Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba, mert kezd egyre nagyobb lenni a káosz a fejekben. Tegnap nem mindenki ivott, aki nem kedveli a kormányt, így például én sem tettem, de ahogy körülnézek a közösségi oldalakon, mintha mindenki keserű másnaposságtól szenvedne és épp mélyen gyűlölné az egész világot, ám legjobban az Európai Uniót.
Nem kikerülhető a téma, muszáj foglalkozni vele, de akkor tegyük alaposan. Értem én, hogy akinek a horizontja Biharkeresztestől Nemesmedvesig terjed, annyit lát a vétóalkuból, hogy „Merkel megmentette Orbán bőrét, átkozott legyen”, de ez az alkunak szinte csak mellékhatása. Többről van szó, csak mi olyan társaság vagyunk, hogy ha minálunk földrengés lenne, minden károsult biztos volna abban, hogy a természeti csapás kizárólag őellene irányult, még a többi károsultak sem számítanak, ő egyedül az áldozat. Nemzetközi porondon nem kevés gondot okozott már, hogy csakis a saját szempontjainkat vagyunk hajlandóak tudomásul venni.
Kezdjük azzal, hogy ez az alku még nincs megkötve, ezt csak ma meg holnap fogják egyáltalán megtárgyalni, megszavazni, ha ugyan megszavazzák. És nem fog mindenkinek tetszeni. Ez most még csak egy javaslat, egy lehetőség. Viszont elég reális annak az esélye, hogy elfogadják, majd azt is mondom, miért.
Ugyan feleslegesen mondom, hiszen tíz-tizenötmillió jogtudósnak magyar az anyanyelve, úgyis mindenki jobban tudja majd nálam.
Akkor vegyük azt, amit tudunk. Mit ajánlottak fel Lengyelországnak és Magyarországnak vétójuk visszavonásáért cserébe?
A jogállamisági mechanizmus érvényesítésének a befagyasztását.
Mi ez? Ez nagyon egyszerűen fogalmazva annyi volna, hogy tartsuk be következetesen legalább a saját törvényeinket, és ne változtassunk rajtuk állandóan, hetente, a pillanatnyi kereslet és igény szerint. Álljon le a törvénygyár. Valamint ezek a törvények legyenek már összhangban az Unió alapértékeivel, ha Párizsban tilos embert enni, nálunk se legyen szabad.
Miért nem akartuk mi ezt? Hiszen könnyű volna betartani. Nem eszünk embert és olyan törvényeket hozunk, amelyek nem speciális, alkalmi esetekre vonatkoznak, hanem általános érvényűek. Mi sem lenne egyszerűbb.
Azért, mert épp ez a törvényhozási, -átalakítási fék gátolná az abszolút hatalomgyakorlást. Rendeleti úton is lehet kormányozni, mostanság pláne lehet, de a tökéletes teljhatalmat az adja meg, ha a törvényt is úgy alakíthatja a kormány és annak feje, ahogyan és amikor neki tetszik. Szóval ez áll a magyar és lengyel makacs ellenszegülés mögött.
Persze hivatalosan nem ezt mondtuk, hanem hazudtunk egy szép nagyot migrációról, betelepítésről, genderideológiáról és Sorosról. Tulajdonképpen már baromi unalmasak ezek a hazugságok, kitalálhatnának valami újat, érdekesebbet, lehetne benne mondjuk Godzilla és vámpírok is, ócska már a műsor.
„A jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabályt ellátják egy záradékkal, amelyben hangsúlyozzák, hogy csak akkor alkalmazhatók a szankciók, ha a jogállamiság sérelme az EU pénzügyi érdekeivel összefüggésben valósul meg, és nem használják önkényesen, politikai célokra (például családjogi vagy migrációs viták kezelésére).
Megerősítik az úgynevezett vészfékmechanizmust, amely szerint az Európai Bizottság szankciós javaslatát az állam- és kormányfők elé lehet terjeszteni. Ez jelenleg is szerepel a javaslatban, de ennek megerősítését kéri Varsó és Budapest.
