Most már igazán be lehetne látni, hogy ez nem működik. A besúgórendszerek mindig is abszurdak voltak, önellentmondásra épültek, ha még pocsék is a kivitelezésük: kabarénak is gyengék, a fenyegetésipar csődöt mond és többet árt a rendszernek, mint amennyit használ. Akkor is, ha tülekednek a jelentkezők az önkéntes besúgói feladatokért.

Igen, a gyulai esetről van szó, ami mellett nem mehetünk el közömbösen. Azt már többször bebizonyítottam én is, más is, hogy Csóka-Szűcs János

1. nem álhírt osztott meg

2. a saját véleményét tette közzé, ami nem büntethető

3. még csak nem is a legnagyobb nyilvánosság előtt hirdette meg felhívását a dudálós tüntetésre, hanem zárt körben

szóval nem lehetett rémhírterjesztésről beszélni semmiképpen sem. Tegnap annyival tudtunk meg többet az eddigieknél, miszerint egyfelől lezárult a vizsgálat már napokkal ezelőtt és nem indult eljárás a gyanúsított ellen, másfelől pedig bebizonyosodott, miszerint maga Gyula polgármestere, a fideszes Görgényi Ernő tett feljelentést Csóka-Szűcs ellen.

Az ember úgy gondolná, ha valaki már benne ül abban a polgármesteri székben, nem mocskolja be magát kémkedéssel, és nem tesz személyesen feljelentéseket, mint egy huszadrangú besúgó, de lássuk be, van kikerülhetetlen sorsszerűség az életben, ha valaki lélekben pitiáner spion, kicsinyes vamzer, azt ki lehet nevezni akár alkirálynak is, csak ugyanaz a fülelő, leselkedő kis figura marad, aki alig győzi várni, hogy a darabontokhoz szaladjon, ha megtud valamit. De még akkor is, ha semmit tud meg, olyan semmit, amibe bele lehetne magyarázni egy valamicskét.

Az nem is érdekli a nagy buzgalomban, hogy ezzel most többet ártott a pártjának és rendszerének, mint segített, sőt, az sem, hogy ez a rendszer ki is állt mögüle, hiszen a vizsgálat megszűnt, nincs bűncselekmény, sőt: maga az igazságügy-miniszter, Varga Judit minősítette úgy az esetet az ATV-ben, miszerint:

„Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Sajnos előfordul, hogy a hatóság téved.”

Fordítsam le magyarra? Ahogy a kurucok mondták:

„Az selmát megfizetjük, de nem parolázunk véle.”

Ilyen selma lett most Gyula polgármester ura, aki ráadásul – ha elővesszük a józan, paraszti eszünket – ocsmányabb figura, aljasabb eszközökkel, mint ahogy az elsőre mutatkozik róla. Mert hiszen az egy dolog, hogy ő tette a feljelentést, az is csúnya, de hogyan került ő a birtokába a kifogásolható posztnak? Az inkriminált Facebook-csoport, vagyis a „Gyulai (cenzúra-mentes) csevegő” zárt, illetve a közösségi oldal mostani szóhasználatával élve privát, az ilyen csoportok megosztásait nem lehet nyilvánosan terjeszteni sem. Kérdezhetné bárki, hogy ugyan miért osztotta meg a demonstrációra felhívó posztot Csóka-Szűcs egy zárt csoportban, a demonstrációnak nem épp a nyilvánosság a célja és eszköze? Dehogynem: csak ennek a zárt csoportnak olyan 5600 tagja van, ha csak minden századik ment volna ki dudálni a felhívás nyomán, már az is elég lett volna (nem mentek ki annyian). Egyszerűbben szólva: ez az ő klubjuk és zártkörű, ide nem mindenkit hívtak meg. Van ilyen, a horgászegyletben sem látják szívesen a vegán aktivistákat.

De a felhívás mégis kijutott valamiképpen, ami azt jelenti, hogy valaki kijuttatta. Csóka-Szűcs korábban mondott olyasmit, hogy neki abban a csoportban csak egy haragosa van, de azt sem fogja elővenni – és még az sincs kizárva, hogy az az egy haragos is ártatlan. Tapasztalt emberek ugyanis tudják, hogy pont az ilyen zárt csoportokba, ha elég nagy a taglétszám, mindig beszivárog pár ember, aki aztán évszámra sem szólal meg, de nem is az a dolga az ilyennek, hogy beszéljen, hanem az, hogy hallgasson, füleljen, nézelődjön és utána jelentsen. Még tapasztaltabb emberek ezt hagyják is, hogy a különböző hatósági érdeklődők, szolgálati kíváncsiak tudhassák a csoportról: nem fő ott semmi veszélyes. Aztán ha mégis veszélyeset akarnának főzni, megbeszélik privát csatornákon.

