Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke valódi amerikai legenda, nem is nevezhetjük másnak. Írta Washington Irving, ugyanis ő a fej nélküli lovas. Négy évig száguldozott a nyugati égbolton, mondhatni teljesen mellőzve feje viseletét vagy használatát, rémítgette az eleveneket, most távoznia kell, de búcsúzóul olyan rodeót mutatott be, hogy annak párja nincs.

Lehet ugyanis, hogy Trump számára „America first”, „Amerika az első”, de bizony lakói, az amerikaiak – mint az utóbbi napokban megmutatkozott – az utolsók, főleg, ha pártpolitika kerül szóba. Akkor meg, mikor a nagyeszű elnök képes összetéveszteni saját pártját a vele szemben álló ellenzékkel, maguk az amerikaiak szóba sem kerülhetnek. Körülbelül ezt mutatta be nekünk az elmúlt napokban a fej nélküli műlovar, a világnagy cirkusz porondján.

Az egész azzal kezdődött, hogy a Kongresszus tekintettel a nehéz időkre (tényleg nehezek, még az Egyesült Államokban is) hosszú és komoly viták után megszavazott egy 892 milliárd dollár összegű gazdaságösztönző csomagot. Trump pedig közölte: ha meg nem változtatják, megvétózza. Miért is?

Mert pazarlónak találja. Rendben van, ilyen helyzetben sajnos muszáj költeni, de mit talál benne pazarlónak? Ugyanis sok eleme van.

Azt a részt kifogásolja, mely szerint a rászorulóknak tartott magánszemélyek (akik évi 75 ezer dollárnál kevesebbet kesrenek) kapnak egy egyszeri 600 dolláros segélyt, a munkanélkülieknek pedig heti 300 dollárral megemelik a segélyét 11 héten át. Trump viszont azt mondja: a 600 helyett 2000 dollárt kellene adni a rászoruló magánszemélyeknek, és 4000-et a pároknak.

Még tegyük hozzá, hogy ez a csomag republikánus javaslat volt, a demokraták eleve több pénzt akartak osztani, így nem is csoda, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke széles mosollyal üdvözölte Trump javaslatát. Közölte: akár azonnal megszavazzák, ezzel szemben Trump pártja, a republikánusok hallani sem akarnak az elnöki javaslatról. Mit szólt ehhez Trump?

„Terjesszenek fel egy elfogadható ösztönző csomagot, különben csak a következő kormány tud majd ilyet jóváhagyni, de az lehet, hogy én leszek!”

Mondjuk most már semmiképpen sem ő lesz, de épp emiatt fej nélküli lovas: ennek a cowboynak semmi szüksége a fejére, soha nem használja, maximum a parókáját tartja rajta. Foglaljuk össze, hogyan is látta a dolgokat:

– Trump szerint a kisebb összeg szétosztása pazarlás

– Ugyancsak őszerinte azonban a háromszor akkora összeg szétosztása nem pazarlás, tehát csakis takarékosság lehet

– Összetévesztette a Republikánus Pártot a Demokrata Párttal

– És biztos abban, hogy a következő kormányzat ő lesz. Nem csak az elnök: a kormányzat is, ami azt jelentené, hogy az Egyesült Államok abszolút monarchiává vagy diktatúrává alakul

– Viszont egy diktatúrában nem szoktak szavazni a gazdaságösztönző csomagokról egyrészt mert nincsenek, a rájuk szánt pénzt szimplán zsebre teszik, másrészt, mert egy diktatúrában szavazás és Kongresszus se nagyon van.

Itt tartottunk huszonharmadikán, és minden ésszel élő ember számára világos volt, hogy Trump azt hiszi: még mindig tart a választási kampány, vagy megismétlik a választásokat (ezt próbálta követelni is, tanácsadói hatására), mert csak kampányban lett volna értelme annak, hogy akár a saját pártjával is szembe fordulva, népszerűségének növelése érdekében emelje a segély összegét. Azonban – nincs kampány, nem lesz új választás, Dorka hazaért Kansasba, Oz elköltözött Csodaországból és a mumpicok sem tartják már karban a most már fehér falú Smaragdvárosba vezető Sárga Utat.

