: valódi sajtóba nem keveredhet tudatos hazugság, legfeljebb véletlenül tévedhetünk. Megesik az is: de akaratunkon kívül és ritkán. Ha én cukrász vagyok és franciakrémest árulok, az rendben van. De akkor sem adhatok el lócitromot a kedves vevőnek franciakrémes néven, ha ő azt kifejezetten igényli. Akkor sem, ha naponta ezrek követelik: ugyanis, ha megteszem, nem vagyok cukrász.

A Breitbart meg nem is lócitrom, hanem inkább ópium, sőt, heroin. Még a patikus sem adhatja ki recept nélkül, azért is forgalmazzák mindenféle bűnöző körök.

Én azt értem, hogy piszok nagy igény van az álhírre és a hazugságra. Azért is tűri meg a közösségi oldal, mert sok benne a pénz, növeli a forgalmat is. De akkor ne tessenek álhírek elleni küzdelemről beszélni.

Akkor tessék bevallani, hogy kereskednek mindennel, franciakrémessel is, lócitrommal is, heroinnal is, hírrel is, álhírrel is: amit a kedves vevő kíván.

És hagyják abba ezt az álszent szemforgatást és a patetikus nyilatkozatokat a hírek hitelességéről.

Tulajdonképpen azt nem értem, hogy mi szükség ehhez az egészhez erre a „hírfülre”?

Ahol egybesöprik az igazat és a hazugságot, az olvasó meg majd kapirgáljon közötte, mint kiskakas a szemétdombon?

Végleg össze akarják mosni a híreket és az álhíreket?

Valószínűleg igen.

Hogy a fürdővízzel együtt lehessen végre kiönteni a gyereket, a valódi sajtót is.

Már eddig is sokan tévelyegnek és kavarják össze a valódi híreket a manipulatív hazugságokkal: ha minden egy helyen lesz, eltűnik a minimális különbség is az egységsugarú felhasználó számára.

Tessék elképzelni egy világot hírek nélkül: mert ha minden hír egyaránt lehet igaz vagy hamis, ha minden kétséges és semmi sem hiteles, akkor nincsenek hírek.

Akkor káosz van, és érzelmek, indulatok alapján hozza majd mindenki a döntéseit. A tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva. Akkor veszünk majd nyárra bundát, télire napernyőt, minden csak reklám és meggyőzőerő kérdése, az országok vezetőit pedig a Való Világban szavazzák meg, népszerűség és adott szerveik milyensége alapján. (Bár, a mostani helyzet sem sokkal jobb).

Hogy mondjam is, mit kéne tenni, mi lesz az, amit nem fogadnak majd meg, volna egy végtelenül egyszerű javaslatom.

Tessék elfelejteni a hírfület, mert káros a sajtóra nagyon, ellenben vezessék be a megosztásoknál a sajtóközlemények, írások kötelező és mindenki számára látható műfaji megjelölését.

Ami vélemény, jegyzet, karcolat, tárca, azzal nem kell foglalkozni, az mehet - ami pedig hír, azt ellenőrizni kell, és ha nem igaz: repüljön, ha valaki háromszor is hazudik egymás után, repüljön ő is az oldalról.

Ugye, milyen egyszerű? Így az olvasó is látja, mi a hír és mi a vélemény, hiszen világosan jelölve lesz, és az álhírek lovagjaitól is hamar meg lehetne szabadulni.

Kolumbusz tojása.

Na, tetszik látni: így nem fogják csinálni.

Mert így nem lenne üzlet már az álhír.

A Facebooknak sem növelné a forgalmát.

Így kéne, így nem lesz.

Lesz majd másként, lesz majd rosszul.

Szele Tamás