Már foglalkoztam ezzel a témával, három alkalommal is, mert példátlan volt az eset, most megteszem negyedszer is, mert fejlemény van a csepeli, SZFE-maszk miatti késelés ügyében. Megszületett az elsőfokú ítélet. Ez persze egy pillanatig sem jelenti azt, hogy pont került az ügy végére, fellebbeztek már, lesz ebből másodfok is, Kúria is, ha lehet egyáltalán.

Ami abból a szempontból nem baj, hogy mindenkit megillet a tisztességes bírósági eljárás, még az ennyire világos ügyekben is, tehát a vádlottat, illetve most már elítéltet, Ó. Bencét is, bár úgy érzem, némiképp visszaél a törvény adta lehetőségeivel. Jegyezzük meg a „visszaél” szót, még elő fog fordulni, ráadásul elég felháborító kontextusban.

Tegnap tehát megvolt az elsőfokú tárgyalás, melyről a Telex példaszerű bírósági tudósítást közölt. Sajnos ez a nagy hagyományú műfaj kezd kiveszni a magyar sajtóból, a kilencvenes évek országos napilapjainak még külön, jogvégzett, nem ritkán bírói gyakorlattal rendelkező bírósági tudósítóik voltak, az elmúlt tíz év folyamán meg én ha háromszor írtam ilyent, az is sok, és abból a háromból is két esetben az én ügyemet tárgyalták... viszont a Telex írása tényleg jól sikerült, gratulálok a szerzőnek, egyetlen fontos részletet sem hagyott ki.

Akkor tekintsük az ügyet magát. Mi történt?

Jogról van szó, pontosak kell legyünk. Idézzük a Police.hu akkori közleményét.

„Budapest XXI. kerületében, a Szent Imre téren várakozó buszon 2021. február 25-én 7 óra 40 perckor egy férfi késsel megsebezte egy másik utas arcát. A mentők kórházba vitték a nőt, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság a bűncselekmény felderítésére nyomozócsoportot hozott létre, és az elkövető felkutatására hajtóvadászatot indított.

A rendőrök a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható férfit pár órán belül azonosították, Ó. Bence ellen elfogatóparancsot adtak ki.

A budapesti nyomozók a Bűnügyi Bevetési Osztállyal közösen nyolc órán belül elfogták a 37 éves férfit, elszámoltatása folyamatban van. A BRFK Nyomozó Főosztály közösség tagja elleni erőszak bűntett és súlyos testi sértés kísérlet bűntett gyanúja miatt folytat eljárást.” (Kiemelés tőlem)

Szóval, ez a közösség tagja elleni erőszak így kissé rejtélyesen hangzana, ha nem tudnánk a beszámolókból és a busz kamerájának a felvételéből, hogy Ó. Bence azért késelt, mert áldozatán „Free SZFE” feliratú maszk volt.

Ezért, ennyiért.

Ami világosan mutatja a mai magyar társadalom szánandó szellemi állapotát, de a jogrendszerünkét is. Mert ha én mondjuk felteszek egy AC/DC-jelvényt (hej, utoljára kamaszkoromban viseltem), attól én még nem leszek sem a zenekar tagja, sem a zenekar rajongója: az csak annyit jelez, hogy szimpatizálok velük, kedvelem a zenéjüket. Ilyenformán a jelvény semmiféle kijelölt közösséghez való tartozást nem jelez, ha csak nem alkotjuk meg az „AC/DC-t szívesen hallgató, egyébként egymástól mindenben különböző emberek” közösségének fogalmát mesterségesen. Mert ez magától így, ebben a formában nem létezik, ez egy elvont fogalom, nem egy embercsoport. Ha valaki szimpatizált az SZFE függetlenségének ügyével, attól ő nem lett sem diák, sem tanár azon az egyetemen, nem lett aktivista sem, tulajdonképpen egy ilyen maszk csak annyit jelent, hogy egyetért törekvéseikkel. De egyetérthet akár maszk nélkül is, én is pártolom például a független Skócia eszméjét, mégsem járok kiltben a Keleti környékén.

Tehát sajnos már a váddal is az a baj, hogy egy feltételezett véleményközösségi csoporthoz való vélelmezett tartozásra épül – mi van, ha az áldozat igazából nem is érdeklődik a politika iránt, csak éppen ez a maszk volt kéznél, mielőtt elindult otthonról? – de sajnos erre kell épülnie, és nem csak azért, mert a törvény ilyen vádra ad lehetőséget. Hanem azért is, mert az elkövető – a tárgyaláson elhangzott vallomása szerint – pont emiatt a vélelmezett hovatartozás miatt szúrt. Ez benne a vérfagyasztó.

Idézzük a tárgyaláson elhangzottakat a Telex nyomán!

