A közel-keleti helyzet egyik aktuális kulcskérdése az, hogy mi lesz a Szíria területén fekvő két orosz támaszpont sorsa. Ennek geopolitikai jelentősége is van, nem is kevés, sőt, még az orosz történelmi hagyományok is befolyásolják a Kreml hozzáállását a problémához. Egyelőre bármi előfordulhat, az új szír vezetés szándékai nem világosak – ezt az állapotot elemzi a Novaja Gazeta Evropa tanulmánya.

(Képünk illusztráció)

Akkor lássuk: milyen lehetőségekkel kell számolni?

A Reuters a tárgyalásokat ismerő forrásra hivatkozva arról számol be, hogy Szíria új hatóságai követelték Oroszországtól Bassár el-Aszad volt szíriai elnök kiadatását. „Egy, a megbeszéléseket ismerő szíriai forrás a Reutersnek elmondta, hogy az új vezető, Ahmed al-Sharaa azt kérte Moszkvától, hogy adja ki Bassár el-Aszad volt szíriai elnököt, aki Oroszországba menekült, miután decemberben Sharaa lázadói megbuktatták” - jelentette a médium. Ahmed al-Sharaa a Hayat Tahrir al-Sham vezetője, korábban Abu Muhammad al-Dzsulani néven volt ismert.

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő nem kívánta kommentálni az értesülést.

A Mihail Bogdanov orosz külügyminiszter-helyettes vezette orosz delegáció január 28-án érkezett Szíriába. A látogatás során Bogdanov megbeszélést folytatott az új szíriai adminisztráció vezetőjével, Ahmed al-Sharaa-val. A SANA szíriai hírügynökség szerint az új szíriai adminisztráció kártérítést követelt az Oroszországgal folytatott tárgyalások során.

A megbeszélések során az új szíriai hatóságok azt mondták, hogy „a kapcsolatok helyreállítása során figyelembe kell vennünk a múlt hibáit, tiszteletben kell tartanunk a szíriai nép akaratát és az ő érdekeiket kell szolgálnunk”.

Bogdanov szerint „a szíriai orosz jelenlét tekintetében nincs változás, és a felek megállapodtak abban, hogy folytatják a konzultációkat”.

Szíriában két orosz bázis van, a Hmeimim légitámaszpont és a Tartuszban lévő haditengerészeti támaszpont. Bassár el-Aszad rezsimjének bukása után Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy az orosz bázisok jövője az új szíriai hatóságokkal való megegyezéstől függ. Az elnök szerint Oroszország kész megtartani a bázisokat a kölcsönösen előnyös együttműködés feltételei mellett.

„A rendelkezésre álló információkból arra következtethetünk, hogy a tárgyalások eddig nem jártak sikerrel” – mondta Szergej Auszlender katonai szakértő a Novaja Gazeta Evropa című lapnak. – Az orosz média nagyon árnyalt nyelvezetet használ, de egyértelmű, hogy ha előrelépés történt volna, az oroszok ezt az egész világnak bejelentik. Úgy tűnik, a szíriaiak a legfőbb feltételként Bassár el-Aszad kiadatását szabták meg. Feltételezem, hogy Oroszország már eldöntötte: ezt nem teszi meg”.

Szergej Auszlender szerint a „nem adjuk ki a mieinket” szlogen mögött az a banális félelem húzódik meg, hogy Aszad veszélyes tanúként felfedheti az igazságot Oroszország közel-keleti sötét tetteiről és terveiről. Hiszen ha kiadják, a volt szíriai elnököt vizsgálat és bíróság vagy törvényszék elé állítják, ahol részletesen ki fogják hallgatni a vádak minden pontjáról.

És valószínű, hogy a tárgyalás során Aszad mesélni is fog az orosz hadsereg által a szíriai konfliktus során elkövetett háborús bűnökről, valamint fényt derít azokra a sötét fondorlatokra, amelyeket az orosz hatóságok alkalmaztak az ingatag térségben.

„Tudomásom szerint az új szíriai hatóságok nem egy, hanem három Aszad kiadatását követelik: Bassárét, valamint bűntársaiét: a testvéréét és a nővére férjéét. Mindannyian véreskezű gazemberek” – fejti ki véleményét Szergej Migdal katonai szakértő, az izraeli különleges szolgálatok egykori tagja – „Személyesen ismerem Mihail Bogdanovot. Ő a régi szovjet iskolában képzett hivatásos diplomata. De egyértelmű, hogy nem ő lesz az, aki meghozza a döntést. Hiszen ez egyértelműen megalázó lesz Oroszország számára”.

