Nem könnyű értékelni Donald Trump elnökségének első napját, ugyanis igyekszem a már kész elemzéseket kerülni és csakis a kiadott rendeletekre, folyamatban lévő intézkedésekre hagyatkozni. Mindenesetre ebben külön szakmai segítséget nyújt Trump elnök gondos csapata, hogy a görcs állott volna az ujjukba.

(Képünk illusztráció)

A szakmai segítség ugyanis az volt, hogy abban a pillanatban, amint Trump letette az esküt, kitörölték a Fehér Ház honlapjáról az összes korábbi közleményt, mintha Biden sosem létezett volna. Igaz, ezek pár óra múlva elérhetővé váltak egy külön oldalon, mely azonban az előbb említett, hivatalos honlapról nem elérhető, aki tudja, hol keresse, az megtalálja, aki nem tudja, annak számára feledésbe merül minden, ami a tegnapi nap előtt történt. Ilyenformán az Egyesült Államokban tegnaptól minden másképpen volt, amiről pedig azt hittem, kárpát-medencei specialitás, de lám csak, annyira, ahogy nálunk, máshol is működik. Ám az a lényeg, hogy most már nem zavarhat meg egy-egy korábbi kommüniké, csakis Trump (és kabinetje) intézkedéseit látjuk az oldalon.

Akkor lássuk ezeket az intézkedéseket, bár mindegyikre nem keríthetek sort, ugyanis már a legelső napon is legalább negyven lépett hatályba, ami nagyfokú és szorgos előkészítő munkára utal. De mindenesetre vegyük elő a főbb ukázokat.

• Az Államok invázió elleni védelmének garantálása (vagyis a bevándorlás szigorú szabályozása, négy állam esetében tilalma is).

• Az amerikai nagyságot tükröző földrajzi nevek visszaállítása (ez gyakorlatilag a McKinley-csúcs visszanevezését és a Mexikói-öböl átnevezését jelenti, Amerikai-öbölre – átnevezést, mert az öblöt korábban sosem hívták így).

• A kartellek és más szervezetek külföldi terrorista szervezetekként és speciálisan kijelölt globális terroristákként való megjelölése. (Ebben még volna is ráció, ha nem szerepelne benne a „más külföldi szervezetek” kitétel: egy drogkartellt nem lehet eléggé üldözni, azonban ez a forma lehetővé teszi bármilyen külföldi társaság törvényen kívülivé tételét, sőt, a mexikói drogkartellek esetében a hadsereg bevetését is ellenük. Tehát, ha Trump valamilyen véletlen folytán mondjuk nem kap Nobel-békedíjat, az azt kiosztó bizottságot is terrorszervezetté nyilváníthatja és kiküldheti ellenük a flottát).

• A kisebbségek pozitív diszkriminációjának eltörlése a szövetségi alkalmazottak körében és ugyanakkor létszámstop elrendelése a szövetségi intézményekben egy későbbi rendelkezéssel. (Az világos, hogy az embert kisebbségi volta nem teszi okvetlenül alkalmassá bármely szövetségi munkakörre, legalábbis nem lesz tőle alkalmasabb, mint más, de vannak olyan közhivatalok, amelyekben ez igenis előny, például ha nyelvi vagy felekezeti minoritásokkal kell foglalkozni. Összességében ez olyan párbeszédekhez vezethet majd, miszerint: „Tud navajo nyelven?” „Nem tudok.” „Akkor fel van véve indiánügyi biztosnak.” És ha tudnék?” „Akkor nem vennénk fel.”) Ide tartozik még a Biden-kormányzat „sokszínűség, egyenlőség és befogadás” programjának azonnali leállítása is.

• A nők védelme a nemi ideológiai szélsőségektől és a biológiai igazság helyreállítása a szövetségi kormányzatban. (Értsd: a nők védelme az egyenjogúságtól is. Apa fiú, anya lány, harmadik lehetőség nincs, és J. Edgar Hoover még véletlenül sem volt titokban transzvesztita).

• A Kormányzati Hatékonyság Minisztériumának létrehozása. (Ez olyasmi, mint az a törvény, amely előírja, hogy az összes többi törvényt be kell tartani?)

• Az Egyesült Államok védelme külföldi terroristáktól és egyéb
  nemzetbiztonsági és közbiztonsági veszélyektől. (Azért a belföldi, „domestic” terrorizmusra is érdemes lenne odafigyelni: példának okért a trumpi közkegyelem jegyében épp most engedik ki a börtönből a Proud Boys milícia vezetőit, akik a Capitolium ostrománál jeleskedtek).

