Mindenféle jelek mutatkoznak a Hadak Útján, azonban Ady Endrére rácáfolva a legkevésbé sem tűnnek vörösnek: viszont mégis arra utalnak, hogy Hunniában valami készül. Pontosabban a magyar sajtóban. Viszont nem lehetünk optimisták, nem úgy tűnik, mintha jó dolgok készülődnének, aki okos, az most betáraz és feszülten figyel, mert bárhonnan jöhet a baj.

Jelek a Hadak útján (Budapest)

Az első hír, amit érdemes szemügyre venni, némiképp tragikomikus. Olvasgatja az ember a 888-at, mert tudni kell, mit gondolnak a túloldalon, akkor is, ha semmi jót és egyszer csak tágra nyílik a szeme. Rendben van, a vezércikk náluk összesen egyfajta szokott lenni, vagyis verbális aknatűz az épp kinevezett ellenségre, tekintet nélkül arra, hogy az illető vétkes-e bármiben vagy sem, esetleg egyáltalán létezik-e, ők propagandalap, ők – saját önmeghatározásuk alapján – „faszagyerekek” (hogy kinek a f...a, az nem is kérdéses), ez egy ilyen műfaj, ők egy, a kormány végbelébe előretolt helyőrség, mely oda van telepítve és nem is kívánja elhagyni állomáshelyét.

Igaz, nem csak a vezércikk szokott náluk ilyen lenni, hanem az összes többi is, de hát tudtommal egész szép fizetéseket adnak, nem szűkölködnek ők állami támogatásban, kormányközeli reklámban sem, mindennek ára van, ők megadják a császárnak, ami a császáré, megkapják a zsoldjukat busásan, amíg nem tekintjük az orgánumot hírforrásnak, addig ez szimplán egy erősen célorientált üzleti vállalkozás.

De a mai vezércikktől egy világ omlott össze bennem. Miről szól? Nem Soros, nem genderlobby, nem szabadkőművesek, sőt, nem is a Színház- és Filmművészeti Egyetem a témája. De nem ám.

Az a címe, hogy:

„Linképítés fontossága a Google rangsorolásánál”

Tessék? Igen, online szerkesztők ismerik ezt a fogalmat, ez a SEO, a Search Engine Optimalization, ami lényegében véve arról szól, hogy miképpen szerkesszük és promotáljuk az írásunkat, ha azt akarjuk, hogy a keresőben előrébb kapjon helyet (az már más kérdés, hogy mivel manapság nagyon kevesen nyitják meg a médiaoldalakat natívan, keresőből, ez mennyire növeli a forgalmat, de tény, hogy valamennyire igen). Ezt az algoritmust leplezték volna le a faszagyerekek? Lássuk csak!

Nem lepleztek le ők semmit, az írás egy műszaki ismertető, ráadásul semmi új nincs benne, bár üdítő azt olvasni a 888-on, miszerint:

„Hogyan lehetünk hitelesek a linképítéssel?

Úgy, hogy az oldalunkon valóságos információkat közlünk létező olvasóknak.”

– elképzelem, ahogy a Géfodor elolvassa, homlokára csap: „Ez volt hát a hiba! Ezt nem tudtuk!” – és holnaptól megváltoznak, gyökeresen, szőrcsuhát öltenek, Canossát járnak és munka előtt, valamint után kisegítő önkéntes támogatást nyújtanak nagy bűnbánatukban a Lókórház kedvesnővéreinek. Nem, ettől nem kell tartani: ez a vezércikk, mint az alján látható „(X)” is mutatja, nem egyéb, mint egy fizetett közlemény, egy hirdetés. Mivel a Google-től származik, elég zsíros is lehet. Annak van egy diszkrét bája, hogy abban a lapban hirdet a Google, amely egyébként a techóriások államosítását propagálja, sőt, tulajdonképpen ezt az ötletet maga a Századvég találta ki, de ha a Google-nek van arra pénze, hogy iyl módon alázzon egy arra méltó orgánumot, én nem szólok bele. Nem is szólhatok, különben. (Update: már nem vezércikk, már csak második és megy lefele. Kár. Reggel még vezéranyag volt – nem baj, látszik így is szépen).

