Forgókínpad

Forgókínpad

Vakcinák a határon

2021. május 19. - Szele Tamás

Három napja próbálom megérteni ezt a dolgot, három napja nem sikerül. Nem én vagyok nehézfejű: senki sem érti, illetve időnként úgy néz ki, mintha gyúlna valami fény a homályban, de aztán ki is alszik. Nagyon nehéz megállapítani, hogyan és milyen feltételek mellett lehet átlépni a magyar államhatárt, az sem mindegy, merre indulunk, és állandóan változik a helyzet.

vedettsegi_kartya.jpg

Én magam Nagyváradra szeretnék menni legelőször, az volna nekem a legfontosabb, aztán valamikor később majd Dániába (nem lesz egyszerű, a dán állam meglehetősen hektikusan kezeli a világjárványt), de pillanatnyilag elég bonyolult még Biharkeresztesnél is kilépni az országból. Mivel pedig ismerőseim szinte állandóan kérdezgetnek, hogyan volna lehetséges utazni, elmondom azt, amit jelenleg be kell tartani – és nem vállalok semmiféle garanciát arra, hogy holnap vagy pár óra múlva akár ez így lesz. Lehet, hogy másképp lesz, lehet, hogy kizárólag szamárháton, kékre festett orral és bélyegalbummal a hónunk alatt utazhatunk, azt sem lehet kizárni.

Szóval, ha az ember csak jegyet vesz és felül a vonatra a kártyájával, akkor vagy nem engedik be Romániába, védettségi igazolvány ide vagy oda, vagy ha beengedik, karanténba kerül, ami meglehetősen kellemetlen. Ez azért van, mert a magyar védettségi igazolvány kizárólag Magyarország határain belül érvényes, és itt sem jó szinte semmire. Be lehet vele ülni a kocsmába, moziba, ennyire használható. Többre nem. Ez azért is problémás, mert sokaknak a munkájához, életéhez tartozna az akár mindennapos határátlépés, sokan ingáznak a szomszédos országokba. Ausztriába is, Romániába is. Szóval, nem urizálás, ha utazna az ember, van, akinek a mindennapi kenyere függ tőle, másoknak a családi élete.

Múlt héten fél napig úgy tűnt, hogy enyhül a helyzet és elfogadják a határon a magyar védettségi kártyát, ugyanis, mint a Maszol írta pénteken:

Szijjártó Péter magyar és Bogdan Aurescu román külügyminiszter legutóbbi gyulai találkozóján felmerült az igény a két ország koronavírus elleni oltásigazolásainak kölcsönös elismerésére. Magyarország már több szomszédjával, illetve más országokkal is külön egyezményt kötött erről – legutóbb Csehországgal –, és szorgalmazta, hogy a román külüggyel is állapodjanak meg. Florin Cîțu román miniszterelnök a múlt héten egy újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: „mi elismerjük a magyar védettségi igazolványt, ők elismerik a miénket”, és hozzátette, vizsgálják azt, hogy két európai uniós ország között szükséges-e külön megállapodást kötni erről.”

Ez volt múlt pénteken. Aki ezen felbuzdult és útnak eredt, az megjárta. Ugyanis már szombaton kiderült, hogy mégsem így áll a helyzet, látszólag változtak a beutazási szabályok, amint a Telex egyik olvasója jelezte:

A héten napvilágot látott hírek ellenére a mai napon nem engedtek be minket Romániába, annak ellenére, hogy érvényes védettségi igazolványunkat felmutattuk. A román határőr jelezte, hogy mától új szabályozás lépett életbe Romániában, csak negatív PCR-teszttel lehetséges a belépés, vagy vállaljuk a 2 hét karantént. Tegnap még lehetett, ma már nem – volt a rövid válasza. A magyar határőr is értetlenül állt az eset előtt, mert erről ő sem értesült.”

Változott egy nap alatt a rendszer? Az benne a pokoli, hogy nem. Arról van csupán szó, hogy Szijjártó és Aurescu mást értenek védettségi igazoláson. Nagyon egyszerűen fogalmazva: míg Magyarországon az a plasztik kártya az igazolás, amit már az első oltás után előbb-utóbb kiküldenek az embernek, és ami nem sok információt tartalmaz, addig Romániában az a papírt nevezik így, amit az oltás után kap az ember és amin fel van tüntetve a vakcina típusa is. Sőt, az első oltás után még nem is használható utazásra, csak tíz nappal a második után. De ennél is többre van szükség: le kell hivatalosan fordíttatni angolra vagy románra, hogy értse a határőr. Tehát fogja az ember a kártyáját, fogja a papírját, fogja a papír hitelesített fordítását, fogja a vonatjegyet, és persze a személyi iratait is, ezekkel így együtt talán beléphet. Talán. Nem árt, ha van egy 72 óránál nem régebbi negatív PCR-tesztje is. Ha lehet, az is legalább két nyelven.

Csakhogy ez eddig is így volt. A Szijjártó-Aurescu találkozón tulajdonképpen elbeszéltek egymás mellett a külügyminiszterek, Szijjártó nem tette egyértelművé, mire gondol, igaz, Aurescu sem.

Annyit még lehet tudni, hogy Románia elismeri a Sinopharm és a Sputnik oltásokat is, tehát nem a vakcinák típusával van a gond, de ha valakit Romániában oltottak be bármivel is, azt Magyarország egyelőre nem ismeri el. Szóval, bajok vannak a kölcsönösséggel. De ugyanez érvényes minden egyéb külföldön történt oltásra is: a szerb oltásokat sem fogadják el.

