Nem egészen friss a hír, amivel ma foglalkozunk, sőt, nem is teljesen hír. Voltaképpen egyáltalán nem az, ellenben egy szép, nagy, felfújt hólyag. De nem is az igazságtartalma érdekel minket – olyan nincs neki – hanem az, hogy hol röppent fel a kacsamadár, illetve hol szállt be a hivatalos, magyar állam által támogatott kormánysajtóba, annak ugyanis van egy sajátos bája.

(Fotó: többek között Pesti Srácok)

A Pesti Srácokban történt a nagy esemény, a tiszteletreméltó Jurák Kata engedte el ezt a csodás madarat, mely azóta is csak szárnyal, csodálja az egész világ. Mondjuk előzőleg is szárnyalt, és előzőleg is világszerte, de ne szaladjunk nagyon előre, kérem. Mielőtt belevágnánk, következzék egy idézet Gulyás Gergelytől, mintegy mottóként:

„Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”

Megjelent a Magyar Hírlapban, 2019. február 14-én, egy csütörtöki napon. Mondjuk közöm nincs Gulyás úr reményeihez, de ennyi erővel reménykedhetne a lottó ötösben is, mint be fogom mutatni, annak valamivel több realitása volna.

Szóval, ez tulajdonképpen egy régi vicc megjelenése a való életben. A vicc úgy szól, hogy az amerikai milliomos Itáliában utazgat, és kéz alatt vásárol egy Raffaello-képet. De a kép sötét, koszos, otthon, New Yorkban odaadja egy restaurátornak, hogy hozza helyre, amennyire csak lehet. Pár hét múlva rátelefonál a mesterre:

- No, hogy áll a Raffaellóval?

- Azt, kérem, lekapartam.

- Lekaparta???

- Le én. Volt alatta két kiscica gombolyaggal. Azokat is lekapartam. Alattuk volt egy szarvas, ami patakból iszik. Azt is lekapartam. Most tartok Benito Mussolini arcképénél, folytassam?

Hát, valahogy így állunk a Pesti Srácok 2020. április 14-én megjelent írásával is, melynek címe:

„Évekig vártak a gyermekáldásra, megható fotót tettek közzé újszülött ikreikről”

Írta Jurák Kata, a kormánypárti sajtó prominens munkatársa, aki meghatározónak is mondható sok szempontból abban a sajátos világban. Jó, de mit írt?

„Csodálatos baba-fotót posztolt a Szerencsemanó közösségi oldal a Facebookon, a képen egy újszülött ikerpár látható a szájmaszkot viselő édesanyjukkal. A bejegyzés szerint a házaspár évek óta próbálkozott gyermekáldással, sikertelenül, így örömük most határtalan, hiszen egyszerre két kicsi babával is bővült a család.

A vészhelyzetben különösen megható, hogy egy olyan fotót is közzétett az egyik közösségi portál, melyen egy újszülött ikerpár egymás arcát érintve látható az édesanyjukkal. Kiderült, szüleik évek óta próbálkoztak, mégsem sikerült áldott állapotba kerülnie az asszonynak, aki végül ikrekkel lett várandós. Azt nem tudni, hogy a kicsik spontán vagy mesterséges megtermékenyítéssel fogantak-e meg, viszont tény, hogy Magyarországon körülbelül 150 ezerre tehető a meddő párok száma. A meddőség azonban nem szégyen, hanem betegség, mégpedig népbetegség.”

Ha nem a Szerencsemanóról származik a kép, el sem kezdek utánanézni a dolognak, de ez az oldal bizony egy tipikus átverős-megosztós-nyereményjátékos klikk- és megosztásvadász népbutítás, a tartalma információ szempontjából nem a nullával, hanem a mínusz eggyel egyenlő, gyakorlatilag csak primitív mémeket hoz forgalomba, amiket osztogatni kéne és soha sorsolásra nem kerülő nyereményjátékokat szervez, amikben az ő nyeresége a résztvevők összes adata, beleértve a kapcsolati hálózatukat is. Szóval erősen csodálkoztam a Szerencsemanón, mint forráson. Így már nem csoda, hogy nem ismerjük sem a boldog mama, sem az aranyos kis ikrek nevét, ellenben az sem csoda, hogy a szerző gyönyörű, narancs farokkal fejezi be a kacsamadárkát:

„A termékenységi mutatók javításában nagyon fontos lépést tett a kormány a meddőségi kezelések ingyenessé tételével és azzal, hogy anyagilag segítette az egyetemi központokban asszisztált reprodukciós centrumok létrehozását, bár a szakma szerint égető szükség lenne a területet szabályozó 1997-es jogszabályok felülvizsgálatára is. Szükségesnek látják az ivarsejt-adományozás kérdésének felülvizsgálatát is, lehetővé téve a donor hímivarsejtekhez és donor petesejtekhez való térítésmentes, korszerűen szabályozott hozzáférést.”

Na ja. Hová is lennénk, ha nem a kormány intézné még ezt is helyettünk. Lássuk be: nem való ez a mi ügyetlen kezeinkbe. Vagyis nem kéz az... de mindegy. Azonban nem csak azt nem tudni, hogy „a kicsik spontán vagy mesterséges megtermékenyítéssel fogantak-e meg”, hanem semmi sem tudható az egész történetről, azon kívül, hogy éljen a mi gondos kormányunk, akinek ez a két csodás kisgyermek az életét, csinos édesanyjuk pedig a boldogságát köszönheti. Miután vizesre sírtuk a párnát, megszakadt kétszer a szívünk és megtaláltuk a kimosott, kivasalt, kikeményített nyunyókánkat is, nézzünk már utána a hős magyar anyának.

