Tanmenetrend

2020. január 09. - Szele Tamás

Lám, megint vajúdtak a hegyek és pompás egérkét szültek, de ne panaszkodjunk, mert járhattunk volna sokkal rosszabbul is, ahogy a dolgok eredetileg álltak. Csak – a régi kabarétréfával szólva – azt nem értem, mi került nekünk ezen a Nemzeti Alaptanterven havonta 1.123.596 forintba melyet a Takaró Mihály vett fel? Mert az azért még egy kicsit homályos.

Egyáltalában véve, elég nagy volt a köd az alaptanterv körül, eredetileg ugyebár teljesen új alapokra kívánták helyezni, ezért is volt szükség Takaró irodalomtörténész értékes közreműködésére a tanterv kialakításában, melyet letagadtak, beismertek, megint letagadták, megint beismerték... aztán úgy maradt, mert mással is kell foglalkozni, nem volt idő állandóan ezt emlegetni. Akkoriban joggal aggódtunk sokan, hogy – ismervén Takaró sajátos nézeteit – miféle kreatúra szalad ki a tolla alól, de a mostani hírek azt mondják, hogy nincs ok nagy panaszra, pontosan úgy fogják tanítani a magyar irodalmat, ahogy eddig, és ezen túl is pontosan úgy fog puffanni, ahogy esik.

Igazából komoly változás nem tapasztalható, a Magyar Nemzet részletezi az újításokat, de attól nem kell tartanunk, hogy ezek nyomán tömegek ostromolnák meg az EMMI-t. Akkor lássuk, mit tanítanak majd az iskolákban.

Illetve, először azt lássuk, mit nem.

Nem lesz önálló tantárgy az „Életvitel és gyakorlat”, aminek keretébe tartozott eddig a háztartástan, a KRESZ, a pályaorientáció, a gazdasági ismeretek vagy a családi élet. Mondjuk ezek az élet azon területei, a KRESZ-t kivéve, amelyekhez senki sem ért igazán, szóval irigylem annak az önbizalmát, aki az ilyesmit tanítani meri: én bizony nem mernék ezekben a tárgykörökben ex cathedra kijelenteni dolgokat, a pályaorientáció például különösen veszélyes terep, már nemzedékek óta arra faragunk rá, hogy a felnövekvő nemzedékeket azokra a szakmákra okítjuk, amelyek most jövedelmezőek, és nem azokra, amelyek évek múlva lesznek azok. De a KRESZ-ért kár, azt ugyanis meg lehet tanulni és meg is kéne.

Aztán eltűnik a „Mozgóképkultúra és médiaismeret” is, ami baljós érzeményeket ébreszt a honfiúi kebelben – kezdem félteni a magyar mozgóképet. Mert az odáig rendben, hogy média nincs, tehát felesleges ismerni, de akkor filmek se leszek? Meglátjuk.

„Önálló műveltségterületként jelenik meg a Technológia, amin belül létrejön a technológia és tervezés nevű új tárgy. Ez lényegében a jelenlegi technika, illetve informatika tárgyak modernebb szemléletű, továbbfejlesztett összeolvadása. Az Ember és természet műveltségterület a továbbiakban Természettudomány és földrajz néven fut majd, valamint átalakul az Ember és társadalom terület is.”

Hát, ez kissé bonyolultnak tűnik, de ha arra gondolok, hogy érettségi előtt tanultam én analitikus geometriát, szocialista munkaszervezést és anyagismeretből fémtant is, sőt, feleltem is a cementit és az ausztenit közötti különbségekből, akkor ehhez képest még jól jártak a srácok, és nekem is nagyjából tünetmentesen gyógyult a dolog, csak rendesen kellett szedni a porokat...

Na, de most érünk a lényeghez, a magyar irodalomhoz. Kivették végül a Nyugatot a tantervből?

Persze, hogy nem vették ki. Az tény, hogy a serdületlen ifjúság komoly terhelési próbának lesz kitéve, mert a 8. osztály végére negyven kisepikai művet és legalább két elbeszélő költeményt ismerniük kell a diákoknak, ami így eléggé elrettentően hangzik, de ha belegondolunk, hogy voltaképpen a népmese is kisepikai mű, mintha nem lenne annyira veszélyes, Habár... ugye, a két elbeszélő költemény adott, az egyik a János vitéz, a másik a Toldi, ezekkel nincs baj, baj akkor lenne, ha a teljes Toldi-trilógiát tanítanák, mert ugyan gyönyörű, de azért a Toldi szerelmében vannak ma már elég nehezen megmagyarázható, sőt, egyenesen horrorisztikus részletek is, például sírrablás, egyházi átok, miegyéb. Azért azt remélem, kihagyják.