Tehát jelenleg ezek a szabályok érvényesek, bár, ahogy tegnapelőtt mondtam az egyik ismerősömnek, „csak addig, míg össze nem vesznek megint a politikusok valami marhaságon”.

És lehet, hogy összevesznek, bár most nem Romániával, hanem Ausztriával.

Tegnap online konferenciát tartott a Magyarország Barátai Alapítvány nevű nemzetközi pénzmosoda, melyen felszólalt Semjén Zsolt is. Szokása szerint zöldeket beszélt a nemzet fennmaradásáról és más hasonló terményekről, de volt egy érdekes mondata:

Magyarország kétoldalú megállapodásokra törekszik a vakcinák elfogadásáról, de ha valamelyik ország nem fogadja el a magyar oltásokat, Magyarország nem ismeri el egyoldalúan az adott országban beadott oltásokat, mert ez a szuverenitás feladása lenne.”

Ez egy különös gondolat, ugyanis semmi értelme, viszont igen káros. Az állhat mögötte, hogy Ausztria csak az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által már engedélyezett vakcinákat fogadja el, tehát a Sinopharmot például igen, mert annak vészhelyzeti felhasználását engedélyezte a WHO, viszont a Sputnikot nem. Ez már gondokat okoz, amit súlyosbít, hogy Ausztria sem tekinti védettségi igazolványnak a magyar plasztikkártyát, nagyjából azok az iratok kellenek a beutazáshoz, amik Romániába is.

Azonban ha Semjén betartja a szavát, akkor elég különös helyzet állhat elő, mert amiatt, hogy Ausztriában nem fogadják el az egyik Magyarországon használatos oltóanyagot, mi cserébe egyetlen ottani oltást sem fogadunk majd el, tehát ha engem mondjuk Bécsben beoltanak Pfizerrel, az Budapesten nem oltás, akkor sem, ha különben hatásos. Ellenben ha ugyanazzal a Pfizerrel Budapesten oltanak, az Bécsben oltás, csak papír is kell legyen róla. Mindennek pedig a világon semmi köze az egészséghez, betegséghez, gyógyuláshoz, ennek a magyar külpolitikához lenne köze, illetve ahhoz sem, mert ez nem diplomácia, hanem kivagyi tekintélyfitogtatás.

Ha általánosan nézzük a dolgot, még nagyobb ostobaságnak tűnik pont azon politikusok részéről, akik mindennél többre tartják a „nemzeti szuverenitást”, mert épp másokét nem tisztelik. Így nem várhatunk el kölcsönös respektust.

A nemzetközi vakcinahelyzet amúgy is fokozódik, Dánia például kizárta nemzeti oltási stratégiájából az AstraZenecát és a Johnson&Johnsont, a külföldről beutazók oltási igazolványain viszont elfogadja mindkét vakcinát. Németország nem fogadja el semmilyen formában a Sputnikot és a Sinopharmot, az Egyesült Királyság még kacifántosabban intézi a dolgokat. Náluk a beutazás feltétele egy előzetes online regisztráció, valamint Anglia és Skócia esetében egy három napon belül elvégzett COVID-teszt negatív eredményének bemutatása. Beutazást követően 10 nap kötelező házi karanténra kell számítani. Anglia és Skócia a beutazást megelőző teszten felül további két tesztre kötelezi a beutazókat a karantén második és nyolcadik napján. Ez alől nincs kivétel, azokra is vonatkozik, akik már be vannak oltva, azokra is, akik átestek a betegségen. Szlovákiában majdnem ugyanez a helyzet, csak ott a karantén nem 10, hanem 14 napos. Szóval a dolgok túlbonyolítása nem magyar monopólium, nálunk a nemzeti büszkeség túllihegése ad egy jellegzetes magyar ízt az intézkedéseknek.

Sajnos meg is látszik a járványhelyzet világszintű kezelésén, az emberiség egyik nagy átka: nevezetesen, hogy nemzetállami keretek között működnek az intézményeink, területi alapúak, és amikor olyan jelenséggel találkozunk, amelyet kicsit sem érdekelnek a politikai határok, képtelenek vagyunk az összehangolt cselekvésre. Mondanám, hogy legalább uniós szinten meg kéne próbálkozni vele, de látjuk: az uniós vakcinaútlevéllel kapcsolatban is egyelőre csak a viták folynak, eredmény nem született.

Tehát egyelőre nem várható egységes európai uniós szabályozás, országonként kell alkalmazkodnia az utazónak a helyi feltételekhez, és mindenkinek javaslom, hogy ezeket a feltételeket naponta ellenőrizzék, mert folyamatosan változnak. Mindenhol.

Azt se feledjük, hogy a telefonunkon tartott védettségi igazolás-alkalmazás pontosan ugyanannyira hasznos, mint a plasztikkártya, vagyis semennyire – hiszen ugyanazokat az adatokat tartalmazza, illetve nem tartalmazza.

Száz szónak is egy a vége: lehet utazni?

Lehet, csak nehezen.

És csak addig, míg a politikusok megint össze nem vesznek valami marhaságon.

Rosszul találtuk mi ki ezt a világot, feleim...

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása