Én mondom, kérem, az orosz fantázia felülmúlhatatlan. És most nem Akszjonovra, Akunyinra, Szorokinra, Gluhovszkijra gondolok, akik állócsillagok a mai orosz irodalom egén és ennek megfelelően száműzetésben élnek, könyveik pedig be vannak tiltva Oroszország-anyácskában, ez mondhatni természetes, a jobb pétervári irodalmi szalonokba már majd’ kétszáz éve legalábbis a száműzetés és a betiltás az ajánlólevél – hanem a politikusokra.
(Képünk illusztráció)
Putyin fantazmagóriáit többnyire ismerjük, ő sok mindennek képzelte magát, Nagy Pétertől és Alekszander Nyevszkijtől, a Jégmezők Lovagjától kezdve Nagy Katalinig (nem irigylem azt, akit ebben a korszakában Patyomkinként kezelt, bár azt tudjuk, hogy épp Patrusevet akarta kinevezni ki a később létre nem jött Tavriai Terület kormányzójának – és hát Patyomkin volt Tavria hercege annak idején, de ennek az intim részleteit inkább el sem gondolom, ugyanis vizuális típus vagyok).
Dugin őrülete is időnként áttöri az ingerküszöböt, legutóbb például azt volt képes nyilatkozni, hogy „Románia az Oroszországi Föderáció része lesz”, csak aztán mégsem lett az, és most Dugin bátyuska jobban teszi, ha nem sétálgat Bukarestben, a Lipscani-on, mert ha elkapják, biztosan kifordítják a bőréből. Hanem az elmúlt napokban leginkább mégiscsak az előbb említett Patrusev elvtárssal szaladt el a lovacska, egy interjúban, melyet Putyin kedvenc lapjának, a Komszomolszkaja Pravdának adott. Már abban is van némi méla, oroszos báj, hogy maga a Komszomol több évtizede sehol sincs, de a lapja ettől függetlenül megjelenik, Patrusev már nem az orosz Biztonsági Tanács titkára, hanem csak Putyin hajóépítési tanácsadója (ha képes lesz működőképessé tenni az Admiral Kuznyecovot, leveszem előtte a kalapomat, de ettől a veszélytől nem kell tartani), viszont a víziói minimum Salvador Dalit és János apostol Jelenéseit idézik.
Európai szintű botrányt sikerült kavarnia, és mivel nem csak a néhány, legfelháborítóbb idézetre voltam kíváncsi, hanem magára a teljes interjúra, elolvastam az eredetit és most lefordítom mindannyiunk épülésére. Lássuk tehát, mit mondott ez a nagy orosz szürrealista, ez a vizionárius látnok, akit valami tévedés folytán a világ politikusnak tart, holott erről szó sincs, szimplán látomások és rémálmok kínozzák, mint mondjuk szegény Dosztojevszkijt is annak idején.
Arról, hogy Oroszországnak mit kell várnia az új washingtoni kormánytól, és hogyan kell reagálnia az országgal szembeni politikában bekövetkező esetleges változásokra, Nyikolaj Patrusevvel, az Orosz Föderáció elnökének tanácsadójával, a Biztonsági Tanács állandó tagjával beszélgetett a Komszomolszkaja Pravda.
– Nyikolaj Platonovics, Ön hosszú évek óta részt vett és továbbra is részt vesz a világpolitikában és a nemzetközi biztonsággal kapcsolatos döntéshozatalban. Nem gondolja, hogy a világ most, Donald Trump beiktatásának előestéjén komoly változások előtt áll?
– A világ jelentős része még mindig Amerikára figyel. Eközben maga az amerikai elit megosztott, és nincs egységes elképzelése arról, hogy pontosan hogyan is kellene felépítenie a politikáját a nagyvilágban és otthon.
Trump fő szlogenje az, hogy állítólag van egy terve, mely szerint az USA visszatér a pragmatikus politikához, amely mind az állam, mind a polgárok számára előnyös lenne. Hogy ez hogyan fog viszonyulni más országok és népek érdekeihez, azt még nem tudjuk.
Így vagy úgy, de jelenleg komoly változásoknak vagyunk tanúi világszerte. Nemcsak a geopolitikai helyzetre gondolok, hanem a gazdaság, a technológiai szféra, a társadalmi és kulturális folyamatok helyzetére is. Ilyen tektonikus elmozdulásokra utoljára a Szovjetunió összeomlása után került sor. Akkoriban a Nyugat képtelen volt alkalmazkodni az új realitásokhoz, és továbbra is úgy élt, mint a hidegháború idején, állandóan ellenséget keresve.
