Mióta Donald Trump elfoglalta az elnöki széket, nem tett komolyabb említést Grönland és Kanada annexiójának tervéről, azonban beiktatása után igenis említette Panamát és az ott üzemelő két kínai kikötőt. Azzal viszont valószínűleg nem számolt, hogy északi annexiós terveinek korábbi hangoztatásával veszélybe sodorja – Alaszkát, mely most is az Egyesült Államok része.

(Képünk illusztráció)

Annyira az, hogy a tegnap nyilvánosságra hozott intézkedések közül az egyik pont Alaszka erőforrásainak „felszabadításával” foglalkozott, ugyanis a Biden-adminisztráció – környezetvédelmi okokból – tiltotta az állam területén a nyersanyag-kitermelések egy részét, de a tilalmat Trump most feloldotta. Moszkva viszont nem lenne az, ami, ha legalábbis a spekuláció szintjén, de nem kovácsolna fegyvert, sőt, potenciális casus bellit Trump önfeledt fecsegéséből. Ezzel foglalkozik a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya, melyet a következőkben ismertetek.

Donald Trump amerikai elnök az elmúlt hónapokban számos ellentmondásos megjegyzést tett az Egyesült Államok és szomszédai kapcsolatáról – többek között Grönland és Kanada annektálását javasolta. Kijelentette, hogy Washington „támogatása” Kanadának túlmutat a kereskedelmen, az Egyesült Államoknak meg kell védenie Kanadát, amelynek „nincsenek tényleges fegyveres erői”. Ezek a retorikai provokációk nem maradtak észrevétlenek Oroszországban, amely történelmileg amúgy is hajlamos a területi expanzióra. Az orosz kommentátorok Trump elnök Kanadával és Grönlanddal szembeni kijelentéseit Moszkva régóta fennálló törekvéseinek újbóli igazolásaként használják – és a Kínai Népköztársaság is kihasználhatja a lehetőséget.

Grönland földrajzi helyzete stratégiai fontosságú, és kritikus jelentőségű az észak-amerikai biztonság szempontjából. A sziget széles körű autonómiát élvez Dánia fennhatósága alatt, és dán pénznemet használ, de nem tagja az Európai Uniónak. Az Egyesült Államok 1946-ban megkísérelte megvásárolni a szigetet Dániától 100 millió dollárért, de nem járt sikerrel. Trump 2019-ben, első elnöki ciklusa alatt is hangoztatta a „Grönland megvásárlásáról” szóló elképzeléseit. Most újra felmerült benne az ötlet, de a hírek szerint sokkal határozottabban és erőteljesebben próbálja megvalósítani a tervet. Trump mellett a világ talán leggazdagabb embere és közeli munkatársa, Elon Musk is kijelentette – annak ellenére, hogy nem választott tisztségviselő vagy tagja az amerikai kormánynak –, hogy amennyiben Grönland lakossága jelezné csatlakozási szándékát az Egyesült Államokhoz, azt Washington nagyon szívesen fogadná. A grönlandi vezetés hivatalos nyilatkozatában leszögezte, hogy bár a sziget nem eladó, „Grönland várakozással tekint a következő amerikai kormányzattal és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) más tagállamaival való együttműködés elé a biztonság és stabilitás szavatolása érdekében az északi-sarkvidéki térségben”.

Az Egyesült Államok az elmúlt években nagyobb figyelmet fordított az Északi-sarkvidéki térségre. A legtöbb orosz szakértő Trump Grönland iránti érdeklődését a sarkvidéki geopolitikai versenynek tulajdonította. Egy ultrakonzervatív agytröszt nevében az Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetének (RISS) vezetője, Ilja Kravcsenko kijelentette, hogy Trump Grönlanddal kapcsolatos retorikája „a nemzetközi közösség reakciójának kezelésére tett kísérlete”. Továbbá azt nyilatkozta: „Washingtonban most az a vélemény terjedt el, hogy az északi-sarkvidéki régiót sokkal intenzívebben kell fejleszteni, hogy akadályozzák Oroszország előretörését. Mindez beleillik az Oroszországgal szembeni elrettentés amerikai koncepciójába”. Konsztantyin Blohin, az Orosz Tudományos Akadémia Biztonsági Problémák Tanulmányozásával Foglalkozó Központjának Amerika-szakértője szerint Trump retorikája „valószínűleg kevésbé szól Grönland megvásárlásáról, mint inkább a tárgyalások megkezdéséről Dániával az amerikai katonai infrastruktúra-telepítés jobb feltételeinek kialkudása céljából”.

Az Egyesült Államok sarkvidéki törekvéseinek növekedését elsősorban a régió gazdag természeti erőforrásai és az Ázsia és Európa közötti legrövidebb közlekedési ütőérhez, az Északi-tengeri útvonalhoz való hozzáférés indokolja. A Grönlandon és Kanadán keresztül történő hozzáférés az Északi-sarkvidékhez megnyitná a legrövidebb utat a ballisztikus rakéták számára az Egyesült Államokból Oroszországba. Blohin azt is hozzátette, hogy Trump nem gondolja komolyan a retorikáját, hanem egy klasszikus tárgyalási technikát alkalmaz, és úgy véli, hogy egy stratégiát látunk az amerikai katonai előőrsök kiépítésére az Északi-sarkvidéken.

Az orosz propaganda egyébként már régóta próbálja felhasználni Grönlandot és az őslakosok véleményét a helyiek és a Nyugat közötti szakadék növelésére. Az utóbbi időben Oroszország propagandistáinak támadása fokozódott, sőt, érveket is felvonultatnak:

„Grönland őslakosságának többsége nem akar amerikai gyarmattá válni. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a helyieknek a hangját, akik a függetlenség mellett érvelnek, és Grönland gazdasági helyreállítását kizárólag a Kínával folytatott szoros együttműködésben látják. A jövőben egy ilyen forgatókönyv geopolitikai szempontból előnyös lenne Oroszország számára, amely megfelelő és pragmatikus partnert kapna sarkvidéki projektjei megvalósításához.”

– írta a Russtrat.ru, 2024. augusztus 23-án (mely az Oroszországi Föderáció – és talán az SZVR, az orosz külföldi hírszerzés – nem hivatalos geostratégiai szócsöve). Ez ironikus, figyelembe véve Oroszország imperialista múltját és azt, hogy továbbra is elnyomja az Oroszországi Föderáción belül élő, függetlenségre törekvő őslakos lakosságot.

Kanada is Trump retorikai nyomásának célpontjává vált. Egyik beszédében Trump azt állította, hogy az Egyesült Államok „szubvencionálja” a kanadai gazdaságot, és nem kap ezért megfelelő ellenértéket. Gúnyolódott Justin Trudeau kanadai miniszterelnökön is, „Kanada kormányzójaként” emlegetve őt, arra utalva, miszerint Kanada jó úton halad afelé, hogy az Egyesült Államok 51. államává váljon. Az orosz média örömmel vette célkeresztbe az Ottawa és Washington közötti szakadást. Az X-en az orosz külügyminisztérium kijelentette: „A lemondó kanadai miniszterelnök, aki feláldozta nemzetének szuverenitását az amerikai vezetés alatt álló »szabályokon alapuló rendnek«, megpróbál »jó képet vágni egy csúnya játékhoz«, és nyomást gyakorolnak rá, hogy engedje Kanada belépését 51. államként az Egyesült Államokba. Úgy tűnik, a kanadai nemzeti büszkeség vonata elhagyta az állomást...”

Később az orosz média továbbra is lelkesen méltatta Trump megjegyzéseit az országnak az Egyesült Államokba való felvételéről, és Trump bejelentéséről, hogy kész gazdaságilag megbüntetni Ottawát, ha ez nem valósul meg.

A legtöbb orosz szakértő azonban meglehetősen szkeptikusan szemléli Trump fenyegetőzését Kanada „annektálásával” kapcsolatban. Pavel Dubravszkij politológus szerint az számít, hogy Trump mit tesz beiktatása után, nem pedig a korábbi retorikája. Egy kapcsolódó kommentárban Szergej Mihajlov, a RISS vezető munkatársa „a politikai megfélemlítés kirívó példájának” nevezte Trump viselkedését, amelyben Trump előkészíti a terepet a további tárgyalásokhoz a kérdésben, és így erősebb pozíciót foglalhat el.

Még ha Trump retorikája mind Kanadával, mind Grönlanddal kapcsolatban csak egy trükk is, amelynek célja az amerikai alkupozíciók megerősítése, Oroszország minden bizonnyal megpróbálja majd kihasználni ezt a helyzetet. Szergej Mironov, az orosz Állami Duma „Igazságos Oroszország” frakciójának vezetője például az X-en kijelentette: „Kanada? Grönland? Elkerülhetetlenül szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy Alaszkát visszaszerezzük Oroszországnak. Számos okunk van arra, hogy az 1867-es alkut törvénytelennek nyilvánítsuk”. Figyelemre méltó, hogy (ultra)konzervatív orosz katonai szakértők egyre gyakrabban hivatkoznak az „alaszkai kérdésre”, kijelentve, hogy az Északi-sarkvidéken zajló fejlemények Ukrajna helyzetéhez hasonlítanak, ahol a Nyugat azt tervezi, hogy megtámadja Oroszországot, amint katonai képességei lehetővé teszik ezt. Így egyes orosz szakértők máris megelőző intézkedéseket sürgetnek, például egy „különleges katonai művelet végrehajtását Alaszkában”. Ezt a korábban kirobbantott regionális konfliktusok mintái alapján lehetne végrehajtani, mint például a 2014-es ukrajnai konfliktus esetében, ahol Oroszország aktívan részt vett a konfliktusban anélkül, hogy fegyveres erői közvetlenül részt vettek volna benne. Tekintettel a Svalbard-szigetekkel kapcsolatos feszültségekre és a finn–orosz határon mesterségesen generált „migránsválságra”, lehetséges egy olyan forgatókönyv, amelyben Oroszország – félkatonai vagy irreguláris alakulatai révén – sokkal magabiztosabban és provokatívabban léphet fel az Északi-sarkvidéken.

Mi ebből a tanulság? Először is az, hogy ha az ember össze-vissza beszél, mint Trump, az felhasználható ellene, akár a legmeglepőbb módon is. Másodszor: aki azt hiszi, hogy Alaszka orosz annexiójának lehetősége most merül fel először, az nagyon téved. Szó volt már erről 2021 vészjósló decemberének végén is, mikor Putyin ismertette ultimátumát a NATO számára. Ebben ugyanis szerepelt egy olyan követelés, mely szerint a NATO el kell távolítsa minden alakulatát és fegyverzetét az Oroszországi Föderációval szomszédos államokból. Ez első hangzásra még teljesíthetőnek tűnt volna sokak számára, hiszen a felületes szemlélő úgy látja, hogy csak a balti államok kiürítése vált volna szükségessé, ám aki jobban ismeri a térképet, keserűen csóválta a fejét: Kalinyingrád miatt Lengyelország is veszélyben forgott, a Bering-szoros miatt pedig – a feltételek elfogadása esetén – az egész Amerikai Egyesült Államokat le kellett volna szerelni (a Kuril-szigetek miatt pedig Japánt úgyszintén). Nyilvánvaló, hogy erről szó sem lehetett, akármennyire is létezik a közös amerikai–orosz határ Alaszka és Csukcsföld között. Putyin tudta, hogy lehetetlent követel, és szándékosan, cinikusan cselekedett így, hogy ürügyet teremthessen az Ukrajna elleni támadásra.

Lehetséges volna egy orosz támadás az amerikai Észak ellen? Éppenséggel igen, ha rajtaütésszerűen hajtanák végre. Más kérdés, hogy Oroszország nem volna képes tartani a megszerzett területeket, és egyéb frontokon nagyon komoly veszteségekkel kellene szembenéznie, hiszen ez háborúhoz vezetne az Egyesült Államokkal. Mindezzel együtt a támadás lehetősége nem kizárható, ha nem is túl valószínű. Grönland és Kanada annexiója már sokkal közelebb hozna egy ilyen lépést a megvalósuláshoz, hiszen az Északi-sarkvidék az a dúsgazdag és kulcsfontosságú terület, amiért most versengenek a nagyhatalmak. Hogy miért nem elég Oroszországnak az a hatalmas része, ami már eddig is hozzá tartozik? Azért, mert nekik semmi sem elég.

Mindenesetre egy invázió esetén az oroszoknak nem csak az amerikai védelemmel kéne számolniuk. Hanem a grizzlymedvékkel is.

Ha Trump tényleg Peter Hegsethre bízza a Pentagont, ez utóbbiak lesznek a veszélyesebb ellenfelek.

Szele Tamás