De azért különös. Eleinte azt hittem, valami helyreigazítási pert nyert a techóriás és annak a következményét látom, vagy egy peren kívüli megegyezését, de tévedtem: ugyanis kicsit lejjebb találunk egy másik ilyen fizetett írást, annak az a címe:

„Hogyan változik a gyorskölcsön THM-je 2021-ben?”

Az alatt is ott virít az „(X)”.

Hát mi lett, urak? Azt nem is gondolnám, hogy elengedték volna Géfodor kacsóját a kormányközeli hirdetők, hiszen ott látom virítani a reklámokat, ahol eddig is, szóval arról nincs szó, hogy hirtelen lezuhant volna a bevétel, de ilyen terjedelemben reklámanyagokat azért nem szokás közölni, pláne nem kiemelt helyen. Azt kicsit lejjebb szerkeszti be a szakember, mert rendben van, hogy utcalányok vagyunk, de nem kéne ezzel még ordítva dicsekedni is. Az azonban a szakmai következetesség valódi paródiája, hogy két ekkora reklámcikk után képesek bent hagyni az

„Indexes hullarablás: kábé havi egymilliót tarhálna minden 444-es az olvasóktól” 

című opuszt. Mely szerint a 444-nek bűne, hogy támogatást kér az olvasóktól. Nemsokára az olvasók bűnéül is veszik, ha támogatják, de ha a 888 ennyivel jobban áll anyagilag, ha nekik nincsenek gazdasági problémáik, akkor mire véljem azt a két reklámcikket ott, feljebb? Valami sürgős és komoly kiadásuk támadhatott, maradjunk annyiban, hogy már nem fiatalok, és kell a pénz.

Kinek ne kellene? Az a nem mindegy, mit kell érte tenni. Nem kéne mindegy legyen azoknak sem, akik a Média1 szerint a régi Index.hu-hoz mennek. Itt komoly tényezőként kell tekintetbe vennünk a magyar közönség egyes esetekben betegessé fajuló jóhiszeműségét és hajlamát a formális logika követésére, ugyanis törvényszerűen el fog hangzani az a vélemény, miszerint „még nem is indult el az új csapat, honnan tudom, hogy kormánypártiak lesznek?” Hát, mondjuk így, feltételezem. Éspedig joggal. Lássuk, kikről derült ki legutóbb, hogy leszerződtek – annak dacára, hogy aki odamegy dolgozni, hosszú távon lehetetlenné válik a szalmában?

Balogh Ákos Gergely főszerkesztő-helyettes keze alá, akinek múlhatatlan érdemei vannak, hiszen az ő cége üzemeltette 2010 és 2014 között az orbanviktor.hu-t, illetve a Mandinernél volt főszerkesztő néhány évvel ezelőttig?

Nem, név szerint mégsem pécézném ki őket.

Tudom, milyen az újságíró-munkanélküliség, milyen a cifra nyomorúság, amikor az utolsó pénzből megy az ember interjút készíteni, és az utolsó utániból hívja meg az alanyt egy italra (az alanyok ilyenkor mindig jobbfajta whiskyket kérnek...). Jönnek azonban még meglévő munkahelyekről is, sőt, kormánylapoktól: de hát jönnek mindenhonnan. Érdekes módon pont annak a két munkatársnak, akinek a nevét olvasva azt mondtam: „ezeknek sajnos tényleg van közük a szakmához” Magyar Nemzetes múltja van: igaz, ők külpolitikai újságírók. De jönnek Nők Lapjától, Blikktől, Magyar Narancstól, régi Népszabadságtól volt munkatársak (azért ne feledjük, a magyar sajtóban elég nagy az átmenő forgalom, az ember élete folyamán sok lapnál megfordul, én is szerkesztettem már nagy nyomor idején „Intelem” címmel vallási lapot, de írtam autós szaklapba is vagy női magazinba, könyvajánlókat), szóval az, hogy ki hol volt munkatárs, nem igazán ad olyasféle „eszmei-ideológiai alapot”, amilyenre a legtöbb olvasó gondol, még a politikai alapállást sem határozza meg teljesen – ha így lenne, nekem most erősen neoprotestáns lelkésznek kéne lennem, sportkocsival, és egy lányiskolában kéne irodalmat tanítanom, melynek még az ellenkezőjéről sincs szó.

Szóval, ír az ember, amit kell – bizonyos határok között, mert van, amit pénzért sem. Mert kell az, csak, mint említettem, nem mindegy, mit kell tenni érte. Az se véletlen, hogy az Index.hu-nál elsőként a fotórovat és a sportrovat állt fel, hiszen ennek a kettőnek van a legkevesebb köze a magyar belpolitikához. A többivel már baj lesz – vagy nem lesz baj, mert mégiscsak jönnek a jelentkezők. Ők sem fiatalok már és kell a pénz.

Egy dologban viszont biztos vagyok. Bármi is legyen a célja a kormánynak az Index.hu-val – több forgatókönyv is felmerült, az el-Origósítástól (ez eléggé valószínűen hangzik) az eljelentéktelenítésig, elbulvárosításig, az nem fog úgy sikerülni, ahogy tervezik. Nem fog, ugyanis a sajtóban még a szakértők is képesek kudarcba fulladó terveket letenni az asztalra, az akció irányítói ráadásul nem is szakemberek, és ez nem ingatlanfejlesztés, amihez értenek is a maguk módján. Itt nincs terv, amit be lehet tartani, itt a lapindító értekezlet után csak egy biztos: hogy az nem lesz a lapban, amit megterveztünk, mert zajlik az élet.

Különben itt tenném fel a kérdést, mert látom, másban nem merült fel: ha olyan kiváló ötlet volt a rovatok és általában az újságírói munka kiszervezése kis, külső cégekhez, akkor miért nem alkalmazzák?

Mert az Index.hu minden jel szerint teljesen hagyományos rovatrendszer és alkalmazotti jogviszonyok szerint szerveződik újjá.

Vagy múlt hónapban még jó ötlet volt, ebben már nem az?

Mondom én, valami jelek mutatkoznak a Hadak Útján. Hogy teljes legyen a képzavar, hidegen fújnak a jelek, azok nem jót jelentenek.

Még idekívánkozik, hogy szeptember elsejétől most már csak elindul az online magyar nyelvű Szabad Európa, nem, mint rádió, hanem mint oldal, mint médium, csak most már az kérdéses, hogy milyen vezetés alatt: utoljára úgy volt, hogy Steve Bannon visszakerül a Fehér Ház kegyeibe, és ezáltal feltétlen híve, Gorka Sebestyén kapja meg a magyar SZER vezetését, de Bannont a minap lecsukták csalás miatt, szóval a csoda tudja, ki lesz ezek szerint a főnök, bár láttam én már lapot, oldalt főszerkesztő nélkül is működni. Azért nagyobb összegbe nem fogadnék, hogy a SZER bármelyik hagyományához is hű marad, ne feledjük: Trump Washingtonja egészen más viszonyban van Orbán Viktor Budapestjével, mint mondjuk Nixoné volt Kádáréval. Mindegy, legyen csak ez az oldal: nem kér enni. Meg az Egyesült Államokban is lesz elnökválasztás nemsokára.

Meglátjuk, mindent meglátunk. A magyar sajtó recseg-ropog, a hirdetési piac egyre meglepőbb jelenségeket produkál, lapok jönnek és mennek, sőt, egyesek úgy mennek, mintha jönnének, mások ellenkezőleg, lesz majd valami Szabad Európánk, ami nem az, aminek mindenki gondolja és az benne a tragédia, hogy még évekig nem fog leesni a nagyérdeműnek, hogy itt csak a név azonos – a helyzet pedig egyre romlik.

Nem vagyok optimista, komoly válság elébe nézünk.

Meglehet, nem csak a magyar sajtóban.

Meglehet: nem csak a sajtóban.

Szele Tamás