Valahogy el kell helyezni a politikai palettán ezt a tegnapi nyilatkozatot, nincs mese, ugyanis a honi közbeszédben már megint több a következtetés vele kapcsolatban, mint a konkrétum, jobbról Brüsszel végnapjait ünneplik, balról ugyanazt gyászolják. Brüsszel meg köszöni szépen, jól van, szóval illenék tisztázni, igazából miről volt szó tegnap.

Tulajdonképpen Orbán Viktor régi nedves álmáról, a szuverenista Európai Unióról, azért is ömleng annyira a kormánysajtó. Ez lényegében azt jelentené, miszerint a nemzetállamok szuverenitása érdekében lemond mindenki az uniós tagság legfőbb előnyeiről és az Unió alapértékei finoman szólva is háttérbe szorulnak a tagállamok nemzeti önrendelkezési jogával szemben – magyarul megszűnik a vízummentes mozgás, munkavállalás szabadsága az Unión belül, de meg ám a vámunió is – ellenben saját határain belül minden nemzetállam azt tesz, amit akar, az Unió egy névleges szövetséggé válik, míg csak nem kezdenek vele valamit.

Ennek a szuverenista Európának például nyugodtan lehetne a neve Független Államok Közössége is, tökéletesen kifejezné a lényegét, azután meg esetleg Európai Föderáció.

Erről álmodik Orbán Viktor már évek óta, csakhogy mások, konkrétan az Unió lakosságának legnagyobb része meg nem örülnének ennek a megoldásnak, szóval vannak bizonyos apróbb akadályai az álom valóra váltásának. Rögtön a népesség, aminek akárhogyan sulykolják az agyát, az uniós választásokon makacsul nem hajlandó ehhez az elképzeléshez elegendő szuverenista-szélsőjobboldali politikust megválasztani, pedig már a legutóbbi alkalmával is azt prognosztizálta a teljes magyar kormánymédia, hogy Brüsszel „ledűl, s rabigába görnyed”. Jelentem, nem dűlt, nem is adja jelét annak, hogy düledezne. De a terv politikai kivitelezéséhez az európai jobboldal mindenképpen létre akar hozni egy olyan erős frakciót, pártcsaládot az uniós parlamentben, ami leszavazhatná akár a Néppártot, akár a Renew-t, akár a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségét, sőt, jó esetben mindhármat is, együtt.

Ennek van egy másik, matematikai akadálya is: ha minden, de minden olyan párt egy táborba költözne (bár ebbe az Egységes Baloldal és a Zöldek nem mennének bele) ami a többségen kívül áll, akkor volna a többségnek 417, a kisebbségnek 137 szavazata, az említett két pártcsalád levonásával. De ha elmenne az eszük, és belemennének, akkor is csak 249 voks jönne össze.

Ezért reménytelen kísérlet egy táborba gyűjteni Európa összes szuverenistáját, szélsőjobboldaliját, mert ha mindenüket bele is adják, akkor is jelentős kisebbségben maradnak. A mai összetétel és pártcsaládok mellett nem is volna lehetséges. Azonban, ha esetleg megváltozik az Európai Parlament összetétele... ha sikerül lekanyarítani egy nagyobb darabot, pártot a Néppártból... akkor egy újabb uniós választáson neki lehet futni a kísérletnek.

Ami kudarcot fog vallani. De ennek az egyesült európai szuverenista jobboldalnak a kezdeményét láttuk tegnap, mikor tizenhat ilyen hajlamú párt adott ki közös nyilatkozatot az „uniós szuperállam” terve ellen. Erről ugyan szó sem volt, csak egy nyilvános vitáról, ami az Unió jövőjéről szól, de mi van, ha ezt forralják? Nem ezt forralják. Ugyanígy az ellen is nyilatkozhattak volna, hogy az Unió ne alakuljon pálinkafőzdévé vagy tengeralattjáró-gyárrá, mert azt sem tervezi senki, ahogy ezt sem. Annyiról esetleg szó lehet – de csak lehet – hogy szigorúbban kéne venni a jövőben az alapértékeket, de leginkább a jogállamiságot, mert most kevesen törődnek vele.