Sőt, ami nagyobb baj, Trump tévedésének – melyhez makacsul ragaszkodott! – köszönhetően tizennégy millió amerikai munkanélküli nem kapott egy vasat sem karácsonyra, se hatszáz dollárt, se kétezret, sem sehányat. Ráadásul az Egyesült Államokban sok helyen hatályos kilakoltatási moratórium január elsején jár le, így azok, akik a lakbérhátralékukat a várható összegből szerették volna rendezni, könnyen fedél nélkül maradhatnak. Így néz ki, amikor Trump bőkezű akar lenni. Még azt is elveszi, ami van.

Sőt, mivel ezzel a tervvel egy csomagban kellett volna aláírni az 1,4 trillió dolláros szövetségi kormányzati költségvetést is, az elnöki beleegyezés hiányában holnaptól leállt volna az Egyesült Államok közigazgatása is, nem nagyon, csak teljesen. Ilyesmire volt már példa a közeli és a távolabbi múltban egyaránt, de mindig hanyatt-homlok intézkedett Washington, hogy elejét vegye a nagyobb bajnak, amit nyugodtan nevezhetünk összeomlásnak is.

Most is sikerült elkerülni, mert Trump végül mégis aláírta az egész csomagot, egyben, tehát a szövetségi alkalmazottak nem kényszerülnek holnaptól fizetés nélküli szabadságra, a munkanélküli segélyeket és támogatásokat is át fogják utalni (csak nem mindegy, mikor, annak semmiképpen sem, akit egy késés, elmaradás miatt kilakoltatnak), a hatszáz dollárok is kimennek, ha a kétezrek nem is, de Trump azt ígéri, hogy lesz majd kétezer is valamikor, Valószínűleg arra gondol, hogy ha újraválasztanák egy megismételt választáson, akkor: de az egészen pontosan sohanapjára várható.

Mit láttunk?

Donald Trump Mar-a-Lago-i luxusvillájában úgy gondolta – illetve biztos volt benne – hogy még mindig tart az ő vadnyugati előadása, amit Buffalo Billről koppintott, és vissza fogják tapsolni, ha megint ígér valami szépet, nagyot. Számíthat azok szavazatára, akiknek a támogatását háromszorosára ígérte emelni. Ígérte, de nem tette – nos, ezek a nehéz helyzetben lévő emberek soha, soha de soha nem fogják elfelejteni neki, hogy miatta, az átgondolatlan, kapkodó, követelőző, rossz sakkhúzása miatt nem könnyebb, hanem még sokkal nehezebb helyzetbe kerültek – Trump azonban ezzel a lépésével gondoskodott arról, hogy ha ad absurdum mégis újra rendeznék a választásokat, akkor sokkal nagyobb vereséget szenvedjen a mostaninál is. De nem rendezik, ez már elvégeztetett. Csak ez a nagyranőtt óvodás nem tud veszteni és hisztériázik. Mondjuk én is némiképp zaklatott lennék, ha perek sokasága várna rám mandátumom lejárta után, de ilyenkor nem a mandátumhoz kell foggal-körömmel ragaszkodni, az már hiábavaló, hanem ügyvédet fogadni, lehetőleg a legjobbat és főleg nem Rudy Giluianit, aki nagyon rágóta neem praktizál már.

Trump ebben az utolsó rodeóban elárulta a pártját, elárulta a választóit és elárulta azokat a szavazókat is, akiknek a megnyerésében még reménykedhetett volna.

Ráadásul semmiért árulta el őket: olyasmire számítva, amire esély sincs, nem történhet meg, nincs rá mód. Nem fogják újra rendezni a választásokat, a hadsereg felügyeletével, ahogy ő követelte.

Mondom én, hogy vagy Oz, egy kifehéredett Smaragdvárosban, ahol már minden lakó levette a zöld szemüveget és látszanak a fehérre meszelt falak, vagy még inkább amerikai legenda: tényleg ő a fej nélküli lovas.

Yipie I oh, yipie I ay, ghost rider in the sky...

Szele Tamás