Forgókínpad

Törvény a törvénytelenségre

2020. május 27. - Szele Tamás

Ha a magyar belpolitika az az úri szalon lenne, aminek a mindenkori kormányzó pártok beállítják, akkor most össze kéne ülnie a becsületbíróságnak, hogy eldöntse, ki kérjen bocsánatot és miért, aztán valószínűleg azzal is telne el a hónap. És nem, nem arról van szó, hogy bármiért is bocsánatot kéne kérni, az csak a kormány fejében van így.

paragrafusok.jpg

Mikor tegnap megláttam Kocsis Máté büszkének szánt követelését, vagyis azt, amit már hallunk egy ideje:

Szégyelljék magukat, akik diktatúrát kiáltottak, és kérjenek bocsánatot!”

annyit mondtam magamban rá, hogy azok meg főképpen szégyelljék magukat, akik diktatúrát kértek és kiáltsanak bocsánatot. Ugyanis – mint már sokszor elmagyaráztam – a felhatalmazási törvénnyel nem az volt a gond, hogy annak alapján megkezdték volna Orbán Viktor piramisának építését, az különben is csak a jövő évi tervben van, az volt vele a gond, hogy lehetőséget adott akár erre is. És bármi másra úgyszintén.

Hogy miért vonták vissza, azt csak sejteni lehet, de azt az úri közönség nem tudja ezzel szemben, hogy nem is vonták vissza. Illetve, úgy vonták vissza, hogy mégsem.

Fogalmazzunk világosan. Magának a felhatalmazási törvénynek az ügyében kedd este, tíz perccel éjfél előtt Semjén Zsolt valóban benyújtott egy törvényjavaslatot, amely a

2020. évi ..... törvény a veszélyhelyzet megszüntetéséről”

címet viseli. Azért nincs száma, mert még csak javaslat, majd, ha megnő, leérettségizik és törvény lesz belőle, száma is lesz. Ez egy rövid, mindössze négy oldalas javaslat, tényleg majdnem csak annyiról van benne szó, miszerint:

Az Országgyűlés felhívja a Kormányt, hogy a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzetet (a továbbiakban: veszélyhelyzet) az Alaptörvény 54. cikk (3) bekezdése szerint szüntesse meg. Hatályát veszti a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény.”

Azért egy kis cián jutott az indoklásba, mert törvényalkotóink nem adhatnak mást, csak, mi lényegük:

Magyarország veszélyhelyzeti intézkedéseivel szemben a kezdetektől fogva példátlan, összehangolt politikai kampány és hisztériakeltés zajlott hazánk határain belül és kívül. Bár az alaptalan támadások szerencsére nem befolyásolták a járványügyi védekezés sikerét, történelmi felelősséget viselnek mindazok, akik a küzdelem legnehezebb időszakában kérdőjelezték meg a rendkívüli intézkedéseket és próbálták meg aláásni a kormányzati döntések legitimitását.”

Én speciel ezt a bekezdést kihagynám, ezt nem lehet törvényerőre emelni, mert ha úriember vagyok, akkor azt mondom, hogy erősen szubjektív, ha nem vagyok úriember, ostoba, tendenciózus hazugságnak nevezem. Na, de nem is vagyok én törvényalkotó.

Akkor most lehet ünnepelni, elmúlt a rút viszály?

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mindenki döntse el, levágja-é a hízott tulkot, én amondó volnék, korai lenne, ugyanis Semjén nem csak ezt a törvényjavaslatot nyújtotta be tegnap este. Ezzel együtt benyújtott egy másikat is

2020. évi ..... törvény a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről”

címmel. És ez már nem olyan rövid, nem négy oldal, hanem kétszáznegyvenhét (247). Jól tetszenek sejteni: ez az a bizonyos feketeleves, ami következik.

Nem véletlenül sikerült ez a második törvény ilyen hosszúra, olyan, mint egy bő krinolin, sok mindent eltakar, még több minden belefér. Egyrészt a veszélyhelyzet helyébe a törvény hatályba lépésekor az egészségügyi válsághelyzet lép, ami nem ugyanaz, csak majdnem. Itt kap kulcsszerepet Müller Cecília, aki a törvény értelmében jogosult javaslatot tenni ennek bevezetésére és kezdeményezheti visszavonását. Kivonatolva:

(1) Az országos tisztifőorvos javaslatára, a miniszter előterjesztése alapján a Kormány rendeletében egészségügyi válsághelyzetet rendelhet el.

(…)

Az egészségügyi válsághelyzet feltételeinek a fennállását az országos tisztifőorvos köteles folyamatosan figyelemmel kísérni, és ha az egészségügyi válsághelyzet elrendelésének a feltételei nem állnak fenn, kezdeményezni a miniszternél, hogy tegyen javaslatot a Kormánynak az (1) bekezdés szerinti kormányrendelet hatályon kívül helyezésére. A miniszter javaslatát a Kormány részére haladéktalanul benyújtja, amelyet a Kormány soron kívül köteles megtárgyalni, és – ha az egészségügyi válsághelyzet elrendelésének a feltételei nem állnak fenn – az (1) bekezdés szerinti kormányrendeletet hatályon kívül helyezni.