Szergej Migdal szerint Aszad az orosz hatóságok és titkosszolgálatok befolyását biztosító ügynök. Egy ilyen személy leleplezése azt jelenti, hogy aláássa a Putyin iránti bizalmat mindazok körében, akik világszerte együttműködnek vagy kapcsolatban állnak a Kremllel. Az orosz titkosszolgálatok ügynökeik megmentése érdekében egyébként is általában különleges műveleteket szerveznek a fogolycseréhez szükséges nyugati állampolgárok elfogására és elítélésére.

Szergej Migdal hangsúlyozza, hogy az új szíriai kormány az Aszadok kiadatásán kívül követeli az összes, a harcok során okozott károk megtérítését is. Hiszen az orosz légierő volt az, amely nehézbombázással csapott le kórházakra, iskolákra, hidakra és más kritikus létesítményekre. Valószínű, hogy több százmillió vagy akár milliárd dollárra lesz szükség a pusztítás helyreállításához.

„Nem szabad elfelejteni, hogy Aszad egész, igen jelentős vagyonát Oroszországnak utalta át” – emlékeztet Szergej Auszlender. – A diktátor megtakarításainak pontos mértéke nem ismert, de nyilvánvaló, hogy nagyon nagy összegekről van szó. Feltételezhetően Aszad az „esős, hideg napokra” gyűjtögetett. Szerintem ennek a „nyugdíjalapnak” egy részét kénytelen lesz a Kremlnek ajándékozni kárpótlásul. Ahogyan ez Janukovics és más leváltott elnökök esetében is történt, akik Oroszországba menekültek”.

„Az EU kiadott egy közleményt a Szíriával való kapcsolatok normalizálásáról, amelynek egyik kötelezően betartandó pontja alapvető fontosságú lesz ahhoz, hogy az EU segélyt nyújtson Szíriának: az orosz bázisok kiűzése szíriai területről” – teszi hozzá Szergej Migdal. – Csak ezután fog több milliárd dollárnyi pénzügyi támogatás áramlani az országba.

Szergej Auszlender szerint a Földközi-tengeren fekvő haditengerészeti támaszpont évszázadok óta az orosz uralkodók álma. A cárok már a múlt század elején is azt szerették volna, hogy haditengerészetük jelen legyen a térségben. Bashar al-Assad apja, Hafez 1971-ben engedélyezte a szovjet haditengerészet logisztikai támaszpontjának megnyitását a Latakia tartománybeli Tartusz városában. Ez lehetővé tette, hogy egy hajóraj vagy egy egész kötelék állandóan ilyen távol tartózkodhasson a szovjet partoktól.

„A tartuszi támaszpont lehetővé teszi a hadihajók támogatását a hosszú távú tengeri utakon” – mondta a Pavel Akszjonov, a BBC News orosz szolgálatának katonai megfigyelője. – Ott lehet vizet, üzemanyagot, szükséges élelmiszert, lőszert pótolni és kisebb javításokat végezni. Tartuszon keresztül haladt az úgynevezett „szíriai expressz” is, amely fegyvereket és személyzetet szállított Szíriába. Az orosz csapatok jelenléte a térségben ettől a bázistól függ. A Hmeimim légibázis pedig rendelkezik egy nagy repülőtérrel, amelynek hosszú kifutópályája alkalmas a Ruszlan típusú nehéz katonai szállító repülőgépek fogadására. Az ilyen repülőgépek nem tudnak leszállni bármely kifutón. Úgy vélik, hogy mindkét bázison mintegy 7,5 ezer orosz katona tartózkodott, amikor a lázadók offenzívája megkezdődött”. Pavel Akszjonov kifejtette, hogy Szíria volt az állomáshely, ahonnan a szíriai haderőcsoportot minden szükséges felszereléssel ellátták, és ahonnan fegyvereket és utánpótlást szállítottak az afrikai országokba.

