Mint tudjuk, a tegnap esti órákban Izrael és a Hamász képviselői aláírták a fegyverszüneti és túszcsere-egyezményt, melynek következtében a nagyvilág úgy gondolja, hogy vasárnaptól – ekkor lép életbe a szerződés – egy gonddal kevesebb lesz a Közel-Keleten. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ezzel szemben sok gonddal viszont több, tehát nincs most ideje az ünneplésnek.
(Képünk illusztráció)
Tekintsük előbb a hírt magát, az ISW lehető legtárgyilagosabb tolmácsolásában, majd utána a különböző, az események által kiváltott reakciókat, végül pepdig elemezzük kicsit a helyzetet. Tehát: mi történt?
Izrael és a Hamász január 15-én elfogadta a tűzszüneti-túszmegállapodást. Mohammed bin Abdulrahman al Thani katari miniszterelnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom közvetítői fogják felügyelni a tűzszünetet, amely január 19-én lép hatályba. A Hamász megerősítette, hogy január 15-én beleegyezett a végleges megállapodás-tervezetbe. A megállapodás három szakaszból áll, ahogyan azt Joe Biden amerikai elnök 2024 májusában javasolta. Az első szakaszban, amely január 19-től kezdődően 42 napig tart, a Hamásznak 33 túszt kell szabadon engednie. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) az első szakaszban fokozatosan kivonulnak a Gázai Övezet központi részéből egy 800 méter széles pufferzónába a Gázai Övezet keleti és északi határai mentén. A Reuters jelentése szerint „Izrael minden egyes izraeli civilért 30 palesztin foglyot, és minden egyes izraeli katonanőért, akit a Hamász szabadon enged, 50 palesztin foglyot enged szabadon.” Izrael ebben a fázisban lehetővé teszi a kitelepített gázai lakosok visszatérését a Gázai Övezet északi részébe is. Izrael és a Hamász a tűzszünet 16. napján tárgyalásokat kezd a fennmaradó izraeli túszok szabadon bocsátásáról, az IDF teljes kivonulásáról a Gázai Övezetből és a tartós tűzszünetről. Ez feltehetően azt jelenti, hogy ha a tűzszünet második szakaszára vonatkozó tárgyalások kudarcba fulladnak, a harcok újraindulnak. A tűzszünet harmadik szakasza állítólag rendelkezéseket tartalmaz a Gázai övezet újjáépítésére vonatkozóan, amelyet Egyiptom, Katar és az ENSZ felügyel.
Úgy tűnik, hogy a Hamász beleegyezett abba, hogy az IDF legalább a tűzszünet első szakaszában továbbra is a Philadelphi folyosón maradhasson, amely a Gázai Övezet déli részén egy operatív és stratégiai szempontból jelentős, az IDF által ellenőrzött terület. Az IDF kivonulása a Philadelphi folyosóról a tűzszüneti tárgyalások során Izrael és a Hamász közötti egyik fő vitapont volt. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatala január 15-én bejelentette, hogy a Hamász „az utolsó pillanatban” „visszalépett” az izraeli erők kivonulására vonatkozó követelésétől.
Ez a megállapodás nehezen született meg és nem is tökéletes, de el kell fogadnunk a tényt, hogy megkötötték – lássuk, mit szól hozzá a Jerusalem Post vezércikke?
„Az elmúlt napok olyanok voltak, mint egy versenyfutás a túszalku elkerülhetetlen célja felé, de nem volt minden zökkenőmentes. A Hamász új követeléseket fogalmazott meg a Philadelphi-folyosóval kapcsolatban, közvetlenül azelőtt, hogy a katari közvetítőkkel megállapodtak volna a túsz- és tűzszüneti megállapodásban. Ezek a követelések ellentmondtak a korábban jóváhagyott térképeknek. Izrael határozottan ellenezte a változtatásokat, és az arab média arról számolt be, hogy Egyiptom beleegyezett a megállapodás módosításába, hogy a Hamász által azonosított „kiskaput” megszüntesse, mind a Hamásszal, mind az izraeli csapatokkal együttműködve.