„A 37 éves férfi főiskolát végzett, de – ahogy fogalmazott – korábban „mindenféle hülyeséggel elcseszte az erkölcsi bizonyítványát”, ezért az utóbbi időben építkezéseken dolgozott kisegítő munkásként. Saját bevallása szerint is „elkötelezett kormánypárti, nem pedig szélkakas”, akinek nagyon rosszulesett, hogy az SZFE-üggyel telekürtölték a nemzetközi sajtót, és lejáratták vele a hazáját. „Számtalan hollywoodi színész pózolt a free SZFE felirattal, ez megalázó dolog volt, és rossz fényt vetett az országunkra” – magyarázta. Áldozatával általában ugyanabban a csepeli megállóban szálltak fel reggelente a buszra, korábban is látta már „az SZFE-maszkos hölgyet”, és „minden alkalommal megbotránkozott a maszkján”. Annyira irritálta, hogy inkább későbbi járattal kezdett dolgozni járni, csak hogy véletlenül se fusson bele a nőbe. Február 25-én reggel viszont megint ugyanarra a buszra szálltak fel. „Aznap egy kedves szomszédom halálhíre miatt eleve rossz kedvem volt, robbanékony hangulatban voltam. Így gyalogoltam a buszmegálló felé, amikor megláttam a SZFE-maszkos hölgyet”, mondta a férfi.

Ó. Bence azt állítja, először az tervezte, hogy felajánl egy sebészi maszkot a nőnek, csak vegye le a sajátját. Nem az volt ugyanis a problémája áldozatával, hogy kikkel szimpatizál, amiatt legfeljebb csak sajnálni tudja, mondta. „Ha csak egy diszkrét kitűzőt viselt volna, elmentem volna mellette, de azzal, hogy ilyen maszkot viselt, visszaélt a véleménynyilvánítás szabadságával”, tette hozzá.

A vádlottat felháborította az, hogy a nő szó szerint, az arcán viselte a véleményét. „Hogy teheti meg azt, hogy ennyire nyíltan provokál? Fel lehetne venni egy diszkrét maszkot. Nem muszáj valaki véleményét beerőszakolni mások aurájába. Nem kellene mások érzékenységét megsértenie ezzel” – sorolta érveit, hogy végül miért döntött úgy, levágja a maszkot a nőről.” (Telex)

Nem lennék Ó. Bence ügyvédje, annyi szent. Ugyanis a vallomásnak ez a része két olyan elemet is tartalmaz, amik a tárgyalóteremben szó szerint éveket jelenthetnek. Az első, hogy a vádlott látásból ismerte áldozatát, ellenszenvesnek találta, állítása szerint kerülte is, bár végül már nem kerülte: tehát a tett nem hirtelen felindulásból történt, fel volt indulva ő már előbb is. Megállna az előre megfontoltság. A másik, és ez a komolyabb baj: nyíltan bevallja, hogy vélemény miatt késelt.

Mármint amiatt, hogy saját véleménye nem egyezett az áldozat általa vélelmezett véleményével. Innentől ez vesztett ügy, és a védekezés, mely szerint „arcán viselte a véleményét, ez provokáció”, egyszerűen elfogadhatatlan, ahogy a maszk méretei sem számítanak. Ha azon a buszon Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjúinak egyike szólt volna, és még eljöhet az az idő, amikor a tömegközlekedési eszközökön kihangosítják, valamint én is utazom a járművön, az én arcomról még sokkal durvábbakat olvashatott volna le, minden felirat nélkül, és le merem fogadni, hogy az utastársak legalább felének arcáról szintén. Akkor nekiáll végigkéselni a buszt? Legyünk tekintettel arra, úgy is, mint társadalom, hogy gyenge idegrendszerű és önuralmú, ámde politikailag elkötelezett polgártársaink

1. Mit vélelmezhetnek a nézeteinkről nyilvános helyeken?

2. A véleményünk kinyilvánításának milyen mértékét tekintik provokációnak?

Szerencse, hogy a bíróság nem esett bele ebbe a „mi a provokáció” nevű csapdába, ugyanis még most is tartana a tárgyalás, sőt, egy hónap múlva is. Lássuk tovább az elhangzottakat.

