Forgókínpad

Raffay és a kőművesek

2020. július 11. - Szele Tamás

Hát megszólalt a szabadkőműves-vitában a kérdés Vastag Bertája, legnagyobb kaliberű jobboldali ágyúja is, Raffay Ernő, olyan kartácsot kiengedvén tüzesen bömbölő torkán, hogy... voltaképpen milyent is? Semmilyent, mintha csak tollpihét okádott volna, parádés Csubakka-védelmet adott elő, és nem túl elegánsan, de teljesen kikerülte magát a vita tárgyát.

raffay_magyaraz.jpg

Hogy a végén kezdjem, mikor még mindenki itt van, nem tették le ezt a hosszúnak ígérkező írást: Trianonról egy büdös szót sem ejt. Egyet sem, pedig az egész azon indult el, hogy Romsics Ignác szerint nincs közük a magyar (és más nemzetiségű) szabadkőműveseknek a békeszerződés kimeneteléhez, Szakács Árpád szerint viszont ellenkezőleg. Romsics védelmében csak Ungváry Krisztián írt (meg itt-ott, főleg itt a sajtó), Szakács mellé felsorakozott a teljes jobboldali szellemi elit. Ungváry rágalomhadjáratot kapott a védelemért, Szakács győzelmi babérban reménykedik, és hatalomban, mely adatik néki a teljes magyar szellemi élet fölött. Itt tartunk most, és mindenki várta, mit fog mondani Szakács szellemi atyamestere, a Szabadkőművesek Ostora, a makulátlan előéletű Raffay Ernő? Micsoda pokoltüzet zúdít a nemzetáruló ellenfélre?

Hát ez inkább csak pásztortűz, mint pokoltűz, még tűzijátéknak sem nevezném. A címe ugyan erős:

Néró késői utódai: a szabadkőművesek

A KERESZTÉNYELLENES IDEOLÓGIA FRANCIA GYÖKEREI A SZÁZADFORDULÓRA HAZÁNKAT IS BEHÁLÓZTÁK”

de mondom, Trianonról szó sem esik benne. Hanem akkor mit mond Raffay? Azon kezdi, hogy:

Az elmúlt hónapokban az újra fellángoló keresztényellenes megnyilvánulások brutalitása sokakban értetlenséget váltott ki. Vajon mi az oka annak, hogy ismét a keresztény jelképeket, a keresztény egyházakat gyalázó baloldali-anarchista megmozdulások még mindig ezt tartják gyűlöletük tárgyának? Pedig van rá magyarázat.”

Hát, mintha emlékeznék olyanra is, hogy a kifejezetten szabadkőműves Washington szobrát döntötték le és gyalázták meg, ezek szerint azok rosszul informált anarchisták voltak. A politikai jobboldal régi hibája, hogy szentül hiszi: kellemetlenségek márpedig csak őket érik, ha másokkal történik, ami velük, arról nem vesznek tudomást. De lássuk azt a híres-nevezetes magyarázatot, mert menten kifúrja az oldalam a kíváncsiság!

A modern korunkra hatással lévő keresztényellenes ideológia a felvilágosodás és a kultúra sokak által nagyra tartott Franciaországában alakult ki az 1700-as évek második felében. Magára talált akkor az Enciklopédia köteteit megalkotó értelmiség és az angol, keresztény alapokon nyugvó szabadkőművességtől az ateista világfölfogás felé elmozduló, egyre radikálisabban materialista francia (úgynevezett latin típusú) szabadkőművesség, főleg a Francia Nagyoriens Nagypáholy.

Akkor menjünk szép sorban. A Francia Nagyoriens ugyan tényleg 1773-ban jött létre, azonban francia nagypáholy volt már 1738-ban is. Skót 1776-ban, azzal együtt, hogy Skóciában a Mary's Chapel Lodge már 1599-ben dokumentálhatóan működött. Az első, szabadkőművesnek tekinthető komolyabb irat, a Regius költemény pedig egyenesen az 1390-es évekből származik és még óangolul van. Maga a modern szabadkőművesség 1717-ben jött létre, mikor Londonban, a Goose and Gridiron kocsmában négy páholy egyesült nagypáhollyá, abból lett végül, nagy vitákat követően a máig létező Egyesült Angol Nagypáholy (United Grand Lodge of Englanf, UGLE). De – és ezt pillanatig se feledjük! – a szakítás a Francia Nagyoriens és az UGLE között csak 1877-ben következik be, ugyanis a Nagyoriens ettől az időponttól nem követeli meg tagjaitól a vallásosságot és ekkor enyhítettek kissé az elvi politikai kérdések megvitatásának tilalmán.