Akkor, mielőtt a szöveget elővesszük, lássuk az aláíró pártok listáját, mert ezek adhatják a szuverenista szörny-szövetség alapját a következő választásokon.

Fidesz (Magyarország)

PiS (Lengyelország)

Bolgár Nemzeti Mozgalom

Dán Néppárt

Észt Konzervatív Néppárt

Finnek Pártja

Flamand Érdek

Görög Megoldás pártja

JA21 (Hollandia)

Keresztyéndemokrata Nemzeti Parasztpárt (Románia)

Liga (Olaszország)

Litvániai Lengyelek Választási Akciója – Keresztény Családok Szövetsége

Nemzeti Tömörülés (Franciaország)

Olasz Testvérek

Osztrák Szabadságpárt

Vox (Spanyolország)

Azért az aláíró pártok nagyobbik része nyugodtan megrendezhetné a kongresszusát egy telefonfülkében, még a sajtónak is maradna hely – persze a tizenhatból csak tíz ilyen, hat szabad szemmel is látható, három-négy közülük még kormányképes is (vagy az volt) a maga országában. Feltűnik azonban néhány apróság.

Az első: hiányzik az aláírók közül a holland szélsőjobbról Geert Wilders Szabadság Pártja és a Thiery Baudet-féle Demokráciért Fórum.

A második, ennél csodálatosabb jelenség: szerepel az aláírók között Salvini Ligája és Georgia Meloni Olasz Testvérek-pártja, márpedig ők olyan hatalmi harcban vannak egymással, hogy ha az egyik meglátja a másikat az utcán, átmegy a túloldalra, hogy ne kelljen köszönnie.

A harmadik, legkülönösebb dolog: hol a német AfD, ami a radikális Identitás és Demokrácia pártcsalád oszlopos tagja?

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Marine le Pen Nemzeti Tömörülésével sincsenek nagyon kisegítve: múlt vasárnap a pártnak egyetlen régióban sem sikerült győznie a francia önkormányzati választásokon. Egyben sem, hiába írta a pártelnöknő a közösségi oldalán, miszerint:

„Indul az európai hazafiak együttműködése! Örömmel írom alá a közös nyilatkozatot Matteo Salvinivel, Orbán Viktorral, Jaroslaw Kaczynskivel, Santiago Abascallal, Georgia Melonival, Tom Van Griekennel és más európai vezetőkkel.”

Indulni indul, csak pont úgy fog győzni, ahogy a Nemzeti Tömörülés a minap: sehogy. De lássuk már magát a nyilatkozatot, lássuk, miről szól ez az egész, mielőtt ránk fogják megint, hogy „nem olvastuk”, mint a homofób törvény esetében történt – olvastam is, idéztem is, elemeztem is, csak homofób maradt. Sőt, azzal kezdtem, hogy elolvastam. Mindegy, nézzük a nyilatkozatot.

„Az Európa jövőjéről szóló, nemrég megkezdődött vitából nem maradhat ki azon pártok hangja, amelyek az európai hagyományokhoz ragaszkodó polgárokat képviselik, és elkötelezettek a nemzetek szabadsága, valamint az európai népek hagyományai iránt.

Európa hányatott történelmét sok szerencsétlenség jellemezte, különösen az elmúlt évszázadban.”

Honnan veszik, hogy aki nem tagja a pártjaiknak, nem elkötelezett az európai nemzetek szabadsága és a hagyományok iránt? Ami a szerencsétlenségeket illeti: az egész világ történelmét jellemezték, annak kezdeteitől fogva és úgyszólván mindenkor.