• Az Egyesült Államok külföldi támogatásainak átértékelése és újraigazítása. (Magyarul: mától kilencven napig egy vas segélyt vagy támogatást sem kap senki Washingtontól külföldön, utána is majd meglátják, de inkább nem, mint igen).

• Országos energetikai vészhelyet kihirdetése. (Erre különösebb ok nincs, de a nyugtalankodó lakosságot hosszabb áramszünetekkel kiválóan lehet fegyelmezni).

• A középületek külsejének egységesítése és tetszetőssé tétele. (De jó, hogy ez a legnagyobb gondja).

• A halálbüntetés visszaállítása szövetségi szinten és a közbiztonság védelme. (Ez ellen az a legnyomósabb érv, hogy jogtalan halálbüntetés, bírósági tévedés esetén lehetetlen a rehabilitáció – legalábbis a kivégzett alany már kevéssé fogja élvezni).

• Teljes határzár és határfalak építésének elrendelése.

• Az amerikai állampolgárság értelmének és értékének védelme. (Világosabban fogalmazva: annak az elvnek a megsemmisítése, mely szerint mindenki automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot, ha az Egyesült Államok területén született – ezzel baj lesz, ugyanis alkotmányt kéne módosítani hozzá).

• Az amerikai energia- és nyersanyagforrások felszabadítása. (Ahogy Trump a beiktatási beszédében fogalmazott: „We drill, baby, drill”, vagyis „Fúrunk, bébi, fúrunk!”)

• Országos vészhelyzet kihirdetése az Egyesült Államok déli határán. (Természetesen a bevándorlás miatt).

• Volt kormánytisztviselők felelősségre vonása a választásokba való beavatkozásért és az érzékeny kormányzati információk helytelen közzétételéért, valamint az elszámoltathatóság helyreállítása a politikát befolyásoló pozíciókban a szövetségi munkaerőn belül. (Ez teszi lehetővé majdnem az összes közalkalmazott elbocsátását és helyükre engedelmes, hűséges pártkatonák felvételét).

• Az Egyesült Államok kilép az Egészségügyi Világszervezetből. (Nem kell magyaráznom – az oltáselleneseknek is jár egy csont).

• Az amerikaiaknak a külföldi ellenség által ellenőrzött alkalmazásoktól való védelméről szóló törvény alkalmazása a TikTokra. (Röviden: „Kémkedik a Tiktok?” „Kémkedik.” „Hagyjuk?” „Hagyjuk.” „Komolyan?” „Komolyan.”)

• A 2021. január 6-án az Egyesült Államok fővárosában vagy annak közelében történt eseményekkel kapcsolatos egyes bűncselekményekre vonatkozó közkegyelem engedélyezéséről. (Amnesztia a Capitolium ostromlóinak – jövő hétre várom a kitüntetésüket is).

• Az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye alapján kilép a párizsi klímaegyezményből. (Nincs klímaváltozás, az Északi-sark jégsapkája nem olvad és Atlantisz sem süllyed).

• Visszatérés a személyesen végzett munkához a kormányzati munkakörökben. (Ami azt jelenti, hogy nincs többé home office, távmunka – ezt Szijjártó már évekkel ezelőtt bevezette a magyar külügyben, még a világjárvány idején, nem is lett tőle túl népszerű a beosztottai körében).

• A szólásszabadság helyreállítása és a szövetségi cenzúra megszüntetése. (Mármint alt-right narratíva esetén – ennek része a közösségi oldalak moderációjának állítólagos leállítása is, természetesen ugyanez Trump ellenzékére nem vonatkozik. Ellenben szabad az út a konteók, álhírek, manipulációk ellőtt: hallali-halihó, hazudni lesz most jó!)

Innentől kezdve már csak a kabinet és az alkabinet tagjainak kinevezési listájával találkozunk a honlap hírei között, mely névsorról természetesen egyetlen kétes és alkalmatlan jelölt sem maradt le, ott vigyorog Tulsi Gabbardtól Peter Hegsethig mindegyik – komoly castingre lehetett szükség, míg összehozták ezt a szuperlojális, ám teljesen használhatatlan csapatot.

