Nem győzöm eleget ismételni, hogy a koronavírus voltaképpen igen hasznos háziállat, amennyiben valaki megfelelően használja. Mi lovas nemzet vagyunk, a mi politikusaink meglovagolták és ki is hajtják belőle, amit csak lehet, más országokban egyelőre inkább csak panaszkodnak rá, habár Donald Trump mintha kezdene rájönni, hogy ki is lehet használni.

Ami a vírus magyar domesztikációját illeti, nálunk sem ment simán a dolog, eleinte nem tudta hová tenni a miniszterelnök, be akarta fogni a migrációs szekér elé, csak arra nem volt alkalmas. Úgy lehetett vele, mint azok az első hinduk, akik elefántot próbáltak szelídíteni: hatalmas állat, csak szántani nem lehet vele, mert ahhoz nagy, kiirtani sem könnyű, megenni sem alkalmatos, inkább használjuk fel – de mire? Aztán egy huszáros ötlettel mégis a vírus nyergébe pattant a mi kormányfőnk, akárhogyan is ficánkolt a beste, és keresztülvitte a hátán a felhatalmazási törvényt.

Máshol persze mások a viszonyok, mások a politikusok is, más adottságokkal: egyelőre a többi autokratikus vezető nem igazán képes kihasználni a vírus hozta lehetőségeket, hiába látják a magyar példát (ha ugyan egyáltalán ide méltóztatnak figyelmezni néha), általában Erdogantól és Gurbaguly Berdimuhammedovtól Lukasenkóig és Putyinig a tagadás – elzárkózás – titkolózás – bűnbakkeresés – szigorítás – dezinformálás – részleges beismerés – további szigorítás – kivárás folyamatot figyelhetjük meg, természetesen a helyi jelleget figyelembe véve.

A vakcina keresését például meghagyják a rothadó, dekadens demokráciáknak és Kínának, nekik jó lesz majd úgy is, ha másvalaki megcsinálja, ők nem költenek rá. Különben is, az orosz sajtóból például jól tudjuk, hogy a koronavírus gyógyszere a szibériai cédrusban rejlik, tudjuk, mert megmondta Baba Vanga, a neves jósnő, orosz tudósok már kutatják is a cédrust, egyelőre nem sok eredménnyel, de majd rájuk szólnak és megoldódik a kérdés.

Mert Moszkvában olyan nincs, hogy nincs.

Az Péterváron van.

Lukasenko is megpróbálkozott a járvány kezelésével vodka, szauna és jégkorong útján – nem viccelek, tényleg azt mondta, hogy ez a kombó gyógyítja a koronavírusos fertőzést – de mintha nála is finomítani kéne a terápián, ahogy Berdimuhammedov rutafüves füstölése sem hozta a várt eredményeket.

Mennyi született virológus, kérem, és mind populista, autokrata vezető!

Az egész bandából Putyinnak volt még a legtöbb esze, aki a szibériai cédrust kivéve nem állt neki gyógyítani a népét a saját feje után, hanem bevezette a kijárási tilalmat, csak épp oroszosan vezette be, minek következtében soha még akkora tömeg nem volt a moszkvai metróban, mint most.

Kínában sem egyszerű a helyzet, ugyanis a kínai kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy elhitesse: a Vuhanból indult járvány nem kínai eredetű. Ők így próbálják meglovagolni a vírust, gyanús kis célozgatásokkal mindenféle biológiai támadásokra a Középső Birodalom ellen. Aki pedig kutatni akarná a vírus eredetét, annak nincs könnyű dolga, ugyanis a kutatóknak először a vuhani egyetemmel, majd a kínai tudományügyi minisztériummal kell egyeztetniük. Ha nagyon kitartóak, nem tartom kizártnak, hogy Jenlo királlyal is (Yanluo Wang), aki köztudomásúan a Pokol ura.

Szóval, szépen állunk világszerte, annyit mondhatok, csupa csodálatos döntést hoznak a mi kis autokratáink: adja magát a kérdés, hogy nincsen-é valami hatása a koronavírusnak a központi idegrendszerre, nem okoz netán úgy mellesleg elmebajt?

