Keveset tudunk az orosz oldalon szolgáló észak-koreai erőkről, és ez egyáltalán nem véletlen: ők maguk is igyekeznek gondoskodni arról, hogy ne maradjon nyoma se a Kurszki Területen lezajló bevetésüknek. A Vazsnoje Isztorii () összeszedte azt a nem túl sok hiteles információt, amit eddig sikerült összegyűjtenie róluk az ukrán (leginkább hírszerző) szerveknek, és ezek sok szempontból cáfolják az „alultáplált, képzetlen” koreai gyalogságról kialakult sztereotip képet. Tehát: tekintsük a részleteket!

(Képünk illusztráció)

Hány észak-koreai katona harcol Oroszországért?

Mintegy 12 000 észak-koreai katonát vezényeltek át Oroszországba, ilyen becsléseket adott a dél-koreai hírszerzés és Vlagyimir Zelenszkij. A dél-koreai szolgálat szerint négy dandár, köztük a 11. hadtest tagjai, az úgynevezett rohamhadtest utazott Oroszországba. „Ez egy nagyon ütőképes egység, meglehetősen félelmetes hírnévvel. Különleges erőkről van szó” – magyarázta a Vazsnoje Isztoriinak Fjodor Tertickij, a szöuli Goryeo-egyetem oktatója, a KNDK hadseregének szakértője.

Hivatalosan Moszkva és Phenjan nem erősítette meg az észak-koreai kontingens kiküldését és harcokban való részvételét, de nem is tagadta. Amikor októberben megjelentek az első fotók és videók a KNDK katonáiról az orosz katonai egységekben, Vlagyimir Putyin azt mondta:

„A képek – komoly dolgok. Ha vannak képek, az azt jelenti, hogy ábrázolnak valamit”.

Ettől bizonyára sokkal okosabb lett mindenki, ugyanis vajmi nehéz elképzelni egy olyan képet, ami semmit sem ábrázol, ez alól kivételt képez Kazimir Malevics festménye, a Fehér alapon fehér négyzet. Más kérdés, hogy Malevics Putyinnal ellentétben viszont ukrán volt. De térjünk vissza a harctérre.

A néhány hete tartó harcok során az észak-koreai áldozatok száma három-négyezer halott és sebesült volt, a dél-koreai és az ukrán hírszerzés egybehangzó becslései szerint. Ha a veszteségek jelenlegi üteme megmarad, április közepére az összes KNDK-s katona megsebesül vagy meghal az Institute for the Study of War (ISW) szerint. Egy magas rangú amerikai katonai tisztviselő a következő két hónapban számít az észak-koreai utánpótlásra.

Amerikai becslések szerint a KNDK hadseregének összlétszáma mintegy 1,2 millió fő, a különleges erőik állománya pedig körülbelül 200 ezer fő, ebből 150 ezer fő könnyűgyalogság. A különleges erők egységeit küldték az Ukrajnával vívott háborúba. A nagy összlétszám ellenére nem világos, hogy szükség esetén az észak-koreai hadvezetés növelni tudja-e a támadó egységek számát – mondja Tertickij.

Hogyan harcolnak az észak-koreaiak?

A KNDK hadserege több szempontból is felülmúlja az orosz hadsereget: fiatalok, fizikailag jól képzettek, fegyelmezettek, ideológiailag motiváltak és ügyesen bánnak a kézifegyverekkel. „Mindenük megvan ahhoz, hogy jó gyalogosok legyenek” – mondja az ukrán hadsereg légideszant dandárjának egyik képviselője. A sorkatonai szolgálat a KNDK-ban tíz évig tart, így az Oroszországba harcolni érkezett harcosok valószínűleg több tapasztalattal és készséggel rendelkeznek, mint az orosz újoncok, akiket minimális kiképzés után vetnek harcba. Az észak-koreaiak ezen kívül jobban is vannak felszerelve, mint az oroszok – állítja a Kurszki Területen harcoló ukrán különleges erők ezredének egyik katonája.

A KNDK katonái eddig csak a Kurszki Területen vettek részt a harcokban. A részvételükkel zajló támadások december közepén kezdődtek.

Számos ukrán tanúvallomás szerint az észak-koreaiak nagy, több tucat fős csoportokban vonulnak támadóállásokba, gyakorlatilag mindenféle technikai támogatás nélkül. Átkelnek aknamezőkön, tüzérségi- és dróntalálatokat kapnak, súlyos veszteségeket szenvednek, de tovább nyomulnak előre.

Az egyik első támadásban Plehovo falu közelében az észak-koreaiak veszteségei meghaladhatták a 200 főt. Miután elfoglaltak egy állást, nem erősítik meg azt, hanem megvárják az orosz csapatok érkezését, majd visszavonulnak.

A KNDK harcosainak saját taktikájuk van a drónok elleni harcra. Az egyiküknél talált naplóban le is írták: az első fegyveres csaliként szolgál, és 7 méteres távolságot kell tartania a dróntól, a másik kettő 10-12 méterre van, és kézifegyverrel lövi le a drónt. „Ha a csali mozdulatlan, a drón is megáll a mozgásban. Ekkor a lövész megsemmisíti a drónt” – olvasható a naplóban. Ilyen taktikát írt le egy ukrán katonatiszt is, aki megjegyezte, hogy az ellenség többször is megsemmisítette a drónjaikat. Az ukrán drónkezelők is változtattak a taktikájukon: most már nem egy-egy különálló koreait vesznek célba, hanem egy csoportot próbálnak eltalálni.

Az orosz hadsereg a kis gyalogsági csoportok szintjén nem rendelkezik olyan taktikával, mint a koreaiak – mondta Jan Matvejev katonai szakértő. Számos videóból ítélve, ha egy orosz katonatiszt meglát egy drónt, megpróbál elbújni, elmenekülni, vagy maga lövi le kézifegyverrel.

Az észak-koreaiak számára komoly problémát jelent az orosz egységekkel való rossz kommunikáció. Ez legalább két alkalommal ahhoz vezetett, hogy az orosz és a KNDK-alakulatok egymásra támadtak – állítják ukrán katonai és amerikai források.

Általánosságban elmondható, hogy az ukrán katonai illetékesek szerint a KNDK hadserege alkalmazkodik a háborús körülményekhez, és egyre komolyabb ellenféllé válik. Az ukrán harcosok több olyan esetről is beszélnek, amikor az észak-koreaiaknak sikerült elfoglalniuk állásaikat, sőt, a Forbes szerint legalább egy faluból ki is verték az ukránokat. A háború egészének léptékét tekintve a KNDK kontingensének jelenleg nem lehet jelentős hatása, mert kis létszámú: az orosz hadsereg havi veszteségei elesettekben és sebesültekben minden becslés szerint magasabbak, mint amennyi észak-koreait a frontra hoztak. A Kurszki Területen azonban érezhető a befolyásuk – mondják az ukránok. Egy hadsereggel harcolni is nagyon nehéz volt már eddig is, de kettővel szemben az ukránok az egyik szakaszparancsnok szerint „a végsőkig kikészültek”.

Az ukrán katonaság szerint körülbelül január közepe óta az észak-koreaiak alig jelentek meg a harctéren. Ennek oka vagy az lehet, hogy átcsoportosították őket más hadműveletek céljiara, vagy súlyos veszteségeket szenvedtek.

Miért majdnem lehetetlen foglyul ejteni az észak-koreaiakat?

„Fogságba esni árulásnak számít. Ha elfognak, akkor áruló vagy. Legalább egy lőszert hagyj meg magadnak – ezt mondják nekünk a hadseregben” – idézte a Reutersnek egy Észak-Koreából megszökött katonatiszt.

Az észak-koreaiak elfogásának feladatával az ukrán fegyveres erők (AFU) több egységét is megbízták, elsősorban azért, hogy bizonyítsák a háborúban való részvételüket. Az ukránok beszámolóiból ítélve a rohamegységek elfogásának megakadályozása nem kevésbé fontos számukra, mint a harci feladat teljesítése. Mindent megtesznek a sebesültek evakuálásáért, és ha ez nem sikerül, akkor megölik őket. Ha csak a sebesültek maradnak a harctéren, és nem tudnak visszavonulni, akkor az ukránok közeledtére gránáttal felrobbantják magukat.

Volt olyan eset, amikor az ukránoknak sikerült elfogniuk egy sebesültet, a saját állásukba vitték és stabilizálták állapotát. Másnap megpróbálták a foglyot hátra vinni, de tüzérségi és dróntűz alá kerültek. Az észak-koreai meghalt.

Végül az AFU-nak sikerült két foglyot ejtenie, ezt különböző egységek tették. Az egyik, ebben részt vevő katona elmesélte a művelet részleteit: az ukránok több napon át követtek egy nyolc észak-koreaiból álló csoportot, majd hirtelen rájuk támadtak és visszavonulásra kényszerítették őket. Egy sebesült férfi a csatatéren maradt, nála volt egy gránát, amivel valószínűleg fel akarta robbantani magát. Az ukránoknak azonban sikerült rávenniük, hogy adja meg magát. Amikor az ukránok visszavitték a foglyot az állásaikba, az oroszok hatalmas erejű ágyútüzet zúdítottak rájuk, a szokásosnál sokkal több lőszert használva. A különítmény parancsnoka biztos benne, hogy az oroszok meg akarták ölni a foglyot. Végül sikerült őt hátra vinniük.

A kihallgatás során az egyik fogoly azt mondta, hogy azt hitte: kiképzésre megy Oroszországba, nem pedig háborúba. Volodimir Zelenszkij szerint az egyik észak-koreai kifejezte azt a vágyát, hogy Ukrajnában maradjon, míg a másik azt kérte, hogy küldjék vissza a KNDK-ba. Zelenszkij kész őt kicserélni a fogságba esett ukránokra. Szöul közölte, hogy kész a foglyokat Dél-Koreába vinni, mivel az alkotmány szerint a KNDK lakosai a saját állampolgárai is egyben.

Az egyik észak-koreairól kiderült, hogy orosz katonai iratai vannak, amelyeket egy létező tuvai lakos nevére állítottak ki. Ez megerősíti az ukrán fél állítását, miszerint Oroszország hamis dokumentumokat állít ki a KNDK-beli katonák számára.

A közzétett videókon valóban észak-koreai katonák szerepelnek, ezt szinte száz százalékos bizonyossággal állíthatjuk – mondja Fjodor Tertickij. Egy dél-koreai férfi kommunikál velük, ezt a kiejtéséből tudjuk megítélni. Valószínűleg a különleges szolgálatok egyik alkalmazottjáról van szó. A KNDK-ba való visszatérés nagy kockázatot jelent a katonák számára, mondja a koreai szakértő:

„Ha Kim Dzsongun jó hangulatban van, talán életben hagyja, de én nem játszanék pont vele orosz rulettet”.

Kétségtelen, hogy az észak-koreai katonákat arra utasították, hogy semmi áron ne engedjék magukat elfogni, folytatja Tertitckij: „Ez nagyon hasonlít egy általános elvhez, mert az az elképzelés, hogy egy bekerített katonának öngyilkosnak kell lennie, de nem szabad megadnia magát az ellenségnek, már Sztálin Szovjetuniója óta él az orosz katonák között is”. (Azért ha ez általános lett volna, Vlaszovnak sosem gyűlik össze a hadserege).

A háborúban való részvételük elrejtése érdekében az észak-koreaiak igyekeznek nem csak a sebesülteket, de a halottakat sem hátrahagyni a csatatéren. Ebben gyökeresen különböznek az orosz hadseregtől.

Összegezve tehát elmondható, hogy az észak-koreai erők semmiképpen sem játszhatnak döntő szerepet az ukrajnai harcokban, egyszerűen – létszámuk és fegyvernemük miatt. Nem teljes KNDK-hadseregek támadnak Kurszk térségében, hanem csak gyalogsági rohamdandárok, és összfegyvernemi harcról nincs, de nem is lehet szó az esetükben. Tulajdonképpen, veszteségeiket tekintve, még az sem igaz, hogy értékes harci tapasztalatokat szereznek Ukrajnában, illetve a Kurszki Területen, mert többségük ezeket a tapasztalatait nem haza, hanem a sírba viszi. Végső soron sok értelme nincs a részvételüknek, de haszna sem.

Egy legendával újra szegényebb ez a háború: a „sárga fergeteg” nincs túlerőben és nem ellenállhatatlan.

A koreaiak sem igazából tudják, miért vannak ott, és erre nem vigasz, hogy a parancsnokaik sem.

Odaküldték őket elesni – de nem büntetésből, hanem azért, hogy Kim Dzsongun újból szereplője lehessen a világpolitikának, még ha a legnegatívabb szerepek egyikét játssza is.

Visszakerült a diplomácia színpadára, és ezért nem sok tízezer élet. Tízszer ennyit is megérne.

Mármint őneki.

A katonákat senki sem kérdezi meg erről.

Szele Tamás