„A második világháború után néhány európai országnak még évtizedekig kellett küszködnie a szovjet totalitárius elnyomással, mielőtt visszanyerték függetlenségüket. Ez a függetlenség, az EU és a NATO atlanti köteléke, illetve az együttműködő nemzetek közötti béke sok európai számára hatalmas eredmény, amely állandó biztonságérzetet és ideális körülményeket biztosít a fejlődésre. Az integrációs folyamat nagyban hozzájárult az időtálló együttműködési struktúrák létrehozásához, a béke fenntartásához és az államok közötti egyetértés és jó kapcsolatok kialakításához. Ezt a munkát folytatni kell, hiszen korszakalkotó érték.”

Ez a részlet azért fontos, mert euroatlanti elkötelezettséget jelez, ami persze változhat, de Moszkva és Peking ettől nem lesz egyelőre különösen boldog. Viszont oroszbarát orientáció esetén a PiS nem írt volna alá semmit, így is csodálom, hogy nem kifogásolták Marine le Pen személyét, aki bizonyítottan kapott kampánytámogatást a Kremltől. Korábban emiatt nem álltak vele szóba.

„Az Európai Uniónak mélyreható átalakításra van szüksége, mert ma ahelyett, hogy megvédené Európát és annak örökségét; ahelyett, hogy biztosítaná az európai népek szabad fejlődését, önmaga vált a problémák, aggodalmak és a bizonytalanság forrásává.”

Ezzel azt tetszenek mondani, hogy ha nem volna Unió, akkor nem is kéne javítani rajta? Szentigaz, csak akkor mindenkinek rosszabb lenne az élete. Vagy majdnem mindenkinek. A párt- és állami vezetőknek például nem.

„Az EU egyre inkább olyan szélsőséges erők eszközévé válik, amelyek szeretnék Európát kulturálisan és vallás szempontjából is átformálni, és végső soron egy nemzetmentes Európát építeni. Céljuk egy európai szuperállam létrehozása, az európai hagyományok lerombolása vagy eltörlése, alapvető társadalmi intézmények és morális alapelvek átalakítása.”

És ezt mégis, miből tetszenek gondolni? Van egy olyan érzésük, vagy beszélték a piacon? A nyilatkozat a továbbiakban is ezt a gondolatmenetet folytatja, de nem is érdemes mondatról mondatra venni, hiszen hibás maga az alaptétel, innentől az okfejtés lehet akármilyen, tévútra visz.

Európa tehát azért törekedne egységre, hogy felszámolja saját magát, és ennek az lenne az egyetlen ellenszere, ha felszámolnák az Európai Uniót mostani formájában, hogy ne legyen egységes, hanem kétséges legyen. Hol tetszettek logikát tanulni?

A nyilatkozat ostobaság, nem is érdemes tovább taglalni, tudják az aláírói is. Nem Európa sorsa izgatja őket, hanem a hatalom. De minek kellett egyáltalán kiadni ezt az emeletes szamárságot?

Azért volt rá szükség, mert az aláírói szempontjából mégis van haszna. Ugyanis a dolgok jelen állása szerint (ez változhat a Salvini-Meloni hatalmi harc függvényében és lehet még hozzá pár szava az AfD-nek is) ezek a pártok alkotnák majd azt az egységes európai szélsőjobboldali-szuverenista blokkot, pártcsaládot, aminek a következő években már csak annyi dolga lenne, hogy gyűjtsön elegendő szavazót és így a következő választásokon növelje legalább háromszorosra képviselőinek számát.

Tehát: ez a nyilatkozat tulajdonképpen egy pártok közötti előszerződés, ki tudja, talán született egy titkos paktum is az Uniót felszámolni kívánó politikai erők között. Ez azért jött létre, hogy kösse össze valami az ezerfelé húzó szuverenistákat, és majd, ha eljön az ideje, lehessen kire, de főleg mire szavazni.

Hogy úgy mondjam: ez egy egységfront.

Méghozzá olyan, ami újból nagyot fog bukni, mert akkora csoda nincs az európai politikában, hogy bármilyen tömörülés népszerűsége megháromszorozódjon rövid idő alatt.

Tehát a nyilatkozat tartalma lényegtelen.

Az aláírók névsora a fontos.

Már akinek fontos.

Szele Tamás