– Trump napi nyilatkozatai nem nevezhetők másnak, mint forradalmiaknak: ellenszenv mindazzal szemben, amit a Biden-kormányzat tett, radikálisan új eszmék hirdetése.....
– Biden elnöksége megmutatta, hogy a Fehér Ház prioritásai jelentősen eltérnek a hétköznapi polgárokétól. Az iskolai tankönyvekből minden amerikai számára ismerős szavak, miszerint Amerikában a nép a népért és a nép nevében uralkodik, ellentmondásban vannak a valósággal. Ezért az egyszerű amerikaiak minden olyan elképzelést elfogadnak, ami hozzájárulhat a jólétükhöz. Üdvözölni fogják a családi értékek támogatását, az egészségügyi ellátás javítását, a tűzvészek és az illegális migráció elleni küzdelmet célzó intézkedéseket.
Persze csak az idő fogja megmutatni, hogy Trump képes lesz-e teljes mértékben megvalósítani elképzeléseit. Ahogy az első ciklusa is bizonyította, a hírhedt „mélyállam” az Egyesült Államokban nagyon erős. Nem biztos, hogy hagyja őt szembefordulni az eddigi politikával. A választási kampány és a merényletkísérlet tapasztalatai pedig megmutatták, hogy a legelképzelhetetlenebb forgatókönyvekre is fel kell készülni.
Világos, hogy Trump álláspontját az amerikai elit nem minden tagja osztja. Nézetei jelentősen eltérnek a Demokrata Párt, az ipari óriáscégek és a transznacionális vállalatok egyes tulajdonosainak terveitől. Ezért rendkívül fontos, hogy Trump és kísérete biztonságáról már államfői hivatalba lépése előtt, valamint elnöksége alatt is gondoskodni kell.
– Donald Trump már felvázolta terveit Grönlanddal, a Panama-csatornával, Mexikóval, Kanadával és a különböző kontinensek más országaival kapcsolatban. Bidennel ellentétben miért nem beszél olyan gyakran Ukrajna jövőjéről?
– A Biden-kormányzat számára Ukrajna abszolút prioritás volt. Egyértelmű, hogy Trump és Biden viszonya antagonisztikus. Ezért Ukrajna nem szerepel Trump prioritásai között. Őt inkább Kína érdekli.
Emellett, mint mondta, felvázolta az elképzeléseit Grönlanddal, a Panama-csatornával, Mexikóval, Kanadával kapcsolatban. A világtérkép átrajzolása a saját érdekeinek megfelelően, és a különböző kontinensek országainak ügyeibe való beavatkozás amerikai hagyomány.
Ugyanakkor aligha nevezhető ésszerűnek az a híresztelés, hogy Trump az amerikai fegyveres erőket elküldi majd, hogy új államokat hódítsanak meg az USA számára. Mindazonáltal nem kétséges, hogy az új adminisztráció mindezekben az ügyekben nagyon határozottan fogja érvényesíteni saját érdekeit.
Ami az USA és Kína kapcsolatait illeti, úgy vélem, hogy Washington és Peking nézeteltérései súlyosbodni fognak, és az amerikaiak el fogják túlozni azokat, akár mesterségesen is. Számunkra Kína volt és marad a legfontosabb partnerünk, akivel különösen privilegizált stratégiai együttműködési kapcsolatokat ápolunk. Ezek a kapcsolatok nem függnek a konjunktúrától, mindenképpen megmaradnak, függetlenül attól, hogy ki ül az Ovális Irodában.
– Érdekeink nem merülnek ki a Kínával fenntartott partnerségben. Más régiókban is meg kell védenünk őket. Mit mondana a balti államokkal és Moldovával való kapcsolatokról?
– Számunkra a legfontosabb prioritás a polgáraink és honfitársaink védelme és jóléte a világ minden táján. Ha nemzetközi szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor az orosz lakossággal szembeni diszkriminációnak számos országban, így természetesen a Baltikumban és Moldovában is véget kell vetni. Ezeknek az államoknak a hatóságai továbbra is a legmélyebb válságba sodorják magukat átgondolatlan cselekedeteikkel, és ugyanakkor makacsul hajtogatják a ruszofób narratívákat. Különösen jelzésértékű az energiaválság, amelyért száz százalékban a moldovai hatóságok a felelősek, akik engedelmesen követik Brüsszel utasításait, hogy csökkentsék az Oroszországtól való gázfüggőséget.
Viszont Chişinău nem csaphatja be sem önmagát, sem a népét. A moldovai hatóságoknak nem az országon belül vagy Transznisztriában kellene az ellenséget keresniük, hanem be kellene ismerniük a hibáikat, és el kellene kezdeniük a helyzet orvoslását.