Eddig az intézkedések, most még ejtenék pár szót Donald Trump várható „diplomáciai doktrínájáról”, mármint, ha egyáltalán lesz ilyen és az Egyesült Államok külpolitikáját a közeljövőben nem ad hoc jelleggel hozott, indulati-érzelmi alapú döntések fogják jellemezni.

A második világháború után kialakult berendezkedés – szándékosan nem használom a „világrend” kifejezést, mert csonkig koptatták a különböző szélsőségesek Nyugaton is, Keleten is egyaránt – a kompromisszumokra épült. Ami azt jelenti, hogy egyetlen állam sem járt maximálisan jól, de egyik sem járt nagyon rosszul sem. Ez persze állandó egyensúlyozást követelt, és az egymással szemben álló érdekek figyelembe vételét minden pillanatban. Nagyon komoly előnyei voltak ennek: stabilitás, a határok sérthetetlensége, a gazdasági és politikai egyezmények betartása és folytonossága, ami lehetővé tette a hosszú távú programok megvalósítását, de most Trump, Putyin és kisebb mértékben Hszi Csin-ping nekiállt, hogy véget vessen ennek a korszaknak.

A mai zsarnokok birodalmakban és azok befolyási övezeteiben gondolkodnak, az összeérő határokon állandó konfliktushelyzetekkel, mely állapot egyfajta permanens hidegháborúhoz vezet majd, ami azonban sosem fajul világháborúvá. Példaként említhetjük Ukrajna helyzetét, ahol a probléma megoldása helyett a nagyhatalmak minden áron a konfliktus konzerválására törekednek. Egy ilyen világban, ami nagyon rövid időn belül eljut a tömbök egymástól való tökéletes elszigetelődéséhez, és már a gondolatok sem terjedhetnek benne szabadon, az egyének vándorlásáról pedig szó sem lehet, a diktatúrák eddig sosem látott uralma valósulhat meg. Gondoljunk bele: nem csak a gazdasági menekültek befogadása lesz tilos, de a politikaiaké is. Márpedig ha nem lehet emigrálni, nincs ez a végső menedék szükség esetére, csak a hősök és az őrültek fognak felszólalni a diktátorok ellen.

Megvalósulni látszik Fichte zárt kereskedőállama, melyet már maga a szerző is a francia forradalom ellentétének szánt, olyan jellemzőkkel, hogy még az államokon belül se legyen forgalma sem a javaknak, sem az eszméknek: ahol kukorica terem, ott egyen a lakosság kukoricát, ahol szénbányák vannak, egyen szenet. Ha nem bírják megemészteni, az az ő bajuk: fő, hogy a hiperszuverén állam eszméje ne sérüljön. Ez a világgazdaság mai, globalizált állapotában elképzelhetetlen – tömegek pusztulásával és új középkor eljövetelével járna, természetesen a technikai szint visszaesése mellett. Hiszen például az az ország, az a terület, ahol nincs tantál, képtelen lenne elektronikai eszközök előállítására, az meg, ahol van, de nincs mondjuk réz – úgyszintén. Abban a helyzetben pedig a bolygó egyetlen övezete sincs, hogy mindenben bővelkedjék.

Tehát a szuverenizmus, főként annak a most megjelenő, radikális formája egyenes úton vezet a civilizációnk pusztulásához. Egységes, birodalmi Föld a tömbök közötti erőegyensúly kialakulása miatt nem jöhet létre, sőt, pont ez az egyensúly tartaná fenn a rendszert, amit kínai mintára „hadakozó fejedelemségek korának” nevezhetnénk. Ez azonban egyáltalán nem érdekli a fent említett urakat, ahogyan az sem, hogy ha mondjuk Kína nem kereskedik a világ többi részével, 1,8 milliárd ember marad éhen minden nap Kelet-Ázsiában és legalább ugyanennyi fog fázni ruhák híján az euroatlanti világban vagy az Oroszországi Föderációban. De kit érdekel? Ja, őket, de a vezetőiket nem. Ilyenformán a várhatóan birodalmakra és befolyási övezetekre épülő külpolitika maga lesz a csőd, de Trump erre készül, mint a fentiekből is láthatjuk.

Volna egy javaslatom, kérem. Felejtsük el a már amúgy is idejétmúlt és kiüresedett „Egyesült Államok” megnevezést, és használjuk helyette Trump birodalmának új nevét.

Legyen Észak-Amerika tegnaptól egyszerűen South Park, Trump pedig vegye fel az Eric Cartman nevet.

És akkor minden egyből a helyére kerül.

Szele Tamás