Röviden: Földi Lászlónak torpedózhatnékja van, és most nem arra a játékra gondolok, amit órán játszottunk az iskolában, kockás papíron és golyóstollal. Földi admirális egész komolyan szeretné akár így, utólag is megtorpedózni az Átlátszó bérelt gumicsónakját, mert abból Szijjártó Pétert fotózták, amint egy luxusyacht fedélzetén épp megoldja a belorusz kérdést.

Természetesen felmerül, hogy miért nem szabad Szijjártót fényképezni, én első körben arra gondoltam, azért, mert ausztrál bennszülött, és abban hisz, hogy aki lefényképezi, az ellopja a lelke egy darabját, de nem, hanem azért, mert külügyminiszter és mint ilyen, védett személy. Nos, egyrészt el kéne dönteni, hogy védett személy vagy közszereplő, esetleg mindkettő, másrészt javaslom, hogy Magyarország azonnal vásároljon egy rombolót, mely fiumei, vagyis rijekai bázissal az Adrián cirkáljon, amikor szükséges, kísérje a Lady Mrd luxusyachtot és torpedózzon meg minden vízi járművet, amely öt kilométernél közelebb megy hozzá, amikor azonban nem szükséges ez, fosztogassa a velencés gályákat, hogy hozzon valami hasznot is. De mivel drónok elleni védelemről is gondoskodnia kéne, legyen a fedélzeten egy megfelelő platform és egy Bell AH-1 SeaCobra helikopter is a légtér ellenőrzése céljából. Mindezt azért, mert Földi László így látja helyesnek és az ő nyugodt álma mindennél fontosabb.

Na jó, talán a Szijjártóénál nem.

Akkor lássuk a tényeket. A minap az Átlátszó lefotózta a magyar külügyminisztert a fentebb említett kéjbárkán, ami már aggályos dolog, kérdéseket vet fel, például rögtön azt, hogy miből telt neki erre a kis kiruccanásra, hiszen egy ilyen kategóriájú, sőt, pont ilyen ladik napi bérleti díja a G7 szerint 11 millió forint, de ha egy egész hétre kivesszük, akkor kijön laza 63 millióból, szóval a bolondnak is megéri. Elvileg nem is Szijjártó bérelte ki, hanem Szíj László vállalkozó tulajdonában van, így nem kell érte bérleti díjat fizetni, a vállalkozó tisztán emberszeretetből időnként meghívja barátait egy kis csónakázásra. És barátai később nem feledik azokat a maradandó élményeket, melyeket a Lady Mrd fedélzetén szereztek. Ez ennyire egyszerű, ugyan már, szó sincs korrupcióról. Ez tiszta, őszinte barátság.

Csakhogy Szijjártó azt állította pont akkor, amikor a fényképek tanúsága szerint az Adrián, Horvátországban, Biograd Na Morutól 25 kilométerre délre, a Kornati-szigetek alatt, a szárazföldtől mintegy 15 kilométeres távolságra tartózkodott, hogy éjjel-nappal bent van a Külügyben és a világbékét szorosan érintő kérdésekről tárgyal, például a belorusz válságról. Idézzük:

„Minden túlzás nélkül égnek a vonalak miniszterelnöki és külügyminiszteri szinten is a minszki fejlemények kapcsán. Ma reggel a három balti külügyminiszterrel, Edgars Rinkēvičs lett, Urmas Reinsalu észt és Linas Linkevicius litván kollégával beszéltünk, majd egyeztettem Miniszterelnök úrral, aki Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel tárgyalt telefonon.”

Ezt írta hétfőn, mikor a képek készültek. De egy nappal előbb is nagy munkában volt:

„Az európai politikai közvéleményt továbbra is a minszki helyzet foglalkoztatja. Ma telefonon beszéltem is erről Josep Borrellel, az Európai Unió külügyi főképviselőjével és Heiko Maas német külügyminiszter-kollégával.”

