Most szeretném jelezni, hogy aljasul nagy disznóságok készülődnek a Parlamentben – mikor készülődtek ott rendes dolgok? – és ha hagyjuk őket megtörténni, megérdemeljük a sorsunkat. Nem tévedett sokat a Sargentini-jelentés, mikor azt mondta, hogy Magyarországon veszélyben forognak az európai értékek, de most már az emberi jogok sem fognak sokat érni.

(Fotó: MTI)

A jelenséget időrendi sorrendben érdemes bemutatni, mert akkor világlik ki a valódi természete: van ebben elszólás, ostobaság, szűklátókörűség, szervezetlenség és mély, zsigeri rosszindulat egyaránt. De lássuk, mi történt?

Tegnap délelőtt eszmecsere folyt az Országgyűlésben a kormány módosító javaslatáról, amivel már a nemzeti konzultáció elindítása előtt felfüggesztené a megítélt börtönkártérítések kifizetését. Mondjuk nagy vita nem volt, a felszólalók egy bizonyos pontig lazán kicserélhették volna eszméiket, nem vette volna észre mondjuk Vejkey KDNP-s vezérszónok felesége, hogy a férje Varga Judit eszméiben ment haza, nem felsőruha az eszme. Még csak nem is alsó. Nagy volt az egyetértés, míg Vejkey vezérszónoknak irtózatos robajjal el nem sült az esze tokja, és a következőket nem volt képes mondani:

„El kell gondolkodnunk azon, hogy a strasbourgi bíróság hatályát felfüggesztjük-e. Magyarországon az emberi jogok helyzete enélkül is biztosított. A strasbourgi döntések sértik az állam kompetenciáját, az ítéletek mögött globális csoportok érdekei húzódnak meg. Itt az idő, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény felmondásáról, vagy bizonyos pontjainak felfüggesztéséről gondolkodjon el a kormány.”

Mondta pedig ezt a második kormánypárt vezérszónoka a Parlamentben, tehát nem a részeges Pityu a kocsmában, az ötödik feles után. Micsoda? Emberi jogi egyezményből kilépni? Vissza a középkorba? Tessék mondani, jobbágyság mikor lesz? Ja, már van, csak máshogy hívják, értem. És azért kéne tehát kilépnünk az Európai Emberi Jogi Egyezményből, hogy a kártérítésre jogosult rabok ne fellebbezhessenek Strasbourghoz, ugye. De különben is kínosak ezek az emberi jogok, kérem, hát lássuk, mi is van ebben az egyezményben? Csak pár szemelvény következik:

„A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.”

Hát, ez még a halálbüntetést sem tiltja, csak a gyilkosságot. Hogyan is volt a Tízparancsolat, Vejkey úr, „ne ölj”? Vagy azt is átírják?

„Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”

Nem lehet ez idő szerint, de azért jó lenne, ugye? Hiába, az a jól bevált Szent Inkvizíció, nincsen annak párja máig...

„Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.”

Akkor sem, ha közmunkának nevezzük. Ez bizony vérlázító, mi lesz így az urasági robottal?

„Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra.”

Sza-bad-ság? Micsoda? SZDSZ a láthatáron, nemsokára még a Kossuth nótából is kiveszik a magyar szabadságot, csak annyi maradhat benne, hogy „éljen a haza”!

„Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.”

Bíróság, még mit nem... megmondta már tegnapelőtt a Huth, hogy őrület, miszerint a „bírói maffia” hozza az ítéleteket. Ne legyen bíróság, csak hajdúk és deres!

„Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”

És akkor minek tartjuk a szolgálatokat?

Kérem, ez egy ilyen rebellis irat, elejétől végéig, nem is idézem tovább mert félek, hogy vagy elvisz a rendőr, vagy kitör a revolúció. Bár manapság inkább a rendőr visz el. Azt nem tudom, a jó magyar urak hogyan voltak képesek ezt aláírni? Illetve tudom: nem ezek az urak voltak, 1992-ben írták alá, 1993 óta hatályos, akkor zavaros idők jártak, például jelentettek valamit a mára teljesen értelmetlenné vált „szabadság”, „jog”, „demokrácia” kifejezések. Vejkey mester érvelése mélyen embertelen és jogtalan – arról nem szólva, hogy hibás is. Merthogy a fogvatartottaknak járó kártérítést és általában a börtönviszonyokat nem az Emberi Jogok Európai Egyezménye szabályozza, hanem az Európai Börtönszabályok, 2006 óta. Ez ugyan harmonizál az egyezménnyel, de csak azért, mert az egyezmény alapokmány, azzal harmonizálnia is kell: hiszen integrálni vagy differenciálni sem lehet úgy, hogy érvénytelennek tekintjük a szorzótáblát. Vagy lehet, csak az eredmény lesz érvénytelen, hamis.

Tehát nem a börtönökről, fogvatartottakról van most igazából szó, kérem, hanem az emberi jogoktól való általános megszabadulásról, és ezt Vejkey vezérszónok éppolyan jól tudja, mint Dúró Dóra, az elvileg „független”, gyakorlatban mihazánkos képviselő, aki azonnal sietett cstalakozni az ötlethez, éspedig azt mondván, miszerint:

„Magyarországnak ki kellene lépnie a strasbourgi bíróság fennhatósága alól, mert az európai bíróság csorbítja az ország önállóságát és önrendelkezését.”

