Forgókínpad

Forgókínpad

Az előválasztás rendszerhibája

2021. május 15. - Szele Tamás

Ezt elég nehéz lesz úgy megírni, hogy az ember elfogulatlan is maradjon, jóhiszemű is, de valahogyan mégis rávilágítson a problémára. Mert probléma, az van, nem is kicsi. Dióhéjban az a kérdés, hogy az ellenzék nem saját maga ellen dolgozik-e, nem maga alatt vágja-e a fát az előválasztással? Mert vannak a rendszernek gyenge pontjai.

valasztas3.jpg

Mérő László, aki kiváltképpen való okos ember, erre hívja fel a figyelmet mai írásában a Telex hasábjain, és nem hiába mondom, hogy okos ember: akárhogyan is forgatom, nem találok hibát a gondolatmenetében. De a helyzet is olyan igazi, magyaros: az ország egyik legragyogóbb elméje, aki kicsit sem vádolható kormánypártisággal, rájött, hogy a kormány hogyan nyerheti meg a választásokat, hogyan veszíthet az egyesült ellenzék.

Arra, hogy miképpen nyerhetne, még neki sem sikerült rájönnie, ami mond valamit ennek a feladványnak a nehézségéről – bár le merem fogadni, nem volna megoldhatatlan, persze ésszel kéne nekilátni, nem indulattal. De lássuk a Mérő-sejtést, lássuk az előválasztási rendszer hibáját?

Röviden: arra jött rá ez a kiváló matematikus (és pszichológus, valamint publicista) hogy minden szavazás legnagyobb problémája a szavazó. Lehet, hogy bölcsebb lenne nélkülük megrendezni a voksolásokat, csak az meg már nem lenne demokrácia. Mármost az ellenzéki előválasztásnak ezen kívül az is a baja, hogy nyilvánvalóan kevesebben vesznek rajta részt, mint az országgyűlési választásokon – igazából megjósolhatatlan, hányan, ha az elvi lehetőséget vesszük, azok száma, akik jogosultak szavazni a magyar választásokon, egészen pontosan 8 312 264 fő. Ebből például 2018-ban összesen 5 796 268 fő jelent meg egyáltalán az urnáknál és szavazott valamiképpen. Kerekítsünk: körülbelül 5,8 millió aktív szavazó van mindenestől. A formális logika azt mondaná, hogy ennek fele, tehát 2,9 millió ellenzéki, másik 2,9 millió kormánypárti, csakhogy maguk az országgyűlési választások pont arról szólnak, hogy nincs ez így, hanem valahogyan másképp van.

Épp az a kérdés dől el a voksoláskor, merre billen a mérleg.

Rendben van, de mégis számoljunk 2,9 millió potenciális ellenzéki szavazóval, mert valamiből ki kell indulnunk. Csakhogy most nem országgyűlési, hanem előválasztásokról beszélünk, ezen nem a végeredmény dől el, hanem többek között az, hogy ki legyen az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Ha ennek a 2,9 millió embernek a kétharmada részt vesz az előválasztáson, már megsüvegelem a szervezőket is, a szavazókat is, és azt mondom: kormányváltó hangulat van az országban. De félő, hogy inkább csak a felük fog szavazni.

Itt jön az Achilles-sarok. Mérő nevesíti is a jelölteket, én nem teszem, de így is érzékeltetni lehet a rendszer hibáját. Tegyük fel, hogy szoros lesz az eredmény, A jelöltre 750 ezren szavaznak, B jelöltre 650 ezren, de még C jelöltre is 600 ezren (a második fordulóról van szó). Szoros a verseny, de százezer szavazat mindent eldönthet.

Mi van akkor, ha ez a százezer szavazat a Fidesztől jön?

Akkor, kérem, baj van, de minek szavaznának a kormánypártiak az ellenzéki előválasztáson? Annak, hogy a legkevésbé népszerű, legkevésbé esélyes jelölt kerüljön majd szembe velük.

Hogy ők válasszák ki, melyiket verik meg.