Persze lehet, hogy vasárnap még nem volt az Adrián, csak hétfő reggel dobták le a yacht közelében, ejtőernyővel. A másik lehetőség, hogy a Bem tér elköltözött az Adria vizeire. A harmadikat maga a magyar külügy tárta elénk: a miniszter szabadsága alatt is dolgozott, a tárgyalásokat a fedélzetről bonyolította le.

Akkor viszont azonnal bíróság elé kell állítani, minimum gondatlanságból elkövetett államtitoksértésért. Ugyanis ha ő onnan tárgyalt telefonon, e-mailben, azt sehogyan sem lehet tisztességes szinten titkosítani, azt csak az nem hallgatta le, aki nem akarta. És itt érünk el Földihez.

Földi ugyanis a Hit Rádió Gyújtópont című műsorának nyilatkozott a kérdésről. Az a ritka eset áll elő, hogy mielőtt a választ elemezném, előbb a kérdést is szét kell szedjem, mert ritka szép példája az alákérdezésnek. Ennyire hülye újságíró magától ugyanis nem lehet. Azzal kezdett ugyanis a műsorvezető, miszerint:

„Ami engem érdekelne, biztonságpolitikai szempontból, hogy vajon egy újságíró vagy egy fotós, az honnan tudhatja, hogy hová kell menni fotózni, hiszen jómagam is újságíró vagyok, de én még soha nem futottam bele véletlenül ilyen szituációba. Szóval ez egy szerencsés véletlen, hogy a miniszterről ilyen fotó készült, vagy egy tudatosan megkoreografált valami?”

Kedves úr, aki kérdéseddel azt sugalmazod, hogy a gaz Átlátszó éjjel-nappal figyeli a kis, ártatlan külügyér minden lépését, látszik, hogy nem sok időt töltöttél életedben valódi újságírással, valódi szerkesztőségben. A rossebnek van ideje figyelgetni mindenféle politikust, annyi van belőlük, mint a nyű, egyik hülyébb a másiknál, se idő nincs rájuk, se kapacitás. Ezek a dolgok félig-meddig véletlenül szoktak kiderülni. Ugyebár ott volt a minszki válság, és a magyar külügy nagyon hosszú ideig hallgatott (nem, ismétlem, nem gratulált Orbán Viktor levélben sem, másként sem Lukasenkának, az álhír volt). Az világos, hogy minden szerkesztőség, amelyik megengedhette magának, e-mailben kért állásfoglalást a Külügytől, pont azért, hogy ne közöljön marhaságokat. Mármost ha ezekből a mailekből akár csak egyre is Szijjártó válaszol onnan, ahol van, minden tízéves gyerek ki tudja szedni a levélből az IP-címét. Azt beírjuk egy ingyenes geolokációs szoftverbe, mondjuk ebbe és hipp-hopp megvan vagy az ő földrajzi helye, vagy a legközelebbi szerveré. Ha ez a nyílt tenger kellős közepén van a Bem tér helyett, akkor jön a fejvakarás, majd a MarineTraffic nevű, szintén ingyenes program használata. Lássuk csak, mit tud most a Lady Mrdról? Ezt, itt látták utoljára (valószínűleg azóta sem kapcsolták vissza a helyzetjelző-azonosító rendszert):

Ha gyanús a helyzet, még meg lehe nézni a Flightradar24-en, hogy nem repülőgéppel van-e dolgunk, de ez hajó volt. Tehát, honnan tudta az Átlátszó, hol tartózkodik a magyar külügyminiszter? Tőle magától, ingyenes eszközök útján.

Akkor most lássuk, mit válaszolt Földi? Kémkedést sejt a háttérben. Szerinte komolyan meg kell vizsgálni, az Átlátszó „milyen külső szervek számára dolgozik, milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent”. Szijjártó lefényképezése pedig négy rendbeli bűncselekmény, ugyanis nem kértek tőle engedélyt a figyelésére (ja, azt pedig szokás...), a képek közzétételére (közszereplő esetében? Igaz, Borkaitól sem kértek, pedig ő is biztos megadta volna. Csak szépen kellett volna kérni...), sőt:

„A harmadik bűncselekmény, hogy ha egy védett személlyel kapcsolatban hozok információt a köz tudomására. Mert a védett személy pont azért védett személy, hogy azok a támadólagos rendszerek, szervezetek, legyenek azok merénylők, terroristák vagy bárki, aki célpontnak tekint mondjuk egy külügyminisztert vagy egy politikust, információhoz jut, magyarul végre tud hajtani például egy merényletet. Ez egy harmadik, sőt negyedik bűncselekmény. Úgy gondolom, hogy négyrendbeli bűncselekmény történt.”