Hát annyiban mindenképp, hogy nem lehet embereket éjfélkor, a keresztúton agyonverni. Illetve lehet, de egyelőre még vannak következményei, aztán ha kilépünk, akkor majd nem lesznek, lehet végre sportolni. Agyonverősdit, megalázósdit, kínzósdit, jogtiprósdit játszani, nagy, öblös röhögések közepette. Persze, hogy egyetért a Mi Hazánk, ahogy egyetért a mostani cigányellenes kampánnyal is. A Jobbikkal egyetemben, ne legyünk már betegesen naivak, kicsit sem változott meg itt senki!

Szóval, mindez arra mutat, hogy a kormánykörök és a farvizükön evickélő, magát „ellenzéknek” hazudó szélsőjobb tudja: tömeges emberi jogsértés készülődik, azért akarják felmondani ezt az egyezményt. De azért ha lehet úgy, hogy az Unió tagjai maradjunk, ám csak addig, amíg kapunk tőlük pénzt a nagy büdös semmiért és azt el lehet lopni. Körülbelül így summáznám a helyzetet – de mit szól ehhez a kormány?

A kormány, különös tekintettel arra, hogy Vejkey vezérszónok nagyon rosszkor köpte el magát, mivel Orbán Viktor épp a hanyatló Nyugaton, sőt, a rothadó Brüsszelben tárgyalt, a no-go zónák árnyékában, táncol, éspedig visszafele. Baromi kellemetlen lett volna ugyanis, ha szembesítik a minielnököt azzal, mit beszélnek a pesti parlamentben a koalíciós partnerei, míg ő a Néppártnak játssza az európait. Vejkey szimplán elszólta magát, vagy rosszul volt megszervezve a hadművelet, ennek vannak egyéb jelei is. Túl korán kezdték, tehát gyorsan cáfolni kellett. Ki is adott egy nyilatkozatot Kocsis Máté, a közismert emberjogi harcos az ATV-nek, miszerint:

„A Fidesz az Emberi Jogok Európai Egyezményének tartalmával egyetért. Az elhangzott mondat egy KDNP-s képviselő véleménye, amit nem osztunk. A Fideszt a magyar emberek véleménye érdekli a börtönbiznisszel kapcsolatban, azt tartjuk jelenleg fontos kérdésnek – nyilatkozta a Fidesz frakcióvezetője.”

A Miniszterelnökség ezt még megfejelte egy hivatalos kommünikével, ami leszögezi:

„A kormány soha nem tárgyalt olyan előterjesztést, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének felfüggesztésére vagy felmondására irányult volna. Az Országgyűlés az egyezményt 1993-ban ratifikálta, ezzel az a hatályos magyar jogrendszer része – emlékeztetnek, hangsúlyozva: a kormány a börtönbizniszről indít nemzeti konzultációt, nem az Emberi Jogok Európai Egyezményéről.” (MTI)

Meg nem a csodát, csak zavar támadt az Erőben és a szétszórt Vejkey a második lépcsőre lépett először, kihagyta az elsőt. Ennyi az egész, különben is, az egyezmény felbontását majd a kormány dönti el, konzultáció nélkül, fontosabb dolog az annál a magyar autokráciának, minthogy mindenféle népséget-katonaságot kérdezgessenek róla.

Akkor most megnyugodhatunk, nincs baj?

Ellenkezőleg, most kell dühbe jönni, kapára-kaszára kapni, mert most van a baj. Véletlenül kiderült, hogy a kormány el akarja venni azokat az egyetemes emberi jogainkat is, amik még megmaradtak – főleg azért maradtak meg, mert nem tartoztak az ő hatáskörükbe.

Arra, hogy készül egy ilyen döntés, érdekes módon az Origo nevű, valamikor erős, most közepes flottaegység viselkedése is utal. Ők ugyanis már készülhettek egy ilyen, Strasbourg és egyezmény-ellenes kampányra, mer élesítve tartottak két relatíve friss, bár nem túl jelentős anyagot, amiket Vejkey első szavára el is sütöttek. Ilyen címek jelentek meg náluk:

„Súlyos összefonódások vannak Soros szervezetei és a strasbourgi bíróság között” 

és

„Soros György beszivárgott az Emberi Jogok Európai Bíróságába” 

Na ja, megint nem szóltak nekik: szép flotta a kormánymédia, csak olyan gyorsan fordul, mint a komphajó. Akkor most lássuk, mi várható?

Várható egy nemzeti konzultáció tökmindegy, milyen eredménnyel, azt nem fogják az orrunkra kötni, pont az lesz a hivatalos eredménye, amit a kormány akar.

Ennek folyományaként várható a kártérítések kifizetésének felfüggesztése, nem hosszú időre, csak örökre. Ebből perek következnek Strasbourgban – na és akkor, majd várható az egyezmény felmondása is. Aztán pedig emberi jogok sértése, kedv, szükség és igény szerint, ám tömegével.

Sokat nem kell várni a dologra, szerintem év végére már nem lesznek emberi jogaink.

Ez persze csak a Huxit előszobája.

Éljen a fényes jövő, kérem, már látom a máglyákat is.

Hát erről szólta el magát Vejkey vezérszónok.

Ha hagyjuk, meg is érdemeljük a sorsunkat.

És hagyni fogjuk.

Szele Tamás