Nem tudjuk. A Lancet Psychiatry tudományos folyóirat (és korábbi tanulmányok) szerint vannak olyan koronavírusok, amik eljutnak a központi idegrendszerbe, ezért a szakértők szerint sürgősen kellenének arra vonatkozó adatok, hogy az új koronavírus milyen hatással lehet az agyra és az idegrendszerre. A vírus elméleti síkon megfertőzheti az agyat is, olyan immunválaszokat válthat ki, amik kihathatnak az agy működésére és a mentális egészségre. Szóval épp nem lehetetlen, hogy nem csak meghalni lehet ettől a rusnya vírustól, de meghülyülni is.

A legszebb példát azonban az Amerikai Egyesült Államokban láthatjuk. Donald Trump elnök Aaron Burr-i mélységekbe jutott önimádatának és a valóság hatásos elhárításának következtében. Persze, ez egy folyamat, amit ismertetni is fogok, de előbb lássuk, ki is volt az az Aaron Burr?

Amerikai politikus, a Függetlenségi Háború hőse, az Egyesült Államok harmadik alelnöke (elnökválasztáson is indult, de előbb John Adams győzte le, aztán Thomas Jefferson, akikkel mindenki jobban járt). Jefferson idejében volt alelnök, amikor egy kínos párbaj – melyben megölte az egyik politikai ellenfelét – lehetetlenné tette politikai szerepvállalását, így fogta magát, elutazott Délre, Louisianába, és megpróbál brit valamint spanyol védnökséggel kikanyarítani magának egy királyságot az Egyesült Államokból, nem nagyot, csak akkorát, amekkora Louisianától Texasig ért volna.

A terv kiderült, komoly realitása amúgy sem volt, Wilkinson tábornok elárulta Jefferson elnöknek, mi készül – Burr ugyan megúszta a kötelet, a bűntársai nem, még kalandorkodott kicsit a nemzetközi politikában, teljesen sikertelenül, aztán hazament New Yorkba, kötött egy rossz házasságot és a válása napján hunyt el. A Gondviselés úgy látszik, azzal akarta büntetni a Szabadság ellenségét, hogy ne élvezhesse egy napig sem a szabadságát.

De miben hasonlít Trump elnök Aaron Burr nemtelen személyére? Nos, Trump már korábban is furcsán viselkedett, de a járvány kitörése óta valósággal megkergült. Azt nem tudjuk, elkapta-e a fertőzést – volt rá esély, Jair Bolsonaro elnökön keresztül, akinek a sajtófőnöke megbetegedett – de ha igen, akkor össze kéne hívni egy komolyabb konzíliumot, mert a jelek szerint gyógyult, csak nem nyom nélkül.

A teljesség igénye nélkül kell szemezgtnem a megszólalásai közül, ugyanis folyamatosan kommunikál, digitális szájmenésben szenved: talán arra a hat nappal ezelőtti sajtótájékoztatóra térnék ki elsőként, amelyet már a New York Times egyik írása miatt hívott össze. Az írás azt taglalta, hogy az amerikai vezetés bizony sokat késlekedett az érdemi intézkedésekkel. Trump, agresszív kismalacként azonnal videoprezentációt mutatott be arról, milyen jól csinált mindent (ekkor szakította meg adását az MSNBC csatorna, mondván, hogy ennek semmi köze a koronavírushoz, annál több a személyi kultuszhoz) és az elnök nyílt színen összeveszett Paula Reiddel, a CBS csatorna tudósítójával, aki arról kérdezte, hogy mit kezdett az idővel, amit a gyors reakcióval nyert.

„Maga gyalázatos, és gyalázat, amiket mond!”

„Mit csinált a Trump-adminisztráció februárban, miután lekorlátozták a Kínából érkező járatokat”

„Sok dolgot!”

„Mit?”

