Ha már tegnap foglalkoztunk a csepeli késes támadóval, folytassunk ma is, számoljunk be a fejleményekről, mert bizony vannak. Méghozzá egész érdekesek: kiderült ugyanis, hogy a támadó nem először művelt ilyesmit. Sőt: azzal kezdte, hogy újságírót harapott, aztán meg is akarta ölni.

Nem mondom, elég sok agresszív és rosszindulatú embert el kell viselni ebben a szakmában, az életveszélyes fenyegetéseket utóbbi időben már kilóra mérem, nem darabra, van olyan is, hogy személyesen támadnak a sajtómunkásra – de ritka eset, mikor meg is harapják, sőt, közlik, hogy rövidesen véget vetnek az életének. Illetve az ilyen közlés nem ritka, az a ritka, ha valaki személyesen, szemtől szembe teszi.

De vegyük a dolgokat az elejétől, hátha valakinek új a történet. Tegnapelőtt egy bizonyos Ó. Bence a 151-es buszon előbb összeszólalkozott egy hölggyel, abból az alkalomból, hogy az SZFE-s maszkot viselt, majd késsel le is vágta róla a maszkot. Eközben arcán megsebesítette a hölgyet, akit nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel szállítottak kórházba. Ó. Bence pedig elszaladt, mint Novák Előd a szivárványos zászlóval. Aztán elfogták, és kiadták róla a hivatalos közleményt, melyet tegnap be is mutattunk.

Az már újabb információ, hogy nem kell találgatnunk indokait: Ó. Bence kihallgatásán azzal indokolta tettét, hogy az általa bántalmazott hölgy olyan jelképet ábrázoló maszkot viselt, amivel nem szimpatizál. Tehát nem kell most már latolgatni, hogy belpolitikai őrülttel van-e dolgunk vagy maszkellenes őrülttel: kiderült a természete. És ha még csak ennyi derült volna ki. De több is, mert a Telex utánajárt.

Az úgy volt, még 2018-ban, hogy:

„Az egyik vezető hírportál munkatársa a Corvin-negyednél tudósított az országgyűlési választásról, amikor észrevette, hogy valaki feltűnően nagy hévvel tépkedi le a választási plakátokat a megállóban. A telefonjával készített fotókat, hogy azokat beküldje a szerkesztőségnek.

- Percről percre tudósítottunk, gondoltam elküldöm a képeket azzal, hogy «️megy a műsor a Corvinnál». Akkor jött oda hozzám és megpróbálta kicsavarni a kezemből a telefont, aztán bekapta a bal hüvelykujjamat és hosszan ráharapott. Csak azután engedett el, hogy mondtam, kitörlöm a képeket

– nyilatkozta a Telexnek az újságíró, aki a nevét azért nem vállalja, mert már más szakmában dolgozik.

A férfi ezután felszállt a 4-6-os villamosra, Ó. Bence viszont követte, szidni és köpködni kezdte az újságírót, majd azzal gyanúsította meg, hogy a dulakodás közben miatta esett le a napszemüvege, ami össze is tört. Miután azzal fenyegette meg, hogy „hazáig követi és megöli”, az újságíró vészjelzővel megállította a villamost, de mire a rendőrök és mentők kiértek a Mester utcai megállóba, Ó. Bence elfutott.

„A rendőrök kérdezték, hogy akarok-e magánindítványt tenni, de azt is elmondták, hogy plakátrongálás miatt mindenképpen keresni fogják, így nem életem ezzel a lehetőséggel”

– emlékszik vissza a férfi.

Bár a mentők szerint csak nyolc napon beüli sérülést szenvedett, a volt újságíró még hetekig járt kötözéscserére, sebtisztításra és a körme is leesett.”

Ha percről percre ment a tudósítás – emlékszem, zaklatott egy nap volt az – akkor vagy az Index, vagy a HVG munkatársa lehetett az áldozat, még örüljön, hogy veszettséget nem kapott ettől a habzó szájú dühöngőtől. De egy év múlva újból elkapta a heveny hazafiság emberünket: 2019. április 18-i patrióta rohamában az MSZP aláírásgyűjtőit támadta meg. Akkor már elkapták a rendőrök, ha nem is azonnal. És büntetőügy is lett a támadásból, melynek során a megtámadott Torzsa Sándort, a Societas (az MSZP ifjúsági szervezete) elnökét többször is szembesítették Ó. Bencével. Torzsa azt mondta támadójáról a Telexnek, miszerint:

„Ő egy nyomorult sorsú gyerek, de egyáltalán nem hülye.”

Lássuk csak, hogyan zajlott ez az esemény?

„Torzsa akkor úgy nyilatkozott a támadásról, hogy a férfi az egyik szocialista „kolléganőt elkezdte lelocsolni a palackban lévő piros löttyel”, majd hozzávágta a palackot, miközben hangosan szidta az MSZP-t.

Torzsa ekkor lépett oda megvédeni a társát, mire a férfi nekitámadt

„nekem esett, levitt a földre, a kezembe harapott. Ezután eldurvult a dolog: a kabátomat a fejemre tekerte, azzal fojtogatott.”

