Újságot írni manapság csak a legnagyobb elővigyázattal érdemes, mármint ha független az ember, ugyanis a KESMA munkatársai ülnek hosszú, méla lesben, és a legkisebb tévedésre is lecsapnak, aztán majd olvashatjuk a világvárosi lapjaikban, amelyek a Timest és a Washington Postot is ki szokták oktatni sajtószakmából, hogy mekkora hazugok vagyunk.

Ők persze soha nem hazudnak, ők a Szent Grál ezüst páncélos lovagjai és lovaginái, illetve még sokkal tisztaságosabbak (van egyáltalán ilyen magyar szó? Van: Csongor Barnabás használja a Nyugati Utazás fordításában) mint az eredeti Lancelot, mert azt nem volt szabad kiengedni felügyelet nélkül Camelotból, ha mégis elszabadult, azonnal becsajozott és botrányokba keveredett, ami a KESMA munkatársai és a kormánypárt politikusai esetében elképzelhetetlen volna. Azt a sok sajtópert is azért vesztik el, mert gonosz a bíróság, sőt, minden bíróság gonosz, beszélték a gangon is.

No, azt már elmondtam, miért kell óvatosnak lenni. Olyan ez – hogy a témánkhoz közelítsünk – mintha a középkorban őrszem volna az ember hadak idején, és látna a dombtetőn egy lovast az éji homályban. Az a lovas lehet a miénk is, lehet az ellenségé is. Ha az övék, lehet egy felderítő, de lehet egy elkóborolt dezertőr vagy lehet akár magas rangú tiszt is, és ez esetben a domb mögött, ahová nem látunk át, állhat még tízezer másik lovas is. Mielőtt lelőjük, legalább arról kéne meggyőződni, nem a miénk-e véletlenül és ha mégis ellenség, nem indítunk el avval a nyílvesszővel egy őrjöngő rohamot?

Mindezt azért írom, mert ilyen őrszemek vagyunk mi, latolgatnunk kell minden lépésünket, sorunkat. Ma például a Telex észrevette, hogy folytatják a pozsonyi csatával megkezdett „ismeretterjesztő” animációs sorozatot, éspedig tizenkét részben, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy hátha megszokjuk és már nem is tűnik fel a... hm, fogalmazzunk úgy, minősége. Idézzük a Telexet:

„A Magyarságkutató Intézet 12 részes filmsorozatot csinál a honfoglalás koráról. A gyártó ugyanaz a történelmi animációs cég lesz, akik a pozsonyi csatát is megfilmesítették Fankadelivel, szkíta szimbólumokkal és a magyarok kiirtásáról szóló kamuidézettel. Az animációs sorozat „a honfoglalás korát hasonló minőségben, biztosan nagy sikerrel fogja bemutatni” – biztosította magát Kásler Miklós magyarságminisztert az általa létrehozott alternatív tudományos intézet főigazgatója. Horváth-Lugossy Gábor a kívülállónak kicsit szürreális nyilvános beszámolóban (itt a teljes videó) tájékoztatta mentorát arról, hogy mire jutott az ősmagyar és egyéb történelmi kérdések iránt elkötelezett Kásler által gründolt Magyarságkutató azóta, hogy két éve elindultak.”

No, a lovas már a domb tetején áll a hajnali ködben, lássuk, miféle lehet? Először is hallgassuk végig a Kásler-Horváth-Lugossy videót, hogy mondja-e bizonyíthatóan ezt valaki? Mondja bizony, Horváth-Lugossy, ráadásul a 26 perc 9 másodperces videóból 25:15-től. Íme bizonyság Isten előtt, aki nem hiszi, hallgassa meg, nekem végig kellett hallgatni az egészet, szentségeltem is közben végig. Tud ez a szép magyar nyelv, nagyon tud, ha jól használjuk. 

Hát, akkor lesz egy ilyen animált sorozatunk, mivel tizenkét részes, felteszem, havonta kapunk egy efféle pozsonyi csatát. Mondjuk ez garantálja is, hogy nem lesz túl jó minőségű, mert egy hónap alatt nem lehet megcsinálni elég részletesen az animációt, ha megfeszül a készítő, akkor sem: viszont olcsó lesz. Ez a mostani került ismereteim szerint 12 millióba, mielőtt beleszólt a Magyarságkutató Intézet, de aztán beleszólt, megmondták, mi legyen benne és mi nem, így lett az ára 22 millió. Ne szörnyülködjünk: ez villamospénz a komoly beruházások mellett. Akkor nézzük csak, mennyi is lesz ennek a tizenkét részes sorozatnak a vége? Számoljunk havi hárommillió célprémiumot az állandó túlórázás, a megfeszített munka és – gondolom én – a koncepciózus változtatgatások miatt, az nem több 300 milliónál a tizenkét részért. A Magyarságkutató Intézet 2021-ben 1,335 milliárd forintból gazdálkodik (ehhez hasonlítsuk azt, hogy egy kis, falusi stadion is minimum tízmilliárd), szóval ki tudják fizetni bőven. Nem ingyen kérik.

Jó, de mit?

Itt vagyunk nagy bajban. A honfoglalás koráról ugyan elég sok mindent tudunk, azonban még többet nem. Mivel pedig Kásler miniszter elvárásként fogalmazta meg, miszerint a mostani kort kell párhuzamba állítani a honfoglalás idejével, szerinte ugyanis analóg folyamatok zajlanak, most Baltavári Tamáson a sor, hogy vakarja a fejét. Hogyan fogja ezt megoldani?

Ahogy az előző feladatot: a megrendelés szerint. Kreatív, alkotó szellem, szárnyal a fantáziája, hogy őt magát idézzem:

„Ha kötöttük volna magunkat az atombiztos történeti, régészeti adatokhoz, akkor a pozsonyi csatában egy tucat övcsat, néhány süvegcsúcs és nyeregdísz harcolna.”

Ehelyett szarmata nehézlovasság harcolt, olyan szarvas fejdíszű lovakon, amiken a szarmaták ezerötszáz évvel a pozsonyi csata előtt is csak temetkeztek, de nem csatáztak. Nem folytatom, így is szétanyáztak már akkor, mikor mert ez nekem nem tetszeni, tudom, most sem marad majd el, csak unom. Szóval honfoglalást kell csinálni, de miféle analóg folyamattokra gondolhat Kásler miniszter?

Valószínűleg migránsozni akar, hagyományainkhoz híven, csak akkor baj van. Egy magyar Honfoglalás-sorozatban a honfoglalók csakis pozitív hősök lehetnek. Mármost a kormány hivatalos narratívája azonban azt mondja: a különböző bevándorlók akarják elfoglalni Európát Soros kán vezetésével és (mióta Trump vesztett) az Egyesült Államok támogatásával, Brüsszel korrupt urai pedig áruló módon engedik, sőt, bátorítják ezt. Rendben van, hogy ez a mese csakis a magyar választópolgároknak szól és részben a hiszterizálásuk a célja, részben pedig a különböző (egyre durvább) kormányintézkedések legitimálása, de hogy az Öregistenbe lehet ezt összehasonlítani a honfoglalással? A formális logika szerint Árpád is hont foglalt, a migránsok is azt akarnak, de akkor baj van... vagy Árpád lesz rossz fiú a filmben, vagy a mai migránsok lesznek jók, ez így nem mehet adásba, viszont kicsavarni csak úgy lehetne, ha a Kárpát-medence vándorolna be az ősmagyarokba és nem fordítva.

De ez már legyen Baltavári Tamás baja, bár élénk érdeklődéssel fogom figyelni, hogyan oldja meg ezt a gordiuszi csomót. A számítástechnikai kivitelezés is komoly kérdéseket vet fel.

Mit is ír a mai Magyar Nemzet „A pozsonyi csata egy ígéretes kezdet” című jegyzetében Szabó Endre háziorvos?

„Az, hogy az alkotói fantázia mivel töltötte ki a hézagokat, és ezáltal tette nézhetővé és emészthetővé a filmet, részletkérdés. Nem biztos, hogy felróható, hogy a nagy multijátékcégekkel szemben az alkotóknak végtelen pénze lett volna például a mimika részletes kidolgozására.”

Meglehet, nem a számítástechnika szakértője a doktor úr, tehát megpróbálom elmagyarázni: nem, a mimika például nem pénzkérdés. Az idő kérdése lett volna, és még ehhez az első részhez állt rendelkezésre a legtöbb idő, ebben lehetett volna kidolgozni, mert a későbbikre darabonként csak egy-egy hónap jut, Unreal motor ide vagy oda (Baltavári korábbi animációi Total War-motorral készültek). Nem, ismétlem, nem pénz kérdése a részletek kidolgozása, a pixelesedés elkerülése: idő kell hozzá vagy sok és kiváló szakértő, akik elosztják a munkát és el is végzik. Az viszont nem fog kijönni részenként huszonötmillióból.

Akkor most mi lesz?

Megmondom én azt is.

Kapunk majd 2021-ben havonta egy pozsonyi csata-minőségű rémálmot (ismétlem: nem a hazafiassággal van bajom, hanem a tudományosság hiányával és a minőséggel), az elsőn még elszörnyedünk, a másodikon még röhögünk, aztán megszokjuk és már szavunk sem lesz ellene, az arra fogékonyak majd meg is szeretik. És őrjöngve kötekednek majd azokkal, akik nem rajonganak a sorozatért, addig, míg békeszerető ember már inkább nem is szól róla egy szót sem, így aztán csak dicséret illeti majd, nem bírálat.

2022-ben meg folytatják, közkívánatra, az előző sorozat ismétlése mellett.

Hiába, hogy ezek a délibábos legendák szó szerint a dákoromán kontinuitáselmélet szintjén mozognak tudományos szempontból, ez lesz a történelem a köztudatban, mert megszokja majd mindenki. Hiába randa és suta, majd valahogy azt is a javára írják. Hiába nem igaz: az lesz minálunk az utolsó szempont.

Aktuálpolitikai szempontok figyelembevételével javasolnám újabb animációs művek készítését is, például „Orbán Viktor pusztán szájával kikergeti a szovjet hadsereget Magyarországról”, „Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő feltámadásai”, felnőtt nézőknek „Borkai az Adrián” esetleg rétegfilmként „Brüsszeli esőcsatornák”, ugyanis minden hátránya mellett a mai számítógépes animáció olcsó, nem kell gázsit fizetni a színészeknek, nem kell költeni a díszletekre, nem kell utaztatni a stábot, nincsenek statiszták – egyszer drága csak, mikor megveszik hozzá a hardvert, onnantól már szakértők kérdése az egész.

Esetleg egy idő után a köztévé teljes műsorát is animációval lehetne előállítani, mégis előrelépést jelentene a mostani kesztyűbáb-technikához képest.

A hírműfajjal bajok lesznek, de nem túl nagyok: ami nem oldható meg felvételről (tehát amin nincsenek kormánytagok vagy Orbán Viktor) ezt majd kivitelezik deepfake technológiákkal.

Egyelőre itt tartunk, az igazságon túli világban, ahol már nem csak a hírek alternatívak, de a történelem is.

Áll a lovas a domb tetején, és mindjárt szétesik.

Pixelekre.

Szele Tamás