Így, több mint három héttel a világvége után lépjünk kicsit hátra és szemléljük meg, mennyiben változott tőle a mindennapi életünk és a munkánk. A világvégén most azt értem, hogy Mark Zuckerberg megszüntette a tényellenőrzést a Facebookon (Meta), és ettől mindenki megriadt, jómagam is meglehetősen apokaliptikus eredményekre számítottam. És azokra is számítok, legfeljebb nem azonnal..

(Képünk illusztráció)

Ezek valószínűleg nem is fognak elmaradni, bár a csoda tudja... akkor már gyanút foghattam volna, mikor a Nagy Bejelentés után két héttel korlátozni kezdett a közösségi oldal, mindenféle (algoritmus-hibából fakadó) szabálysértéseket tulajdonítva nekem, márpedig vagy van moderáció, vagy nincs. Zuckerberg azt mondta, hogy nincs, akkor hogyan lehet mégis? Jól. Úgy, hogy nem vezették be mindenhol és egyszerre. A Pesti Srácok és a Vadhajtások kommentszekciója ne bontson se pezsgőt, se seprőpálinkát, nincs rá okuk: a tényellenőrzés és a moderáció lebontása egyelőre csak a platform amerikai szegmensére vonatkozik, nekünk Magyarországon még várnunk kell ezekre a „jótéteményekre”, talán még nem érdemeltük ki őket, vagy hogy is van ez. De lássuk, mit talált a helyzetet elemezve Ilja Ber, a Provereno (szó szerint „Ellenőrzött”) tényellenőrző kiadvány alapítója, aki az észt Delfi kiadvánnyal kötött szerződés révén részt vett a Facebook tényellenőrző programjában. Ő azzal érvel, hogy a valódi problémák a platform algoritmusaival vannak, nem pedig a tényellenőrökkel. És arra figyelmeztet, hogy a tényellenőrző mechanizmus megszüntetése még több félretájékoztatással fogja szennyezni az internet legnagyobb platformját, ami újabb botrányokhoz és válságokhoz vezethet, amelyekben deepfake-ek, kitalált idézetek és összeesküvés-elméletek jelennek majd meg.

A Facebook független tényellenőrzési programja 2016-ban indult a platform vezetésére nehezedő nyilvános nyomás hatására, miután Donald Trump váratlanul győzött az akkori amerikai elnökválasztáson. Akkoriban széles körben elterjedt találgatások szerint a közösségi médiában zajló, Oroszország által irányított dezinformációs kampány döntő szerepet játszott a választás kimenetelében. Ennek eredményeként a Facebook úgy döntött, hogy harmadik felet – lényegében a tényellenőrzők céhe, az International Fact-Checking Network (IFCN) által hitelesített független tényellenőrző szervezeteket – von be a platformon megjelenő bejegyzések valóságtartalmának ellenőrzésébe. Ezek a szakértők a felhasználók által generált tartalmakat értékelték pontosság szempontjából, és az azonosított dezinformációkat külön címkével jelölték meg.

2025. január 7-én Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója bejelentette a tényellenőrző program megszüntetését.

A döntés kezdetben csak az amerikai részleget érinti, a több mint 90 résztvevő közül 10 szervezettel szünteti meg a szerződést a posztokat több, mint 60 nyelven ellenőrző programban. Lehetséges azonban, hogy a Meta a leállítást más régiókra is kiterjeszti.

„Itt az ideje, hogy visszatérjünk gyökereinkhez, a szabad véleménynyilvánításhoz” – jelentette ki Zuckerberg, aki a tényellenőrzőket „politikailag elfogult” cenzoroknak nevezte, akik aláásták az amerikai társadalomba vetett bizalmat.

A döntés a jelek szerint Donald Trump újraválasztásával függ össze, mivel kormánya a „szólásszabadságot” szorgalmazó csapatával együtt most ellenkező irányba befolyásolja a Metát. Zuckerberg ismét engedett a külső befolyásnak, mint már annyiszor, és ezzel bezárult a kör.