Közben az IDF a jelentések szerint megkezdte a kezdeti kivonulási előkészületeket Gázában, bár a hivatalos kivonulás még nem kezdődött meg. A kivonulás várhatóan szakaszosan történik majd, összehangolva a Hamász túszainak szabadon bocsátásával. A jelenlegi előkészületek a logisztikát, például az ideiglenes létesítmények lebontását foglalják magukban, beleértve az infrastruktúra esetleges eltávolítását olyan területekről, mint a Netzarim folyosó. (…)
Ezzel egy időben Donald Trump megválasztott amerikai elnök Truth Social közösségi oldalon azt állította, hogy nemrég aratott választási győzelme befolyásolta az Izrael és a Hamász között nemrég bejelentett tűzszüneti megállapodást. Kijelentette, hogy nemzetbiztonsági csapata Steve Witkoff közel-keleti megbízottja segítségével azon fog dolgozni, hogy Gáza ne váljon „a terroristák menedékhelyévé”.
Hozzászólásaiban Trump hangsúlyozta az Ábrahámi Megállapodás kiterjesztésére és a „béke támogatására az erő révén” irányuló terveket a térségben. Annak ellenére, hogy még nincs hivatalban, Trump azt állította, hogy csapata „sok mindent elért”, és a Fehér Házba való visszatérése után további „győzelmeket ígért az Egyesült Államoknak”. (…) Ez nem a megfelelő idő arra, hogy belemerüljünk a helyzet kicsinyes politikájának elemezgetésébe. Ez nem a Hamász-terroristák szabadon bocsátása miatt való siránkozás ideje; erre majd a maga idejében sor kerül. Ma ünnepelnünk kell, nemzetként és nemzetünkért.
Nemzetként, mert olyan nép vagyunk, amely az életet a halálnál fontosabbnak tartja, és hamarosan élve látjuk viszont túszainkat. Nemzetünkért, mert azok az emberek, akiket 468 napja tartanak fogva Gázában, a mi honfitársaink. Mindenki számára tükröt mutatnak, legyenek bár gyerekek, férfiak, nők, zsidók, beduinok, magasak, alacsonyak, barna hajúak vagy zöld szeműek; ők izraeliek, és hazatérnek.
Hagyjuk a harcot holnapra. Abban amúgy is nagyon jók vagyunk. Most itt az ideje, hogy átérezzük a remény szikráját, amely a túszok családjait átjárja, hogy újra találkozhatnak szeretteikkel, és felkészüljünk arra, hogy honfitársainkat újra otthon üdvözölhessük.”
Nos, akkor a Philadelphi-folyosó ügye mégsem zajlott vita nélkül, és lám, Trump még hivatalba sem lépett, máris le akarja aratni a babárt a tűzszünetért – más kérdés, hogy mértékadó washingtoni források szerint egyaránt dolhozott az egyezmény megkötésén Biden és Trump adminisztrációja, bár értelemszerűen Bidené minden felelősség, hiszen még jelen pillanatban is ő a hivatalban lévő elnök. Lépjünk tovább: mit ír a kairói Al-Ahram?
„Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök üdvözölte az Izrael és a Hamász által szerdán aláírt tűzszüneti megállapodást a Gázai övezetben 15 hónapja tartó háború befejezéséről, és méltatta »a több mint egy éven át tartó, Egyiptom, Katar és az Egyesült Államok közvetítésével tett fáradságos erőfeszítéseket”.
»Ezzel a megállapodással hangsúlyozom annak fontosságát, hogy minden akadály nélkül felgyorsítsuk a humanitárius segélyek sürgős eljuttatását a gázai néphez a jelenlegi katasztrofális helyzet megoldása érdekében« – írta El-Szíszi hivatalos Facebook-oldalán.
Az egyiptomi elnök kijelentette, hogy Kairó várakozással tekint a kétállami megoldáson keresztül megvalósuló fenntartható béke elé, valamint reméli annak biztosítását, hogy a térség stabilitást, nyugalmat és fejlődést élvezzen egy olyan világban, amely mindenkit befogad.
»Egyiptom mindig hű marad kötelezettségvállalásaihoz, támogatja az igazságos békét, őszinte partner annak elérésében, és a palesztin nép törvényes jogainak védelmezője« – fogalmazott El-Szíszi.”