Az (1) bekezdés szerinti kormányrendelet legfeljebb hat hónapig marad hatályban, kivéve ha a Kormány annak hatályát meghosszabbítja. A Kormány az (1) bekezdés szerinti kormányrendelet hatályát akkor hosszabbíthatja meg, ha az egészségügyi válsághelyzet elrendelésének a feltételei a meghosszabbítás időpontjában fennállnak.”

Szóval akkor az egészségügyi válsághelyzet olyan, mint a „tömeges migráció okozta”, amiben 2015 óta élünk és amit fél évente hosszabbítanak. És ami most is hatályban van, mellesleg. Akkor most játsszuk azt, hogy szédereste van, és kérdezzük meg, miben különbözik ez a válság az összes többitől? Sokban, kedves gyermekeim, sokban.

Először is abban, hogy

korlátozható vagy megtiltható

minden olyan intézmény és létesítmény működése, illetve rendezvény és tevékenység, amely járvány terjedését elősegítheti,

üzletek működése, nyitva tartása,

az ország egyes területei, illetve Magyarország és más ország közötti - személyforgalom, élőállat- vagy áruszállítás,

az ország egyes területei, illetve Magyarország és más ország lakosainak egymással való személyes érintkezése,

egyes intézmények – így különösen fekvőbeteg-gyógyintézet, valamint köznevelési, szakképző, felsőoktatási, szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti és közművelődési intézmény – látogatása,

egyes területek elhagyása,

egyes élelmiszerek, termékek árusítása, fogyasztása, vásárlása,

az ivóvíz fogyasztása,

meghatározott állatok tartása”

Ez kemény, mint Tarzan sarka és a kád széle együtt, de még messze nincs vége a lehetséges megszorításoknak (melyek egyébként jól láthatóan a válsághelyzetekre vonatkozó általános és korábban megfogalmazott törvényekből származhatnak). A „rémhír-törvényt” ugyan nem tartalmazza ez a javaslat, az a Magyar Nemzet alapján és Orbán Balázs államtitkár szerint:

Fennmarad, ám annak tényállási eleme, hogy csak a különleges jogrend idején lehet alkalmazni, így a veszélyhelyzet megszűnésével az nem alkalmazható.”

Ami azt jelent magyarra fordítva, hogy továbbra is az lesz a rémhír, amit az illetékesek annak neveznek, de ezentúl a korábbi szabályozás érvényes (ami nem mellesleg szintén büntetni rendelte például a közveszéllyel fenyegetést). A könnyebbséget az álhírlapok fogják inkább érezni, a valódi sajtó nem annyira: mi ugyanis általában valódi, bár nem túl kellemes híreket közlünk. No, de ez még majd eldől a gyakorlatban, ahogyan minden más is.

Mert az élet nem egyszerű. Semjén képes volt beadni egy 247 oldalas törvényjavaslatot annak érdekében, hogy ezzel potenciálisan eltöröljön minden egyéb törvényt. Ugyanis benne maradt ám a következő, és ez legalább annyira teljhatalom, mint a Parlament feloszlatása volna:

A Kormány (…) rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

A javaslat az egészségügyi válsághelyzet idejére speciális törvényi felhatalmazást biztosít a Kormány részére, hogy rendeletben a törvényi szabályoktól eltérjen. A szabályok alkalmazásának elrendelésére a Kormány kormányrendelettel lesz jogosult, és opcionális lehetősége lesz az egyes intézkedések kiválasztásában. Ezek az intézkedések tartalmilag azonosak a veszélyhelyzetben meghozott intézkedésekkel.”

Szóval, az a törvény, hogy nincs stabil törvény, csak olyan, és mindig olyan, mindig úgy, ami és ahogyan a kormánynak tetszik. Hiába tudom én fejből esetleg a teljes büntető és polgári törvénykönyvet, hiába tartok be minden törvényt, szabályt és rendelkezést, ha a kormánynak hatalom adatik, hogy ezektől eltérjen, ezeket ne tartsa be. A magyar jogállamiság eseti, alkalmi érdekek játékszerévé válik, eddig sem volt a legtökéletesebb, de most már teljes lesz a káosz.

Akkor összegezzük: megszűnik a veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend?

Meg, törvényt is hoznak rá.

Hogyan szűnik meg?

Úgy, hogy a rémhírterjesztési bekezdéseket és a kijárási korlátozásokat kivéve marad minden, ahogy volt.

Erről is törvényt hoznak.

Meg arról is, hogy szükség és igény esetén a kormány minden és bármely törvényt áthághat.

Hogy is mondta Kocsis Máté, Kovács Zoltán és a többiek, hosszú sorban?

Szégyelljék magukat, akik diktatúrát kiáltottak, és kérjenek bocsánatot!”

Hát, valakinek mindenképpen bocsánatot kell majd kérni a végén.

A fentiek fényében talán azoknak, akik diktatúrát csinálnak.

Mert demokráciában a törvények nem áthághatóak sem miniszterelnökök, sem útkaparók számára.

Ennyit a bocsánatkérésekről.

 

Szele Tamás