- Hol járt, Sajókám, hogy hála Istennek, hetek óta nem láttam?

- Itt, a kávéházban, Hacsek, hogyhogy nem látott?

- Mindennap benéztem, nyoma sem volt.

- Ott ültem a kisteremben, a bal kettes asztalnál, mint mindig, kérdezze meg a tulajt, ha nem hiszi.

- Maga bent ült a kisteremben? Hát magának van védettségi kártyája?

- Van annak, aki el nem issza. Miért, magának nincs?

- Nincs, megkaptam az első oltást, de még nem küldték ki... akkor már értem, én a teraszon kerestem, maga meg bent ült. Hogy szerezte meg, milyen oltást kapott?

- Én ugyan semmilyent.

- Akkor túlesett a betegségen?

- Nekem egy betegségem van, az isiász, de azon nem bírok túlesni.

- Ne csigázzon, hogy jutott kártyához?

- Csináltam.

- Hogyhogy csinált? Mutassa!

- Nézze csak.

- De hiszen ez egy treff ász, amire ráragasztott egy QR-kódot valamiről!

- Stimmel. Pontosabban nem valamiről, hanem a feleségem intimbetétjéről.

- Miért pont arról?

- Azt akartam, sok mindenre legyen jó. Azon meg azt írta, lehet vele futni, hullámlovagolni, sárkányrepülőt vezetni...

- Maga szerencsétlen, az mást jelent... különben mikor lovagolt utoljára hullámon?

- A magáén sajnos még soha, de általában sem rendes, napi szokásom. Én csak bent akartam kávézni, a szokott helyemen.

- És beengedték egy treff ász betéttel?

- Hogyne. Ki nézi? Megmutatom messziről, kártyának kártya, QR-kód van rajta, a többi senkit sem érdekel.

- Maga szerencsétlen, tudja, hogy ezért öt évet is kaphat?

- Ha minden öt évet megkaptam volna, ami járt volna, most én lennék a Matuzsálem és Második Ramszesz együtt. Mondja, nem akar maga is beülni a régi asztalunkhoz? Van még nálam egy pikk alsó.

- Jellemző, magának treff ásza van, nekem pikk alsót ajánlgat... és milyen QR-kódot tenne rá?

- Szerzünk valamit, most már majdnem mindenen van.

- Akkor nekem tegyen rá egyet a konyhasóról.

- Miért?

- Mert az korlátlan ideig eláll. De mondja, mi lesz, ha bejön egy rendőr és kéri az iratokat, mit mond majd, mi ez?

- Magának jó lesz, a konyhasó, az is száraz és hűvös helyen tartandó, mint maga... Azt mondom, hogy ez egy szabálysértés, a pincér nem figyelt oda, mikor beengedett.

- És ha megtalálja a kártyát?

- Arra meg azt, hogy hamiskártyás vagyok és ez volt a tartalék ászom.

- Tartalék lap QR-kóddal?

- Mindenki úgy cinkel, ahogy tud. Én QR-kóddal.

- És hogy olvassa le parti közben?

- Szemmel. Születési adottság. A testvéremet Sheldon Coopernek hívják.

- És a nénikéjét? Hagyjuk... A partnerek hogyhogy nem veszik észre?

- Kizárólag éjfélkor szoktam pókerezni, holdfogyatkozás idején, áramszünetben. Mondja, kinek drukkol maga, a rendőrnek, vagy nekem?

- Inkább a rendőrnek, mint magának. De ebből még így is lehet büntetés.

- Igen, a kávézó kap egy szabálysértési bírságot százezer körül.

- És maga?

- Én? Engem maximum hamiskártyázás miatt lehetne megbüntetni, de arra meg nincs se törvény, se jogszabály. Esetleg tiltott szerencsejáték miatt vehetnének elő. De azt meg egyedül nem lehet. Ráadásul csak akkor büntetik, ha rendszeresen űzöm és szervezem.

- Attól még jöhet egy járőr.

- Nem szokott. A rendőrök általában kint kártyáznak a teraszon, mert ott lehet dohányozni is.

- De mégis, ha csak százezret bukna is a maga kávézásán a tulaj, azt is leverné magán!

- Az sajnos igaz, és tudja, hol lakom...

- Látja? Látja? Mégis jobb a teraszon kávézni, rizikó nélkül.

- De nem az igazi. Inkább keressünk sok pénzt, hogy ha baj van, tudjuk miből kárpótolni a céget.

- Egész életemben ezzel próbálkoztam, miből gondolja, hogy pont most sikerül?

- Látja, itt ez a kártyahelyzet, ezt kéne kihasználni. Írja is az Index: „Megszerették a szabadságot a magyarok, 100-200 ezerért lehet hamis védettségi igazolványt kapni”! 

- Mennyiért? Egy aranyhegyen ülünk, és nyomorgunk... Azonnal vágjunk bele!

- Hogy gondolja?

- Maga most elmegy, és rendel a Piatniktól ezer pakli francia kártyát, mert nekem már csak ötven lapom van, és ennyi csak az első tízmillió forint bevételre elég. Az egy megbízható, patinás cég, időben szállítani fognak.

- De nincs pénzem.

- Nem azt mondta, hogy miből rendeljen, azt mondtam, mibe.

- Mibe?

- Hitelbe, aztán a mellényzsebünkből kifizetjük. Én addig itt kávézgatok és kiállítok előre pár biankó kártyát, csak a vevő nevét kell majd ráírni.

- Honnan szerez QR-kódot?

- Jó, hogy mondja, ha már úgyis megy rendelni, vegyen egy doboz széntablettát, és fénymásolja le a kódot sok példányban, megfelelő méretben.

- Miért pont széntablettát?

- Mert az garantáltan hatásos betojás ellen.

- Mondja, csak francia kártyát rendeljek?

- Miért?

- Mi lesz a jobboldali vevőkkel, akik utálnak mindent, ami francia?

- Hm, amilyen igaza magának van... rendeljen pár száz pakli magyar kártyát is. De azokban csak ászok legyenek.

- Miért?

- Mondja, maga el tudja képzelni, hogy a nemzeti érzelmeire büszke kormánypárti vagy szélsőjobboldali elfogadjon egy tök filkót vagy makk alsót?

- Hát nem nagyon. Bár már háromszor megtörtént.

- De nem is rájuk alapozzuk a bizniszt. Bár ők is egy vásárlói réteg, amit nem lehet kizárni, esélyegyenlőség van. A legtöbbeknek viszont akármilyen kártya meg fog felelni.

- Ezzel mi rengeteg pénzt fogunk csinálni...

- Minden hamis kártya addig jó, amíg nem kérik, és ezt nem kérik. Pimaszul gazdagok leszünk. Maga mit vesz majd a vagyonából?

- Mikor már együtt lesz, nagy levegőt, mert sikerült összehozni baj nélkül. Azután, azt hiszem, jachtot az Adrián. Meg néhány kisebb-nagyobb ingatlant és sok-sok szépen csiszolt gyémántot.

- Az ingatlan jó ötlet. Én is megvásárolom a Vajdahunyad várát a Ligetben, aztán átnevezem.

- Mire?

- Az lesz a Kártyavár.

- Nem fél, hogy össze fog dőlni?

- Az már lapjárás kérdése. Na, menjen kártyát rendelni, mars ki!

Szele Tamás