„Nézzünk bizakodva a jövőbe!” – mondja Örkény egypercesének címe, és akármi legyek, ha a ma megjelent kormányrendeletet nem annak alapján írták. Az a lényege az iratnak, hogy egyfelől most már véglegesítették a nyitás és újraindítás tervét, ez már hivatalos, a macska sem vakarja ki, másfelől nagyon látszik, hogy a „korbács és kalács” elvét alkalmazza a magyar kormány.

De legyünk tárgyszerűek és közérdekűek, vegyük először szép sorban, mit közöltek a kormány hivatalos oldalán, szeretni vagy nem szeretni csak annak alapján lehet a tervet, ami benne van. Azt mondja a sillabusz:

„A magyar oltási program európai összehasonlításban is kiemelkedően eredményes. Ez lehetővé teszi, hogy újabb lépéseket tegyünk a mindennapi élet és a gazdaság újraindítása érdekében. Amikor a beoltottak száma eléri a 4 milliót, új intézkedések lépnek életbe. Ezen intézkedések jelentős része védettséghez (védettségi igazolványhoz) kötött.

A védettségi igazolvány használatáról a magyar emberek döntöttek az újraindításról szóló online konzultáció során. A konzultációt kitöltők 65 százaléka támogatta azt, hogy a védettek felmentést kapjanak egyes korlátozások alól.”

Ebből a bevezetőből két dolog fontos, de mindkettő nagyon. Az első, hogy mindez a sok szép és jó csak a négymilliomodik beadott oltás után szakad ránk. Ugyan én különbséget tennék első és második oltások között, tekintetbe venném, hogy nem azonnal alakul ki az immunitás, de ha nem így gondolják, akkor nem így gondolják, helyettük nem dönthetek. A második gondolat fontosabb: abban van ugyanis, amit már régen, még a konzultáció idején megjósoltam, hogy ugyanis a védettségi igazolvány használatáért bizony magát a magyar népet teszik felelőssé, mármint azt az 528 ezer fős részét, amelyik egyáltalán részt vett a konzultációban. Rájuk mondják, hogy támogatták a védettségi igazolványt. Ez azért nem egy nagyon nagy szám: durván a magyar állampolgárok egyhuszada. Öt százaléka. Sőt: nekik is csak a 65 százalékuk, vagyis 343 200 személy, ami az állampolgároknak mintegy harmincada, legyen három és fél százalék, felfele kerekítéssel.

Ennyi a legitimációja a döntésnek, ami miatt a felelősséget muszáj áthárítani a „nemzetre”, akivel „konzultáltak” – mert hát mi van, ha a döntés a védettségi igazolvány használatáról népszerűtlen lesz?

És népszerűtlen lesz. Ne tessenek majd tágra nyílt szemekkel kérdezni, hogy „ezt ki szavazta meg, ki pártolta, nem ismerek ilyen embert?”, hiszen nem is csoda, kevesen vannak nagyon. Csak ilyen ám az irányított nemzeti konzultáció természete: az állampolgárok három és fél százaléka is lehet benne többség, feltéve, hogy elég kevesen konzultálnak. Menjünk tovább.

„A kormány véglegesítette az új szabályokat tartalmazó rendeleteket. Ezek alapján:
- A kijárási tilalom kezdete este 11 óráról éjfélre módosul.
- Az üzletekben este 11 óráig lehet vásárolni.
- A védetteknek (akinek védettségi igazolványa van) este 11 óráig megnyílik a vendéglátóhelyek belső tere is. A szülők és családtagok a gyermekeket is magukkal vihetik.
- A védettek szállodákba is mehetnek, és a gyermekeket is magukkal vihetik.
- A 2020 novemberében bezárt szabadidős létesítményeket védettségi igazolvánnyal újra lehet látogatni. Ezek közé tartoznak például az állatkertek, a vadasparkok, a múzeumok, a színházak, a mozik és a könyvtárak is.
- Edzőterembe, uszodába, jégpályára ezentúl csak a védettek, valamint a versenyszerűen sportoló 18 év alattiak mehetnek.
- A védettek és felügyeletük alatt álló kiskorúak este 11 óráig a sportrendezvényeket is látogathatják.
- A védetteknek és a felügyeletük alatt álló kiskorúaknak nem kell maszkot viselniük a sport- és kulturális rendezvényeken.
- A koronavírus elleni védettség igazolása a védettségi igazolvány bemutatásával történik, a védettség tényének ellenőrzése pedig a helyiség üzemeltetőjének, a szolgáltatás nyújtójának a feladata. Amennyiben ennek nem tesz eleget, a bírság 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet, vagy akár egy éves bezárással is sújtható.”

Ez bizony nem sok nóvumot tartalmaz a pénteken megismertekhez képest, mely információkat magától a miniszterelnöktől tudhatta meg a nagyérdemű, a Kossuth rádió útján, füstölögtem is miatta egyet akkor, de mégis van benne fontos újdonság. Hogy jogilag ezt miképpen fogják elfogadhatóvá tenni, előttem rejtély, de tény, hogy kirótták a különböző intézmények üzemeltetőire a védettség tényének ellenőrzési kötelezettségét. Ez a gyakorlatban szembe megy a magyar joggal, ugyanis a védettség tényét a védettségi igazolvány bizonyítja, de mivel az érzékeny adatokat is tartalmaz és egyébként is hivatalos igazolvány, csak a hatóságoknak köteles bemutatni az állampolgár. Így viszont hatósági jogkörrel ruháznak fel minden jegyszedőt és kocsmárost.

Az lehet megoldás, hogy állítsunk rendőrt minden kocsmába, és ha Zuzmó Géza beáll a bádogpult elé, lejátszódik egy érdekes párbeszéd:

- Egy nagyfröccs és egy feles bolyhos lesz.