Tehát korábban, 1877 előtt bizony aki szabadkőműves volt, légyen bármiféle, vallásosnak is kellett lennie. Sőt, a máig minden rítus kőműveseire kötelező Andersoni Alkotmány, ami a szabadkőművesség alapokmányának nevezhető, egyenesen úgy kezdődik, hogy:

A szabadkőműves kötelmei

Istenről s a vallásról

A kőműves köteleztetik, elszerződése által, az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedni, és ha a Művészetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba atheistává, sem vallástalan szabadgondolkodóvá. De habár a régi időkben a Kőművesek minden országban amaz ország vagy nemzet vallásán tartoztak lenni, bármely lett légyen is, most alkalmasabbnak vélhető csupán azon vallásra elkötelezni őket, amelyben minden ember egyetért, meghagyván kinek-kinek a maga külön vélekedését, vagyis jó és igaz férfiúnak lenniök, avagy becsületben és tisztességben élőknek, bármely nevezetek vagy hiedelmek különböztessék meg őket, miáltal a Kőművesség az egyesség központjává Lesz, és eszköz igaz barátság kötésére olyan személyek között, kik örökös távolban maradtak volna.

A legfőbb és alárendelt polgári hatalomról

A kőműves a polgári hatalmak irányában békés alattvaló, bárhol lakjék vagy dolgozzék is, és sohasem lehet köze pártütéshez vagy összeesküvéshez a nemzet békéje vagy jóléte ellen, sem nem hanyagolhatja el kötelességeit az alsóbb tisztségviselőkkel szemben, mert, minthogy a kőművesség mindig is szenvedett a háborútól, vérontástól és zavaroktól, ennélfogva a régi királyok és uralkodók igen hajlottak a kézművesek bátorítására, békeszerető és hív mivoltuk miatt, mellyel tettben válaszoltak ellenfeleik okvetetlenkedéseire, és öregbítették az Össztestvériség becsületét, mely békeidőben mindenkor virágzott. Ha tehát egy Testvér a közhatalom ellen lázadóvá lenne, lázadásában nem támogatandó, szerencsétlen emberként bármennyire méltó is a szánalomra, s ha egyéb vétek reá nem bizonyul, ámbár a hív Testvériségnek a lázadást rosszalnia kell és kötelessége, és semminemű bizalmatlanságot vagy politikai gyanúokot fel nem idéznie az azidőszerinti kormányzatban: a Páholyból őt ki nem rekeszthetik, s ahhoz viszonya törhetetlen marad.”

Ez bizony nem épp gyújtogató anarchisták és elszánt vallásellenesek szabályrendszere. Azt mondaná erre Raffay: no, de ő nem a brit szigetekről beszél, hanem Franciaországról. Én meg azt mondom: ostoba érv ez, hiszen az Andersoni Alkotmány minden szabadkőművesre vonatkozott, akkor is, most is. Raffay logikája szerint – bőven részletezi a Nagy Francia Forradalom „szabadkőműves rémtetteit” – a Csatornán túl, de a szakadás előtt a páholyok népe jó gyerek volt, a Csatornán innen meg rossz. Akkor még ugyanaz a csapat.

