Ez a világ, kérem, tele van látszattal és káprázattal. Nem, nem világosodtam meg és ez alkalommal nem is a buddhizmus tanításait kívánom népszerűsíteni Májá fátyláról, mely mindannyiunk szemét takarja – egyszerűen csak híreket olvastam és be kell látnom, itt vagy mindenki hülye, vagy mindenkit hülyének néz opcionálisan bárki, ha módja van rá.

(Fotó: Index)

Kezdjük a látszattal, mégpedig sajtószempontból. A rendszerváltás daliás napjaiban, mikor megemelkedett a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények száma, megjelent, mert meg kellett jelennie a sajtó nyelvében a „fegyvernek látszó tárgy”. Ennek az volt az oka, hogy a korabeli rablások többségét nem valódi parittyákkal követték el, bár azokból is akadt elég az országban, munkásőr-Zbrojovkától Kalasnyikovig, hanem gázpisztolyokkal, replikákkal, sőt, Nyugatról behozott és elég valódinak tűnő játék- és vízipisztolyokkal. Olyan legendák is terjengtek, hogy „bevezetik a szabad fegyverviselést”, szerencsére ez nem történt meg, de tény, hogy ezen a téren 1988 és 1995 között minden megesett, ami megeshetett a Biharkeresztestől Nemesmedvesig terjedő területen, és mindennek az ellenkezője is. Az a lényeg, hogy elég sokat szerencsétlenkedett a jog, míg rá nem jöttek, hogy az élethű vízipisztollyal elkövetett bankrablás pont úgy fegyveresnek számít (ez éveket jelenthet a tárgyalóteremben), mintha Parabellummal követték volna el, mert az egy dolog, hogy nem sütötték el, volt annyi esze az elkövetőnek, de az számít, hogy az áldozatban ugyanolyan félelmet keltett a vízipisztoly, mint a valódi keltett volna – hiszen valódinak is hitte.

Az ám, de a rendőrségi közlemények viszont mindig pontosan és a hatályos jognak megfelelően kell fogalmazzanak, így aztán ha egy fegyveres kirabolt mondjuk egy benzinkutat, az az akkori MTI-be úgy került bele, hogy „fegyvernek látszó tárggyal” történt. Ugyanis míg meg nem lett a stukker, nem lehetett róla bizonyossággal sem azt állítani, hogy fegyver, sem azt, hogy játék. Amikor pedig meglett, akkor meglett a gyanúsított is, Aki azonban a jogelvnek megfelelően nem „fegyveresnek látszó személy” lett, hanem fegyveres, és kész.

Persze a fél ország röhögött ezen a suta, újszerű megfogalmazáson, mert kevesen gondolták át, hogy rendőrségi sajtószóvivőnek lenni sem fenékig tejfel, és az ilyen ember köteles meghatározott keretek között fogalmazni. Születtek a viccek a „fizetésnek látszó tárgyról”, „pénznek látszó forintról”, jók is voltak, de hát – ez a kifejezés eredete.

Most viszont sikerült szintet lépnünk. A magyar jogba bevonult a fegyvernek látszó tárgy mellé a „gárdistának látszó személy”.

Jól tetszettek olvasni. Gárdistának látszó személy, aki nagyon hasonló a gárdistához, annyira, hogy ez a hasonlóság még a hatóság megtévesztésére is alkalmas, azonban mégsem gárdista, hanem „gárdista szemléletű ember”, aki „informális, hagyományőrző közösségben szerveződik”.

Lássuk az MTI-hírt, kivonatolva.

„A Mi Hazánk Mozgalom tiltakozik amiatt, hogy a párt vasárnapi rendezvényét követően öt „gárdistát” előállított a rendőrség és eljárást indítottak ellenük gyülekezési joggal való visszaélés miatt – közölte a párt alelnöke, kedden Budapesten.

Novák Előd a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézet előtt megtartott sajtótájékoztatón felidézte, hogy a Mi Hazánk, öt másik szervezet támogatásával, a hét végén abból az alkalomból rendezett megemlékezést, hogy száz éve választották kormányzóvá Horthy Miklóst.
Ugyanakkor ahelyett, hogy az erőszakkal fenyegetőző cigány ellentüntetőkkel szemben indult volna eljárás, a rendőrség a Szent Korona másolatát hordozó békés „gárdistákat” vegzálta – mondta Novák Előd.
Ebben a helyzetben ideje, hogy Horthy Miklós rehabilitációja után a Mi Hazánk zászlajára tűzze a Gárda rehabilitációját is – tette hozzá.
Gaudi Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő szolgálat vezetője emlékeztetett arra: a rendőrök a „koncepciós eljárás” keretében arra hivatkoztak, hogy az érintettek félkatonai szervezetet idéző öltözete megfélemlítésre alkalmas.