Nem tartom kizártnak, hogy Chişinău agresszív oroszellenes politikája oda vezet, hogy Moldova vagy egy másik állam részévé válik, vagy pedig teljesen megszűnik létezni. Ebben a helyzetben Ukrajna példáját tekinthetjük, ahol a neonácizmus és a ruszofóbia az ország összeomlásához vezetett, jóval a különleges katonai művelet előtt.
– Az új amerikai kormányzat képviselői, különösen a Trump által kinevezett tanácsadók egyes nyilatkozataikban elismerik, hogy Oroszország semmilyen körülmények között nem fogja átengedni Ukrajnának vagy bárki másnak azokat a területeket, amelyek már az Oroszországi Föderáció részét képezik.....
– Ez még csak szóba sem kerül. Az egykor Kijevből irányított területek az állampolgárok akaratának eredményeképpen váltak Oroszország részévé a nemzetközi joggal, az Oroszországi Föderáció törvényeivel és e régiók jogszabályaival összhangban.
Ami Oroszország Ukrajnával kapcsolatos álláspontját illeti, az változatlan. Fontos számunkra, hogy a specoperacija feladatai teljesüljenek. Ezek ismertek és nem változtak. Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is megnevezte őket.
Az is fontos, hogy a világ elismerje a DNK, az LNK, a Zaporizzsjai és a Herszoni Terület, a Krími Köztársaság és Szevasztopol beolvadását az Oroszországi Föderációba, amelyek az alkotmánnyal összhangban országunk szerves részét képezik.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az ukrán nép továbbra is közel áll hozzánk, testvéri és évszázados kötelékek kötik Oroszországhoz, bármennyire is állítják ennek ellenkezőjét a „ukránság” megszállott kijevi propagandistái. Nem közömbös számunkra, ami Ukrajnában történik.
Különösen aggaszt bennünket, hogy a neonáci ideológia erőszakos kényszere és a szenvedélyes ruszofóbia tönkreteszi Ukrajna egykor virágzó városait, köztük Harkivot, Odesszát, Mikolajivot és Dnyipropetrovszkot.
Lehetséges, hogy a következő évben Ukrajna teljesen meg is szűnik létezni.
Ha a további folyamatok konkrét kilátásairól beszélünk, figyelembe véve a Trump-faktort, tiszteletben tartjuk az amerikai elnök kijelentéseit. Úgy vélem, hogy az Ukrajnáról szóló tárgyalásokat Oroszországnak és az Egyesült Államoknak más nyugati országok részvétele nélkül kell lefolytatnia.
Londonnal és Brüsszellel nincs miről tárgyalni. Az EU vezetése például már régóta nem beszélhet számos tagja, például Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Románia és néhány más európai ország nevében, amelyek érdekeltek az európai stabilitásban és kiegyensúlyozott álláspontot képviselnek Oroszországgal kapcsolatban.
Nos, kérem, eddig az interjú, és láthatjuk belőle, amint lassan elszabadul a vátesz (hová tesz? lóvá tesz? jóvá nem tesz, az biztos...) fantáziája.
Előbb a Moldova elleni energiaháborút tulajdonítja magának az áldozatnak (ez ősi módszer az orosz politikában), majd hatni kezd a varászgomba, és közli, miszerint Ukrajna egy éven belül megszűnik. Tapasztalatom az, hogy egész országokat és népeket sokkal nehezebb megszüntetni mint egyéneket, így aztán inkább fogadnék arra, hogy ha ezt az eszmét még sokáig hangoztatja, előbb szűnik meg Patrusev elvtárs fennállása, mint Ukrajnáé.
Végezetül egy huszárvágással megszünteti az Európai Unió befolyását az államszövetség saját területének jelentős részén, sőt, véget vet verbálisan több állam tagságának is. Tudom, hogy vannak olyan botor honfitársaink, akik ezt szeretnék, nekik csak annyit kívánok, hogy egy esetleges orosz bevonulás esetén menjenek ki az utcákra ünnepelni a szívüknek oly kedves csapatokat, csak aztán ne csodálkozzanak semmin. De ez mellékvágány: a lényeg az, hogy csodálatos agymenést láthattunk a fentiekben, méltót a legszebb, legexkluzívabb, aranyozott orosz gumiszobákhoz.
Az elhangzottak alapján javaslom az Állami Dumának, hogy április elsejét nevezzék ki Patrusev emléknapjának. Esetleg születésnapjának is, mindegy, hogy Nyikolaj Platonovics július 11-én született, ha Sztahanovnak meg lehetett változtatni a keresztnevét a Pravda cikke miatt, neki is ki lehet cserélni a születési dátumát, ez csak igazolványtechnikai kérdés.
Elvégre ő minden bolondok cárja. Ennyi jár neki.
Szele Tamás