A Meta tulajdonosa megszólalásában több „kulcsfontosságú érvet” sorakoztatott fel.

„A tényellenőrzés cenzúra, a tényellenőrök pedig cenzorok”

A cenzúra a művészeti alkotásokat, a médiát vagy a személyes levelezést szabályozó állami felügyeleti rendszert jelent. Az amerikai alkotmány első kiegészítése értelmében „a kongresszus nem hozhat törvényt... a szólás- és sajtószabadság korlátozására”, ami azt jelenti, hogy a magánmédiumok és -platformok megtarthatják a törvényes jogot a tartalom saját belátásuk szerinti szabályozására. A mai világban azonban a közösségi médiában alkalmazott moderációt – beleértve a posztok törlését és a felhasználók kitiltását – az átlagpolgárok milliói értelmezik úgy, mint a szólásszabadsághoz való alkotmányos joguk elleni merényletet. Ez a felfogás nem meglepő, tekintve a közösségi média óriási befolyását az emberek életére és a főbb platformok közel monopolisztikus dominanciáját.

A történelem folyamán a cenzorok elsődleges feladata a hatóságok által nemkívánatosnak ítélt információk elnyomása volt, gyakran azok teljes eltávolításával. A tényellenőrök azonban valami egészen mást művelnek.Munkájukkal nem távolítanak el információkat, hanem „adatokat szolgáltatnak a nyilvános vitákhoz, kontextust és tényeket szolgáltatnak, hogy minden polgár saját maga dönthessen” – ahogyan azt az Európai Tényellenőrzési Szabványok Hálózata (EFCSN) Zuckerberg döntésére reagálva kijelentette. Ráadásul a tényellenőrök gyakran megőrzik a dezinformációt a későbbi elemzés céljából, archiválják a weboldalakat, képernyőfotókat készítenek a közösségi médián megosztott bejegyzésekről, letöltik a virális videókat, és idézik a félrevezető szövegeket.

Az információ világában a tényellenőrök olyan szerepet töltenek be, mint az orvosok a fizikai világban: kivizsgálják (diagnosztizálják) a problémákat és döntést hoznak (kezelést írnak elő).

Az orvosokkal ellentétben a tényellenőrök soha nem kérik a felhasználók feltétlen bizalmát. A tényellenőrzés módszertana megköveteli, hogy minden állítást hiteles forrásokra való hivatkozással támasszanak alá. A tényellenőrök továbbá nem végeznek „kezelést” – nem törlik a megjelölt bejegyzéseket, és nem korlátozzák a felhasználói fiókokat. A megjelölt posztok sorsát a közösségi média moderátorai és algoritmusai határozzák meg, melyek a platformok irányítása alatt állnak.

A Facebook évekig a kézi tartalommoderálásra támaszkodott, amelyet egyre több automatizált eszköz egészített ki.

A logikájuk egyszerű volt: soha nem lesz elegendő emberi moderátor a hatalmas felhasználói bázis kezelésére, amely mára meghaladja a 3 milliárd havi aktív felhasználót.

A Meta honlapján ez olvasható:

„Technológiánk proaktívan észleli és eltávolítja a jogsértő tartalmak túlnyomó többségét, mielőtt bárki is jelentené azt. Naponta több millió jogsértő posztot és fiókot távolítunk el a Facebookon és az Instagramon. Ennek nagy része automatikusan történik, a technológia a színfalak mögött dolgozik, hogy eltávolítsa a jogsértő tartalmakat - gyakran még azelőtt, hogy bárki látná azokat. Máskor a technológiánk észleli a potenciálisan jogsértő tartalmat, de elküldi azt az ellenőrző csoportoknak, hogy megvizsgálják és intézkedjenek. Ez a munka soha nem fejeződik be. Az emberek mindig megpróbálják majd kijátszani a technológiánkat, ezért folyamatosan fejlődnünk kell.”

Minél több döntést hagytak azonban az algoritmusokra, annál rosszabbak lettek az eredmények. A téves pozitív találatok száma nőtt, a felhasználók elégedetlensége fokozódott, és a platform hírneve, mint a szabad és biztonságos véleménynyilvánítás terepe, csorbult.

A Facebook ritkán tiltott le olyan felhasználókat, akik szisztematikusan terjesztették a dezinformációt. A kivételek korlátozottak voltak és nagy nyilvánosságot kaptak, mint például egyes Trump-rajongók letiltása – és maga Trump teljes tiltása a Capitoliumi zavargásokra való felbujtásért. Mégis, a legtöbb tiltás a következő tartalmakkal kapcsolatos jogsértésekre vonatkozott:

• meztelenség vagy szexuális tartalmak

• gyűlöletbeszéd, tényleges fenyegetés vagy egyének vagy csoportok elleni közvetlen támadás.

• önbántalmazás vagy túlzottan szemléletes erőszak

• hamis profilok

• spam

Eközben a Facebook még mindig jelentős mennyiségű olyan tartalomnak ad otthont – beleértve a hirdetéseket is –, amely nyilvánvalóan megsérti ezeket a szabályokat. A rendszeres felhasználók, különösen a platform orosz nyelvű (sőt, kelet-európai) szegmensében, valószínűleg gyakran találkoznak ezekkel a posztokkal.

A rendszer messze nem hibátlan, és továbbra is tökéletlen marad – különösen most, hogy a tényellenőrzőket eltávolították az oldal amerikai szegmenséből.

A tényellenőrzéshez nem kapcsolódó automatikus moderálás is várhatóan visszaszorul. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lesz a „helyes” és a „helytelen” megjelölés az algoritmusok részéről is.

Valószínűnek tűnik, hogy Mark Zuckerberg, aki feltehetően érti, hogyan működik a közösségi hálózata, szándékosan tette bűnbakká a tényellenőrzőket.

„A tényellenőrök politikailag túlságosan elfogultak”

Ez az állítás megalapozatlan, megbízható bizonyítékok híján. Az egyetlen említésre méltó adat a Harvard Kennedy School Misinformation Review tanulmányából származik, amely 150 tényellenőrző szakembert kérdezett meg világszerte. Ennek A. függeléke tartalmazza a válaszadók politikai beállítottságára vonatkozó adatokat:

„A szakértők erősen a politikai spektrum baloldala felé hajlottak: nagyon jobboldali (0), meglehetősen jobboldali (0), kissé jobbközép (7), közép (15), kissé balközép (43), meglehetősen baloldali (62), nagyon baloldali (21)”.

A tanulmány nem részletezi, hogyan gyűjtötték ezeket az adatokat, ami azt jelenti, hogy valószínűleg a válaszadók önmeghatározására támaszkodtak.
Ezek az adatok nem elegendőek ahhoz, hogy végleges következtetéseket vonjunk le – amit viszont Zuckerberg megtett.

Ha egy tényellenőr pontosságra és pártatlanságra törekszik, miközben betartja a tényellenőrök alapelveinek kódexét, akkor a nézetei nem befolyásolhatják azt a képességét, hogy megkülönböztesse a hazugságokat a tényszerű információktól. Ha valaki úgy véli, hogy egy tényellenőrző szakember elfogult, akkor ezt a tényt a tényellenőr munkájából vagy a szervezetük szélesebb körű munkájából származó konkrét esetek elemzésével kell ellenőrizni és bizonyítani.

A tényellenőrzés jellemzően a legvirálisabb álhírekre és félrevezető állításokra összpontosít. Ha például a Donald Trumpról szóló téves információk széles körben elterjednek, de a tényellenőrök – még a tájékoztatás után is – figyelmen kívül hagyják azokat, és ehelyett a kevésbé virálisan terjedő dezinformációkkal foglalkoznak, például a Kamala Harrisről szóló történetekkel, az botrányhoz és a Metához vagy a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózathoz (IFCN) benyújtott panaszokhoz vezethet. Konkrét vádakról azonban nem érkezett jelentés ilyen esetekben - csak széleskörű, általánosító kritikát tapasztalhatunk. A folyamatnak fordítva kellene működnie: előbb tekintsük a tényeket, aztán végezzünk kutatómunkát, és csak végül vonjuk le a következtetéseket.

„A tényellenőrzés helyébe az X-hez hasonlóan a közösségi jegyzetek lépnek”

Zuckerberg bejelentette az átállást, de az új eszköz még nem került bevezetésre, így annak végleges kialakítása és működése nem világos. Addig is érdemes megvizsgálni, hogyan működnek jelenleg a „közösségi jegyzetek” az X-en.

Ezen a felületen a tényellenőrzési feladatokat a platform felhasználóira bízzák, akik olyan megjegyzéseket csatolhatnak az ellentmondásosnak talált bejegyzésekhez, amelyek kontextust biztosítanak azoknak és tisztázzák az esetleges pontatlanságokat.

Ezeket a jegyzeteket a közösség többi tagja felülvizsgálja, és csak a szükséges jóváhagyási küszöb elérése után jelennek meg a poszt alatt. A rendszer minősége és hatékonysága azonban jelentősen változó.
Az ugyanazon bejegyzéshez tartozó közösségi jegyzetek a programban résztvevők konszenzusos véleménye alapján jelenhetnek meg és tűnhetnek el. A résztvevőket azonban nem felügyelik – képzettségük vagy esetleges elfogultságuk ellenőrizetlen marad. Ezáltal a rendszer manipulálhatóvá válik olyan látszólag véletlenszerű felhasználók által, akiket például azért fizetnek, hogy politikai vagy kereskedelmi céllal befolyásolják az eredményeket.

Jelentettek komoly következményekkel járó alkalmi hibákat is. Például 2023 októberében az izraeli miniszterelnök azon X felhasználók között volt, akik megosztottak egy, a Hamász fegyveresei által megölt gyermek földi maradványairól készült fényképet. Egy másik felhasználó ezután megváltoztatta a képet, és egy kiskutyát tett a gyermek elszenesedett holtteste helyére, ami olyan, széles körben elterjedt állításokhoz vezetett, hogy a gyermekről készült fotót a kutya „eredeti” képének felhasználásával hamisították. Ben Shapiro politikai kommentátornak a gyermek fotóját tartalmazó posztjához még egy közösségi megjegyzést is csatoltak. Később azonban kiderült, hogy a félreértés az „AI or Not” mesterséges intelligencia-eszköz hibájából adódott, amelyre a felhasználók támaszkodtak a kép hitelességének megítélésében. A Hamász terroristái által megölt gyermekről készült fotóról végül bebizonyosodott, hogy valódi – a kiskutya fotója volt a hamisítvány.

Az X angol nyelvű szegmensén kívül a „közösségi jegyzetek” egyáltalán nem biztos, hogy működni fognak. Ez aligha meglepő. Ha a folyamatban való részvételt kizárólag az önzetlenség vezérelné is, a legtöbb ember nem fog részt venni benne. Tegyük fel, hogy 10 000 felhasználóból egy járul hozzá a „Közösségi jegyzetek”-hez. Mivel az X-en körülbelül 100 millió aktív angol nyelvű fiók van, ez azt jelenti, hogy 10 000 ember legalább egyszer részt vehet ebben, és körülbelül 1000 ember rendszeresen megteszi.

Elméletileg egy ilyen program hatékony lehet. Az oroszul beszélő felhasználók száma azonban a platformon nem több mint 2 millió (eszerint a magyar szegmens nagyobb). Ugyanezt az arányt alkalmazva az orosz felhasználók mindössze közül 20 ember járulna hozzá aktívan a jegyzetek létrehozásához – és ők is valószínűleg a szabadidejükben tennék ezt. Ennek eredményeképpen a program hatékonysága a nullához közelítene.

Íme egy példa: a Provereno tényellenőrző csoportja bebizonyította, hogy mind a 2018-as hír, miszerint Trumpot felvették az ukrán „Mirotvorec” weboldal adatbázisába, mind az az állítás, miszerint a 2024. novemberi választások megnyerése után eltávolították, hamis. Ennek ellenére az erről szóló posztok – orosz és angol nyelven egyaránt – továbbra is fent vannak az X-en anélkül, hogy bármilyen közösségi megjegyzést csatoltak volna hozzájuk.

2024 májusában az X arról számolt be, hogy világszerte mintegy 500 000 felhasználó regisztrált a „közösségi jegyzetekben” való részvételre. A platform azonban nem hozta nyilvánosságra, hogy ezek közül hányan valóban aktív közreműködők. A korábban említett arány szakértői becslésnek tekinthető. Összehasonlításképpen meg lehet nézni, hogy hány regisztrált Wikipédia-felhasználó vesz részt aktívan új cikkek létrehozásában és a meglévők szerkesztésében – 2024 júliusában közel 325 000 ember volt regisztrálva szerkesztőként az angol nyelvű Wikipédián, de csak körülbelül 38 000-en járultak hozzá aktívan a cikkekhez.

A Wikipédiát gyakran említik a sikeres crowdsourcing példájaként, állítólag valós bizonyítékaként annak, hogy a közösségi jegyzetek jól működhetnek.

Bár ez egy logikus érv, van egy jelentős hibája. A Wikipédia másodlagos információforrás, ami azt jelenti, hogy a cikkekben szereplő minden állításnak hiteles elsődleges forrásokon kell alapulnia. Az elkötelezett szerkesztők összegyűjtik és összegzik az előre ellenőrzött információkat. Ezzel szemben, ha friss félretájékoztatással van dolgunk, a felhasználóknak maguknak kell a nyomozást végezniük. Jelenleg a felhasználók hivatkozhatnak a tényellenőrzők elemzéseire, de ha a tényellenőrzők megszűnnek, nem lesznek ilyen források, amelyekre hivatkozni lehetne – így a felhasználóknak önállóan kell ellenőrizniük az információkat...

Ez a feladat pedig speciális készségeket igényel, és gyakran különleges, fizetős szoftverekre támaszkodik. Összetett esetekben ez rendkívül időigényes is lehet. Túlságosan optimistának tűnik, ha azt várjuk, hogy képzett személyek rendszeresen – ingyen és a minőség romlása nélkül - elvégezzék ezt a munkát.

„A tényellenőrzés hatástalan”

A közösségi jegyzetek használata talán vitatható megoldás, de mi a helyzet a tényellenőrökkel? Végül is maga Zuckerberg állította, hogy „több bizalmat romboltak le, mint amennyit létrehoztak”. Milyen érveket lehet felhozni az állítás ellen?

A Meta még 2024-ben, az uniós parlamenti választások előtt mutatott rá a címkézési rendszerének hatékonyságára:

„2023 júliusa és decembere között az EU-ban több, mint 68 millió, a Facebookon és az Instagramon megtekintett tartalom rendelkezett tényellenőrző címkével. Ha egy posztra tényellenőrző címke kerül, az emberek 95%-a nem kattint rá, hogy megnézze azt”.

Mit jelent a tényellenőrzés megszüntetése a hétköznapi Facebook-felhasználók számára?

Egyrészt az álhírek általános mennyisége valószínűleg nem fog növekedni – nem mintha a felhasználók most különösebben korlátozva éreznék magukat a tiltásoktól való félelem miatt. Az álhírek hatása azonban növekedhet, mivel a megkérdőjelezhető posztok gyakrabban jelennek meg a hírfolyamban. Ez növeli a deepfake-ekkel, koholt idézetekkel és összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos nagyobb botrányok és válságok valószínűségét.

Így vagy úgy, de Zuckerberg most legitimálta és gyakorlatilag általánossá tette azt a populista narratívát, hogy a tényellenőrzők cenzorok. Arra utalt, hogy megszabadulva tőlük, „aranykor” kezdődik a platformján. Ez nem így lesz. Sőt: ellenkezőleg.

A magam részéről azért nem vagyok nyugodt, bármennyire is optimista Ilja Ber. Éspedig azért nem, mert rövid távon a sajtószakmát látom veszélyben forogni, hosszabb távon pedig magát az emberi civilizációt. Ha ugyanis eszköztelenek leszünk a nyilvánvaló hazugságokkal szemben – ne feledjük, ma még a kis Magyarországon is komoly tömegek hisznek a lapos Föld elméletében, vagy abban, hogy mivel államunk csak egy konvenció és „egy, a New York-i tőzsdén bejegyzett cég”, ők nem kötelesek semmiféle törvényt betartani, ami főleg a banki törlesztőrészletek befizetésének elhagyását jelenti, gyakorlatilag tort ül a büszke tudatlanság. Ez a valóság relativizálása miatt vált lehetségessé, amiatt a nézet miatt, hogy nincsenek tények, csak vélemények, ha elég erősen hiszem, hogy a víz felfelé folyik, és aki beugrik a kútba, az sült galambbal a szájában ugrik ki belőle, akkor ez valóra válik – csak elég hangosan és agresszívan kell hirdetni. Eddig ezt, ha csak részben is, kissé még akadályozta a közösségi oldalakon a moderáció, a tényellenőrzés, de rövidesen még ez a pókhálóvékonyságú védőháló is megszűnik.

Ha pedig a világ látszólag opcionális, senkinek sem fog kelleni a sajtó, ami a meglehetősen behatárolt, reális tényekkel foglalkozik. Azonban a mai sajtónak a legfőbb terjesztési felülete pont a Facebook, vagyis a Meta: ilyenformán Zuckerberg már évek óta alatunk vágja a fát, és szerintem tudja is ezt, de inkább szűnjön meg a világsajtó, mintsem ő elviseljen egy kis anyagi veszteséget.

Hosszabb távon pedig gondoljunk bele: ha az emberiség nagyobbik része, sőt, többsége tökéletesen elszakad az objektív realitásoktól, elhiszi, hogy az eseményeket az ő véleménye, szeszélye alakítja – egyeseket igen, másokat viszont egyáltalán nem – az a kisebbség, amely megőrzi a tisztánlátását, és ismeri a korlátait, valamint elismeri a fizika törvényeit, olyan előnybe kerül a mesevilágba költözött többség felett, olyan félisteni hatalom birtokába kerül, hogy még erőszakra sem lesz szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon bárkitől, aki zavarja: tényleg elég, ha vagy azt mondja az illetőnek, hogy ugorjon bele az első szakadékba, vagy ha ez nem működik, azt mondja mindenki másnak, hogy dobják bele, hogy utána kapjanak tőle csillámpónikat és vattacukrot.

Egyszóval: szaggatja az emberiség az összes láncot, ami még a realitáshoz köti, és ebben mindenkinél többet segít nekik Mark Zuckerberg és Elon Musk.

Még ha a moderáció és tényellenőrzés leállítása csak fokozatosan következik is be és kis lépésekben halad, akkor is elborzasztó a várható eredmény.

Nem lesz ennek jó vége. Az elején azt írtam: három héttel vagyunk a világvége után. Ami igaz, amint az is, hogy három évvel vagyunk előtte. Az Apokalipszis bekövetkezte már eldöntött tény, csak a kivitelezés késlekedik. De nyugalom: nem marad el.

Szele Tamás