A jogállamisági feltételrendszer alkalmazását felfüggesztik addig, amíg az Európai Bíróság meg nem állapítja, hogy összefér-e a jogszabály az uniós joggal. Ez akár kétéves bírósági eljárást is jelenthet.” (HVG – Eurologus)
Minek is két következménye lesz. Az egyik, hogy akármennyire is igyekeztünk, nem maradunk ki az újjáépítési csomagból, a másik, hogy az egész jogállamisági kérdés a 2022-es magyar választások után kerül elő megint. Ezt ünneplik a kormánysajtóban olyan gyomorforgató szalagcímekkel, mint például:
„Magyarország és Lengyelország hatalmas győzelmet aratott a jogállamiság-vitában”
Nem, a két ország nem aratott semmiféle győzelmet, inkább csak a két kormány, és a magyarnak volt fontosabb ezt elérni. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor azzal utazott tegnap Brüsszelbe, miszerint:
„A kormányülés véget ért. A járvány kezeléséhez szükséges döntéseket meghoztuk. Most indulok Brüsszelbe. Ma este még háttértárgyalások, holnap reggel partraszállás.”
Szóljon már neki valaki, hogy Brüsszel nem Normandiában fekszik, ez nem az Omaha partszakasz és nem partra szállni megy, hanem tárgyalni. Akárhogy is igyekszik, kicsit úgy járt, mint Ryan közlegény: megmentették. És azért csak kicsit járt úgy, mert senki sem lőtt a környéken. De megmentették.
Mi a fenének kellett megmenteni?
Várjunk még ezzel a kérdéssel, ma meg holnap dől el, de ha megszavazzák az alkut, azt kell mondanom: mellékesen járt így. És talán a szokások, hagyományok miatt is.
Az Európai Unióban ugyanis nem szokás senkit sem megalázóan megverni, senkit sem dobnak ki úgy a kocsmából, hogy az orrán csússzon. Jön a biztonsági, kikíséri az embert és a bejárat előtt majd elmondja neki, hogy így ebben a klubban nem viselkedünk, viszlát, ha kijózanodott. Lengyel források azt látszanak alátámasztani, hogy Brüsszelben tényleg tekintetbe vették a 2022-es magyar választásokat – is. Hogy méltó módon távozhasson majd a magyar miniszterelnök a politikából, ha eljön az ideje.
Hát miért, mi lenne, ha maradna a vétó és kimaradnánk a helyreállítási alap jótéteményeiből? Pont az lenne, ami az ötvenes években, mikor Moszkva hatására mi kimaradtunk a Marshall-segélyből, Jugoszlávia viszont nem. Annyi különbséggel, hogy akkor egy szomszédunk állt nálunk nagyságrendekkel jobban, most az összes előzne le minket. Ami, lássuk be, nem igazán növelné a makacs magyar kormánypárt népszerűségét a kampány alatt. Szó nincs arról, hogy uniós pénzekből akarnának kampányolni, arra vannak nekik saját forrásaik bőséggel. De maga a magyar gazdaság rogyna meg csúnyán és ennek kárát látná a forint árfolyama is – tegnap láthattuk is, hogy amint kiderült a vétóalku szándéka, a forint és a złoty azonnal megindult felfele az euróhoz képest, aminek már épp itt volt az ideje, ugyanis a devizahiteleseknek például felmérhetetlen károkat okoz a gyenge forint. Márpedig vétó esetén nem erősödne az, hanem még rengeteget gyengülne.
Rossz gazdasági környezetben, uniós szankciók alatt nyögve pedig Orbán Viktor és pártja nehezen győzhetne még egy manipulált választáson is. Annyira nem lehet manipulálni azokat, mint azt a legtöbben hiszik, tehát nem lehet ráhazudni egyharmadnyi voksot a meglévőkre. Az eddigi Fidesz-győzelmekhez kellett a választási matematika ismerete és a gerrymandering meg a kamupártok tevékenységei is a csalás mellé, ez egy jó bonyolult rendszer, ami pénz nélkül egyáltalán nem működik. Márpedig gyengülő gazdaság mellett nem lenne rá elég pénz.
Ezért igaz ugyan, hogy az Unió ezzel az ajánlattal lehetőséget teremtett Orbán Viktornak még egy kormányzati ciklusra, de már kettőre nem hinném, hogy futná az erejéből. Le fog járni, ki fog esni belőle a tartós elem, főleg, ha majd a 2022-vel kezdődő ciklusban újra előkerül a jogállamiság és elkezdik komolyan venni, hogy annak betartásához kötik a kifizetéseket.
De hát miért kapta meg ezt az utolsó esélyt? Hagyjuk a különböző szintű mítoszokat és városi legendákat, teljesen harmadlagos, milyen rokon- vagy ellenszenv fűzi Orbán Viktort és Angela Merkelt egymáshoz, és még a német autóipar vagy a Rheinmetallnál eszközölt fegyvervásárlásaink sem számítanak. Vagyis ez a két utóbbi valamennyire mégiscsak nyom a latban, de az alkut nem ezek miatt ajánlották fel.
Hanem azért, mert most nagyon fontos, hogy az Unió költségvetése rendben legyen, mivel január elseje után már nem lesz idő vele foglalkozni. Másra kell majd figyelni, semmi szükség egy második konfliktusforrásra, válsággócra.
Hát miért, mi lesz elsejétől? Nyilván 2021, de azon kívül?
Brexit lesz, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, méghozzá no-deal, megállapodás nélküli Brexit, tegnap este hiába vacsorázott együtt Ursula von der Leyen Boris Johnsonnal, annyira nem sikerült semmiben sem megállapodjanak, hogy az Európai Bizottság elnöke azt mondta vacsora után:
„Világosan megértettük egymás álláspontját, amelyek messze eltérnek egymástól.”
Magyarul:
„Elbeszéltünk egymás mellett.”
A no-deal brexitnek pedig egyenes következménye lesz egy állandó tűzfészek és konfliktusforrás kialakulása az ír-északír határon, Ulsterben már élesítgetik is a petárdákat, távolról sem tartom kizártnak, hogy az Újévet szokatlanul nagy tűzijátékkal ünneplik majd meg. És ebben az esetben nem maradhat el az angol reakció, az ír ellenreakció, szóval lesz dolga az Uniónak elég.
Másfelől pedig: értem én, hogy sokan szeretnék, miszerint jöjjön el az Unió fehér lovon, ezüst páncélban és harcoljon meg a gonosz miniszterelnökkel, aztán ossza szét a vagyonát a szegények között és a végén mindenki énekeljen, de az Uniónak ehhez sem joga, sem hatásköre, sem semmije nincs, talán egyedül fehér lova lehetne. Szóval nem érdemes tüzet okádni az Unió „árulása” miatt, ugyanis olyasmit tetszenek tőle várni, ami nem dolga. Persze, hogy sok uniós politikus nem kedveli Orbánt körülbelül pont ugyanazért, amiért Magyarországon sem mindenki kedveli, de nem tehetnek ellene semmit úgy, hogy az ne az egész magyar népen csapódjon le.
Mi volt most az Unió célja?
Egyrészt rendbe tenni a költségvetést, másrészt kiállni a demokratikus alapértékek mellett.
Az alku után – ha megszavazzák – a költségvetés rendben lesz, az alapértékekről meg majd később beszélünk.
Nem, az Unió nem királyfi, nem Messiás, sőt, nem is avatkozhat a tagállamok belpolitikájába. Maximum ajánlásokat tehet.
Csakis Magyarországon elérhető bármely belpolitikai jellegű változás.
Ami meg majd vagy meglátunk, vagy sem.
Szele Tamás
