Az ember azzal ébred, hogy minden a legnagyobb rendben van ebben az országban: Orbán Viktor bejelentette, hogy kitolják az esti kijárási tilalom kezdetét, már kilencig is nyitva lehetnek a boltok, alapterület függvényében állhatunk sorba előttük, Tóta W. Árpádot elítélte a Kúria, amit negyvenezer troll ünnepel örömtüzekkel a Rákos mezején és a Szekszárdi Vasárnapot is megtorpedózták.

Szekszárd, városháza

Ha még hozzá vesszük, miszerint tegnap benézett mihozzánk kicsit szomszédolni a kínai védelmi miniszter, Vej Feng-ho, látogatásának céljáról pedig vagy csak marhaságokat tudunk, vagy semmit, elmondhatjuk a boldogult Kerényi Imre szavaival: „Özönölnek a jó hírek”. Még egy-két ilyen, és elég is lesz a harmadnapos hidegleléshez, a járványhelyzetet már meg sem merem nézni.

Hanem ma a Szekszárdi Vasárnap dolgával foglalkozom, már csak azért is, mert némi közöm van ehhez a gyönyörű kisvároshoz, éltem én ott pár évig. Még a Tolnai Népújság külső munkatársa is voltam, egy-két naponta ugrottam be utolsó oldalas jegyzetet írni, ha az ügyeletes nem érzett magában elég spirituszt hozzá.

A Tolna megyei újságírás akkori doyenje, Ordas Iván mondott egyszer valami olyant, hogy azért szereti Szekszárdot, mert kicsi „és sosem lesz nagy”. Mi nem nagyon egyeztünk Ordas Ivánnal a világ dolgaiban, így ebben sem: én most is azért szeretem azt a várost, mert látom benne, hogy lesz nagyobb, nem területre, nem népességre nézvést, hanem kultúrájában, európaiságában hivatott sokkal többre, mint amennyi most jut. Jutott más időkben több is, onnan tudjuk, hogy mire, mennyivel kiválóbbra lenne képes a tolnai megyeszékhely.

De térjünk a tárgyra, részben politikai, részben sajtószakmai szempontból nézem a Szekszárdi Vasárnap ügyét, ami az önkormányzat hetilapja volna. Ha volna, mert most úgy áll a dolog, hogy volt is meg lesz is valami ilyen nevű médium, csak épp jelenleg létezik pusztán elvi síkon.

Történt pedig, hogy még az önkormányzati választásokon kétfejű lett a város. Hogyan lett a fideszes Ács Rezső a polgármester és hogyan nem lett az az egyesült ellenzék, vagyis az „Éljen Szekszárd!” jelöltje, Bomba Gábor? Arról sokat lehetne mesélni, csúnya dolgok történtek akkortájt, Bombát még azért is képesek voltak feljelenteni, mert a vezetékneve azonos egy energiaital márkanevével. Istenem, a Fidesz nem talált ellene egy Kóla vagy Fanta vezetéknevű ellenjelöltet, csak Ácsot, aki nagy nehezen beülhetett a polgármesteri székbe, de azt már még a választás megismétlésével sem bírta elérni, hogy a képviselőtestületben is fideszes legyen a többség. Azt vitte az Éljen Szekszárd!, igaz, csak egy fő többséggel.

Képzelhető, mekkora ellensége lett így a polgármester a tulajdon testületének, milyen kapóra jött neki a járványhelyzet, a különleges jogrend. Épp egy éve át is vette erre hivatkozva az irányítást, legalábbis egy időre, örökre nem tehette, de jólesett neki az a kis uralkodás, annyi biztos. Aztán most már vannak ugyan bizottságok, van közgyűlés is, csak már minek? Ugyanis az Éljen Szekszárd! egyik képviselője – de hiszen csak egy fős volt a többségük, elég erre a célra egy is – bizonyos Zaják Rita elhagyta a frakciót, és azt mondta: függetlenként folytatja a városi politikát. Lehet, hogy független, csak épp különös függetlenség ez: azóta ugyanis már polgármesteri tanácsnok. Élvez ő még egy különös kegyet is, mert Ács polgármester a minap különös döntést hozott, idézzük a Facebook-oldaláról:

„Miután Bomba Gábor, és Illés Tamás ÉSZ-es képviselők többször hangsúlyozták, hogy a veszélyhelyzetben meg kell fogni a pénzt, arról hoztam döntést, hogy az önkormányzati képviselők, bizottsági tagok és bizottsági elnökök tiszteletdíját 50%-kal csökkentem. Az így felszabaduló pénzt a koronavírus elleni védekezésre fordítja a város.”

No, ha így, hát legyen így – csakhogy Háry János városában vagyunk, a furfangos deák szörnyet prüsszentene az elöljárói dörgedelemre, ugyanis ez vonatkozik minden más személyre, akit illet, csak éppen egyedül Zaják Ritára nem. Azért is lett belőle tanácsnok, mert azoknak a bérét a rendelet nem felezte meg.