Szóval, 5600 ember között – még ha a csoport létszáma csak most lódult is meg ennyire, a botrány hatására – vígan akadhat jó pár dalos pacsirta, tégla a falban, nem volna csoda. Amúgy is ezer oka szokott lenni annak, ha valaki a kormánnyal szemben politizál, kezdve az egyszerű, őszinte és jogos ellenszenvtől a személyes sértettségig, háttérbe szorulásig, szóval az az idealista, aki azt gondolná, hogy egy ellenzéki Facebook-csoportban a magas erkölcsiség és az elvek adják a legfőbb összetartó erőt, általában téved: emberek vannak ott is, nem egyet, nem kettőt tudnék mutatni, akiket egyenesen a kormánypárt táborából sodort át az, hogy „az út szélén hagyták” így vagy amúgy. Persze akad olyan is szép számmal, akit „küldenek”. Szóval, ha egyébből nem, önkéntes, ingyenes besúgóból el vagyunk látva, kivitelre is jutna belőle bőven.

És – ez az, ami különösen undorítóvá teszi a manapság kialakult gyakorlatot – van, hogy besúgóra sincs szükség, maga az illető kormánypárti politikus, pártaktivista, sajtómunkás szivárog be nagy hősiesen, álnevet, hamis profilt használva, ez akkor szokott kiderülni, mikor meglát valamit, amit gyanúsnak vagy veszélyesnek talál, és azt elkezdi bőszen lengetni valamelyik kormánylapban. A Pesti Srácok lassan már szinte ebből él, hol az egyik „sajtómunkásuk” mutogat Facebook-posztokat, amiket „megszerzett”, hol a másik, és még büszkék is erre a gyáva módszerre, ami pont olyan, mintha a kávéházban hallgatózna valaki, hogy mit beszélnek a szomszéd asztalnál. A kávéházban, kocsmában ez vontcsövű pofonokkal szokott járni, a közéletben nem, ami arra mutat, hogy a kurta kocsma valamivel erkölcsösebb hely a magyar belpolitikai életnél.

Egyszóval, vagy van legalább egy besúgója ennek a dicső polgármesternek abban a csoportban, vagy még ráadásul ő maga jár oda hallgatózni. Persze álruhában, hamis profillal, vénasszonynak vagy obsitos huszárnak öltözve: de nagy nevetség volna, ha kiderülne a hallgatag Biri nénéről a közösségben, hogy polgármester lapul a szoknyája, hárászkendője alatt. Kétlem, hogy még egyszer megválasztanák, akár még szuronyok árnyékában is. És nem ér meg egy gyulai polgármesteri szék sem egy szuronyt, sem egy gumibotot. Bár erről szó sincs.

Szó arról van, hogy miért hátrált ki a kormány a koncepciós ügyek mögül? Hiszen vannak a világon helyek, rendőrállamok szép számmal, ahol akár minden nap elvisznek valakit egy-egy meggondolatlan posztért. Itt ez miért fulladt kudarcba?

Nem tudok bizonyosat efelől, de azt mondanám: részint, mert megmaradt egy kis cafat a független sajtóból, részint pedig, amiért a különleges jogrendet is vissza akarják (dehogy akarják, csak fogják) vonni – Brüsszelben nagy lett a botrány. Nem véletlen, hogy Orbán nem ment oda személyesen, tudta ő, hogy az Unió tagállamai saját érdekeikre való tekintettel sem hagyhatják meg a magyar teljhatalmú kormányzást veszélyes precedensként az államszövetség kellős közepén – és egyelőre még náluk van a kasszakulcs. Hogy miféle üzenetek jöttek és mentek Brüsszel és Budapest között, azt egyszer talán megtudjuk, de a nyers tény az, hogy az inkriminált vita után Orbán Viktor Belgrádban bejelentette a különleges jogrend mielőbbi visszavonását. Hogy miért Belgrádban? Az az oka, hogy ha Brüsszelben vagy Budapesten jelenti be, vesztesnek tűnhetett volna. És ő mindig nyer.

Mármost, még így is megeshetett volna, hogy egy csomó ember kellemetlen helyzetbe kerül a nyilvánosan vállalt véleménye miatt, ha nincs független sajtó. Ha a teljes magyar sajtó, mindenestől a kormány kezében volna, elég lenne csak annyit bejelenteni: „Letartóztatták X.-et, Y.-t rémhírterjesztésért, meg mert Magyarország ellenségei” és mukk sem lenne. Csakhogy még van szabad sajtó, ha kevés is, de akad: és ez a sokat szidott, simfelt, lenézett és gyakran meg is köpködött, szegénylegény média ment utána az ügyeknek, derítette ki, miről is van szó, ennek az írásait olvasták aztán Brüsszelben a magyar kormány fejére. Ha nem volna: azt hazudhatnának bármiről, ami országhatáron belül történik, amit épp akarnak.

Így még nem tehetik meg, de nem is véletlen, hogy nagyobb ellenségének kezeli a kormány ezt a kis, végvári sajtót, mint akárhány világjárványt. Ha ez nem volna, tehetnének, amit csak akarnak, ütik-vágják is, ahol érik – de még van belőle, akad.

Visszatérve a gyulai polgármesterre: meg nem tudnám mondani, mi a mocskosabb lehetőség vele kapcsolatban a kettő közül: az-e, hogy besúgókkal figyelteti az általa vezetett város polgárait, vagy az, hogy maga jár besúgni, fülelni, álruhában, álprofillal.

Szoknyában, hárászkendőben, mint egy Biri néne.

De tán mindegy is: ezt az embert többet soha nem választják meg Gyulán mezőőrön vagy gyepmesteren kívül semminek.

És ez így is lesz jól.

Szele Tamás