A hős magyar anya felbukkan ugyan a Magyar Ikerregiszter Facebook-oldalán is március 31-i dátummal, de ott sem mondanak róluk sokat, sőt, semmit sem: szívből gratulálnak és egy Matiné nevű Facebook-oldalra hivatkoznak. A Matiné csak annyit ír a képhez, miszerint: „Sok éve vártam erre a pillanatra és ikreim születtek. Ki gratulál nekem?”, ami valószínűleg egy frissen ikreket szült édesanya első gondja lehet, mármint, hogy minél több Facebook-lájkot begyűjtsön. Egyébbel nem is foglalkozik, ahogy azt Móricka, bocsánat, a Matiné elképzeli. De kapott is 940 lájkot, nem tudom, hogyan fogja elkölteni pelenkára, valahogyan biztos. Hanem a Matiné már nem hivatkozik tovább. Lehet, hogy ez az eredeti forrás?

Nem lehet.

A Matiné megosztása március 31-i, ellenben egy Google-keresés útján kiderül, hogy a kép már tavaly december negyedikén vígan keringett a világhálón, gyűjtögette a lájkokat, éspedig a „Portal odmarajme” című montenegrói oldal színeiben, kísérőszövege szerint:

„Ovo čekam već mnogo godina? I dobri Gospod mi je dao blizance?? Ko mi čestita? Hvala puno!”

ami magyarul annyit tesz:

„Sok éve várok erre? És a jó Úr ikreket adott nekem?? Ki gratulál nekem? Köszönöm szépen!”

Mint láthatjuk, a képaláírást valóban mindenki szó szerint lefordította, abban hiba nincs, de podgoricai mitropolita legyek, ha a magyar kormány reprodukciós programjának bármi köze van ehhez az örvendetes, bár mediterrán családi eseményhez.

Akkor tehát a babák montenegróiak? Nem biztos!

Felbukkannak ugyanis a cseh, ostravai „Hitrádio ORION” Facebook-oldalán is, idén május ötödikén, de a jó csehek mértéktartóak voltak, és csak annyit írtak róluk: „Foto dne...”, vagyis „A nap képe”. Valóban, a kép tényleg jó, a mama mondjuk valószínűleg nem a járvány miatt van maszkban, mert az amiatt hozott óvintézkedéseknek Európában tavaly december elején még nyoma sem volt, hanem mert szülészeteken fontos a sterilitás, pláne ikerszülés után, azonban a maszk most más asszociációkat kelt. Igen, hatásos a felvétel, főként az érzelmekre.

Találkozunk még képünkkel – most már ömlesztve adom a helyeket – a „Whisky in a Tea Cup” (neve dacára arab) oldalon, találkozunk Giovanni Kamarikos, Fabrizio Taddei, Panagiotis Pierris, Carmen Einfinger, Farah Idris, Ines Efremova, Lida Kamalatianou, Ioannis Georgantonis és Linda Moynan oldalain, cégek közül pedig a Living Foods Ireland, a Serene Therapy and Wellbeing, a The Midwife Company, a Massage Lebanon, az Abundant Home Pregnancy Center (Attleboro, MA) és a bukaresti angol nyelvű Tinkerbell iskola (Soseaua Iancului Nr.96) használja ezt a felvételt – többek között.

Hát ezek a montenegrói ikrek alaposan bejárták a világot, annyit mondhatok, még a Pesti Srácokban is felléptek egy hakni erejéig.

Hogyan volt ez lehetséges?

Ugye, a közmondás szerint a jó szakács a cipőtalpat is úgy süti ki, hogy abból repetát kérjenek, a jó újságíró is bármiből képes bármit kihozni. A közmondás téved: épp attól jó az újságíró, hogy bármihez nem piszkál, csak valamikhez. Itt arról lehetett szó, hogy eleve adott lehetett a kormányprogram, amit egekbe kellett meneszteni, ehhez szerzőnk meglátott egy képet kedvenc lájkvadász oldalán, aztán a kettő találkozott a billentyűzetén, mint varrógép és esernyő a boncasztalon.

Úgysem veszi észre senki, ha mégis, majd hazaárulónak nevezik és kész.

A PS-írás kommentjei gyönyörűek és jellemzőek.

„Ballibeket megüti a guta, hogy minden család elleni támadásuk ellenére mégis születnek babák.”

„Soros a bőrét nyúzza le, hogy népünk ismét növekedett. Sok egészséget a családnak.”

Megható, ahogy a magyar kormánypárt szavazói ennyire szívükön viselik a kicsiny, ám becsületes (idézet a himnuszukból) montenegrói nemzet szaporulatát, jólétét és boldogságát. Valóságos internacionalizmus.

Megértem Gulyás Gergely reményeit, de amíg a magyar kormánysajtó a propagandacikkekhez Montenegróból szorul ikerbehozatalra, addig sajnos szó sem lehet erkölcsi fölényről.

És mikor a Pesti Srácok legközelebb „liberális, sorosista álhírgyárakról” mennydörög, jusson eszébe mindenkinek a világjáró ikerfotó története.

Szele Tamás