„Hasonló támaszpontok voltak Vietnamban és Kubában is” – mondja Szergej Auszlender. – Ezek nagyon fontosnak bizonyultak a hajók bázisaként. A késő szovjet időszakban és az Oroszországi Föderáció első évtizedeiben azonban csak három-négy ember és egy kutya állomásozott Tartuszban. A jelentős fejlesztés 2015-ben kezdődött, amikor az orosz hadsereg hadműveletet indított Szíriában. Rendkívül kicsi az esélye annak, hogy az új szíriai hatóságok beleegyeznek a bázis megtartásába.”

A Hmeimim légibázissal kapcsolatban Szergej Auszlender szerint ma még bonyolultabb a helyzet az oroszok számára.

Erről bázisról történik ugyanis az orosz katonaság és a zsoldosok ellátásának logisztikája magában Szíriában, valamint a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudánban, Maliban és más afrikai országokban, ahol jelen van az Oroszországi Föderáció katonai szempontból.

Az Aszad-rezsim megdöntésének idején 7-8 ezer orosz katona lehetett Szíriában. Többségük azonban a repülőgépeket, hajókat és felszereléseket kiszolgáló műszaki személyzethez tartozott. Mostanra ez a szám jelentősen csökkent, és mindössze néhány száz főre tehető, akik rakodási és egyéb munkákat végeznek.

„Az offenzíva során a lázadók elég gyorsan megközelítették a Hmeimim bázist” – magyarázza Szergej Auszlender. – Egy ilyen létesítményt pedig, amely hatalmas sivatagi terek közé van beágyazódva, nagyon nehéz őrizni. Lehet, hogy most a törökök foglalják el, vagy az új hatóságok más lehetőséget találnak ki a repülőtér felhasználására”.

„Egyes pletykák szerint Oroszország ezzel párhuzamosan tárgyalásokat folytat egy katonai bázis létesítéséről a líbiai Bengázi városában” – állítja Szergej Migdal. Ott állomásozik a lázadó Haftar tábornok. A Flightradar projekt szerint az orosz gépek már elkezdték a rendszeres átrepüléseket Bengázi felett. Moszkvából indulva azonban az orosz gépeknek meg kell állniuk Szocsiban. Líbiában azonban polgárháború dúl, és a bázis, a repülőgépek, a rakomány és a személyzet biztonságának szavatolása nagyon komoly feladat lenne.

Nos tehát: kezd bealkonyulni a közel-keleti orosz befolyásnak. Amennyiben nem adják ki Aszadot Szíriának, Törökország gazdagodhat két, infrastrukturális szempontból szépen kiépített támaszponttal, és egyelőre ez a legvalószínűbb lehetőség, ugyanis ha kis is adnák a zsarnokot és családtagjait az ország új vezetésének, az még nem garancia arra, hogy Moszkva megtarthatja bázisait. Ugyanis al-Dzsulanit a világon semmi sem kötelezi arra, hogy betartsa az esetleg megtett ígéreteit.Ezen kívül a Kreml sokkal nyugodtabb lehet akkor, ha az Aszad-család biztos helyen van Moszkvában, egy igen magas szálloda felső emeleteinek egyikén, ahonnét bármikor kieshetnek, amennyiben ez szükséges, hiszen így megelőzhetőek az Oroszországra nézve terhelő vallomások és játszhatják továbbra is a Közel-Keleten a „semleges békéltető” hamis szerepét. Igaz viszont, hogy amennyiben elveszítik a két szíriai bázist, ennek körülbelül akkora jelentősége lesz, mint a focimeccsen a pálya széléről történő bekiabálásoknak.

Egyébként a már javában zajló evakuálási műveletek is arra utalnak, hogy az Oroszországi Föderáció inkább akar távozni Szíriából, mintsem ott maradni – no igen, a maradásért túl nagy árat kéne fizessenek. Kérdés azonban, hogy ha Líbia helyzete nem konszolidálódik nagyon gyorsan – és nem fog – akkor mi lesz a gondosan kiépített és méregdrága afrikai orosz befolyási övezetekkel?

A dominó-elv érvényesülését láthatjuk: azzal, hogy pár hete elindult Idlíbből egy nem túl jelentősnek tűnő lázadó offenzíva, megfordult Szíria sorsa, megfordult a Közel-Keleté is és valószínű, hogy ez a helyzet a teljes afrikai kontinens jövőjét is befolyásolni fogja.

Ebből az a tanulság, hogy az oroszok kiválóan sakkoznak, de rosszul dominóznak.

Szele Tamás