„Kis ideig hezitált, végül a nőhöz fordult, és azt kérdezte tőle, „nem fél-e, hogy valaki előbb-utóbb szájba fogja baszni ebben a maszkban?”. A nő erre csak annyit válaszolt, hogy „nem”, és tovább nyomogatta a telefonját. Ó. Bence szerint áldozata „halál flegma volt, nem félt”. A kést végül fenyegető szándékkal vette elő, „azt szerettem volna, hogy magába szálljon, egy ilyen ótvar közösséggel ne vállaljon közösséget”. (…) Végül közelről, határozott mozdulattal a késsel megvágta a nő arcát. Mivel „idegállapotban volt”, azt a tárgyaláson sem tudta visszaidézni, pontosan milyen mozdulatot tett a késsel, azt viszont határozottan állította, hogy nem akarta megsebesíteni áldozatát – csak amiatt, mert valaki általa elutasított nézeteket vall, soha nem bántana senkit –, csak a maszk pántját szerette volna elvágni egy olyan késsel, ami szerinte is nagyon hegyes és éles volt.”

Ja, az mindjárt más. Ó. Bence – aki egyébként 37 éves és főiskolát végzett – sosem bántana senkit a nézetei miatt, most ez nevelő célzattal történt, mert hiszen ha egy őrült hadonászik az arcom előtt egy éles, hegyes késsel, az olyan logikus érv, amitől menten és őszintén megváltozik a véleményem, a világnézetem és többé nem vállalok közösséget olyanokkal, akikkel korábban egyetértettem. Lehet, hogy Ó. Bencénél ez így működik, a többi embernél nem. Volt még hazaárulózás is, egyéb szépségek úgyszintén, amik nélkül ma már nem is késelés a késelés.

A vádlottnak egyébként nagyon nem ez volt az első ügye. Három politikai jellegű erőszakoskodása volt (ezzel együtt), először még 2018-ban harapta meg az egyik vezető hírportál munkatársát, majd megígérte neki, hogy meg is fogja ölni, aztán 2019-ben az MSZP ifjúsági szervezetének aktivistáit támadta meg egy aláírásgyűjtés alkalmából, most meg elkövette ezt a késes támadást. A második ügy épp most jár másodfokon. Előzőleg is voltak apróbb botlásai, kalandos életvitelének köszönhetően. 2017 májusában és októberében például lopás miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, 2017 júniusában pedig felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt közérdekű munka büntetését szabta ki számára a bíróság.

Ha valaki erre az életpályára képes azt mondani, hogy „csak egy meggyőződéses kormánypárti polgár, aki elvesztette az önuralmát”, az már nem téved: az már hazudik. Úgy tűnik, távolról sincs szó az önkontroll elvesztéséről, inkább az a helyzet, hogy az soha nem is létezett. Gátlástalan, és épp ezért veszélyes bűnözőt látunk, aki történetesen kormánypárti is. A szakértő szerint:

„Diszharmonikus, pszichopátiás egyén, aki impulzív, robbanékony, agresszív magatartásra hajlamos, és akit felelősséghárítás, morális problémák jellemzik. Személyiségzavara mégsem jelent korlátozó tényezőt.”

A tárgyalás előtt még a középső ujját mutogatta a sajtónak, igaza és várható felmentése biztos tudatában, utána már nem mutogatott. Ugyanis első fokon hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, és hét évre eltiltották a közügyektől.

A döntés ellen az ügyész is, a vádlott és jogi képviselője is fellebbeztek, persze az ügyész súlyosbításért, a védelem enyhítésért.

Aki ebben az ügyben enyhítést képes elérni, tekintetbe a vádlott előéletét is, az már nem egyszerű ügyvéd lenne, hanem már művész.

De nem is lesz ebből másodfokon enyhítés, egyszerűen nem lehetséges.

Tulajdonképpen a legborzalmasabb a történetben nem is az eseménysorozat. Az is elég pocsék, de rosszabb, hogy a vádlott – illetve most már, az elsőfokú ítélet után nyugodtan nevezhetjük elkövetőnek is – büszkén bevallotta: vélelmezett nézetek miatt támadott, szúrt. Ezt csak fokozza, hogy ő ezt jogos védekezésként adta elő, felmentő körülményként!

Nem tudok mást mondani: undorító. Ma egy kicsit később le kell mennem a boltba krumpliért. Jelenleg kétféle maszkom van kéznél, fekete FFP2-es és fekete sebészi maszk. Akármelyiket is veszem fel, nem tudhatom, ki fogja provokációnak találni a maszk színét (holott csak azért fekete, mert ilyen volt épp akkor a kínai boltban).

Kit háborít fel és miért?

Ki késel meg érte és vélelmezett nézeteim miatt? És jobbról vagy szélsőjobbról jön majd a szúrás?

Tudom: nem kell annyi krumplit vásárolgatni és nem lesz semmi baj.

Csak az sem megoldás, ha éhen halunk a békesség kedvéért.

A megoldás az lenne, ha még az Ó. Bencék is megértenék: vélemény miatt nem támadunk, nem késelünk.

Ezt viszont a magyar társadalom jelenlegi közhangulata teszi lehetetlenné.

Szele Tamás