- Lesz előtte egy védettségi igazolvány is, amit bemutat.

- Mi vagy te, hatóság? Engem nem igazoltatsz!

- Én nem is, majd az őrmester kolléga. Kovács úr, legyen szíves, megint van egy kocsmajogászunk!

Jó, hát ilyen nem lesz, olyan lesz valószínűleg, hogy senki sem fogja betartani a kötelezettséget, vagy ha mégis, nagyon sokat fog kínlódni a szabály miatt. Mert rendben, a mozi- vagy színházjegy kiadása előtt még lehet kérni a kártyát, a múzeum, stadion vagy könyvtár kapujában is, a jégpálya esetében meg főleg – de például mi van, ha a védettségi igazolvány híján a teraszon kávézó kedves vendégnek sürgősen be kell mennie az illemhelyre, mely az üzemegység belső részén található? Igazolvány nélkül elvileg nem teheti. Ezt egyelőre úgy oldják meg, ahol megoldják, hogy mindenki bemehet a zárt üzletbelsőbe, de csak vásárolni vagy a mosdóba, így viszont semmi értelme annak, hogy a teraszon esznek-isznak az emberek, hiszen a pultnál és a mosdóban úgyis mindenki találkozik. Sok ésszel volt ez kitalálva, én mondom.

„Mivel a járvány továbbra is jelen van, ezért a fokozatos újraindítás mellett is fenn kell tartani bizonyos biztonsági intézkedéseket. Ezért egyes helyszíneken a védettséget nem szerzett dolgozóknak továbbra is maszkot kell hordaniuk. Fennmaradnak a magán- és családi rendezvényekkel kapcsolatban 2020 novemberében elrendelt korlátozások.

A közterületen, a tömegközlekedési eszközökön, boltokban – azokon a helyeken, ahol nem csak beoltott, vagy a fertőzésen átesett személyek tartózkodhatnak – továbbra is kötelező a maszkhasználat, továbbá kerülendő a csoportosulás és a gyülekezés. Ez a még be nem oltott állampolgárok védelmét szolgálja.”

Oké, egyetértek, de kezd bonyolultabb lenni a protokoll a spanyol etikettnél és a kínai taoista szertartásoknál is, pedig azoknak is van (vagy inkább: volt valamikor) logikája. Ugyanaz a maszk, ami meggátolja, hogy fertőzzünk a buszon – tényleg meggátolja különben – nem működik a jégpályán vagy a könyvtárban. Ámde csak akkor van így, ha van érvényes védettségi igazolvány nevű talizmánunk, különben mégis működik, sőt, kötelező. Már látom a történészeket pár ezer év múlva, mikor kiássák a mi korunk Budapestjét, ahogy elkezdik írni a szakdolgozatukat belőlünk:

„Totemhasználat és talizmánok a huszonegyedik századi magyar társadalomban”

„A samanisztikus hitrendszer és a rituális jelmezhasználat jelei az Orbán-kor végén”

„Kultikus maszkok és álarcok politikai szerepe a világválság előtti Kárpát-medencében”

Pedig hát csak annyiról van szó, hogy az a maszk sajnos még kell, csak túlpolitizáltuk és túlszabályoztuk a hordását. Ahogy minden mást is, ami a világjárvánnyal kapcsolatos, egymásnak ellentmondó szabályok sorát kéne betartanunk, azért van ez a bolondokháza. Mert hát az állampolgárok többsége mégiscsak jogkövető, és betartja az utasításokat, akkor is, ha nincs túl sok értelmük ebben a formában.

Tény, hogy egy másfajta kormány valószínűleg ugyanekkora hülyeségeket művelne, de az is tény, hogy legalább nem kovácsolna politikai tőkét a helyzetből. Mert most arról van szó.

„Az oltási program előrehaladtával további döntések születhetnek majd az élet újraindítása érdekében. Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki az oltási programban való részvétellel és a védelmi szabályok betartásával részt vesz a járvány elleni összefogásban.”

– mondja a kormányrendelet vége, és ily módon sikerült megint egy, illetve két kalap alá venni minket, ez a Fidesz egyik alapvető trükkje: azt mondják ezzel a köszönettel, hogy aki beoltatja magát, és betartja a szabályokat, az a kormányt segíti, aki meg nem, az akadályozza nemes terveiben.

Erről szó sincs, a legtöbben nem politikai okokból oltattuk be magunkat, hanem mert nincs kedvünk megbetegedni, tán meg is halni. Ehhez semmi köze a kormánynak. A szabályokat is azért tartjuk be, mert egyrészt csomó helyen van értelmük, másrészt a fenének van kedve egy nagyobbfajta pénzbüntetéshez. Ezt kéne kormányszinten tudomásul venni, meg azt, hogy az elmúlt tizenegy évben először ők nem kegyet gyakorolnak, mikor foglalkoznak a járványhelyzettel, hanem a munkájukat kéne végezzék. Ez lenne a feladatuk. Csak úgy hozzászoktak a kegyosztáshoz, hogy úgy hiszik: az is kegy, ha a dolgukat teszik. Jól vagy rosszul teszik? Azt majd később tudjuk meg, mikor vége lesz a járványnak.

Korbács és kalács? Igen: korbács a pénzbüntetés, kalács a terasz, a jégpálya és a mozi. Mintha elemistákat próbálnának fegyelmezni.

De az a lényeg, hogy minden nagyon jó lesz, ha hallgatunk rájuk. Legalábbis azt ígérik.

Rendben, tartsuk be a szabályokat, de a magunk érdekében tegyük, és ne azért, mert pártunk és kormányunk azt mondta.

Különben meg nézzünk bizakodva a jövőbe.

De azt se azért, amit ők ígérnek.
 

Szele Tamás