A dulakodás nagyjából két percig tarthatott, végül az ott lévő járókelők és a többi szocialista választotta szét őket. Torzsa kihívta a rendőrséget, és feljelentést tett a támadó ellen, aki elfutott a helyszínről. A rendőrök akkor viszont elfogták a férfit, garázdaság miatt gyanúsítottként hallgatták ki, őrizetbe vették, és előterjesztést tettek a letartóztatására.”

Figyeljük meg a harapást, mint visszatérő elemet. Figyeljük, de ne magyarázzuk: az már a törvényszéki elmekórtan hatáskörébe tartozhat... azonban mi lett ebből a támadásból? Hiszen elfogták a mi Ó. Bencénket.

Mi lett volna? Még tárgyalják, Torzsa urat eddig háromszor idézték be tárgyalásra, már másodfokon tartanak, ha csak fel nem gyorsulnak az események. De biztos, hogy a Móricz Zsigmond téri támadó azonos a csepelivel?

Biztos. Tekintsük a Fővárosi Főügyészség közleményének idevágó részét:

„A gyanúsított büntetett előéletű, valamint már követett el a jelen ügyhöz hasonló – egy aláírásgyűjtés helyszínén – más bűncselekményt (garázdaság), amely miatt vele szemben a Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség 2019 nyarán vádat emelt, indítványozva, hogy a bíróság a férfit ítélje végrehajtandó börtönbüntetésre. Az első fokon eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság 2020 novemberében hozott ítéletet, és az ügyészi indítvánnyal szemben pénzbüntetésre és közérdekű munka büntetésre ítélte. A vádat képviselő ügyész már akkor fellebbezett súlyosabb, végrehajtandó börtönbüntetés kiszabása érdekében, a másodfokú eljárás folyamatban van.

A kényszerintézkedés elrendeléséről a nyomozási bíró várhatóan holnap dönt.

A kerületi ügyészség a kiemelt tárgyi súlyú ügyben, a férfi mielőbbi elszámoltatása érdekében gyorsított eljárásban bíróság elé állítást tervez.”

Akkor nincs kétség. Megvan a három erőszakos bűncselekmény, ami után nem mérlegelhet a bíróság, ki kell szabja a szabadságvesztést, ráadásul megemelt maximummal? Ha az első esetet tekintenénk, melyben a kolléga nem tett magánindítványt, nem volna meg. De mégis megvan, sőt!

Ó. Bencének ugyanis menet közben még voltak apróbb botlásai, kalandos életvitelének köszönhetően. 2017 májusában és októberében például lopás miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, 2017 júniusában pedig felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt közérdekű munka büntetését szabta ki számára a bíróság. Ha a „politikai” cselekményeit is ideszámoljuk, még akkor is együtt van a szükséges mennyiségű bűntett, ha a Corvin-negyedben elkövetett harapdálást nem számítjuk.

A felületes szemlélő most azt mondaná: szegény gyenge elméjű és jellemű ember a politika, a propaganda áldozata, ha az nem vadítja meg, lehet, békében marad. Ez csak részben igaz: Ó. Bence valószínűleg mindenképpen megtámadott volna másokat kicsinyes, mondvacsinált indokkal, egyszerűen ilyen a pszichés alkata. A politikának azonban megbocsáthatatlan bűne, hogy célt mutatott neki, és mintegy igazolta a „harcát”, mert az kétségtelen, hogy az elkövető szabadságharcosnak, utcai gerillának, végvári vitéznek gondolja magát. Aki a „nemzet ellenségeivel” küzd éjt nappallá téve és harapdálja őket. Valóságos Horst Wesselt lehetne belőle faragni a jobboldalon, csak erre mégsem kerül sor.

És nem azért, mert kicsit sem nemzeti hős, ellenben ostoba, műveletlen és kisstílű csavargó. Az a propagandát nem érdekli, az eredeti Horst Wessel se volt éppen egy lumen, még ha jogi szakra is járt harmadévig. Két oka van annak, hogy Ó. Bencéből nem lehet jobboldali ikon.

• Minden esetben ő támadott először, szó sem lehet önvédelemről, csakis erőszakos és köztörvényes bűncselekményekről

• Nagyon kínos lenne megmagyarázni a lopásait és a fegyveres garázdaságot. Nagyon. Ezek végképp köztörvényes ügyek.

Szóval, összegezve: mit látunk?

Egyszerű lenne azt mondani, hogy egy habókos fickót, akinek a fejét megzavarta a gyűlölethadjárat, szó szerint vette a kormánymédia lózungjait és a saját kezébe vette a „nemzetmentő harcot”. Sokan fogják így gondolni, és ezzel önkéntelenül is elősegítik, hogy egyes szélsőjobb körök kultuszt alakítsanak ki körülötte, piedesztálra emeljék. A valóságban egy hétpróbás bűnözőt látunk, aki mellesleg vakon hisz a kormánynak és a jobboldalnak: de azért, mint Torzsa úr is mondta, egyáltalán nem hülye.

Például lopni sem volt hülye.

Tehát elmeállapota nem akadályozza felelősségre vonását, amint eddig sem akadályozta, és nehéz élete nem menti fel tetteinek következménye alól. Ezen kívül még mit látunk?

Sok-sok évet látunk rácsok mögött. Azt látjuk.

Ugyanis ha ezt megússza, én mondom, hogy Magyarországon nem csak igazság- de jogszolgáltatás sincs már.

De nem ússza meg. Ez már menthetetlen.

Szele Tamás