A nemzeti jogvédő szerint a „gárdistának mondott személyek” öltözete nem merítette ki azt az öltözetet, „ami miatt gárdistának lehetne tekinteni őket”. Vagyis az eljárás megalapozatlan – mondta Gaudi Nagy Tamás.
A sajtótájékoztatón a magyar gárda egyenruhájára emlékeztető öltözetben megjelent három „gárdista”, azok közül, akiket vasárnap előállított a rendőrség.
Egyikük, Kunné Kerekes Marianna azt mondta, hogy hagyományőrzőként vettek részt a rendezvényen és a ruházatukon nem oroszlán (ez a feloszlatott Magyar Gárda egyik jelképe volt), hanem párduc szerepelt.
Egy másik előállított, Silip Norbert kifogásolta, hogy az igazoltatás közben csaknem arra kényszerültek, hogy a Szent Korona másolatát a földre tegyék.
Kérdésre válaszolva Gaudi Nagy Tamás azt mondta: az érintettek nem tagjai semmilyen gárda szervezetnek, ám azt semmi nem tiltja, hogy gárdista szemléletű emberek informális, hagyományőrző közösségekben szerveződjenek.” (MTI)

Tehát a gárdista nem gárdista, mivel az oroszlán nem párduc, a párduc nem oroszlán, továbbá a Szent Korona másolatát sem szabad letenni a földre, mert a magyar anyaföld azonmód meghasad és elnyeli Budapestet. Ahhoz képest, hogy az eredetit az amerikaiak elől Mattseeben egy kettévágott katonai lőszeres hordóban ásták el, még be is iszaposodott kicsit... csak ehhez tanulni, olvasni kéne, nem csak díszelegni abban a gárdamellényben.

Ami pedig varázslatos egy ruhadarab, hiszen nem is az, ami, azzal, hogy az oroszlánból párducot csináltak rajta, azt hiszik, levették róla a törvény rontását, és már nem tilos viselni. Ezzel csak az a baj, hogy ilyen alapon az illegális fegyverek legnagyobb része sem fegyver, ugyanis a fegyvernek a meghatározás szerint van gyári száma, csak a csibészek ezt kireszelik a stukkereikből, de ha nincs száma, akkor már nem fegyver és nem is lehet lőni vele? Dehogynem, csak Gaudi Nagy betűjogba kapaszkodó formális logikája szerint nem az.

A gárdistának látszó személy pontosan a fegyvernek látszó tárgy jogi logikája alapján minősül gárdistának, ugyanis az öltözete, épp úgy, mint a vízipisztoly, megfélemlítésre alkalmas. Arról nem is szólva, hogy ha és amennyiben nem minősülne gárdistának, úgy a hatóság félrevezetése miatt kéne ellenük eljárást indítani. Mert hiszen félrevezető módon, magukat gárdistának álcázva viselkedtek közterületen, ezért is állították elő őket a sikerrel megtévesztett rendőri szervek.

Nyilvánvaló, hogy az egész kutyakomédia a Magyar Gárda rehabilitálásáról szól, azt akarja elérni. Ez viszont jelen helyzetünkben a kormány politikai akaratának függvénye, nem sokat számít az amatőr módon összetákolt, betűjogi csűrcsavar.

Ha követjük Gaudi logikáját, akkor a párducos mellényben masírozók tehát nem gárdisták, csak annak látszanak, de voltaképpen kiscserkészek vagy az Üdvhadsereg tagjai, csak mi hisszük őket gárdistáknak.

A masírozás pedig egészségügyi séta – nem viccelek, szokták is így nevezni – csak mi hisszük menetelésnek. Zárt alakzatban, egyenruhában megvalósított egészségügyi séta, arról már nem tehetnek, hogy egyszerre lettek rosszul, történetesen egyforma ruházatban, és egyszerre mentek ki az utcára levegőzni, mert a repülősó már nem segített.

Azt mi tehát csak hisszük, hogy ezek gárdisták és menetelnek, méghozzá egyre gyakrabban.

És ha történetesen agyonvernének, közben vigasztaljuk magunkat azzal, hogy mi csak hisszük, miszerint agyonvernek, ez nem erőszakos bűncselekmény, hanem agyonverésnek tűnő politikai gesztus gyakorlása, nem szabad komolyan vennünk, dögöljünk bele csendben és közreműködően, különben megsértjük a gárdistának látszó egyének demokratikus alapjogát a gyülekezésre és a politikai vélemény kinyilvánítására.

Ahogy azt Gaudi Nagy elképzeli.

Tetszik látni, milyen becsapós dolog ez a látszat?

Az ember azt hiszi, gárdisták menetelnek, és közben pedig tényleg, de nem minősül annak a dolog, ami, mert van egy ügyvédnek látszó személyük.

Jó, hát ez az érvelés egyelőre semmiféle bíróság előtt nem állna meg, de nemsokára lehet, hogy igen – ha sikeres lesz a kormány hadjárata a bírói függetlenség ellen.

Akkor majd jogászkodhat kedvére a mi Gaudink.

Szép dolog ez a jog, én mondom, nagyon szép.

Mint a bűvöskockát, úgy ki lehet tekerni, csavarni.

Szele Tamás