Forgókínpad

Forgókínpad

Médiatanács krumpliból

2020. november 18. - Szele Tamás

Vannak reggelek, mikor az ember a Lét nagy kérdésein mereng, mert az rendben van, hogy negyvenkettő a válasz arra, hogy az Élet, a Mindenség meg Minden, de mire lehetett jó a maga idejében Stonehenge, mert falinaptárnak kicsit nagy? Mi célt szolgáltak a Nazca-vonalak?

mediatanacs1.jpg

És voltaképpen mivel foglalkozik a Médiatanács, azon kívül hogy médiatanácsokat ad?

Egy Däniken is kevés volna eldönteni ezt, de azért az a Médiatanácsról majdnem biztosan elmondható, hogy nem repülő csészealjak csinálták, bár lehet, hogy jobban jártunk volna ezzel a megoldással. Akkor is rejtelmes volna, de legalább nem is lehetne használni semmire, így viszont lehet, csak nem tudjuk, mire alkalmas. Illetve tudjuk: vizsgálódásra. Mai hír a Telexről, hogy

Vizsgálódik a Médiatanács a köztévé szerkesztőségi értekezletéről kiszivárgó hangfelvétel ügyében”.

No, az már helyes is, jó vizsgálat sosem rossz, csak azt nem tudom, hogyan fogják megoldani, hogy ne találjanak hibát abban, ami önmaga egy óriási tévedés. Dióhéjban arról lenne szó, hogy aki már életében legalább egyszer belenézett az M1 híreibe, tudja, mennyire elfogultak, időnként hamisak, indulatébresztők, hogy azt ne mondjam: uszítók – és nemrég kikerült a Szabad Európához egy hangfelvétel egy olyan értekezletről, ahol eligazítást tartottak, elmondták szegény munkatársaknak a miheztartást. Csodálatos egy gyűlés lehetett, olyan tán még a régi Pravdánál sem volt, mint ez. Lássunk pár részletet.

Bende Balázs az értekezlet elején begyűjtötte a mobiltelefonokat, és azokat elvitték Németh Zsolt irodájába. A majdnem másfél órás értekezletről azonban egy hangfelvétel a Szabad Európa birtokába került, ezen pedig Bende Balázs igen határozott instrukciókat adott beosztottjainak azzal kapcsolatban, hogyan kell majd dolgozniuk az EP-kampány alatt. Az értekezlet első, mintegy negyven percében a vezetőség tagjai közül az akkor még vezető szerkesztőként dolgozó Bende Balázs volt csak jelen a megbeszélésen.

Bende Balázs ekkor közölte kollégáival, hogy az MTVA-ban nem az ellenzéket támogatják, és akinek ez nem tetszik az azonnal adja be a felmondását.(...) Ezek után Bende Balázs még egyszer határozottan felhívta mindenki figyelmét arra, hogy most már mindenki tisztában kell legyen az elvárásokkal, és egyáltalán nem kötelező a köztévénél dolgozni. A következő a szituáció: mindenki tisztában van vele, hogy május végén európai parlamenti választások vannak, és biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér váratlanul, ha azt mondom, hogy ebben az intézményben…nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, az most menjen haza. Akit ez nem ér váratlanul, azoknak az a kijelentés sem lehet váratlan, hogy az intézmény, ha támogatja, az azt jelenti, hogy ennek megfelelően dolgozunk mindannyian. Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.” (Szabad Európa)

Ugyebár, az eset, láthatjuk, nem tegnapi: de attól még ugyanolyan borzalmas, mintha friss volna. Rosszabb világ járhat ott minden kézi vezérlésnél, de minden cenzúránál is: maguktól az alkalmazottaktól várják el, hogy kitalálják, mit szeretnének látni, hallani az urak. Lélekgyilkos, szörnyű módszer, mert könnyű lenne azt mondani, hogy senkinek sem muszáj köztévé-alkalmazottnak lenni, de amelyiküknek gyerekei vannak, azoknak, szegényeknek, muszáj. És hát értelme sem sok van ennek a vasfegyelemnek: alig akad olyan néző, aki szó szerint elhiszi a propagandát, ami ráadásul gyakran ellent is mond önmagának, szóval nem elég, hogy hazudoznak és megkötik a sajtót, gúzsba, de még ráadásul hülyeségeket is hazudoznak.

Mondjuk nagyon mást nem várt az ember, de mégis, Európa közepén egy ilyen értekezlet... no, azonban tudjuk, Magyarország jogállam. Tudjuk, mert ezzel kezdődik az alaptörvény B.) cikkelye, különben nem tudnánk meg nem is volna az. Ugyanezen alaptörvény előírja azt is, miszerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” No, akkor tudom, Istenem, szorulni fog a Bende Balázs, mert nem is egyszerűen törvényt sértett, hanem egyenesen alkotmányt. Hát kinek a dolga evvel foglalkozni?

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: NMHH) szervének, a Médiatanácsnak. Abban ülnek a bölcs médiatanácsosok, szívják a kalumetet és adják a médiatanácsot. De most leginkább vizsgálódnak, mert több bejelentést is kaptak az ügyben. Mint a Telexnek elmondták:

A témában bejelentés érkezett a Médiatanácshoz, amit jelenleg vizsgál a testület. Amíg a vizsgálat le nem zárul, a testület nem kíván nyilatkozni.”

Vizsgálják tehát, mint Winnetou a vadnyomot: hát ez meg mi volt, ami erre járt? Könnyűléptű őzike, patás bölény, lomha fekete medve, vagy mi egyéb? Leginkább amúgy vaddisznónak tűnik, az pedig – Zrínyi óta tudjuk – veszélyes bestia, jobb vele vigyázni. Inkább csak vizsgálni okos azt, mint nekimenni. De még ugyan hivatalból vizsgálni sem kell ezt. Merthogy:

A kiegyensúlyozottsági eljárások kapcsán fontos elmondani, hogy a hatóság kizárólag kérelemre vizsgálhatja e követelmények érvényesülését, hivatalból nem, az eljárásra speciális szabályok vonatkoznak, feltétele, hogy a kérelmező a hatósági eljárás előtt a médiaszolgáltatóhoz forduljon kifogásával.” (Telex)

Ez egy igen bölcs rendszer, egészen olyan ez a médiaszolgáltatóhoz fordulás, mint ha kirabolná az embert a Daltonok bandája, és ez ellen a legidősebb Daltonnál, a bandavezérnél lehetne panaszt tenni. Az megvizsgálná az ügyet, és meglehet, elrendelné a rablás megismétlését, merthogy az első eljárás nem volt elég alapos. Mindenképpen, csak ámulhatunk azon, hogy egy jogsérelem ellen az elkövetőhöz lehet panaszra menni, de hát tudjuk, Magyarország jogállam.

Mármost ha így alakult, vizsgálódniuk kell a bölcs médiatanácsosoknak, mert az a szabál, csak arra is nagyon kell ügyelniük, nehogy véletlenül találjanak valamit. Hogy fogják megoldani, én nem tudom, mert akkora jogsértés áll a préri kellős közepén, mint a legöregebb bölény, Buffalo Bill előre köszönne neki, kezicsókolommal, de valahogy majd csak kikerülik. Mert nem azt kell nekik észrevenni, hanem mondjuk a Klubrádió pályázatában a formai hibákat. Azok sokkal fontosabbak.

Az sem lenne jó, ha észrevennék, hogy például az Antenna Hungáriánál a jelek szerint pénzzel fűtik a dobkályhát, mert először 240 millió forintot fizettek a Magno Stúdiónak egy ötven részes minisorozatárt, részenként 4-5 perces kis remekművek voltak ezek, „5 perc Angol TV” címmel, már a cím is fantáziadús – de most ugyanennek a cégnek 250 milliót fizettek egy másik ilyen ötvenes szériáért, csak most már jobban ügyeltek, és még a produkció címe sem ismert. Csak azt tudni, hogy igen drága. Szerintem a gyémántcsiszoló szakma rejtelmeibe vezetik be a nézőket, és sok munkadarab kopott forgatás közben. Mert azt én el nem tudnám képzelni, hogy habókra fizetne ki az Antenna Hungária ennyi pénzt. Olyan a magyar jogállamban nincs.

De még jó is, hogy nincs, mert olyan emberek vezetik, akik a legnagyobb nemzetközi szaktekintélyeknél is sokkal jobban értenek a sajtóhoz. Épp tegnap oktatta ki Varga Judit igazságügyi miniszter a BBC-t szakmából – azt mondta nekik:

Sajnálom, hogy Európa talán legismertebb és legnézettebb politikai műsorában 24 perc alatt is csak a jól ismert panelekre épülő vádakra futotta. Legyen mindenki számára világos, Magyarország nem zsarolható.”

A műsorvezető meg csak nézett ki a fejéből, mint hering a sült burgonya mellől, az újságpapírról a kikötőben, mert hát ő kérdezett, nem zsarolt. No, de megkapta a leckét. Legközelebb majd nem kérdez. Bevonul eligazításra a magyar köztévéhez, ott majd a Bende megmutatja neki, hol lakik a magyarok Istene. Így járt a BBC, így a magyar köztévé is.

Minden olyan szépen megy tehát minálunk, mint a mesében, mivelhogy mese is ez. Jó randa mese, és nem is lesz jó vége, csak azt nem tudom, mit keresünk benne?

Mindenesetre az nagyon jó lesz, ha a Médiatanács vizsgálódik, annál már csak az eredmény lesz szebb, mikor is olyan fél év múlva, mire már mindenki elfelejtette, miről is volt szó, kiadnak egy három soros MTI-közleményt, amiben jelzik, hogy nem találtak semmi hibát. Mert ne feledjük a testület célját:

A Médiatanács elsődleges feladata, hogy biztosítsa a demokratikus nyilvánosság működését a médiában, megteremtse és fenntartsa a közönség és a médiumok érdekei közti egészséges egyensúlyt, és egyúttal korrekt szakmai partnere legyen a piaci szereplőknek, szakmai szervezeteknek. Ezek az érdekek a médiumok oldaláról részben a sajtószabadság gyakorlásához, részben pedig a piaci bevételszerzéshez, míg a közönség oldaláról a megfelelő tájékozódás, a jogsértő tartalmakkal szembeni védelem, valamint a sokféle tartalom közötti választás lehetőségéhez kapcsolódnak.”

Én akkor most kirakom ide a padlóra krumpliból Stonehenge-et, beülök a kellős közepébe, és egészen addig azon elmélkedek, hogy mi is ennek az egésznek a célja és végső értelme.

Bár lehet, hogy a Médiatanácsot rakom ki krumpliból.

Végül is: egyre megy.

Szele Tamás

süti beállítások módosítása