És hát tökéletes jelölt most épp nincs is, az egyiknek ez a hibája, a másiknak amaz, az egyikre – most csak példát mondok – vidéken szavaznának inkább, a másikra a nagyvárosokban. Felmerülhet még ezer szempont és rágalom is akár, engedelmükkel nem nyálaznám át az elmúlt hetek mocsokáradatát, legyen elég annyi, hogy nem lepődnénk meg, ha bármelyik jelöltről elterjedne az is, hogy fiatal éveiben birodalmi lépegetőként vett részt a Hoth jégbolygó leigázásában. Vagy más, hasonlóan népszerűtlen epizód.

Szóval, ha Orbán Viktor mondjuk C jelöltet találja a legkevésbé veszélyes ellenfélnek, fog száz- százötvenezer embert és leszavaztatja őket az illetőre. Esetleg – mint Mérő mondja:

Elég, ha egyszer-kétszer csendesen elpöttyenti, hogy számára X főnyeremény lenne ellenfélnek. Lesz egy-két százezer Fidesz-hívő, aki ért majd a ki nem mondott szóból is, így tudni fogja, mi a dolga, és elmegy az ellenzéki előválasztásra X-re szavazni.”

És ha mondjuk C jelölt elfogadhatatlan az ellenzék adott rétege vagy rétegei számára, akkor az ő indulásával Orbán Viktor már győzött is.

Lehet, hogy nem kétharmaddal – de győzött.

A módszer védhetetlen, ugyanis egyetlen szavazásra jogosult választópolgárt sem szabad kizárni az előválasztásból. Ha ezt megtennék a szervezők, a kormány rájuk szakítaná az Eget is, de nem is tehetnék, hiszen ez esetben az eredmény nem volna reális. Honnan tudjam, hogy a fanatikusan kormánypárti Pista bácsi a sarki kocsmából taktikai alapon szavaz az előválasztásokon, vagy megvilágosodott, magába szállt és tényleg megváltozott a politikai véleménye? Sehonnan, százezer Pista bácsival nem lehet leülni százezer fröccs mellé és elbeszélgetni velük, szemükbe nézni, megbizonyosodni a szándékaikról.

Mérő ez ellen egy különös módszert javasol:

Legyen nyilvános, hogy kik szavaztak az előválasztáson, és a szavazók listáját hozzák nyilvánosságra nagyon látványosan! Továbbra is titkos, hogy ki kire szavaz, de a résztvevők kiléte nem. Az a lista teljesen nyilvános, és járásonként, kerületenként, vagy akár utcánként elérhető.”

Ezt nevezhetném fordított Chatham House-szabálynak. A Chatham House vagy más néven a Királyi Nemzetközi Ügyek Intézete egy államtól elhatárolt nonprofit szervezet. A székhelyük Londonban található, a szervezet legfőbb céljai közé tartozik, hogy vizsgálják és segítsék a főbb nemzetközi problémák és napi politika megértését. Komoly gondot okozott számukra már az 1920-as alapításkor a nyilvánosság, ugyanis valóban nem csipkeveréssel vagy léhűtéssel foglalkoznak, nem akarták nagydobra verni az általuk végzett elemzések eredményeit, ugyanakkor az Egyesült Királyságban elképzelhetetlen lett volna a nyilvánosság teljes kizárása. Végül 1927-ben egy csodálatos szabállyal oldották meg a paradoxont:

Ha egy ülést vagy annak egy részét a Chatham House-szabály alapján rendeznek meg, a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat, de sem a felszólaló(k), sem más résztvevők személyazonossága vagy hovatartozása nem fedhető fel.”

Így a döntésekben vagy elemzésekben résztvevők akkor sem járhatják meg, ha népszerűtlen, amit mondanak. Magyarul: az nyilvános, amit mondanak, az nem nyilvános, hogy ki mondott és mit.

Mármost a Mérő-javaslat ennek a fordítottja. Az nem nyilvános, hogyan döntött az előválasztásokon részt vevő polgár, az viszont igen, hogy részt vett. Név szerint nyomon követhető.

Az eléggé világos, hogy ha adott településen egy pártnak van adott mennyiségű biztos szavazója, már az önkormányzati és előtte az országgyűlési választásokon is annyi volt, plusz-mínusz mondjuk tizenöt százalék, ellenben most kétszer-háromszor-ötször annyian szavaznak rájuk, akkor ott valami nem tiszta, ekkora változások nem szoktak hirtelenjében és spontán előfordulni. Ha megvan a szavazók listája, közülük a település ismeretében ki lehet épp szűrni a közismert kormánypártiakat vagy teljesen apolitikusokat, akik ez alkalomból valamilyen kisebb előnyért szavaztak.

Rendben van, kiszűrik. És akkor mi van? Mi történik?

Mérő szerint, aki talpig úriember és ebből a szemszögből látja a világot is, az a jelölt, amely „trollszavazatokkal” került az élre fogja magát, és önként visszalép. Hát... tudnék olyan jelöltet mondani, aki ezt szerintem nem tenné meg. Tudnék, de nem mondok, amúgy is feltételezés lenne. Majd meglátjuk.

Azonban az az igazság, hogy sem az esetleg vissza nem lépő jelölttel, sem az esetleg rászavazó trollokkal nem lehet mit kezdeni. Mondjuk egy ilyen húzás azonnal robbantaná szilánkokra az ellenzéki együttműködést, tehát adott esetben egy hangos sajtóbotrány is a kormány érdekét szolgálná – megint más kérdés, hogy ha kialakul egy ilyen áldatlan helyzet, azt miképpen lehetne nem megírni. Nagyjából semmiképpen, eltitkolni sehogyan sem lehetne. Ha más nem, a kormánymédia világgá kürtölné, mindenki más meg loholhatna utánuk.

Mit lehetne tenni?

Az a baj, hogy fogalmam sincs. A szavazói lista nyilvánossá tétele elég sok embert elriasztana a részvételtől, nekem magamnak is van jó pár közalkalmazott ismerősöm, aki nyilvánosan nem is mer megszólalni politikai ügyekről, csak magánlevelezésben jelzi, ha egyetért egyik-másik írásommal. El kell fogadni, hogy ilyen a helyzet, családjuk van, gyerekeik vannak, azokat etetni, ruházni kell, nem követelheti tőlük senki, hogy a vesztükbe rohanjanak. Ez is szempont, de hiszen elvileg pont azért folyik előbb az előválasztás, aztán maga a választás, hogy ne így legyen – tovább megyek, egy esetleges kormányváltás után azoknak se eshessen bántódásuk, akik a mostani vezetés hívei. Csak úgy lehet kikapaszkodni ebből a mocsárból, ha abbahagyjuk az adok-kapok játékot.

De egyelőre sokan vannak úgy, hogy bár fuldokolnak, de nem mernek még kapálózni sem, nehogy agyoncsapják őket.

A résztvevők listájának nyilvánossá tétele azért is aggályos, mert szembe megy az általános és titkos választójog elvével, de azért is, mert így teljesen ingyen leszállítaná az ellenzék a saját szavazóinak a listáját, ezüst tálcán nyújtaná át a kormánynak. Bonyolítja a dolgot az online szavazás lehetősége is – szóval, elég sok sebből vérzik ez a mostani előválasztási rendszer, de akkor sem zárható ki belőle senki.

Az megállapítható, ha csalás történik, de kezdhetünk az igazunkkal, amit akarunk, semmire sem megyünk vele. Maximum kiröhög a jobboldal.

A hiba ott van, hogy ezt a rendszert becsületes embereknek találták ki, nagyjából tisztességes szervezők. Eszükbe nem jutott volna, hogy csalni is lehet benne, maximálisan jóhiszeműek voltak. Csak hát hiába pókerezünk mi zseniálisan ám becsületesen, ha a partnereink hamiskártyások. És míg tétje van a játéknak: csalni is fognak.

Szóval, fel van adva a lecke.

Az már világosan látható, hogy az ellenzék miképpen képes elveszíteni a 2022-es országgyűlési választásokat.

Az még nem, miképpen volna képes megnyerni.

Ha valakinek van reális ötlete (ami nem az indulatokra épít), jelezze az illetékes pártok vezetőségénél.

Egyelőre rosszul áll a széna, annyit mondhatok.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása