Akkor lássuk, miből élük, kérem, mik a hírek? A hírek egyfelől világrengetőek és mérhetetlenül fontosak, másfelől tökéletesen lényegtelenek, attól függ, ki nézi őket és honnan, de hogy ma reggel valódi szenzáció nincs, az egészen biztos. Van ezer apró cikk, mint a korábban száz forintos, már rég egy eurós boltban, csomó műanyag vacak, turkáljunk azok között jobb híján. Vegyes egy saláta ez. 

Azt mondja például a 444, miszerint:

„Oroszországban mostantól embereket is külföldi ügynöknek minősíthetnek”

Az olvasó meg elnéz a nagy büdös semmibe, és próbálja megérteni: akkor Kim Philby vagy Abel ezredes nem volt ember, amennyiben ügynökök voltak (azok voltak)? Dehogynem. Csak az orosz és az ő nyomukon a magyar törvény erről eddig kicsit furcsa volt: külföldi ügynök csakis szervezet lehetett, mégpedig nem kormányzati, civil, másként szólva NGO. Ennek alapfeltétele volt, hogy kapjon pénzt külföldről, habár azt nem tudom, egyik-másik történelmi egyházunk mitől nem minősült külföldi ügynökhálózatnak? Szervezetek? Azok. Kormányzatiak? Nem azok. Kapnak pénzt külföldről? Kapnak. No, mindegy, nekünk itt, Magyarországon amúgy van egy jó fél évünk, míg Moszkvából ideér a törvénymódosítás, annyi szokott lenni a két törvénykezés között a fáziskésés, lássuk, mire számíthatunk?

„A törvényjavaslat szerint külföldi ügynök funkcióit ellátó külföldi tömegtájékoztatási eszköznek minősülhetnek olyan természetes személyek, akik korlátozás nélküli körnek szánt híreket vagy anyagokat terjesztenek, egyebek között az interneten is, és külföldről kapnak finanszírozást. Pusztán külföldi ügynöknek minősülhetnek azok a természetes és oroszországi jogi személyek, amelyek külföldi ügynöknek minősülő tömegtájékoztatási eszköz anyagait terjesztik vagy részt is vesznek azok előállításában, és valamilyen módon külföldről finanszírozzák őket. (444)

Akkor fordítsuk le bikkfanyelvről magyarra: édes húgom-öcsém, akkor leszel te külföldi ügynök, ha megosztasz bármilyen külföldi hírt, és kaptál már életedben egy vörös centet is külföldről. Ki kap pénzt külföldről ellenőrizhető módon?

A világon mindenki és bárki, akinek mondjuk egy rokona Nyugaton dolgozik és segíti, aki teszem azt játszik az Eurolottón vagy aki már rendelt meg mondjuk tarhonyatömörítő készüléket az Alibabáról és visszaküldte, mert nem működik. A visszautalt vételár is külföldi befizetés.

És ki nem kap pénzt külföldről ellenőrizhető módon?

Derszu Uzala, a nanáj vadász, akinek nincs bankszámlája és a postacíme: Alsó-Usszuri 2, sré vizavi a tajgától, nem kap Dobrinya Nyikitics, mint népi hős, aki valutaszükségletét különben is hadizsákmányból fedezi és nem kapnak a valódi ügynökök, akiket ilyen törvények esetén nem átutalással, hanem futár útján, zsebből fizetnek, készpénzben. Ugyan az orosz parlamentben Andrej Klimov, az orosz felsőház államszuverenitás-védelmi és külföldi beavatkozás elleni ideiglenes bizottságának elnöke úgy vélekedett, hogy a külföldi ügynökké minősítés mintegy 20-30 természetes személyt érinthet majd, de ezt azért még meglátjuk, nagy föld az, sok ügynök elfér benne, főleg, ha bárki lehet az, kivéve a valódi kémeket.

Nálunk érdekes lesz ennek az elvnek az alkalmazása, ugyanis mi kis ország vagyunk nagy emigrációval, nálunk tényleg mindenkiből lehet ügynök – már, ha azt csinálnak belőle. Persze csodás fegyver lesz ez a kormány kezében, két kézzel kapnak majd rajta: csak hát emlékszem én még egy olyan szervezetre, amit egyenesen Soros György támogatott alapítványán keresztül, technikai eszközökkel és bizony-bizony nem kevés készpénzzel is.

Fidesznek hívják, igaz, hogy 1989-ben támogatta, de aki egyszer sorosista ügynök volt, az is marad mindig. Szóval, nem lennék Fidesz-tag a bírróság előtt – de senki sem lennék, ha magánszemélyt is lehet ügynökgyanúba keverni. Ebben a gazdasági szempontból valójában már régóta globális világban még a hajléktalanból is lehet ágens, ha elfogad pár eurocentet a turistáktól.

No, lapozzunk, egyelőre még van pár hónapunk, míg ez nálunk aktuálissá válik. Mi van még?

„Új Nazca-vonalakat tárt fel a gépi intelligencia” 

– írja az Index. Ez valósággal lázba hozza az embert így november végén, Budapesten. Mi egyéb izgatna fel, mint az új Nazca-vonalak? Talán a régiek, de azokkal meghitt ismerősök vagyunk már, azokról sem tudtam, mire voltak jók, az újakról még kevésbé tudom. Illetve, van egy ötletem. Elképzelem Lyukas Labda nazca kacikát, amint maga elé hívatja Teli Zseb főpapot:

Így kezdődött a prekolumbián kultúra egyik jelentős korszaka.

És itthon mi újság?

Nem sok, az se jó: ami érdekes volna, miszerint a walesiek kiporolták világverő alfelünket, azt már mindenki tudja, megírta más, tán még jobban is, mint én. Nem volna érdektelen, hogy a Borkai-ügyben zsarolás miatt letartóztattak egy volt válogatott futballistát, P. Józsefet és előállítottak két könnyűvérű hölgyet is: a hölgyek személyleírását és nevét kinyomozni valóságos nyomozási bravúr lehetett, hiszen volt róluk még mozgókép is, és a nevüket közzétette korábban érdemeikkel egyetemben az „ördög ügyvédje”, szóval a ló néz, a csikó lát, megleltük a két cédát.

Arra már alig marad terjedelmem, hogy Kásler miniszter már az ötödik sajtófőnökét fogyasztja, a korábbi Hír- és Echo-tévések között veszett híre lehet – de tényleg nincs az a pénz, amiért én elvállalnám a sajtóügyeit, ez a miniszter szabad szellem, elméje vágtat a pusztában, mint egy elszabadult malomkövön táncoló hajóágyú, ennek nem lehet azt mondani, hogy hagyja abba és ne beszéljen marhaságokat, nem tűri a zablát – a sajtófőnöke azt tenné a leghelyesebben, ha bekötözné egy fotelbe, felpeckelné a száját és csak étkezéskor nyithatná ki. De akkor sem beszéd céljából, mert hátha meghallja valaki. Amíg ilyen jogosítványt nem kap a Kásler sajtófőnöke, addig bizony cserélődni fognak azok a bátor emberek, akik elszegődnek erre a feladatra. Ők is inkább mennének kisbicskával hétfejű sárkány ellen, több volna az esélyük.

Hát, itt tartunk ma délelőtt, és még el sem indult a nap, ez a reggeli hírsaláta.

Szele Tamás