Irán egyértelmű palesztin győzelemnek nevezte a megállapodást és pozícióinak erősödésére számít a térségben – hm, vannak bizonyos kételyeim mindkét kijelentés kapcsán. Fontos még megjegyezni, miszerint a jemeni houthik közölték, hogy abbahagyják az izraeli területek elleni támadásokat – jelentette a Yediot Ahronot.
A csoport szóvivője szerint tiszteletben fogják tartani az Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodást. Az izraeli területre irányuló kilövések vasárnaptól, január 19-től, amikor a megállapodások hivatalosan is életbe lépnek, leállnak.
A houthik ugyanakkor közölték, hogy Izrael szerintük „továbbra is fenyegetést jelent a térség stabilitására és biztonságára”.
Nos, amint látom, bemutattam mindegyik érintett fél reakcióit, lássuk akkor, lesz-e ebből tartós béke a Közel-Keleten?Nem, nem lesz. Ez a tűzszüneti egyezmény – ami nem békeszerződés! – meglehetősen felemás és voltaképpen sem Izrael, sem a Hamász érdekeit nem szolgálja maradéktalanul. Más kérdés, hogy „jó” megállapodást, mely mindkét fél számára egyaránt előnyös lett volna, ebben a helyzetben nem is lehetett volna kötni: be kell érni azzal, hogy többé-kevésbé mindenki rosszul jár, ellenben egy ideig fegyvernyugvás lesz.
Izrael számára alapvetően a Hamász egyszer s mindenkori feloszlatása, megszüntetése lenne az ideális, és ehhez sosem járt még olyan közel, mint most, hiszen a terrorszervezetnek úgy a fizikai bázisa, mint a katonai ereje a megsemmisülés határán van. Azonban a túszok miatt nem lehetett egyetlen (vagy több) határozott csapással pontot tenni az ügy végére: nekik haza kell kerülniük. Más kérdés, hogy az egyezmény nem rögzíti pontosan, miszerint élve vagy holtan kell őket átadni az izraeli hatóságoknak: és itt szeretném kedvét szegni az olajágakat lengető optimistáknak, ugyanis nagyon valószínű, hogy sokkal, de sokkal több lesz az átadottak között a halott, mint az eleven. Extrém esetben elhunyhatott akár mindegyikük is a hosszú fogság alatt, hiszen kicsit sem bántak velük kíméletesen, sőt, ellenkezőleg: kínozták és éheztették őket, nem jutottak gyógyszerhez és részük volt minden elképzelhető bántalmazásban. Az tény, hogy ha a Hamász 33 halott túszt ad át a megállapított ütemben, Izrael tűr majd egy ideig, de utána nem lesz kegyelem a gyilkosoknak. Így is valószínű, hogy borzalmakkal fogunk szembesülni.
A Hamász számára sem tökéletes a jelenlegi megoldás. Ők arra törekednének, hogy megőrizzék az abszolút hatalmat a Gázai Övezet felett, melyet majd szépen újjáépítenek számukra az ENSZ költségén, szükség esetén egyéb forrásokat is igénybe véve (tessék mondani, az alagutakat is helyreállítják?), mindeközben újjászervezzék az erőiket, nagymértékű sorozással, toborzással és kiképzéssel, bár az újbóli felfegyverzésnek akadálya lehet Irán nem túl rózsás gazdasági helyzete.
A másik, számukra kedvező, céljaiknak megfelelő, bár végtelenül cinikus lehetőség az lenne, hogy veszni hagyják Gázát, veszni a helyi népességet, melynek következtében ugyan földrajzi és tömegbázisukat elveszítik, de aktív szereplői maradnak a világpolitikának még legalább egy-két évtizedig. Hogy ez embertelen volna? Az, de politikai szempontból a vezetőség számára kedvező.
Egyik megoldásra sem került sor, így az várható, hogy végtelen huzavona kezdődik majd az olajfák alatt, melyben mindkét fél elégedetlen a helyzetével, és egyik kezét mindenki a fegyverén tartja, hogy az első gyanús jelre lőhessen. Márpedig gyanús jelek voltak, vannak és lesznek is. Nem jósolható nagy jövő ennek a tűzszünetnek, és semmiképpen sem várható, hogy az első lépés legyen a tartós békekötés felé vezető úton.
Annyit remélhetünk csak, hogy néhány túsz élve hazatérhet és másfél-két hónapig szünetelnek majd a nyílt harcok.
Szele Tamás
