Hát eljött ez is, amit – egy nagyon kedves olvasóm kifejezésével élve – a Leghosszabb Napnak nevezhetnénk. Igen, az amerikai választásokról van szó, és ez a nap világszerte nagyon sokunknak lesz hosszú, de legfőképpen a sajtómunkásoknak. Most nem szabad hibázni, melléütni, túlzásba esni vagy lekicsinyelni a híreket: ugyanis a világ sorsa dől el, szemünk láttára.

(Képünk illusztráció)

Az olvasó persze azt várja el, némi joggal, hogy legkésőbb estére valamiféle végeredményt produkáljon neki az ember, de ez sajnos kristálygömb nélkül lehetetlen, bár egy ismerősöm Tarot-kártyát használ, neki Kamala Harris győzelme jött ki, de én inkább mellőzném ezeket a módszereket. A hivatalos eredmény csak 2025 januárjára születik meg, és estére (vagy inkább reggelre) csak csoda esetén lehetne egyértelmű eredményt hirdetni. Ennek az oka az Egyesült Államok választási rendszerében keresendő. Akkor lássuk, hogyan is működik ez.

Amikor az amerikaiak ma leadják szavazataikat, nem közvetlenül magukat az elnökjelöltekre voksolnak. A szavazók az „elektorok” egymással versengő listáira adják le szavazataikat, akik majd december 17-én szavaznak az elnökre és az alelnökre.

Az 50 állam és Washington D. C. elektorait együttesen „elektori kollégiumnak” nevezik. Az az elnökjelölt, aki a választások éjszakáján a nép szavazatainak többségét elnyeri, nem feltétlenül kerül a Fehér Házba.

Ahhoz, hogy egy jelölt megnyerje az elnöki tisztséget, a szavazatok többségét kell megszereznie az elektori kollégiumban.

Hogyan működik az elektori kollégium?

Az elektori kollégium 538 elektorból áll, akik mind az 50 államot és Washington D. C.-t képviselik. Minden állam bizonyos számú elektori helyet, ez három és 54 között van.

Egy adott állam elektorainak számát úgy határozzák meg, hogy összeadják az adott állam összes szenátorának és képviselőjének számát. (A washingtoni kerület három elektori helyet kap - ennyi szavazata lenne, ha állam lenne, és ez a minimálisan lehetséges elektorok száma bármely állam esetében.)

Egy jelöltnek az elektori szavazatok többségére – 270 szavazatra – van szüksége a győzelemhez.

48 államban és Washington D. C.-ben az összes elektori szavazatot az a jelölt kapja, aki az adott államban a nép szavazatainak többségét elnyeri. Ez az úgynevezett „a győztes mindent visz” rendszer. Két állam – Maine és Nebraska – nem a „győztes mindent visz” rendszer szerint osztja ki az elektori szavazatokat.

Az általános választások után az elektorok december második szerdáját követő első kedden találkoznak saját államukban, hogy külön szavazzanak az elnökre és az alelnökre. Idén az elektorok december 17-én találkoznak. Az ülést általában az állam fővárosában vagy az államház épületében tartják.

Az elektori kollégium eredményeit január 6-án a Kongresszus együttes ülése számolja meg és hitelesíti.

Szóval, itt a probléma: a jelenlegi, pengeélen táncoló helyzetben belátható időn belül csak a népi szavazatok összesítését és az elektorok számát, pártállását sikerülhet kideríteni, de azt, hogy ezek az elektorok – a nép képviseletében, de nem feltétlenül engedelmeskedve a közakaratnak – hogyan fognak majd szavazni december 17-én, csak sejthetjük. És ahol sejtés van, nem bizonyosság, ott tévedés is lehetséges. De hogyan alakult ki ez a rendszer?

Úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világ jelenleg legrégebben fennálló köztársasága. Mikor a tizenhárom gyarmat lerázta a brit igát, eleinte még az államforma sem volt egyértelmű, azt csak a Második Kontinentális Kongresszus döntötte el, mely a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazása és aláírása után azonnal Szövetségi Kongresszussá alakult. Rendben van, legyen köztársaság, de hogyan oldják meg a választásokat? Hatalmas távolságokat kellett megtenni az eredményekkel, ráadásul eleinte nem is mindenhol ugyanazon a napon szavaztak: akkor már egyszerűbb államonként elektorokat választani, akik adott időpontban összeülnek és ők maguk szavaznak, az eredmény meg megy Washingtonba. Még sok érdekeset lehetne mesélni az amerikai választási rendszer történetéről, de mi tekintsük inkább az aktuális helyzetet.

Azt látjuk, hogy amennyiben nem következik be váratlan fordulat, ebben a rendszerben lassan születik egyértelmű végeredmény. És pillanatnyilag ilyen csodára nem számíthatunk, a két elnökjelölt fej fej mellett versenyez, még most, a célegyenesben is.

Lássuk az esélyeket – ha egyáltalán beszélhetünk most ilyenekről.

Ez a választási verseny nem hasonlít egyetlen korábbihoz sem, hiszen Donald J. Trump volt elnök, egy olyan férfi, aki lényegében már kilenc éve indul az elnökválasztásokon, áll szemben Kamala Harris alelnökkel, egy olyan hölggyel, aki körülbelül 16 hete indult először. A verseny, amely Trump és Biden elnök közötti visszavágóként indult, egy televíziós vita után, amely véget vetett Biden újraválasztási törekvésének, és megnyitotta az utat Harris nyárközépi felemelkedése előtt, újrakezdődött – és erőszakos fordulatot vett, amikor két merénylőjelölt külön-külön kísérletet tett Trump megölésére.

Már több mint 78 millióan szavaztak. A szavazás utolsó napjához közeledve a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy két olyan jelölt, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól – akik alapvetően nem értenek egyet a gazdaság, a nők jogai és a kormányzás céljainak fontos kérdéseiben –, gyötrelmesen szoros versenyben állnak egymással, és még mind a hét csatatér-államban versenyben vannak.

A közvélemény-kutatások szerint Harris és Trump szinte mind a hét ingadozó államban holtversenyre áll. A kedd esti eredményekből tehát nem az derül majd ki, hogy ki fog nyerni, hanem az, hogy mennyire szoros a küzdelem, és mennyi időbe telhet a győztes kilétének megállapítása.

Az első csatatér-állam, ahol a szavazások lezárulnak, Georgia lesz, keleti parti idő szerint este 7 órakor, amelyet szorosan követ Észak-Karolina, keleti idő szerint este fél nyolckor. A választók többsége mindkét államban megfelelő időben leadta szavazatát, és várhatóan kora este már közlik az eredményeket. A szavazatok túlnyomó többségét mindkét államban valószínűleg éjfélig összeszámolják és jelentik.

Ha Harris valamelyik vagy mindkét államban előnyre tesz szert, akkor több útja is lehet a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazat eléréséhez, és Trump győzelmi esélyei csökkenni fognak. Ha Trump vezet, vagy ha az eredmény szorosnak tűnik, akkor minden Pennsylvania, Michigan és Wisconsin eredményén múlhat.

Pennsylvaniában, amelyet mindkét kampány kötelezően megnyerendő államnak tekint, a szavazóhelyiségek keleti parti idő szerint este 8 órakor zárulnak. Mivel azonban a választási dolgozók csak a választás napján kezdhetik meg a levélszavazatok feldolgozását, a számlálás várhatóan a kedd esti órákig elhúzódik. Michiganben, ahol az utolsó szavazóhelyiségek keleti parti idő szerint este 9 órakor zárnak, 2020-ban és 2022-ben csak a szavazólapok mintegy felét számolták meg éjfélig, bár a közelmúltbeli reformok felgyorsíthatják a folyamatot. Wisconsinban, ahol a szavazóhelyiségek este 9 órakor zárnak, a számlálás késő éjszakáig elhúzódhat.