Hogy Csukás István bekerült az ajánlott irodalomba, az megint nem hiba, ahogy Jókai és Mikszáth sem vethető a készítők szemére: Wass Albert már inkább, de kell az ifjúságnak az elrettentő példa is, ha csupa jót olvastatnak velük, soha nem fogják megtanulni, milyen a rossz írás. Hogy miképpen keveredett a történetbe Agatha Christie, azt nehéz volna megmagyarázni, Kittenberger Kálmán, Gyóni Géza, Széchenyi Zsigmond, valamint Kós Károly és Romhányi József már valamivel érthetőbb: Kittenberger és Széchenyi valószínűleg Semjén személyes kérésére váltak tananyaggá, mint vadász-írók, Gyóni esetleg azért, mert Karinthy jókat röhögött rajta és dafke is taníttatják, Romhányi meg kifejezetten kellemes, ő tévedésből cseppenhetett a bográcsba.

„A világirodalmi részben sok egyéb mellett megmarad Homérosztól az Odüsszeia, Szophoklésztől az Antigoné, Moliére-től A fösvény, ezenkívül továbbra is tananyag lesz Villon költészete, Balzac Goriot apó, illetve Stendhal Vörös és fekete című regénye is.”

Mondjuk Shakespeare-től sem ártott volna legalább a Hamlet, de ez a világirodalom amúgy is veszélyes terep: az Antigonéban megőrül a zsarnok, Hamlet megöli a bitorlót, Villon életvitelszerűen bűnözött és gyakorlatilag amikor nem börtönben volt, akkor nyilvánosházban lakott, inkább ne erőltessük...

Szóval, szerencsére a nagy, gyökeres változások, amiktől tartani lehetett, elmaradtak, maximum Wass Albert és Herczeg Ferenc lett hangsúlyosabb, bár Herczeget nem hasonlítanám össze Albert gróffal, ugyanis Herczeg jó pillanataiban képes volt egész olvashatóan is írni. Nem volt túl sok jó pillanata, de azért a wassalberti mélységekig soha nem jutott el.

És hogy alakult ki ez az egész? Érdemes szó szerint idézni:

„A kormány egyébként többször hangsúlyozta, hogy a hamarosan életbelépő NAT nem új, hanem a réginek a módosítása. A jelenleg hatályos tartalmi szabályozás 2012-ben készült el, és 2013 szeptemberében kezdték el bevezetni felmenő rendszerben. A legelső hivatalos NAT pedig 1995-ben jelent meg.

A 2020 szeptemberétől induló módosításokon 2017-ben kezdtek el dolgozni Csépe Valéria agykutató vezetésével és több száz szakértő bevonásával. Az Emmi szerint azóta több mint ezer vélemény érkezett az anyaghoz, aminek tervezetét 2018-ban közzétették, majd miután a tantervkészítők kaptak hideget-meleget az elképzeléseikre, zárt ajtók mögött folytatták tovább az ötletelést.

Tavaly Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke vette át a vezetést, ő lett a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos. A végső koncepció már élvezi a kormány támogatását, így szeptemberben biztosan életbe lép a korszerűsített NAT, az érintett tankönyvek átdolgozása miatt azonban változni fognak a tankönyvrendelésre vonatkozó határidők.”

Persze, hogy nem új, már csak azért sem, mert magyar irodalmunk egy van, nem lehetett leakasztani másikat a fogasról helyette, akárhogyan is szerette volna Takaró professzor. Az jut eszembe a dologról, amikor egy vasúti szaklapnál dolgoztam külső munkatársként pár évig: bizony, az elején meg kellett tanulnom elég sok mindent, kivettem a könyvtárból a szükséges egyetemi jegyzeteket és azokat olvasgattam. Az egyikben csodálatos mondatra akadtam. Miután a szerző több mint száz oldalon keresztül magyarázta, milyen elvek alapján lehet és kell menetrendet szerkeszteni, azzal zárta le a tanulmányt: