Akkor holnap megint forradalom lesz és széles néptömegek özönlik el az utcákat, pirosló arccal és ízlés szerinti zászlókkal. Vagy nem. Inkább mondanám, hogy nem, sőt, inkább mondanám, hogy valami egészen más lesz holnap, nem forradalom, hanem borult idő, köd, 5-8 fok közötti hőmérséklet és az évszakhoz méltóan esetleg ónos eső is. De ki tudja?

Például lehet jég is, ha már. Ellenben spontán népfelkeléstől, forradalomtól és egyéb tömeges sportünnepélyektől nem tartanék. Akkor sem, ha hirdetik őket. Nem is a kijárási, gyülekezési tilalom miatt, ugyanis ha a nép spontán fel akar kelni – vagy a spontán nép akar felkelni, esetleg a nép spontán módon fel kíván kelni, nem kívánt törlendő – akkor minden tilalom dacára felkél. Csakhogy a nép ebben az időjárásban valószínűleg hagyja a francba az egészet, főleg, mert oka ugyan volna épp mindenféle felkelésekre és fent maradásokra nemkülönben, viszont a megmozdulás szervezői pár aprósággal adósai maradtak a népnek, úgy általában, például azzal, hogy mi lesz felkelés után?

Ja, mi lenne, bizonyára béke, szabadság meg egyetértés, amit 1848-ban kértünk legelsőnek, aztán már akkor is minden lett helyettük, csak az nem.

Meg mindenki huszonhat éves lesz, ha egy mód van rá, kék szemű, felső középosztálybeli és megszabadul minden adósságától. De lássuk, miről beszélek.

Arról, hogy a Rend-SzerVáltók nevű csoport (nem párt) meghirdette holnapra a nagy, nemzeti forradalmat, déli tizenkettőkor tartják, a Kossuth téren, biztos, ami biztos, gyülekezési tilalom idején és vasárnap, nehogy még valami képviselő vagy egyéb politikus bent legyen az Országházban és megijedjen a vélhetően hatalmas tömegtől. Ami vagy hatalmas lesz, vagy sem. De mit akarnak? Idézzük a felhívásukat:

„A megoldás a NÉP kezében van! Az alaptörvény érvénytelen, és vele együtt a jogellenesen meghozott rendeletek és jogszabályok is!

Számoljuk fel a jogellenes diktatúrát, az egész politikai elitet! Ezt békésen is megtehetjük, csak egy helyen kell lenni egyszerre 100ezer jogtudatos embernek, hogy érvényesítsük az önrendelkezési jogunkat! GYERE ÉS CSATLAKOZZ HOZZÁNK, hogy EGYÜTT véget vessünk ennek az elnyomó rendszernek!”

2020. november 15-16 Gyülekező: Budapest, Kossuth tér nov. 15-én 12 órától.”

A százezres számra is visszatérünk majd, mert kezd mágikus lenni a magyar politikában, mint a mesékben a hármas vagy a hetes, és egy mese miatt, de akkor lássuk, miből van elegük ezeknek az embereknek?

„- eleged van a kizsákmányolásból?

- eleged van a túlzott és értelmetlen korlátozó intézkedésekből?

- nem akarod a „kényszeroltást”?

- eleged van a lerombolt egészségügyből?

- eleged van a betegek orvosi ellátatlanságából?

- eleged van, hogy félrevezetik az embereket?

- eleged van a manipulatív médiákból?

- eleged van, hogy nincs szólásszabadság?

- eleged van a munkanélküliségből?

- eleged van a méltánytalan nyugdíjakból?”

Ügyes keverék, ravasz koktél, ugyanis valamelyikből majdnem mindenkinek elege van, aki nem államtitkár. De az ilyesmit így is kell megfogalmazni, olyan ez, mint a klikkvadászat: minél többen érintettek így vagy úgy, annál nagyobb a közönségsiker. Más kérdés, hogy a reklamált dolgok nagy részét („nincs szólásszabadság”, „félrevezetik az embereket”, „manipulatív médiák”, „értelmetlen korlátozó intézkedések”, „kényszeroltás”) mindenki szabadon értelmezheti, egészen mást ért alatta mondjuk a gődényita felekezet valamelyik tagja, mást mondjuk egy bőrfejű és megint mást a hivatalos ellenzék vagy ne adja az Isten, a kormány hívei. Ugyanis mindezek – és még nagyon sokan mások – hiába helyezkednek el a politikai paletta teljesen ellentétes végein, éppenséggel ezeket a dolgokat szokták kifogásolni, csak ha megvakargatjuk, az egyik csapat – meg mondjuk én is – a kormánysajtót érti manipulatív médián, a másik véleménycsoport ellenben azt mondja, hogy míg a kormány nézeteit egyáltalán lehet bírálni, addig manipulatív a sajtó és baloldali médiatúlsúly van. Ez csak egy példa a sok közül: tehát látszólag mindenki egyetérthetne ezekkel a problémafelvetésekkel, csak a valóságban értelmezi mindenki másképp a szavakat.