Kulcsember ő, nem azért, mert olyant tudna, amit más nem (bár ugyan tudhat akár, én sem látok mindent), hanem, mert nélküle sem megszavazni, sem leszaavazni nem tud semmit az Éljen Szekszárd! frakciója. Így került sor a Szekszárdi Vasárnapra, mely önkormányzati hetilap – hogy úgy mondjam – nem volt feltétlenül kormánypárti. Előfordul az ilyesmi. Olyan nagyon ellenzéki sem, hogy politikai kiadványnak lehessen nevezni: itt az utolsó szabad száma, megláthatja belőle bárki, ez egy helyi hetilap, az ország legkisebb megyeszékhelyéról. Annak kiváló, de sem nem Pravda, sem nem Pesti Srácok. Nem is az volt a vétke szerintem, hogy olyan nagyon bántotta volna a kormánypártot, hanem inkább azért kellett pusztulnia ebben a formájában, mert nem hízelgett neki. Se kicsit, se nagyon, és ez Magyarország mostani, szomorú, romlott állapotában már vétek. Főbenjáró méghozzá.

Tudni is lehetett, hogy fenekedik ellene a polgármester, de annyira, hogy helyi kolléga nem merte vállalni a főszerkesztői posztot, pedig él ott is jó pár ember, aki alkalmas volna erre akár tehetség, akár tapasztalat alapján nézzük a dolgot. Átmenetileg – fél évre – Babos Attila, a Szabad Pécs főszerkesztője vette vállára a terhet, őt tegnap bocsátották el, ráadásul lapzárta előtt, ami azt jelenti, hogy az ezt kikövetelő polgármesternek annyi fogalma lehet az újságcsinálásról, hogy hozzá képest a hajdú OKJ-vizsgát adó harangöntés-oktató, hiszen ha csak nincs a kezében egy kész, kitördelt lapszám valahonnét, akárhonnét, de nem a mostani munkatársaktól – őket is szélnek eresztették – akkor biza egy lapszám kimarad, ami hetilapnál sokat számít ám.

Dránovits Istvánnak, aki az új szerkesztőbizottsági elnök, egyébként dramaturg a végzettsége és foglalkozott sajtóval, rágalom volna állítani, hogy nem tud erről semmit – de akkor neki még nagyobb a vétke szakmai szempontból. Így, ahogy nézegetem a biográfiáját – több lapot is kiadott már és a Tolnatáj TV vezérigazgatója mellesleg – látom ám, hogy épp ma egy éve olyan kolléga írt róla portrét, ráadásul pozitív hangvételűt, emberközelit, akit tegnap rakott utcára a többiekkel együtt.

De nézzük most pár bekezdést Babos Attila főszerkesztői búcsúleveléből, melyet már csak a Facebookon tehetett közzé.

„Főszerkesztői búcsú

Kedves Olvasóink!

A koronavírus-járvány adta különleges felhatalmazással élt Ács Rezső polgármester, amikor a mai napon kezdeményezte a Szekszárdi Vasárnap szerkesztőségének feloszlatását, a lapot január óta irányító megbízott főszerkesztő leváltását.”

Hogy élt-e a felhatalmazással Ács vagy visszaélt vele, azt az utókor dönti el, de gyanítom, a második lehetőségre szól majd a verdikt.

„A polgármester a pandémiára hivatkozva kapott különleges felhatalmazásával élve, két hete, saját egyszemélyi döntésével, a közgyűlés helyett és nevében arról döntött, hogy szükséges a Szekszárdi Vasárnap című, ingyenesen terjesztett önkormányzati hetilap megújítása. Ács Rezső a mai napon erre a saját, egyszemélyi döntésére hivatkozva utasította arra a Szekszárdi Vasárnap jelenlegi kiadóját, a Szekszárdi Vagyonkezelőt, illetve a cég vezetőjét, hogy rendes felmondással mondja fel a szerkesztőség munkatársainak munkavállalói és/vagy megbízási szerződéseit.

A polgármester azt is eldöntötte, hogy teljeskörű hatalommal ruházza fel a Szekszárdi Vasárnappal kapcsolatban Dránovits Istvánt, a lap új szerkesztőbizottságának elnökét a lap átalakítására.

Ezt a cikket a lap, Ács Rezső által így felmentett megbízott főszerkesztője, Babos Attila jegyzi.

Aki szerint, tehát szerintem, kétség sem fér hozzá, hogy politikai döntés született – vagyis nem, vagy elsősorban biztosan nem szakmai döntés. És nem is olyan, aminek a pandémiához lenne köze.”

Az tény, ugyanis ha lenne köze a pandémiához ennek a határozatnak, úgy a mostani járvány lenne az első a történelem folyamán, amely sajtó, sőt hetilap útján terjed.

„Mindez történt azt követően, hogy ma egyértelművé tettem, hogy a továbbiakban sem tűröm azt el, hogy politikailag beleszóljanak a munkámba, vagy hogy az én megkerülésemmel, tudtom nélkül szóljanak bele a lap tartalmába. Akár csak minimálisan is. Ahogyan azt korábban sem tűrtem volna el, igaz, erre korábban kísérlet sem volt.”