Értem, ha most lemegyek a sarokra, kiülök a teraszra, kérek egy sört, majd azt látom, hogy a szemközti asztalhoz leül Szijjártó és kér egy capuccinót, akkor én őt nem látom, mert védett személy. Akkor tessék megbeszélni az esetleges merénylővel is, hogy ő sem lássa, ha éppen nyilvánosan flangál, mert ez a közmegegyezés. Ráadásul ha megegyezés szerint nem látja, bántani sem tudja. Kár, hogy a mindenféle merénylőknek semmi érzékük a konvenciókhoz. Faragatlan társaság. Ellentétben a finomlelkű Földivel, aki azonban meg is hozza a verdiktet:

„Jogos lett volna, ha a külügyminiszter emberei elsüllyesztik a csónakot, amivel az Átlátszó fotósa megközelítette a jachtot, sőt, a világon mindenhol ez történt volna, mivel ez merényletnek minősül, és nekik mindenképpen meg kell védeni a védett személyt, aminek hogyha egy támadó oldaláról nézzük, megvan annak a kockázata, hogy ez az életébe kerülhet.” 

Földi már nagyon régóta szeretne hatásosan fellépni a sajtó ellen, mármint az ellen a sajtó ellen, amibe nem ő ír üres óráiban, ugyanis rovata van neki a Magyar Nemzetben – mondjuk úgy, folyamatosan javasolja a részint titkosszolgálati, részint dél-amerikai diktatúrákra jellemző módszerek bevetését minden független médium esetében. Ez tehát nem új dolog a részéről, az új tulajdonképpen csak az, hogy most már idegen felségvizeken is intézkedne.

Összegezve tehát: a magyar külügyminiszter hazudott, arról, hol tartózkodik, ráadásul rosszul hazudott és rosszul bújt el, mert még erre is alkalmatlan, mely tényt a sajtó be is bizonyította. Talán nem kellett volna pont azon a Lady Mrd-on csalinkázni, amin már Mészáros Lőrincet is fotózták volt.

Ennek következtében Földi László szerint meg lehetett volna, sőt, meg is kéne büntetni a sajtót.

Nem a minisztert: a sajtót.

Ha belepusztul, így járt.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Mondjuk Orbán Viktor Budapest kies utcáit járja kicsiny konvojával. Biztonságtechnikai szempontból kiket lehetne lelőni?

Le lehetne lőni az összes gépjármű vezetőjét, amely látótávolságon belül tartózkodik, ugyanis ha ők látszanak a konvojból, ők is látják a konvojt, ha meg látják, tűz alá is vehetik, amennyiben van fegyverük és ez a céljuk. Ha nem, akkor nem, de Földi módszerét követve előbb lövünk, aztán kérdezünk.

Továbbá ugyanebből az okból le lehetne lőni az összes járókelőt, aki 1. látótávolságon belül van, 2. van nála ha nem is fegyver, de mondjuk fényképezésre alkalmas eszköz, tehát okostelefon, márpedig az mindenkinél van.

Ezen kívül bárkit, aki digitális eszközt használ a környéken, mert ki tudhatja, mire használja?

Még ezen kívül bárkit, mert csak, és mert fő a biztonság.

Az csak szerencse, hogy ilyen nem történik, de ha Földire bíznánk, megeshetne minden nap.

Csak én érzem úgy, hogy Földi László nyilatkozatai különös személyiséget és még különösebb lelki-szellemi állapotot tükröznek?

Jobban tenné, ha rendesen szedné a porokat, amiket a doktor úr felírt.

Hátha megnyugodna.

Szele Tamás