Jó, de mégis, mik az ideológiai alapok? Merről közelítjük meg a kérdéseket?

„A jelenleg hazánkat elfoglaló hazaáruló politikusok valamennyi intézkedéseikkel hazánk ellen való...

földjeinket eladták idegen kezeknek..., gyárainkat eladták idegen kezeknek...,

magyar embereket a megtévesztő devizahitelekkel nyomorba döntötték...,”

Értem, tehát ha a hazaáruló politikusok a földeket és a gyárakat nem idegen, hanem speciel magyar kezeknek adták volna el, akkor nem lennének hazaárulók, amint akkor sem, ha nem magyar, hanem mondjuk cseremisz emberek vették volna fel a devizahiteleket? (A devizahitel-probléma reális különben, csak éppen távolról sem nemzeti, hanem sokkal inkább szociális és gazdasági kérdés). Akkor van egy rossz hírem: magyar kezeknek adták el. Simicskától Mészárosig egyetlen oligarcháról sem mondhatjuk el, hogy ne lennének magyarok. Sok rosszat lehet róluk mondani, ez kétségtelen, de magyarok mind, nagyon is.

„2011-ben Orbán Viktor – az országgyűlés törvénytelen felhasználásával – kísérletet tett a Magyar Állam megszüntetésére, és helyette egy nem jogfolytonos, nem magyar – megtévesztésül „Magyarország” nevű (Magyarország Zrt.) – MAGÁNÁLLAM létrehozására. Ehhez 262 képviselő szavazatával megalkottak egy Magyarország Alaptörvénye nevű dokumentumot, amit 2012. január 1-jén akartak hatályba léptetni.

Első ránézésre már látszik az, hogy a megalkotott Alaptörvény érvénytelen, hiszen a hatályos Alkotmány (Magyar Köztársaság Alkotmánya) olyan pontjára (19.§ (3) a) pont) hivatkozva fogadták el, amely pontja kifejezetten megtiltja minden más jogi dokumentum megalkotását és elfogadását azzal, hogy e pont szerint az országgyűlésnek az Alkotmány kizárólag csakis saját magát engedi megalkotni!”

Róka fogta csuka, csuka fogta róka meg Nesara-Gesara két bekezdésben. Az, hogy „Magyarország nem létezik, csak egy részvénytársaság, amit a New York-i tőzsdén jegyeztek be” régi szélsőjobb legenda, érzek benne némi oroszos ízt is, csak épp egy szó sem igaz belőle, vegyük csak rögtön azt, hogy ha részvénytársaság lennénk, mely nem jogutódja a Magyar Köztársaságnak, egyetlen korábban megkötött és mostanra a kormány számára kényelmetlenné vált nemzetközi egyezményt sem kéne betartanunk, hiszen azok egy államra vonatkoztak, nem egy üzleti vállalkozásra.

A mostani alaptörvény szerintem is minimum problémás, maximum illegitim, csak nem ezért. Ha úgy volna ugyanis, hogy az Alkotmány „csakis saját magát engedi megalkotni”, akkor azt soha, semmiféle többség birtokában sem lehetne módosítani, akkor annak úgy kéne maradnia, ahogy azt 1989-ben megszavazták, ha ezer évig, és minden pontja elavul közben, akkor ezer évig. Épp azért volt benne lehetőség a módosításra kétharmados többséggel (1989-ben senkiben nem merült fel az a perverz gondolat, hogy valaha is ilyen többséget szerezhet egyetlen párt vagy pártszövetség), amiért az amerikai alkotmány is módosítható: mert semmi sem örök és tökéletes. Itt nem is a tartalmát kifogásolják voltaképpen, hanem az átnevezését, ami nem szép, de bár ez lenne a legnagyobb baja.

A valódi baja az, hogy jogi abszurdumot valósított meg azáltal, hogy kiiktatott minden alkotmányos féket és ellensúlyt, így törvényessé tette a mindenkori kormány abszolút hatalmát. Hogy egy példát mondjak: az amerikai alkotmány nem engedi meg az elnöknek sem, a Szenátusnak sem, hogy megmondja, milyen legyen az idő holnap és mit írjanak az újságok. A jelen magyar alkotmány, vagyis alaptörvény megengedi, legfeljebb az elsővel nem csinálnak bolondot magukból egyelőre, a másodikat annál inkább gyakorolják. Ezer és egy ilyen fék, ellensúly volt, ezeknek a kiiktatása teszi jogi abszurddá, önellentmondóvá, voltaképpen a törvényeket cári ukázzá minősítő irattá az alaptörvényt. De nem a neve. Az harmadlagos gond.

Akkor, ha már itt tartunk, mi is ez a százezres szám, ami már évek óta kísért a magyar köztudatban? Vagy két éve láttam először, akkor egy igen rosszul megfogalmazott petíció kecsegtetett azzal, hogy ha százezren aláírják, a kormány azonnal köteles lemondani. Dehogy köteles, viszont hogy hangzik most?

„Jelenleg az ENSZ alapokmánya alapján a nemzetközi önrendelkezési jogunkkal élve át tudjuk venni a hatalmunkat a jog eszközével. Az állampolgárok 1%-a kell ehhez, ezért 100.000 ezer magyar ember szükséges, hogy egy helyen és egy időben kinyilvánítsa akaratát, és kimondja egyhangúlag, hogy az alaptörvény érvénytelen. Ekkor a rendőrség és katonaság köteles a nép oldalára állni, mert arra esküdött fel.”

Egyrészt, volt már Budapesten több, mint százezres tüntetés a netadó ellen, mégsem mondott le senki, igaz, nem is azt kérték. De még ha azt is mondaná ki százezer magyar állampolgár, hogy „az alaptörvény érvénytelen”, attól a fegyveres testületeknek nem kötelességük sehova sem állni, sőt, a kormánynak sem kötelessége lemondani. Egyáltalán: akkor csak annyi történt, hogy százezren kérték ezt. Illetve megfelelő módon kezelve a dolgot – nem csak ennyi. Tetszik tudni, mi ez a százezres szám? A fakultatív, ügydöntő népszavazás aláírásainak küszöbhatára. Ennyi aláírás kellett például a budapesti olimpiáról szóló népszavazás kiírásához. Ez fajulhatott el rossz kezekben mesévé, miszerint az ENSZ Alapokmánya tartalmazná egy százalékos követelés esetén a kötelező rendszer- de legalábbis kormányváltást. Hát hiszen ha ennyire egyszerű volna, úgy cserélődnének a kormányok mindenfelé, mint kocsmapulton a söröskorsó. Többet nem volna forradalom sem, csak kormányválság két hetente.

Most már a vége felé járunk, még csak annyit lássunk: mik a mozgalom céljai? Vesszen a cár vagy valami ilyesmi? Ó, dehogyis.

„A fentiek értelmében hivatalok minden intézkedése törvénytelen, még az érvényes jogszabályokra való hivatkozással is! Milyen következményei vannak az alkotmányos válságnak ránk nézve? A magukat a magyar államban választott vagy kinevezett tisztségviselőknek hazudó személyek, és a magukat a magyar állam hivatalának hazudó intézmények jogalap nélkül, törvénytelenül működnek, ezért a magyar állampolgárok felett a magyar állam területén nincs joghatóságuk. Intézkedéseiket figyelmen kívül hagyhatjuk, és visszautasíthatjuk.”

Ja, értem. A Jog nevében próbálnák magát a Jogot hatályon kívül helyezni. És ne kelljen sem adót, sem törlesztőrészletet fizetni. Volt ilyen: Rómában, a császárváltáskor rendelték el időnként az adósságmoratóriumot, míg rá nem jöttek a Caesarok, hogy nem jó az nekik, ha csődbe mennek a bankok. Rómában abbahagyták, azóta sem sokszor próbálkoztak vele. Törvény se legyen, mindenki védje meg magát, ahogy tudja. Izgalmas világ lenne.

Mindent összevéve: ezek a lelkesítő, nagyon általános jelszavak a gyakorlatban semmit sem jelentenek, ez egyszerű demagógia, mindenki azt ért belőlük, amit akar. Mintha az volna a jelszó, hogy „Le az alávalókkal!” Mindenkinek más az alávaló.

Akkor mégis, mi ez a mozgalom, aminek már két „monstre” demonstrációja fulladt érdektelenségbe? Ez egy politikai vállalkozás. Kihasználják, előszedik a valóban kritikus problémákat, devizahitelesek gondjaitól a járványügyi intézkedések miatti ellenérzésekig, építenek rá egy, a vezetőik által eléggé általánosnak, elfogadhatónak hitt „nemzeti összefogást”, erősen „nemzeti érzelmű” alapokkal, és várják a forradalmi tömegeket. Összekeveredik a natív szélsőjobboldal az oltásellenes mozgalommal, a gazdasági problémák a konteókkal, az elvi alapok teljesen logikátlanok – de nem is kell sokat gondolkodni, az a lényeg, hogy sokan kell összejöjjenek.

És akkor mi lesz?

Akkor majd lesz valami. Nagy Valami.

Balhé lesz, ott lesz a Totya is.

Bajban van az ország, tagadhatatlan.

De nem ez a mozgalom fogja megmenteni.

Holnap meglátjuk, mire mennek.

Szele Tamás