Trump útját az elnöki székhez sokáig a pennsylvaniai, georgiai és észak-karolinai győzelmekben látták a legvalószínűbbnek. Harris számára Pennsylvania, Michigan és Wisconsin fontos. Ha a kialakuló kép zavaros lesz, akkor nyugaton kell keresni a válaszokat – és ez hosszú várakozást jelenthet.

A két nyugati ingadozó államban, Arizonában és Nevadában este 9-kor, illetve este 10-kor zárulnak a közvélemény-kutatások. De mindkét államban nagymértékben támaszkodnak a levélszavazatokra, és a számlálás napokig is elhúzódhat.

A legutóbbi választásokon a demokrata többségű államok jellemzően a korábbi hagyományaikhoz híven szavaztak, de nem biztos, hogy ez a minta idén is megmarad.

Nem csak a csatatérállamokban kell keresni utalásokat arra vonatkozóan, hogy mit hoz az éjszaka. Van néhány kongresszusi választás a gyorsabban számoló keleti parti államokban, köztük Virginia második és hetedik kerületében, valamint Észak-Karolina első kerületében, ahol egy fordulat nagyobb sikert jelezhet, bármelyik párt is győzedelmeskedik.

2020-ban Trump tévesen bejelentette győzelmét a választások éjszakáján, nem sokkal hajnali 2 óra után, kétségeket ébresztve támogatói körében Biden esetleges győzelmével és magával a választási rendszerrel kapcsolatban – és felszította a mozgalmat, amely végül a január 6-i, a Capitolium elleni támadásban csúcsosodott ki.

Az elmúlt hetekben Trump ugyanezt a forgatókönyvet vette elő, álságosan azt állítva, hogy a szavazógépek megváltoztathatják az emberek szavazatait, és tévesen azt sugallva, hogy Harris csak akkor nyerhet, ha csal.

Mindkét fél óriási kockázatot vállalt idén.

A republikánusok Trumpot jelölték, egy népszerűtlen politikust, aki legutóbbi kampányát elvesztette. Stratégiájuk középpontjába a fiatal, férfi és nem fehér szavazók megszerzését állították, akik nem mindig járulnak az urnákhoz. És a kampányuk nagy részét kiszervezték olyan csoportoknak, amelyeknek kevés tapasztalatuk van ezen a téren.

A demokraták a maguk részéről Biden elnök személyében a történelem legidősebb jelöltjét állították. Amikor a nyomás hatására visszalépett, Harrist támogatták, és egy szokatlan taktikát alkalmaztak: a republikánusok megszólítását.

A választási eredményekből majd kiderül, hogy melyik módszer működött, és melyik nem.

Most azt még nem is érdemes latolgatni, hogy ránk, európaiakra, ezen belül magyarokra milyen hatással lehet egyik vagy másik jelölt győzelme: annyi valószínű, hogy Harris elnöksége Biden külpolitikai doktrínáját fogja folytatni, bár jelentősen szerényebb eszközökkel, és lassú kivonulással az euroatlanti térségből, amennyiben ez lehetséges, ezzel szemben Trump elnöksége esetén az euroatlanti kötelékek sokkal gyorsabban szakadnak majd szét, ugyanakkor nyílt gazdasági konfrontáció várható az Európai Unióval a mesterséges intelligencia terén és Kínával a védővámok miatt. Esetleg ki is léphet az Egyesült Államok a NATO-ból, ha hinni lehet Trump választási ígéreteinek, azt már csak én teszem hozzá, hogy részemről azt sem vagyok hajlandó elhinni Trumpnak, amit kérdez.

Mindenesetre aki bármelyik jelölttől valami jót vár (és nem amerikai), az nagyot fog csalódni: a folyamatok nem kecsegtetőek.

Hosszú lesz ez a nap nagyon. Olyan hosszú, hogy lefogadom: több napig is eltart majd.

Szele Tamás