Itt azokat a részeket kihagynám, amiket korábban már elmeséltem, térjünk vissza a friss eseményekhez:

„Csütörtökön délután tehát Ács Rezső, Szekszárd fideszes polgármestere levelet küldött a nyomtatott hetilapot kiadó cég vezetőjének, hogy rendes felmondással kezdeményezze a szerkesztőség munkatársainak munkavállalói és megbízási szerződéseinek a felmondását.

Mindezzel együtt a polgármester közölte azt is, hogy Dránovits Istvánt, a Szekszárdi Vasárnap új szerkesztőbizottságának elnökét felhatalmazta az újság megújításával és a tartalomelőállításért is teljes körűen ő felel ezután.

Az újságírók és szerkesztőségi munkatársak szerződéseinek felmondása tehát most folyamatban van, illetve előkészítés előtt áll.”

Sőt, a továbbiakban megtudjuk, hogy mi a mesterterv lényege, és ez már a magyar megyei sajtó egésze számára riasztó.

„A Szekszárdi Vasárnap egy, már több mint 30 éve működő és évtizedek óta önkormányzati hetilapként kiadott nyomtatott újság. A mostani elképzelés szerint átalakítják, a legvalószínűbb, hogy önkormányzati magazint, havilapot alakítanak belőle.

Lehetséges, persze, hogy a Szekszárdi Vasárnap a következő hetekben még megjelenik, és a munkatársak egy része még folytathatja a lap készítését, már egy másik önkormányzati cég által megbízva, de ha ez így is lesz, ez legfeljebb néhány hétig fog még tartani. Aztán biztosan átalakul a lap.

Szekszárd azon tíz városok egyike, amelyben hamarosan elindulhat a City7 nevű, a Mediaworks által készítendő ingyenesen terjesztett nyomtatott hetilap. Ha a polgármester és az új szerkesztőbizottság úgy dönt, hogy nem lesz ingyenesen terjesztett nyomtatott hetilap többé a Szekszárdi Vasárnap, ezt a „piaci rést” „be fogja tudni tölteni” az új kormányközeli lap.”

Ezt a sorsot szánják tehát a megyei, városi hetilapoknak: a napilapokat már felfalta a KESMA, a többit odadobják a Citynek. Írtam én erről nem is olyan régen, de arra már talán csak én emlékszem, más nem. No, de itt jön a búcsúlevél tragikomikus része:

„A főszerkesztői tevékenységemmel szemben az egyik kritika Ács Rezső és Dránovits István részéről az volt, hogy „politikai” cikkek vannak a lapban, „politikai felhangú” írások, amelyek a széthúzást erősítik, nem az összefogást, mert szerintük erre van szükség, és ez lenne a dolga egy önkormányzati lapnak.

Az én véleményem két ponton is eltér. Szerintem az a dolga az önkormányzati lapnak, hogy az önkormányzat híreit és közleményeit közölje és a legfontosabb helyi híreket. Másrészt nem voltak elfogult, politikai felhangú írásaink.

Ács Rezsőék egyik friss döntése az volt, hogy a Szekszárdi Vasárnapba az önkormányzat közvetlenül küld közéleti „cikkeket”, két teljes oldalnyit, az általuk előre meghatározott oldalakra.

Minderre jeleztem, hogy kizárólag önkormányzati/polgármesteri sajtóiroda szerzői név alatt lehet ezeket a cikkeket megjelentetni, Szekszárd MJV fejléccel és nem előre rögzített, kézivezérléssel kijelölt, hanem a szakmailag megfelelőbbnek gondolt oldalakra helyezve őket.

Az első két „cikk”, amit az önkormányzat elküldött, hogy azokat közöljük le, teljesen egyértelműen politikai tartalmú cikkek voltak.”

Innentől kezdve már tényleg bagoly mondta verébnek, hogy nagyfejű. Nincs semmiféle morális alapja a lap tönkretételének, még csak nem is az volt a vétkük, hogy politizáltak – hanem az, hogy nem a polgármester mondta nekik tollba, mit írjanak.

Megtehetik a kiskirályok ezt is?

Ez idő szerint megtehetik. De mindennek vége van egyszer, nem tart örökké a hatalmuk. A lappal történtek nézetem szerint kimerítik az önkormányzati vagyon hűtlen kezelését: hiszen világos, hogy jelentős, értékes orgánumból egy névleges kiadvánnyá züllesztik, a helyét pedig egy országos, magánkézben lévő vállalkozás veszi át. Aminek a szerkesztési elvei a Média1 információi alapján:

„A tartalom egyharmada helyi Fidesz-barát, ellenzéket ekéző, lejárató szövegekből, egyharmada központilag gyártott bulvártartalomból, egyharmada reklámokból fog állni.”

Ez kell aztán a szekszárdi olvasónak, semmi egyéb. Ez, meg a hanyatt esés. Népszerű lesz a City lapja azon a borvidéken, mint szőlőben a lisztharmat.

Gyújtósnak se fogják használni, de ablakpucolásra sem.

Így kell, kérem, tönkretenni valami jót.

Ebből a tárgyból viszont doktorálhatna a mostani magyar kormánypárt.

Szele Tamás