„Sok dolgot! Adunk majd egy listát arról, hogy mit csináltunk, egy részét pedig bemutattam, sok dolgot csináltunk! Nézze, maga is tudja, hogy maga fake. Az egész csatornája tudja, az egész tudósításuk fake volt. De az emberek okosak, ezért sokkal kisebb a nézettségük, mint valaha. Jól csináltuk, tényleg jól csináltuk, csak az a baj, hogy a sajtó nem számol be erről, ahogy kellene.”

Világos: azt nem tudta megmondani, mit tettek, de vádaskodni mindig és minden körülmények között képes. Kétségeim vannak afelől, hogy nyolcéves kora óta fejlődött-e a személyisége bármennyit is. A későbbiekben például arra panaszkodott, hogy unja újranézni a régi baseballmeccseket, legyen már vége a kijárási tilalomnak. Az nem volt bizony minden alap nélküli, hogy rossz viszonyba került a WHO-val, a szervezet ugyanis végig asszisztált Kínának a járvány eltussolásában, de a támogatás megvonása világjárvány idején túlzás volt – erre mondaná az ember, hogy a büntetés ráér majd a főtárgyalás után is. Tett ő még számtalan érdekes nyilatkozatot, de mind közül a legszebbek a tegnapelőttiek.

Sikerült felszólítania Michigant, Virginiát és Minnesotát, hogy vívják ki szabadságukat.

Hogy is volt ez?

Csak úgy, hogy az amerikai emberek még annyira sem bírják a kijárási korlátozásokat, mint mi. Komoly károk érik őket (ahogy minket is), kezd bizonytalanná válni a megélhetés, valóban van okuk az aggodalomra, tiltakoznak is a karantén ellen. Csak hát pillanatnyilag még sincs jobb módszer arra, hogy megmeneküljön a lakosság puszta élete. Mármost Michiganben nem csak tüntettek a korlátozások ellen (már maga a tüntetés is megsértette a szabályokat, csak az Amerika), hanem megjelentek a tüntetés körül a szélsőjobboldal szervezetei is, ezek közül a „Proud Boys” (kb. „Büszke Srácok”) vitte a vezető szerepet. Ráadásul félautomata fegyverekkel jelentek meg, szerencsére egyik sem sült el. Ezekre a demonstrációkra reagált Trump a Twitteren a

„LIBERATE MINNESOTA”

„LIBERATE MICHIGAN”

„LIBERATE VIRGINIA”

üzenetekkel. Nem tudom, felfogja-e, hogy ő ezzel az Egyesült Államok területi egységének megcsonkítását javasolta – igen, mint korábban Aaron Burr. Azt sem fogta fel, hogy ezek az emberek ellene tüntettek.

Persze kellett mondania valamit. A következő sajtótájékoztatón elmagyarázta, miszerint:

„Természetesen nem gondolja ő sem, hogy a korlátozások teljes egészét fel kell oldani, szerinte üzenetei csupán arra vonatkoztak, hogy egyes demokrata kormányzók „túl kemények” és ez nem jó.”

Ja, akkor neki is az önkormányzatokkal van baja, azokat akarta elmozdíttatni a fegyveres milíciákkal. Még jó, hogy nem sikerült. Minden jel arra mutat, hogy Trump képes lenne megfelelő körülmények összejátszása esetén akár egy második amerikai polgárháborút is kirobbantani, sőt, azt el is veszíteni. Majd a vereség után mindenért a sajtót hibáztatni.

Az orvostudomány azt mondja, hogy a koronavírus azoknál a betegeknél okoz súlyos, akár életveszélyes állapotot, akik egyébként is valamilyen krónikus alapbetegségben is szenvedtek.

Trump elnök alapbetegsége a narcisztikus önzés és a menthetetlen ostobaság (mely az előző tulajdonságából fakad).

A szimptómák szerint a koronavírus ezt felerősítette, elannyira, hogy a POTUS képes volna megpuccsolni saját magát is, ha hagynák.

De akkor mit mondhatunk a többi, korábban említett politikai vezetőről?

Tudják mit?

Ugyanezt.

Szele Tamás