Ami a rémtetteket illeti: a Nagy Francia Forradalom vezetői között tényleg elég sok szabadkőműves akadt, csak épp – az áldozatok, sőt, a kivégzett arisztokraták között is. Akkoriban a szabadkőművesség értelmiségi-polgári egyletnek is számított, a legtöbb valamirevaló ember, aki elért szellemi vagy gazdasági téren valamit és nem volt bigott módon vallásos, belépett a lakóhelyéhez legközelebbi páholyba. Ráadásul volt olyan periódusa ennek a rémuralomnak, amikor már főleg csak szabadkőműveseket és forradalmárokat végeztek ki – ekkor falta fel a forradalom a saját gyermekeit. Hogyne végeztek volna ki papokat is, nemeseket is, az is gonosz dolog volt meg ez is. De igen nagy szamárság a Nagy Francia Forradalmat – melynek a rémuralom a kisiklása volt, nem a célja – szimplán egyház- és arisztokrácia-ellenes mozgalomnak tekinteni, aztán emiatt kihajítani a Jelenkor Gőzhajójából. Hallott az úr valami emberi jogokról? Na, azokat is akkor hirdették ki.

Igaz, Raffay azoktól is szabadulna, ha tehetné.

De emleget ő magyar ügyeket is, éspedig a XIX. század végi francia szekularizáció kapcsán. Raffaynak magyar földön három dolog fáj: szerinte a magyar szabadkőművesek élükön a budapesti Martinovics és a nagyváradi László Király páholyokkal „le akarták járatni” a katolikus egyházat, be akarták vezetni az általános, titkos, községenkénti választójogot és állítólag „Jászi javaslatára újra kellett volna írni a magyar történelmet”. Ez utóbbira semmiféle bizonyíték nem található, sehol. Mármost annyit azért tartsunk szem előtt, hogy a Monarchiában is fontos volt a szekularizáció, két nagy kérdésben harcolt a tekintélyelvűség és a polgári szabadelvű irányzat: a közoktatás és a polgári házasság osztotta meg a közhangulatot, ezeket nem kívánta egyházi kézben hagyni az ország akkoriban szabadelvű kormányzata. Az általános és titkos választójog inkább egy ideális jövő zenéjének számított – de ezek szerint bizony Tisza politikáját is nemzetellenesnek és liberálisnak kell tartsa Raffay. Csak annyit kérnék, hogy ezt mondja el a miniszterelnök dolgozószobájában is, mert ott áll Tisza íróasztala.

Aztán azzal vádolja az említett páholyokat és Jászi Oszkár körét, hogy „jelentős nyugati, keresztényellenes szabadkőműveseket hívott meg Budapestre”. Mint láthattuk, azt Raffay dönti el, ki keresztényellenes, ki nem az: de hát éneklő kanonokokat és bíborosokat mégsem hívhattak, különös tekintettel arra, miszerint XIII. Leó pápa 1884-ben kiadta a „Humanum genus” enciklikát. Ebben a pápa a szabadkőműveseket a sátán szolgáinak bélyegezte, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek. Sok értelme volt ennek, mivel egyrészt majdnem száz évre lezárt minden párbeszédet, tárgyalási lehetőséget a katolikus egyház és bármilyen szabadkőművesség között, másrészt megvetette az ágyát a máig viruló összeesküvés elméleteknek. De mondom: emiatt nem is hívhattak volna egyházi személyeket vendégségbe Jásziék, hiszen azok kiátkozás terhe mellett szóba sem állhattak velük. Maradt, hogy más szabadkőműveseket hívjanak meg, és egy ilyen enciklika után elképzelhető, hogy a testvériségen belül nem a leginkább egyházbarát hangulat uralkodott.

Lényegében véve Raffay azt akarja mondani a szabadkőművességről, amit írása utolsó mondatában állít:

íme, beérett a francia egyházellenesség Kárpát-medencei vetése.”

Tehát Raffay kétszázötven-kétszáz-száz-százötven évvel ezelőtti francia példákkal véli bizonyítani a száz évvel ezelőtti magyar szabadkőművesek ellenszenvét a katolikus egyház iránt. Melyet általánosnak nevezni hiba volna, de azért teljes mértékű rokonszenvről sem beszélhetünk – a legtöbb magyar szabadkőműves nem is igen foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Trianont Raffay egy szóval sem említi, pedig az volna a vita tárgya.

Ahogy a régi vicc mondja: „Na, ezt kérném jegyzőkönyvbe venni”.



Szele Tamás